Jo Nesbø: Vérségi kötelék
(A birodalom 2.)
Súlyos és nehéz darab, tökéletes folytatása A birodalomnak. Írói stílusa, a cselekmény felépítése, hangulata tökéletesen hozza azt, amiért az előző rész a kedvencem lett. Teljesen más, mint a Harry Hole-sorozat. Lassú folyású, de továbbra is szépirodalmi igényességgel megírt családregény a két igazi gonosztevő története. Az Opgard-tesók aljas, elvetemült szemétládák, ehhez nem fér kétség, ez már kiderült A birodalomban is.
Olvasás után azt mondom, mesterien szerkesztett regény, ami végig fenntartja a feszültséget. Eleinte látszólag alig történik valami, csak a múlt bűneinek árnyéka növekszik. Ez alaposan beárnyékolja Carl és Roy napjait. Az események nem várt fordulatokat vesznek, hiszen Olsen körzeti megbízott nem nyugszik... és az átmenő forgalom is veszélyezteti mind a benzinkút, mind a wellneshotel forgalmát. Roy vágya egy hullámvasút építése, ami eléggé jelképes a történéseket tekintve. A gazember sötét oldalát már ismerjük, de itt felvillannak eltemetett érzelmei is. A gyermek és család iránti vágy, a normális élet utáni elvesztett lehetőség, illetve ennek hiánya is nyomasztó teher a férfinek. A szereplők ábrázolása és az őket körülvevő belső konfliktusok rendkívül mélyrehatóak. A tetteik mozgatórugói alapos hátteret adnak. Gyarlók, ettől emberiek. Az elcsepegtetett információkra nagyon érdemes figyelni, ami a végére ad erős hatást. Olyan látszólag nem, vagy alig történik valami az első 200 oldalon, mégis nagyot szól a vége. Rendkívül összetett, olvasmányos, semmi üresjárat nincs.
A régi titkok lassan feltárulnak, a nyomasztó családi hagyaték még érezteti hatását. Ez arra készteti az olvasót, hogy megvizsgálja a jó és a rossz, a bűn és a bűntelenség fogalmát. Az első áldozatra úgy a feléig kell várni az olvasónak. Nesbø mestertől valóban nem ezt szoktuk meg. Ez inkább családregény kategória, mintsem egy vérbeli skandináv krimi, csak a végére pörögnek fel igazán az események. Mint egy szunnyadó láva, érezhetően alattomosan lapul a végkifejlet. Borongós, komor hangulata elgondolkoztatja az olvasót. A bűn lelki háttere, hatásai jelennek meg a cselekményben, minden szereplő életét ez árnyékolja, nyomasztja a lelkét. Nesbø intelligens írásmódja lenyűgöző, kétségtelenül a legjobbak közt van. Bár nem a klasszikus Nesbø-krimivel van dolgunk, a történet nem az erőszakkal hat az olvasóra, hanem érzelmekkel, lélektani alapon ragad meg.
Az Opgard fivérek története érezhetően egy klasszikus Káin és Ábel mese, ami néhol megidézte a Macbeth hangulatát is. Carl a látszólag kedves, érző lelkű és jóképű, intelligens testvér, igazi fehér galléros bűnöző, míg Roy a diszlexiás takarító, aki a narrátorunk is egyben. Egy görög sorstragédia az életük, a gyerekkori szexuális bántalmazástól kezdve a szerelem is egy harc a két fivér között. A testvéri szeretetnek is van határa...
A végére pedig minden a helyére kerül, a végkifejlet nem is lehetne más. Izgalmas utazás Os-ba, félelmetesen komor valóság a családról és az összetartozásról, a múltbéli titkok hatásáról. Összességében tökéletes befejezés Nesbø elragadó, komor stílusában.
A világ egyik leghíresebb krimiírója. Fiatalon focistának készült, de egy sérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben zenélt. Amikor egy kiadó megbízta, hogy írjon memoárt a banda turnéiról, ő ehelyett a Harry Hole-krimisorozat A denevér című szinopszisával állt elő, amivel kezdetét vette szédületes írói karrierje. Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte. Gyerekkönyvei is sikeresek.
Foto: Terje Bendiksby
Animus, Budapest, 2024
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636145798 · Fordította: Sulyok Viktória · Megjelenés időpontja: 2024. szeptember 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése