Napfénytető

Légrádi Gergely: Napfénytető 



                                                                         














Mondhatnám, talán kissé becsapós a cím.  A Napfénytető novellái egyáltalán nem túl napfényesek. Nehezen rázódtam bele, szokni kellett. Kerestük a fogást egymáson.
Talán nem vagyok hozzászokva az efféle tömör és ütős, fájón meghökkentő novellákhoz. Többször előfordult, lapoztam tovább, és kiderült, vége... ennyi volt. Tudom, ketten alkotjuk az olvasás élményét, ám itt mintha sokat bízott az olvasóra a szerző. Szóval legtöbbnél én még vártam volna azt a bizonyos levezető, magyarázó két-három, öt mondatot. Érzésem szerint kellett volna az. Pedig szeretem a jóféle novellákat. Azért ez a kötet tetszett. Érdekes. Új. Hatásos. Más.



Nem szabad egyszerre elolvasni, hiába alig kétszáz oldal a kötet. Idő kell hozzá, elmélyülés. Megálltam, visszaolvastam. Néha zavart, hogy a legtöbb történetet befejezetlennek éreztem. Kiragadott életpillanatok, helyzetek és szereplők az élet minden szegmenséből. Honnan és hová tartanak? Tartanak egyáltalán bárhová is? Miért is történik az, amiről olvastam? Hmm.. lehet gondolkodni, mert azt kicsit sem mondanám, hogy túlírt, ez aztán tényleg sallangoktól mentes, szikár szöveg. Egyszerű és egyenes, valós. Kreatív alkotások az bizonyos. Némi humort, érzelmet még elviselt volna talán az olvasó. Nem a szívet tépőt, azt, ami kissé elandalítja, hogy az élet bár kegyetlen, de mégis szép. Ezt a megbújó szépséget alig fedeztem fel. Szomorú pillanatfelvételek, elgondolkodtató helyzetek vannak a történetekben/mögött. (magány, szeretetvágy, betegség, öregség, halál). Nyögve-nyelős boldogság ez.


Öt részből áll a válogatás, amiből nekem legjobban a két középső ciklus tetszett igazán. A nyitó Az üzenet írásokból a címadó mellett A pálcikaember fogott meg. Ezek a kis történetek a kapcsolatokról mesélnek. A második és harmadik etap a Családban marad és az Időben vagyok? történetei voltak. Ezekből a Calvados, Sárgarépa télire, Pillanatragasztó és a családi titkot elmesélő Puzzle-darabok volt a kedvencem. A múlt hatásai a jelenünkre, apró titkok súlya mennyire válik teherré. A másik csoportból az Egy kedden, Az élet értelme és Az ég kékje volt kiemelkedő számomra. Tény, hogy intelligens módon fontos gondolatokat közvetítenek ezek a novellák. A címadó talán mégis azt súgja: van remény, ott fent a felhők mögött süt a napocska. 
Az olvasottaknál éreztem van közünk egymáshoz. Megrázó pillanatképek, kevéske boldogság-morzsákkal. Kis életfoszlányok, apró történetek emberi kapcsolatokról. Bizony akadt amelyik fájón a lelkembe mart. Sőt, a novellák nagyobb része ilyen volt. Az abszurdhoz vonzódók biztosan örömködnek majd a mű olvasása után. Az is tény, üdítően hat egy-egy ilyen abszurd könyv, ami gondolkodtat. Meghökkent. Ledöbbent. Az alapötlet jó, szeretni való, talán kissé szokatlan.


Ordódi Tamás borítója és illusztrációi kifejezőek, ötletesek, jól illenek a tömör szövegekhez. Kedvencem volt A pálcikaember, a Calvados, és Az élet értelme írásokhoz készült grafika.




A kötet ITT rendelhető!

Légrádi Gergely: ügyvéd, aki szabadidejében ír, olvas és kertészkedik, három gyermekes családapa.
Ez a negyedik önálló kötete a Titokfa (2007), Szemben (2016), és a Nélkülem (2018) után.


Jaffa, Budapest, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751588