2016. február 14., vasárnap

Olvastam még /6.

Olvastam még /6. 





                                                





A februári mazsolázó rovatban egy amerikai nagyregényről, egy felkapott krimiről, amiből film is lesz hamarosan és Halász Judit színésznő életrajáról olvashattok. Elsőnek az új amerikai fenegyereknek kikiáltott, tavaly a Könyvfesztiválra díszvendégeként hazánkba is ellátogatott  Jonathan Franzen második könyvét ajánlom.

Jonathan Franzen: Javítások 




A 2001-ben megjelent regénye a Javítások, Franzen eddigi legsikeresebb és a kritika által is legméltatottabb műve. Nálunk fordított sorrendben érkeznek a könyvei, mert elsőnek az utoljára megjelent Szabadság került a boltokba, ami a 2010-es regénye volt. Ezután jött a Javítások, majd
az önéletrajzi ihletésű Diszkomfortzóna 2007-ből, a Könyvfesztiválra jelent meg. Az 56 éves írót a TIME magazin címlapon hozta. Ezt az elismerést előtte csak Stephen King kapta meg.


A kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke, az író, aki nemet mondott Oprah Winfreynek, és aki még képregényekben és a Simpson család egyik epizódjában is szerepel. Ellentmondásos, tőrőlmetszett értelmiségi figura – az a fajta, aki nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, hanem érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi, globális mozgásokat nemcsak elméleti összefüggéseikben látja,
de regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is. Tanúsíthatom, közvetlen és jól tűrte a hosszú sort, akik dedikálásra vártak hozzá. Nem kevesen, több százan voltak!
Ő pedig rendíthetetlen türelemmel a kiírt időt alaposan túlteljesítve állta a rohamot. Amerikai íróval is igen ritkán találkozik az olvasó közönség Budapesten.

A Javítások családregény, ahogy a Szabadság is. Igazi amerikai módra szétszóródott, diszfunkcionális Lambert család regénye, amelynek tagjai különféle életstratégiákkal kísérleteznek és élethazugságokkal küszködnek; különféle módszerekkel próbálkoznak életük – és úgy általában a dolgok – megjavítására. A középnyugati kisvárosban élő, átlagos amerikai háziasszony Enid Lambert remek ötletnek véli a családegyesítésre
a karácsonyt.

                                                                            
A téglaméretű monstrum és monstre regény olvasmányos, gyorsan halad vele az olvasó. Annak ellenére is, hogy ezek a családtörténetek depresszív, és lehangolóak sok esetben, bár a humort sem nélkülözik. Franzen jól mesél, szeret is, a könyv első felét nagyon élveztem. Sok jól megjegyezhető, jól megkomponált hatásos jelenet van a lapokon. Chip igazi életművész, ő volt akit kedveltem.

A diszfunkcionális család iskolapéldája a történetük, amit felrajzol Franzen. A három testvér, két fiú és egy lány, jobbára csak sodródik az életben. Igazából egyik szereplőt sem lehet szeretni; még a szülők élete is elég zaklatott, hullámvölgyekkel teli. Mindenkinek megvan a maga problémája, ami csak fokozódik. A családi szennyest előbb-utóbb ki kell teregetni. Számomra nagyon amerikai a történet sora, bár jól megírt, mégis néhol túlírt kicsit. Hozzám közelebb állnak, szívet melengetőbbek Háy János, Tar Sándor Kőrösi Zoltán, Spiró György, Vámos Miklós vagy Grecsó Krisztián írásai. Mégis érdemes belevágni, élvezetes volt olvasni. Fogok még Franzent olvasni, különösen, hogy Updike írásmódjára emlékeztetett. Nem csak tud, de le is írja a tűpontos társadalomkritikáját a család történetein keresztül. Teszi mindezt elegánsan, kis tűszúrásokkal.

4/5

Európa, Budapest, 2014
632 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799775 · Fordította: Bart István




Paula Hawkins: A lány a vonaton  



                                           


          


Az utóbbi hónapok legfelkapottabb és erősen túlértékelt könyve ez a krimi. A filmeseknek fel kell kötni azt a bizonyost, erősen felturbózásra, kidolgozásra vár az összedobott ötlethalom. Kínlódós és erőltetett, darabos a történetvezetés. Kidolgozatlan karakterek, alkohol, önsajnálat és depresszióval leöntve. Időben is ugrál, talán ez volt a legzavaróbb benne, nekem cseppet sem izgalmas. Na jó, talán az utolsó 50 oldal eseményei, de sajnos elég átlagbefejezést kap. Persze a speciális hang és fényhatások, és egy átírt forgatókönyv sokat segítenek majd a történet képi megjelenítésében. A könyvet saját felelősségre, nagyfokú, legyőzhetetlen kíváncsiság esetén ajánlom. Én is így voltam vele, de utólag már sajnálom a ráfordított időmet. Csak felbosszantott. Ezek fényében a Franzen regény csillagos hatos...

