Gunnar Gunnarsson: Advent
"Ünnepek közeledtével ki-ki a maga módján készülődik."
Advent. Már a szó is békességet, emelkedett, ünnepi hangulatot hordoz, ami megérinti az ember lelkét. Főhősünk Benedikt a pásztor is így van ezzel. A történet kétségtelenül hordoz bibliai utalásokat, olvashatjuk egy Krisztus-történet változatnak. A jó pásztor dacolva a hideg-rideg időjárással, a természet részeként, hazatereli az eltévelyedett, elkóborolt bárányokat.
A kisregényben az igazi Izland van a fókuszban, a késő tél, a karácsony előtti zord évszak. Körös-körül hegyek. Szél. Jég. A föld alatt forró vulkánok lapulnak. Ezen a tájon jár Benedikt, az ötvenes pásztor, aki szokásos „adventi zarándokútjára” indul: legeltetés közben eltévedt juhokat keres, hogy hazahozza őket. Útját megpróbáltatások kísérik, de sikerrel jár.
"A szürke félhomályban az erős szél viharossá vált, és pillanatok alatt hóvihar tört ki."
Benedik minden évben karácsony előtt, az adventi időszak kezdetén elmegy, hogy összeszedje ezeket a kint maradt juhokat, amelyek magukra maradva a felföldön élnek, és visszahozza őket oda, ahová valók. Ebben a történetben kétségtelenül Benedikt a jó pásztor. Tetszett a próza hangulata, ahogy Benedikt legbelső gondolatait, életszemléletét megismerjük. Ez a huszonhetedik útja az évek során, elmereng az idő múlásán, a magány és az öregedés folyamatán. Benedikt érzi, hogy ezt az utat már egyre nehezebben tudja megtenni, ráébred, hogy elfáradt. Az összehasonlítás elkerülhetetlenül adja magát Hemingway Az öreg halász és a tenger című művével. Nem mellesleg Gunnarsont hétszer jelölték az irodalmi Nobel-díjra.
Benedikt nem a természet ellen harcol, elfogadja az időjárás viszontagságait, ő is része ennek. Megérti a természetet, ismeri az állatokat, és megteszi, amit tennie kell, hogy megmentse nyáját. Kalandos utazás részesei lehetünk, ahol az elbeszélői hang néhol az izlandi mondák világát idézte meg számomra. Gunnarsson az északi irodalom egyik gyöngyszeme, akivel érdemes megismerkednünk. Érdekes a mese időtállósága, hatása a magányról, az öregedésről. Eredetileg 1936-ban jelent meg a könyv. Csodás, igazán látványos grafikák adják vissza a hangulatot, a táj varázsát.
Benedik minden évben karácsony előtt, az adventi időszak kezdetén elmegy, hogy összeszedje ezeket a kint maradt juhokat, amelyek magukra maradva a felföldön élnek, és visszahozza őket oda, ahová valók. Ebben a történetben kétségtelenül Benedikt a jó pásztor. Tetszett a próza hangulata, ahogy Benedikt legbelső gondolatait, életszemléletét megismerjük. Ez a huszonhetedik útja az évek során, elmereng az idő múlásán, a magány és az öregedés folyamatán. Benedikt érzi, hogy ezt az utat már egyre nehezebben tudja megtenni, ráébred, hogy elfáradt. Az összehasonlítás elkerülhetetlenül adja magát Hemingway Az öreg halász és a tenger című művével. Nem mellesleg Gunnarsont hétszer jelölték az irodalmi Nobel-díjra.
Benedikt nem a természet ellen harcol, elfogadja az időjárás viszontagságait, ő is része ennek. Megérti a természetet, ismeri az állatokat, és megteszi, amit tennie kell, hogy megmentse nyáját. Kalandos utazás részesei lehetünk, ahol az elbeszélői hang néhol az izlandi mondák világát idézte meg számomra. Gunnarsson az északi irodalom egyik gyöngyszeme, akivel érdemes megismerkednünk. Érdekes a mese időtállósága, hatása a magányról, az öregedésről. Eredetileg 1936-ban jelent meg a könyv. Csodás, igazán látványos grafikák adják vissza a hangulatot, a táj varázsát.
Gunnarson gyönyörűen mesél, ahogy az egész táj, környezet megelevenedik előttünk. Csendes, szelíd bájjal megírt, szeretni való történet kerekedik belőle. Az ember és a természet, a kiszolgáltatottság és az egymásrautaltság könyve, egy szűkszavú történetben. Elmerülős, könnyen átélhető a történések sora. Benedikt nincs egyedül, bár az utazás nagy részében nincsenek emberi társai, csupán hűséges kutyája Leó és a vezérkos, Bütyök van vele.
Ez a történet mindössze néhány oldalon tartalmazza Izland és az izlandi emberek érzelmi világát, gondolkodását, annak esszenciáját. Őszinte és mély, intenzív hatása van. Mi is az ember, a bárányai nélkül? A legjobb olvasmány karácsony környékén. A kisregény Jón Kalman Stefánsson utószavával jelent meg, ami izgalmas hátteret muta be, érdemes elolvasni. Az elveszett birkák keresése a sziklás vidékeken a hidegben és hóviharokban egyszerűségével mutat utat a ma emberének. A Typotex Világirodalom sorozat egyik gyöngyszeme ez a kis kötet. Patat Bence lírai, érző és értő fordítása ismét lenyűgöző, elvarázsolja az olvasót. Köszönet érte.
ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv!
Gunnar Gunnarson (1889–1975) a huszadik század első felének legnépszerűbb izlandi írója, többször jelölték Nobel-díjra. Regényei a harmincas években nagy népszerűségnek örvendtek Magyarországon is. Bár fiatalon a kor viszonyainak és lehetőségeinek megfelelően Dániába települt, és dán nyelven vált íróvá, mindig is izlandi írónak tekintette magát. Élete vége felé több regényét maga fordította le anyanyelvére. Műveinek különösen erős vonulata az izlandi természet ábrázolása, és ez a mai napig inspirációs forrás számos izlandi művész, író számára.
Typotex, Budapest, 2024
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933182 · Fordította: Patat Bence
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése