Kisalföldi vadásznapló

Balogh Gábor: Kisalföldi vadásznapló 



                                                 





"Eddig soha, de soha egyetlen vadnál sem éreztem ennyire világosan azt, amit most. Hogy élve szebb, mint a terítéken."






A kisalföldi vadásztársaság területén megélt és tapasztalt vadászélményeit gyűjtötte naplóba Balogh Gábor. 1992 és 1996 közötti vadászkalandok, történetek sorakoznak a kötet lapjain. A naplóírás elég személyes, megismerhetjük gondolatait, érzéseit nem csupán az erdő vadjairól, de sok egyéb érdekességet is tartalmaz az olvasmányos leírás. Az kitűnik, hogy a szerző sokoldalú, régóta érdeklődik a vadászat iránti elhivatottsága még gyermekkori olvasmányélményeire vezethetőek vissza. Széchenyi Zsigmond a nagy előd afrikai vadászélményei adták az alapot.

Nekem különösen az 1995 - 1996-os történetek tetszettek. Izgalmas vadászkalandok, de mindben történetben van valami kis plusz információ, mondanivaló.
A vége felé színesítésképpen sok irodalmi vonatkozásokat is megoszt velünk olvasókkal. Az erdélyi hegyek lenyűgöző hatása, a szülőföld szeretete és a ma már alig ismert, szinte elfeledett Maderspach Viktor élettörténetének rövid megidézése és tragédiája ilyen élményt ad. A német származású magyar mérnök, sportoló, vadászati szakíró életének fontos pillére volt Erdély és a vadászat.

A jó vadász együtt él, együtt érez a vaddal, megbecsüli azt. Tehát nem csupán az egyes sikeres vagy sikertelen vadászatok leírásai sorakoznak a lapokon. Nem csak a vad becserkészése és elejtése a fő cél. Ezek közt akadt néhány, ami egy skandináv krimi borzalmaival is felért... igaz, "csak egy kutya" sorsa Csikasz története, mégis döbbenetes volt olvasni róla. Igazából nem szeretem a vadászatot, bár lenyűgöz. Van vadász is a közeli ismerősök között. Mégis, mai napig élénken él bennem is a gyerekként olvasott Bakóczi Antal Vadorzók könyve. Sajnálom a leölt állatokat, értelmetlennek is tartom bizonyos fokig. Tudom, hogy akad öreg, beteg, selejtes állat, amit ki kell lőni. Mégis... A kötet képanyaga is szép trófeákat mutat be.




Akiket elkap és lenyűgöz a vadászat izgalma, biztosan érdeklődéssel fogják olvasni Balogh naplóját. A kívülállók számára is hordoz tanulságokat a kötet, a jó kikapcsolódás mellett. Fekete István remek leírásait, érzékeny megszemélyesítéseit vagy költői stílusát nem fedeztem fel, de van alázat az erdő és vadjai iránt. Sok élmény, sok vadászat, sok megfigyelés adja a napló eseményeit. Olyan emlékről is olvashatunk, amiket szerzője talán legszívesebben elfelejtene. A mivé lesz, hol és hogyan romlik el egy igaznak hitt barátság meglepő, de sajnálatosan emberi és valós. Több olyanról is ír, ami nemcsak okulásra, de derültségre is okot adhat. Amit a fülszövegben is említ a szerző, nagy pozitívuma a kötetnek, hogy igyekszik a természet ezen részén élő és előforduló vadállományt bemutatni. Ezzel megismerhetjük hazánk ezen részén élő állatait. Őzek, szarvasok, vaddisznók mellett madarak is bőven akadnak.
Talán a kóbor kutyák és macskák okozta veszélyekről olvastam volna bővebben is.



Jó volt a vizes kitekintés is a kacsákról, vagy éppen elgondolkoztató a kibetonozott folyómeder története. Ahogyan az is, hogyan épülhet ipari tevékenységet folytató üzem az erdőben. Minden történetben ott van a „kétlábú”, az ember is. Nem hiába: legnagyobb állat az ember, aki önmagát is kipusztítja. Természet-erdő és állatkedvelőknek sok ismeretet, a kikapcsolódáshoz jó szórakozást biztosít a kötet.





Lazi, Szeged, 2017
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673202