A fülszöveg szerint: Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket.
A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valamit a vonatból.

Vagy látni vél, és az önsajnálat és önértékelési zavarokkal, alkohollal küzdő lány agya elindul. Nem tud túl lépni elrontott előző kapcsolatán, nem tudja elviselni, hogy volt párja boldog. Zaklatja őket jelenlétével. Telefonálgat. Állandóan meg akar beszélni valami fontosat, állandó segítségre vár és szorul is. Nem boldogul az életével. Alkoholba fojtott álmai, vágyainak eredménye a történet. Rachel karaktere rettentően irritáló, igazi energiavámpír. Ronda az alkoholista nő. Mentálisan sérült, amit jó rész önmagának is köszönhet, minden szereplője igazi sz@r alak. Nyomasztóan depresszív a történet, monoton, korunk összes ember problémái megjelennek:  depresszió, válás-elengedés, alkohol, önzés. Minden gondom, bajom oka a "másik" , a világ felelős érte. Akár a Lányom esetében néhány hónapja itt is ez jutott eszembe: az elgondolás nem lett volna rossz, de a megvalósítása irtó gyenge lett. Egészen jól kezd, majd leül, lapossá válik amin a befejezés izgalma, váratlan fordulata sem segít.

Akinek ez jó krimi, az még nem olvasott igazán jó krimit. Nem tudom és nem értem, mi hozta meg
a sikerét ennek a regénynek, de köszönő viszonyban sincs a Holtodiglannal, nemhogy Hitchcock mester Hátsó ablak-jával. Talán szeretne olyasmi lenni, de a poros nyomába sem tud lépni.
Megosztó könyv, az bizonyos. Még egy pozitívum a végére: a borító jól eltalált. Kifejező.

2/5


 XXI. század, Budapest, 2015
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155373626 · Fordította: Tomori Gábor



Halász Judit - Orosz Ildikó: Nem születtem varázslónak 



                                                           





Halász Judit nevét és munkásságát is mindenki ismeri. Azon kevés színésznők közé tartozik, akik pályakezdése óta töretlen sikerrel szerepelnek filmen és színházban. Arcát és hangját egy ország szereti. Ő még énekel is a gyerekeknek, akik a leghálásabb közönsége évtizedek óta. Mirr-Murr a kandúr meséit is a klasszikusok közé emelte a minősége. Örökzöld mese lett. Generációk nőttek fel dalain, meséin, filmjein.

„Igaz történetek az igazi Halász Juditról, aki egy tündér. Én ismerem őt személyesen. Tényleg ilyen. Lehet, hogy a Mikulás is létezik?” Bródy János ezen sorokkal ajánlja a könyvet olvasóiknak.

A könyv éppen olyan, mint a színésznő: elegáns, finoman távolságtartó. Aki egy picit is ismeri a színésznő pályafutását nem sok újat talál a könyvben. Időrendben követi a "mikor mit játszottam, forgattam" vonalat, kevéske magán és egyéb háttérrel megszórva. Jelzésszerűen megemlítve néhány nagy nevű pályatársat, akikkel együtt játszott. Épp csak néhány mondattal említve pl: Sulyok Máriát (félt tőle), Latinovits Zoltánt (tartott tőle), vagy Ruttkai Évát (csodálta). Visszafogottan, őszintén mesél kollégákról, sőt, meglepően sokat elárul Kern Andrásról. Többet, mint magáról.
Ez a rész olyan kibeszélősre sikerült. Talán ezt nem kellett volna.

Amikor 1996 októberében a rendőrautó elütötte egy emberként aggódott érte az ország. A képek
közt egy ebből az időszakból is látható, még így is sokkoló. Azonban néhány  bekezdésnyivel letudjuk ezt is. Amit talán kevesen tudtak a későbbi, sorozatos újabb betegségei. Őszintén és tárgyilagosan ír ezekről az átélt borzalmakról, megértem nem akarta mélyebben elemezni. Pedig sokaknak lehetne példa ebben is, aki erőt ad másoknak. Elegánsan visszafogott, tényszerű.
Hogyan élte meg, dolgozta fel nem igazán kerül említésre. Halász Judit az ember nem jelenik meg, nem ismerhetjük meg. Csak a színésznőt. A lemezek keletkezései és a dalok hátteréről is sok érdekesség található még a történetben. Talán több is, mint a színházi - filmes karrieréről. A végére jobban megnyílik: az unokáiról egészen sokat elmesél.
Halász Judit Kossuth-díjas színművésznő. Nem celebkönyv. Igényes kivitelű, sok képpel ellátott olvasmány a rajongóknak. Néhány régi film újranézése erősen ajánlott a könyv után.


4/5

Park, Budapest, 2015
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552377



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése