Porlik, mint a szikla

Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla




                                                                               



"A székely ember olyan, mint az öreg tölgy, a magyar, mint a vándormadár"








Nehéz témát boncolgat, állított regénye középpontjába a szerző. A magyar történelem egyik legdrámaibb pontja az 1920. június 4-én, az első világháborút lezáró, a Párizs környéki Trianon kastélyban aláírt békeszerződés. A következményei közismertek: területe kétharmadával csonkították meg a történelmi Magyarországot. Ez családokat szakított el egymástól, kényszerített a szülőföld, a haza elhagyására. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt. Nemzetállamok helyett soknemzetiségű országok jöttek létre, ahol a kisebbségbe szorult magyarság és diszkriminatív bánásmódban részesült. Ez számtalan további kényes problémákat hozott. 


Ez a regény egy kitalált történet, ami valós háttér előtt, fontos, aktuális témát mutat meg az olvasónak.  Nem csak tisztelni, de ismerni is kell a múltunkat. Már a cím megfogja az olvasó lelkét: A Porlik, mint a szikla a Székely himnuszból kiemelt idézet komoly jelentőséggel bír.

Egy család sorsán, kálváriáján keresztül pillanthatunk bele ebbe a zűrzavaros korszakba. Kénytelenek ők is elmenekülni, mindent hátra hagyni, addigi életüket új keretek, határok közt folytatni. Nem is tudom eldönteni, hogy ez a történet egy szerelmi vagy inkább egy családtörténet, melyben meghatározó szerepet játszik a politikai háttér. Családi kapcsolatok, emberi drámák villannak fel ebben a regényben, amit egy mindent átfogó és meghatározó szerelem ölel körbe. Ez is fontos alap, a gyökereink, hagyományaink megőrzése. Erre a kovász egy jó példa, ami jelentőséggel bír az eseményekben. 

Sajnálatosan az én érzésem szerint inkább a romantika felé mennek el az események. Sokkal fajsúlyosabbá, jellemzőbbé tettem volna akár Klára éltét, amiről a későbbiekben alig tudunk meg valamit, Virág és Zoltán tragikus szerelmét, drámájukat a háború embert próbáló borzalmait talán még jobban kiemeltem volna. Az egyén, a kisember sorsa a történelem viharában mindig megdöbbentő, drámai. Mégis gyönyörű történet ez, ha fájón szomorú, valós is. Ahogy az írónő Erdélyről mesélt látványos képeivel, olyan, mintha ott járnék. 


Számomra új felfedezés Bauer Barbara, ez volt az első olvasásom tőle. Az nyilvánvaló, inkább a női olvasókat szólítja meg, a fontos téma feldolgozása, irodalmi formába öntése csupán keret maradt. Volt némi hiányérzetem, kicsit vegyesek az érzéseim, bár igyekszik nem csupán a felszínt karcoló kellemes olvasmányélmény lenni. Úgy éreztem, nagyon is hatni akar az olvasó érzelmeire, ami a romantikát kedvelőknek kedvez, talán ezért sem a történelem felé ment el a tartalom. A borzalmas valóság megjelenítése és hiteles leírása ugyan jót tett volna a történetnek, e így is kíváncsiságot ébreszt. 

A szerző remekül teremt hangulatot, sok helyen ír érzelem gazdagon, okos gondolatokat vet fel, igazi "olvasóbarát" a történet. Néhány helyen picit kedves-naivan, legtöbbször azonban a megbízható írástudó ember jó ízlésével. A történet annyira szívhez szóló, megható és reményt adó, hogy a könyvet becsukva szembesülhetünk a valósággal, a világ alig változott.

Talán  mintha félt volna a sorsfordító történelmi eseményeket mélyebben bemutatni, így inkább csak keret maradt ez a rész. A két idősíkon futó eseményeket két különböző betűtípus is jelzi az olvasónak. Ez jó ötlet volt, ahogyan felvillantott problémák is, azaz:  Trianon már és még önmagában is fájó, a hatása az egyes emberek sorsára jelenünkben is érezhető. 

A szereplőkről alig tudunk meg lényegi dolgokat: szépek, mosolygósak, erősek, boldogok, szeretnek 

és szenvednek, vagy éppen zöld a szeme...stb. A kissé sziruposan rózsaszín véletlenek sorát frfi olvasóként is sokalltam már a végére. Olvasmányos, de kevéssé sodró, keményebb dráma nélküli, minden jóra fordul, megoldódik, szerelem is akad, boldogság és nosztalgikus idill a vége.


Miért szerettem mégis a könyvet? Mert rajongok a történelemért, a sötét titkokat feltáró családtörténet 

a politikai hatalom viharaiban pedig egy nagyon jó alap. Máskülönben egy olyan történetet mesél el, olvasmányos formában, ami nagyon fontos, gondolatébresztő. A haza és a szülőföld fontossága, határoktól függetlenül. A gyökereink és hagyományaink megőrzése, továbbadása. A generációk közötti párbeszéd fontossága. Talán ez ad a fiatal generációnak némi kíváncsiságot a nagyszüleik felé való nyitást. Kedvet a múltjuk, családjuk sorsának megismeréséhez. Ez sem kis feladat.





Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:

Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017).










Jaffa, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750024