2016. szeptember 4., vasárnap

Maigret és a zsilip

Georges Simenon: Maigret és az egyes számú zsilip 




                                                                                     








Ez a Maigret-történet most először jelent meg idehaza, eddig valahogyan kimaradt a sorozatból ez az 1933-ban íródott krimi.




A szocialista könyvkiadás nem kedvelte különösebben a krimiket, az első Maigret történet csak 1968-ban jelenhetett meg nálunk, ám utána diadalútja idehaza is megállíthatatlan volt. Az Albatrosz és a Fekete Könyvek sorozatban több tucat Simenon mű jelent meg a 70-es, 80-as években. A szép emlékű Rakéta Regényújság is több történetet közölt folytatásokban.
Zsenge fiatalságom kezdetén, nagyon emlékszem a család mennyire izgatottan várta a tv-ben az új történetet. Talán még a remek főcímzene is a fülemben cseng, ahogyan Maigret-ről nekem a jellegzetes mozdulata ugrik be elsőnek, ahogyan pipájára gyújt. Bár Jean Gabin is alakította a felügyelőt, nekem Rupert Davis marad az "örök-Maigret". Ezért is néhány emlékező sor róla:




Rupert Davies (1916. május 22. – 1976. november 22. ) Liverpoolban született, a brit kereskedelmi flottánál szolgált. A II. világháborúban a légierőnél teljesített szolgálatot. Fogságba esett és ott kezdett színházi előadásokat szervezni fogolytársai számára. A Maigret-sorozatot 1960-ban kezdték el. A kb. 100 Maigret-regényből és novellából Simenon addig összesen egy feldolgozást engedélyezett, ahol Jean Gabin volt a főszereplő. Amikor Simenon meglátta Davist, felkiáltott: „Itt az igazi Maigret!” A sorozat hatalmas siker lett,nemcsak Nagy-Britanniában, de egész Európában. 1962-ben megkapta érte a legjobb televíziós színész díját. Rupert Davies korai halála után készült még egy-két kevéssé sikeres Maigret-kísérlet, de Daviest nem lehetett pótolni.



Ebben a történetben Simenon az olvasó idegeit is próbára teszi. Feszült, lélektani hátteret teremt a szokásosnak tűnő történethez. Természetesen semmi nem úgy van, ahogy elsőre látszik. Az egyszerűnek tűnő baleset mögött sötét érdekek húzódnak, a szálak pedig a múltba nyúlnak vissza.
A szereplői igazi kisemberek, a helyszínek pedig zseniálisan adják a hangulatot. Párizs, Szajna-part és a kikötők világa, kiskocsmákkal, lakóhajókkal adják a milliőt. Látszólag elég egyszerűnek tűnik a történet, azonban a mélyben egészen más lapul. Egy régi dráma, annak hatása teljesül be a lapokon. Vitt, sodort a történet eleje, gyorsan, filmszerűen peregtek a kezdeti események.
Az öreg tengerész, a részeges Gasssin szokásos esti kocsmatúrájáról billeg-ballag hazafelé, amikor beesik a mólóról vízbe. A helyzetet bonyolítja, hogy főnöke, barátja a gazdag hajótulajdonos kereskedő, Émile Ducrau már a vízben van, őt késsel megtámadták.... szerencsére sebe nem súlyos.

A "baleset" hátterét próbálja kibogozni a felügyelő.
Ki támadt és miért a gazdag kereskedőre? Ő váltig állítja, nem látott semmit és senkit. Érdekesen fognak alakulni a szálak, a múlt sebei és történései most nyújtják be a számlát. Fokozza a váratlan fordulatot, hogy a kereskedő lelkileg gyenge fiát holtan találják másnap. A hátrahagyott levél pedig tovább kuszálja a szálakat. Maigret és a nyers modorú, szókimondó hajós már szinte barátokká válnak, így feltétlenül segíteni akar az ügy felderítésével. Ducrau élettörténete, sikeressé válása adja az alapokat. Még lesz egy másik halott, aki ad problémát a sűrű történetben Maigretnek. Felügyelőnknek nem csak a szimata remek, de az emberismerete is jól működik. A tagbaszakadt, ballonkabátos, kalapos, állandóan pipázó férfi, aki szereti az életet, most kissé megfáradt.


Éppen korai nyugdíjba készül, ez lenne az utolsó ügye, az idő is szorítja. Elege lett, pihenni szeretne, élvezni a csendet és az olvasást vidéki házában. Mindenképpen szeretné lezárni, megoldani ezt a nyomozást. Sikerül is neki. Hogyan és miképpen, ki és miért arra érdekes válaszokat kapunk. A szereplők közül fontos egy magányos lány alakja is. Nagy segítségére van még Lucas felügyelő, aki hathatós és alapos segítséget ad a dokkok világában bolyongó felügyelőnek.


Mi is történt az Arany Gyapjú fedélzetén, ki a titokzatos lány gyermekének apja, ki az igazi tettes, nem kis meglepetés lesz. Legalábbis nekem az volt, a sok szereplő közül nekem nem ő volt a tippem. A gyilkos jelleme és okai alaposan bemutatásra kerülnek. Fordulatos és izgalmas, ahogyan kell, a klasszikus krimi elemi jól működnek. Simenon ezúttal is elvarázsolt, remek kikapcsolódást adott.


Georges Joseph Christian Simenon (Belgium, Liège, 1903. február 13.Svájc, Lausanne, 1989. szeptember 4.) francia nyelvű belga író. a XX. század egyik legtermékenyebb írója volt, naponta akár 60-80 oldalt is írt. Irodalomjegyzéke majd 200 regényt, több mint 150 novellát, néhány önéletrajzi művet, számos cikket és rengeteg ponyvaregényt tartalmaz, amiket több mint két tucat név alatt írt. Összesen körülbelül 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből.
Simenon legnagyobb szívfájdalma az volt egész életében, hogy nem ismerték el szépirodalmi munkásságát kellőképpen, az egész világ leginkább csak Maigret-t ismerte. Regényeit több, mint ötven nyelvre fordították le.

1984-ben Simenonon agytumor műtétet hajtottak végre, amiből sikeresen felgyógyult, a következő években azonban folyamatosan romlott az állapota. Utolsó tv-riportját 1988 decemberében adta.
1989. szeptember 4-ére virradó éjszaka Georges Simenon Svájci otthonában, Lausanne-ban meghalt.




















Agave Könyvek, 2016
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191124 · Fordította: Barta Tamás ·
Megjelenés időpontja: 2016. augusztus 16.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése