A szerző és olvasói számára személyes és mély érzelmeket kiváltó történet lefegyverző könnyedséggel szólal meg.
A Sárga tengeralattjáró valójában egy költői könyv, óda az emlékezethez, az elvesztett halottainkhoz, a képzelethez és tisztelgés az irodalom előtt. A sztori főszereplője az emlékezés témáját járja körbe, és ahogyan a címből sejthető ott van a Beatles zenéje, mint fő kísérő elem.
A könyv lassan indult, de folyamatosan épült, az utolsó negyed különösen erős. Aki ismeri Jón Kalman mesevilágát, olvasott már ezekről a témákról. A magányos fiú az életben tévelyegve, a felnőtté válás útján is egyedül, az anyja elvesztésének életre szóló traumájával küzd, míg a távoli apával való kapcsolata számtalan izgalmas kérdést vet fel. Hihetetlenül erős lélektani pillanatok részesei lehetünk a fiú gondolatain keresztül, érzelmeinek hullámzását élhetjük át.
A mellékszereplők is emlékezetesek és plasztikusak. A mostoha alakja és a barátok emelkednek ki ebből a sorból. A felnőtté válás nehézségei ismerős helyzetekben jelennek meg előttünk. Finoman sejtetve az apa életközepi válsága is felvillan, ő sem tud mit kezdeni a helyzettel. A halállal való szembenézést már több regényében olvashattuk, ez is állandó témája az izlandi szerzőnek. Mélyen megrázó sorokban olvashatunk erről is. Életünk velejárója, kísérője a gyász. Itt a korán elvesztett anya iránti rajongás az álmokban tud kiteljesedni. Tetszett, ahogyan az öregedést is beleszőtte az emlékek halmazába. Néha bizony a sok-sok évvel korábbi élmények erősebben törnek fel napjainkra, kitörölhetetlen nyomokat hagyva lelkünkben. Izgalmas volt olvasni a fiatal felnőtt férfi és az apja közötti kommunikáció nehézségeiről. A ki nem mondott mondatok sokasága bújik meg a sorokban
A zene mint kapcsolódási pont jó kifejezőeszköz, nem csak
a hangulatot erősíti. Az 1969-től napjainkig tartó történetet
a jelen gyönyörű végtelenje fogja össze. Kedvenc szerzőnk 2022-ben, egy londoni park gyepén üldögélő Paul McCartney-t figyeli, amely ciklikusan, mint egy állandó visszatérő eleme a könyvnek. Közben az emlékek színes kavalkádja villan fel az életének különböző szakaszaiból. Természetesen főleg a gyermekkorból és a korai ifjúság képeit ismerjük meg, számtalan Beatles-dal kíséretében.
Az emlékfolyam mély, a hangja még mindig annak a hét-nyolcéves gyereknek a hangja, aki elveszítette édesanyját és a halottakkal beszélget. Elveszett, magányos a felnőttek között, miközben fúj a hideg szél a fjordok között, Strandir dombjait állatok népesítik be. Együtt vándorol Kutyával és néhány újsággal, no és a Beatles-sel, ez ad menedéket neki. Végig nagyon erősek a kisfiú érzelmei az édesanyja iránt, akit egészen kicsi korában vesztett el. A zene mellé a későbbiekben felfedezi a könyvtárat, mint új menedéket, ez lesz a saját tengeralattjárója. A költészet is jelen van az írásmódjában, és egyszerűen gyönyörű, kifejező mondatait olvasni élmény. A kisiskolásan olvasott Bibliaórák hatása is végig kíséri életét. Itt van Isten, aki vodkát iszik, vagy Johnny Cash és Rod Stewart, van egy régi sárga Trabant, ami utazik velünk az időben. A történet hol vicces, hol kissé melankólikus. Az olvasóban mély nyomot hagy ez a belső utazás, saját életéről is elgondolkodtatva merenghet.
A zene mellett az irodalom, költészet is fontos elem, ahogyan megjelenik az íróvá válás témája. Úgy tűnik, Stefànsson kifinomult és érzelmes írása minden különösebb manír nélkül hat az olvasóra. A narratíva ügyesen összefonja a szálakat, amelyek egyetlen és ragyogó üzenethez vezetnek. A történet működött, erőteljes képzelőerőről tesz tanúságot, ami az olvasótól is elvárja ezt. Egy újabb lírai alkotás az élet nagy kérdéseiről. Jón Kalman Stefánsson ismét elvarázsolt, amihez Patat Bence zseniális fordítása is hozzájárult. Érezhetően jól működik az összhang kettejük között. A nyelv és a stílus csodás harmóniát alkotnak.
Az emlékfolyam mély, a hangja még mindig annak a hét-nyolcéves gyereknek a hangja, aki elveszítette édesanyját és a halottakkal beszélget. Elveszett, magányos a felnőttek között, miközben fúj a hideg szél a fjordok között, Strandir dombjait állatok népesítik be. Együtt vándorol Kutyával és néhány újsággal, no és a Beatles-sel, ez ad menedéket neki. Végig nagyon erősek a kisfiú érzelmei az édesanyja iránt, akit egészen kicsi korában vesztett el. A zene mellé a későbbiekben felfedezi a könyvtárat, mint új menedéket, ez lesz a saját tengeralattjárója. A költészet is jelen van az írásmódjában, és egyszerűen gyönyörű, kifejező mondatait olvasni élmény. A kisiskolásan olvasott Bibliaórák hatása is végig kíséri életét. Itt van Isten, aki vodkát iszik, vagy Johnny Cash és Rod Stewart, van egy régi sárga Trabant, ami utazik velünk az időben. A történet hol vicces, hol kissé melankólikus. Az olvasóban mély nyomot hagy ez a belső utazás, saját életéről is elgondolkodtatva merenghet.
A zene mellett az irodalom, költészet is fontos elem, ahogyan megjelenik az íróvá válás témája. Úgy tűnik, Stefànsson kifinomult és érzelmes írása minden különösebb manír nélkül hat az olvasóra. A narratíva ügyesen összefonja a szálakat, amelyek egyetlen és ragyogó üzenethez vezetnek. A történet működött, erőteljes képzelőerőről tesz tanúságot, ami az olvasótól is elvárja ezt. Egy újabb lírai alkotás az élet nagy kérdéseiről. Jón Kalman Stefánsson ismét elvarázsolt, amihez Patat Bence zseniális fordítása is hozzájárult. Érezhetően jól működik az összhang kettejük között. A nyelv és a stílus csodás harmóniát alkotnak.
ITT megvásárolható kedvezménnyel a regény!
Patat Bence műfordító: (1975)
2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.
Jelenkor, Budapest, 2024
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635183142 · Fordította: Patat Bence
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése