Széttört helyeken

 

Pauline Harmange: Széttört helyeken





                                          

"Attól, hogy eltakarod a szemedet, nem fog kialudni a fény."



Pauline Harmange első regénye érzékeny és meglehetősen erős szöveg, amely anélkül érezteti velünk Anaïs szenvedését, hogy pátoszba süllyedne. Az első pillantásra is kemény témák ellenére gyengéd leírásai tökéletesen adják vissza a depresszió, magány, kilátástalan útkeresés fázisait. A női karakterek határozottak, sőt, még némi humor is megcsillan a történetben. Végig olvasmányos, igazán jó bemutatkozás, már az első oldalakon magával ragadott a regény.



         

Amikor Anaïst munkahelyéről kirúgják, majd élettársa, Axel is kiadja útját, a lány ingatag lelke összeomlik. Ami valljuk be, nem meglepő ebben az esetben. Ráadásul ez csupán a kezdet, hiszen a családi kapcsolata is ingatag szüleivel, gyönyörű és okos testvére árnyékában. Nagyon tetszett a kapcsolat a két nővér között. Bár nagyon különböznek egymástól, mindig sikerül megőrizniük a közös pontot. Camille segítőkész húga iránt, ő lett a legszimpatikusabb szereplő, aki az anyaság miatti krónikus fáradtsággal, kiégéssel küzdve próbál jelen lenni húga életében.
A történet akár banális is lehetne, ahogyan a fiatal nő egész élete hirtelen fenekestül felfordul. Nem érzi magát biztonságban, önbecsülése nulla körül mozog. Azt érzi, nem tud megfelelni a felé irányuló elvárásoknak. Bár foglalkoztatja az öngyilkosság, szerintem ezt is egy kétségbeesett tettnek szánja. Nem találja helyét a világban. Hirtelen ötlettől vezérelve Limoges-ba költözik, „ahova meghalni mennek az emberek”.

A fiatal nő csak sodródik saját életében, amikor váratlanul találkozott Tizianával, egy idős hölggyel és Hémonnal, a fiatal férfival, akiknek sikerül őt újra megmosolyogtatni. Persze, ez egy lassabb folyamat eredménye lesz. Hemon számomra némileg érthetetlen módon azonnal beleszeret a lányba, és többször is a hős megmentő feladatát veszi magára. Ezért is jó olvasni, újabb és újabb nézőpontokat kapunk az élethez, így mi is árnyalhatjuk a véleményünket az olvasottak alapján. Kifejezetten összetett gondokról, érzésekről, életekről kaptam elgondolkodtató sorokat. Legyen szó bármiről, amit a sorok között találtam, depresszió, munkanélküliség, szakítás, anyaság, testvérség, szerelem, mindenről csodás szavakat, mondatokat olvastam, lírai köntösbe bújtatva. Külön tetszett, hogy a lány gondolatai, érzelmeinek hullámzása mellé, a másodlagos szereplők szemszögéből is megismerjük a valóságot. A lány egyértelműen depressziós, amit nagyon nehéz megérteni egy kívülállónak, a problémát kezelni nem egyszerű. Italba és folyamatos dohányzásba, sírásba menekül, de szerencsére vannak körülötte jószándékú emberek. Fontos témára irányít figyelmet a szerző.


Gyorsan olvasható regény, de az alkohol, szex kombinációja kissé sok volt nekem. Bár kétségtelen, ad némi vigaszt az is... Lelkileg megterhelő lehet, ha nem vagyunk életünkben biztonságban. Ráirányítja ez a történet is a szeretet, figyelem, törődés fontosságára a figyelmet. Aki lelkileg gyengébb, annak ezek különösen fontosak, sokat segítenek. Ritkán olvastam ennyire valós és lehangoló regényt. Az írói stílus megfogott, eredeti. Érzékeny történet, tele lírai mondatokkal. A végén Anaïs még pszichológust is keres, lelke megerősítésére, önmaga elfogadására. A történet összetettsége mindenképp említésre érdemes, több súlyos problémát érint, melyeken elgondolkozhatunk, valószínűleg a legtöbbel már találkoztunk is. A gyógyulás a depresszióból sosem azonnali és gyors, ez egy hosszú, akár élethosszig tartó folyamat, kemény munka. Mindezt ilyen lírai leírásokkal, hasonlatokkal kifejezve lenyűgöző élmény volt olvasni, ilyen köntösben még sosem találkoztam a témával. Érdemes elolvasni, ajánlom mindenkinek!


Kiadói kedvezménnyel ITT megvásárolható a regény! 





XXI. Század, Budapest, 2024
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635684175 · Fordította: Tótfalusi Ágnes