Kollár-Klemencz László: Anyám tenyere
Sejtelmes és filozofikus, történelmi háttérrel bíró regény, ahol az ember természetközelisége áll a középpontban.
Maga a történet a középkorba nyúlik vissza, ami már ad egy izgalmas alaphangulatot. Az év egyik legjobb, legérdekesebb könyve eddig, ez a karácsonyra kapott regény. Élmény volt már kézbe venni is az igényes borítóval megjelent könyvet. Katartikus élmény olvasni, tele szépséges metaforákkal, látványos képekkel megelevenedő, lírikus leírásokkal. A nyelvezete, gondolatisága azonnal beszippantott. Tetszett ez a pilisi erdőségben, a Duna-kanyarban játszódó, mondákat, regéket idéző történet. Az élet értelmét megfejteni nehéz és egyszerű egyszerre. Létezni, élni a világban, örömöt találni, jó kapcsolatot ápolni az élet egyéb szereplőivel. Összhangban lenni önmagunkkal és a természettel, nagyon aktuális gondolat. Sajnos a történet ideje sem volt egy békés és idilli időszak. Vad és vadászok, keresztények és pogányok vívják harcaikat. A karakterek jól kidolgozottak, egyáltalán nem sablonosak. Vadászok, a király és emberei, favágók és szénégetők, pogányok és asszonyaik adját a hátteret.
Számomra a Rousseau-i gondolatot idézte, arra épült a szöveg, ami bennem is vágyként él régóta. "Vissza a természethez." Kifejezetten tetszett ez a természetközeliség a regényben.
Ami a valóságban tudom, kissé másképp működhet, de jó lenne néha elszakadni, elbújni, elmenekülni napjaink valóságától, magamra utalva létezni az erdő mélyén, csupán néhány állattal körülvéve. Ez a kapcsolat, ember és természet, állatok között meghatározó módon hatja át a regényt gondolatiságát. Aki picit is ismeri a szerző életét, hátterét nem lepődik meg ezen. A helyszínt vagy a ló motívumot is tekinthetjük önéletrajzi ihletésű elemnek. Kollár-Klemencz László most is, ahogyan korábbi könyveiben is különös tehetséggel ábrázolja az eseményeket és azok hatásait. A történet gondolatisága, katartikus hatása megható volt, bár a szöveg nem mindig adja könnyen magát. A regény képi világa, hangulata azonban elvarázsolt.
A regény központi figurája Pomuk, a családját elvesztett remete, aki a falutól elvonultan, az erdő mélyén egy barlangban él. Kibontakozik élete tragédiája, lelkében hordozott mély sebeinek eredete. Néha bemegy az emberek közé, de társasága csak egy szarvastehén és egy farkas. A másik szereplőnk a lováról leesett királylány lesz. Kettejük kapcsolata erős lelki szövetsége elgondolkodtató. Melankolikus hangulata rávezeti az olvasót, érdemes lassítani és figyelni az élet szépségeire, a természet varázsára. Élvezni ezt a földi létet, ami adatott nekünk. A természet nyugalmával és Isten keresésével szembeállított ember mindig megfogja a képzeletem. Honnan jön a lelki béke? A fák, lombok susogják a választ. A ma embere mennyire másabb, mint a középkori ember, aki ennyire kiszolgáltatott. A mai ember gyorsan elveszne, életképtelenebb lenne azt éreztem. Hiába kapcsolódna szorosan a természethez, sokkal tisztábban láttam az élet nehézségeit, ami a középkorban sem volt egyszerű próbatétel.
A regény stílusa jól passzolt a korhoz, misztikus, mesés, balladisztikus sejtelmessége meghatározó élményt ad az olvasónak. Igazán szerethető, ahogyan a szerző korábbi könyvei is. Érdemes nyitott szívvel és lélekkel olvasni. Kollár-Klemencz László leleményesen ötvözi regényíró klasszikusaink legnemesebb hagyományait a modern próza költői, elbeszélő módjával. Nagyon profi, megkapó regény, a nyelvezete, a narrációja is. Hamarosan újraolvasós az biztos.
A regény ITT rendelhető kedvezménnyel!
Kollár-Klemencz László (Budapest, 1966. március 26. –) magyar tájrendező-kertépítő mérnök, filmrendező, forgatókönyvíró, énekes, dalszerző zenész. A Kistehén zenekar énekeseként, dalszerző szövegírójaként vált ismertté.
Megjelent kötetei a Magvetőnél: Miért távolodnak a dolgok? (2015), A műanyag kerti székek élete (2018), Öreg banda (2021). 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése