Magányos farkas

Jodi Picoult: Magányos farkas 





"A farkasok nem gyászolnak. A természetnek megvan a maga hatékony módszere, hogy szembesítsen a realitással."






                                                     




A tavalyi évben nem volt idehaza önálló Jodi Picoult regény, így nagyon vártam ezt az eredetileg 2012-ben megjelent kötetet. A történet elég szokatlan, meglepő. Az olvasó leginkább a farkasfalka
és az emberek viselkedését, szokásait hasonlíthatja össze egy családi dráma árnyékában. A záró mondatban van talán a regény üzenete: élj úgy, mintha ez lenne az utolsó napod. Ám ne csak farkasként, emberként is!



Az ismert zoológus, Luke Warren és tizenhét éves lánya autóbalesetével nyit a regény. Erős indítás, ami igazából a végén fog kiteljesedni. Ott megtudja az olvasó az előzményeket, mi játszódott le a kocsiban közvetlenül a baleset előtt apa és lánya között. Ez ad némi titkos feszültséget a történetnek.

Luke Warren karaktere a legszimpatikusabb, talán még szerethető is minden furcsasága ellenére. Ő csak emlékek, visszaemlékezések formájában van jelen a cselekményben, hiszen kómába került
a baleset során, amit súlyos agykárosodás tetéz. Mégis ezek a részek a legérdekesebbek, ezek viszik előre a történetet. Ezek adnak igazi hangulatot, ízt a cselekménynek. Az ő érzései, világnézete, a farkasokhoz való viszonya, a farkasok életét kutató ember megismerése és a családi háttere, gondolatai egészen szokatlanok. A férfi remek párhuzamot von a farkasfalka és a család felépítése között. Saját életében mégsem tudja alkalmazni ezt. Luke gyerekkora, háttere, amit csupán néhány mondattal rajzol meg Jodi sok egyéb titkot felvet.


A családját elhagyó, két évet a kanadai vadonban élő férfi története egészen furcsa. Talán még érthetetlen és néhol visszataszító is, ha jól átgondoljuk. Két év a farkasok között elég kemény és hihetetlen. Mi visz rá egy kutatót arra, hogy elhagyja a családját és folyamatosan együtt éljen a farkasfalkával? Elvadulva, embertelen körülmények között. Ez több, mint mánia vagy szenvedély.
Ő mégis csak egy ember, és nem farkas, hiába fogadja be a falka. Neki nem a saját családja, gyerekei a fontosak. Azokkal sok esetben nem tud mit kezdeni. Ő a magányos farkas a történetben. Élete az olvasó számára furcsa és elképesztő sok esetben. Azért mindennek lenne egy határa, szerintem. Emberek közt, családban is lehetünk magányosak. Luke gondolatai, életének mozgalmas pillanatai adnak lendületet a történetnek. A farkasos részek a falka életének bemutatása jók, sőt, érdekességével az viszi el a könyvet!

Ahogy megszokhattuk Jodi ismét hozta a "szokásos" formát. Több szempont szerint bomlik ki a történet, azonban a karakterek nem szimpatikusak, sablonosak. És éppen ez a bajom a regényével tizenhárom olvasás után. Olyan rutinból megírt, ismétlődő elemeket vonultat fel. A szokásos panelek nem működnek, most idegesítőek,  különösen papírízű karakterekkel, családi feszültségekkel, kiszámítható „fordulattal” megírt regény ez. Sajnos a családi háttér most egészen komolytalanná vált számomra. Sok eleme emlékeztetett a Találj rám regényére.



A volt feleség már nem dönthet a férfi sorsáról, minek is belekeverni? Közös életük titka természetesen a váláshoz vezetett, ám ezt mindenki másképp tudja. Utólagos sárdobálásnak semmi értelmét nem látom. Az apaképet lerombolni is kár a gyerekekben. Miért hazudnak egymásnak az emberek egy szűk közösségen belül is? Cara még fiatalkorú, apját egy idealizált,  rózsaszín szemüvegen át látja. Marad Edward, a távolságtartó fiú, aki hat éve elhagyta a családját és a világ másik végébe Thaiföldre költözött. Kapcsolatot sem tartott csak anyjával, hiszen apa-fiú konfliktusuk oka vezetett a család felbomlásához.  Jó okkal, ez kiderül a történetből, ám ennek nincs komoly jelentősége. Nincs kibontva, sőt egészen érdektelen is. A fiú elmúlt hat évéről sem tudunk meg szinte semmit. Azt sem, hogy van-e barátja, partnere. Az anya sem áll igazán a gyerekei mellett, téblábol csak a történetben.



A karakterek közül a lány Cara kifejezetten idegesítő, hisztis, a célja nevetségessé lesz az utolsó lapok ismeretében, ahogyan a történet zárul. Akkor mit is erőlködik, balhézik, viszi bíróságra az "ügyet"? Miért száll szembe a bátyjával, őt okolva mindenért, a család széthullásáért is.
A megszokott, már bevált panelekből építkezik a regény: családi dráma, amit műbalhénak éreztem, bírósági tárgyalás és van egy meleg szereplő is, mert az most trendi. Összességében ami fontos lett volna, azt csak karcolja, nem bontja ki. A szervdonor kérdés súlyos és izgalmas lehetett volna, a kóma állapota pedig sajnálatos és szomorú a családtagok számára. Mindezekről Luke nyilatkozott is, tehát nincs kérdés mi a megoldás...

Az elengedésről kevés szó esik, pedig az valóban nem könnyű. Isten játszani nem érdemes, bármennyire elfogathatatlan számunkra a szeretett családtag elvesztése. Az orvosi diagnózis sajnos egyértelmű, még ha hoz is néhány ellenpéldát az írónő. Az elengedés, a gyász téma mélyebben lehetett volna jelen a regényben. Sajnos az egész keret egy családi cirkuszra emlékeztetett, aminél egyértelmű a megoldás. Nem lehet érzelmi döntést hozni, a reménytelenben bízva, orvosi diagnózis ellenében. A  farkasok életének elemei sok bölcsességet hordoznak nekünk embereknek is. A természet törvényei itt most többszörösen is megjelennek, hangsúlyt kapnak. A lezáró fejezet volt igazán üde befejezés, ezt el kell ismerni.
                                                                                                           

Hadd mondjam el, hogy szeretem Jodi Picoult. Ez volt az első olyan könyve, ami kevéssé nyert nálam. Aki olvasott már Joditól, az nagyon nem fog meglepődni. Ez meg sem közelíti szerintem a még mindig a legjobb Vezeklés komolyságát vagy a Tizenkilenc perc és a Nővérem húga drámaiságát, vagy a Csodalány varázsát.

Az új regényt kedvezménnyel ITT tudod megrendelni!


Jó hír a rajongóknak! Elindult Jodi Picoult Hivatalos Rajongói Oldala HU a Facebook-on! Hírek, érdekességek - itt mindent megtalálsz a szerzőről! ITT tudsz csatlakozni a kedvelőkhöz!






Jodi Picoult: 1966. május 19-én született amerikai írónő.
A Harvard és a Princetoni Egyetemeken végzett. Kreatív írást tanult. Több mint húsz kötet szerzője, irodalmi díjakkal elismert, a New York Times bestseller szerzője. 1992 óta jelennek meg regényei, idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza könyveit.












Athenaeum, Budapest, 2017
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632936413 · Fordította: Babits Péter