Zene és csend

Rose Tremain: Zene és csend  



                                                                                 



"A zene az emberi lélek, beszéd szavak nélkül."









Rose Tremain vérbeli realista regényt alkotott, ami lényegében egy összetett szerelmi történet. Az életre szóló barátságot bemutató Gustav-szonáta után most egy fiatal zenész történetét olvashattam a 17. századi dán királyi udvarból. Az írónő nagyon jól ír, azonnal beszippant a történetbe.

A regény cselekménye Dániába, az 1629 és 1630-as évekbe IV. Keresztély király udvarába vezeti vissza az olvasót. A lírai szépségű, epikus történet, tele varázslattal és csodával, elásott kincsekkel, ármánnyal és bűbájjal, boszorkánnyal, jó és rossz természetű, néhol pajzán karakterekkel. Éppen mint egy Andersen mese, amihez a zene ad keretet. Néhol sötétebb és költőibb hangvételű mozaikokból kibontakozó, különleges történelmi fikciós regény. Tremain történelmi kalandja lassan csordogálva bontakozik ki, ám a kutatási alapokat sem nélkülözi, ezzel színesítve eleveníti meg a korszak szokásait, embereit. Szerettem, ahogy az különböző nézőpontokból fokozatosan megismerhettem a karakterek hátterét és kapcsolataikat.

Bár mélyebben nem ismerem Dánia történelmének ezen részét, tökéletes hangulatot ad a valóságos
és kitalált szerelők világa. Érzékletesen jó történelmi háttérrel rendelkezik, ám nem ezen van a fő hangsúly. A regény dinamikája, a királyi család életében bekövetkezett változások, kalandok és tragédiák olvasmányossá tették a történetet. Dániának komoly pénzügyi nehézségei voltak abban az időben, mégis a legfontosabb történelmi esemény a király második házasságának vége, és a harmadiknak a kezdete lesz. A regény karakterközpontú, vagyis arról szól, aki éppen a főkarakter, mi történik körülötte. Olyan érző, játékos formában bontakozik ki ezekből a belső monológokból, gondolatokból a történet. A képzeletbeli múlt finom és titokzatos világába érezheti magát az olvasó.


A regény kezdetén érkezik meg a királyi udvarba az új lantos, Peter Claire, akit angyali arcvonásainak köszönhetően, szinte azonnal a bizalmába fogad a király. IV: Keresztély király babonás félelmeit és merengő hangulatingadozásait, lelki betegségeit csak az angol lantos játékával lehet megnyugtatni. Akár az éjszaka közepén képes odarendelni a fiút zenélni. A birodalom irányítása, a polgárok életének javítása komoly terheket ró a királyra, akit ez igazából nyomaszt. Különös kihívás, ha elképzeljük, hogy a király tanácsot kér a lantos fiútól. Az pedig elég nagy kontrasztot ad, hogy az udvari zenekar egy nedves, sötét pincében van elszállásolva.

Királynak lenni sem egyszerű feladat. Ráadásul a kikapós feleség is alaposan felkavarja a lelkét. Kirsten Munk királyné kissé nimfomániás, szexuális ragadozó, akinek titkos naplójába, levelezésébe is bepillanthatunk. Megleshetjük más szereplő által leírt legbelsőbb gondolataikat, ami érdekes a felépítés szempontjából. Ezek színesítik, adnak hátteret, visszacsatolást a király gyerekkoráról, az ott élők életéről, az előforduló ármánykodásról, titkos szerelmekről. Kristen és Magdalena (aki szintén vérmes nőszemély) mellé az új kiszemelt hitves is elég furcsa teremtés. Vibeke Kruse alakja a további női karakterekkel együtt erős jelenlétet ad: erőszakosak, galád és csábító nők mozgatják a szálakat. Ezek ettől élők, eleven valóságosak. 



Összességében is igaz, összetett karakterek népesítik be a regényt. Rose Tremain által teremtett légkör elbűvölő, rendkívüli képességgel fonja egybe a történet különböző szálait. Izgalmas képet nyújt ezzel a 17. századi dán életről és politikáról, valamint más európai országokkal való kapcsolatukról. A második részben Angliába is teszünk egy kitérőt.


A király és közvetlen környezete mellett Peter Claire is központi alakja a regénynek. Ő egy igazi világfi, aki szerelembe esik. A romantika és a tomboló vágy elemei, valamint a zene bájos és csábító elegye ez a regény. A koppenhágai királyi udvar és az adott korszak plasztikus képekkel elevenedik meg. Rose szenvedélyes őszinteséggel ír a férfi-nő kapcsolatok hálójáról, érzelmekről. Ez az a fajta realizmus, amelyben minden apró mozzanat hangsúlyt kap, amiből részletesen megismerhetjük az élet apró rezdüléseit. Teszi ezt úgy, hogy nélkülözi a megszokott fordulatokat és kliséket. A szerző ügyesen bevonja az olvasót a szereplők pszichológiai és érzelmi világába. Ez ismét egy olyan könyv, amit ajánlani tudok mindenkinek. A léleksimogatóan szép fordítás a pazar kivitel egy újabb élményt ad a szépirodalom szerelmeseinek.


Whitbread-díj: Az év regénye (1990)

A regényt ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a 21. Század Kiadótól!






Rose Tremain 1943-ban született Londonban.

Regényei és novellái világszerte 27 országban jelentek meg, számtalan díjat nyertek, beleértve a Sunday Express Év Könyve Díját. A Sacred Country-val Franciaországban elnyerte a „Prix Femina Etranger”-díjat, a Music and Silence-szel a Whitbread Év Könyve díjat, és a Road Home-mal 2008-ban a regényeknek járó Orange-díjat. 1995-ben a Restoration-ből Változások kora címmel filmet forgattak, és 2009-ben színpadra is vitték. Legutóbbi, idehaza megjelent regénye a sokat dicsért Gustav-szonáta, amiben Rose „páratlan tehetsége csúcsára érkezett” (Observer). Rose Tremain korábbi regénye Színarany címmel jelent meg magyarul.



XXI. Század, Budapest, 2019
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955204 · Fordította: Kada Júlia