Jo Nesbo: Fehér éjszaka
Nos, imádom Nesbo könyveit, a stílusát és a történeteinek felépítését. Valóban remek krimiket ír. A Harry Hole-történet minden darabját olvastam, polcomon van a teljes sorozat. Már a tavasszal megjelent, előző történeténél is picit bajban voltam, meglepődtem. Nem rossz a Vér a havon egyáltalán, sőt, de mint ahogyan ez is egészen más. Nem HH, még csak nem is hasonlít.
Egy szerelmi történet, romantikával (talán öregszik Nesbo?) krimielemekkel felspécizve, bár az is inkább csak háttér. Érdekességnek belefűzve a számi hagyományok, a zárt közösség életvitele és a vallás, mivel ide tűnik el a rossz fiú, aki nem is annyira rossz, csak a körülmények. Ha nem Nesbo lenne a szerző, asszem nem sokakat hozna lázba. Érdekes, tényleg, hogy tud ilyet is, de nem az igazi. Nem ezért szeretjük. Amúgy egy délutános, egy estés krimi, ami azért bőven megér egy olvasást, aminek a végén azért ott a nagy csavar is. Tekintve, mennyi agyonreklámozott tucatkrimi is a boltokba kerül... A neve persze elviszi, és fele annyi idő alatt megírta, mint bármelyik HH-krimit. Nem az oldalszám miatt jobbak persze Harry történetei... Igen, kérem vissza Harryt! A csavaros, fordulatos, alapos és sötéten izgalmas történeteket a boldogságáért küzdő, vágyakozó, Jim Beam-t vedelő, Martens-bakancsos Harryval.
4/5.
Eredeti cím: Mere blod
Eredeti megjelenés éve: 2015.
Animus, Budapest, 2015
Steinar Bragi: Felföld
Négyen a semmi közepén - két nő és két férfi az izlandi felföld kopár homosivatagában.
Mire megismerjük ki, miért és hogyan került oda a szereplők múltját boncolgató hosszabb leírásokból, milyen az egymáshoz való viszonyuk egy nagyon posztmoder, izlandi hagyományokon alapuló -fantasy, alkoholban és homokban fulladozó történetet kapunk… Nem erre számítottam, vegyesek az érzéseim. Homokvihar, sarki róka, elhagyott barakk-tábor, vér és misztikum.
A szereplőkből egyik sem lett kedves, belegondolva egyik sem túl szeretni való figura, talán a pszichológusnő alakja volt az valamelyest nekem. Valamiért mégis szurkolt nekik az ember, hogy kijussanak a sivár izlandi felföldről. A skandináv táj azért itt is nagyon jól lett ábrázolva, remek háttért ad az eseményekhez. A befejezés érdekes, sőt meglepő is, nem kicsit meghökkentő, a végső 50 oldal végképp a fejére állít mindent.
Szóval igazi ínyenc csemege, óvatosan ezzel a kirándulással, Izland gyönyörű, de veszélyes vidék. A történet jól felépített, a szereplők és a cselekmény kidolgozott, és igényes, ámde a téma és
a részletesség miatt a könyvet kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlom. Nem árt leszögezni, mert bár Animus kiadás, ugyanolyan formátumú, de nem skandináv krimi, bármennyire is nyomasztó a történet.
3,5/5
Animus, Budapest, 2015
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje
Nagyszerű történet, ajánlom, nagyon érdemes elolvasni!
A könyv -talán nem véletlen- Paasilinna életművének egyik legtöbb figyelmet kapott darabja. És rövid... utalva a fentebb írtakra, mégis kerek, élvezhető és szórakoztató krimi. Olvasás közben az járt a fejemben, micsoda remek filmalap, jó filmet tudna Guy Richie rendezni belőle.
A könyv -talán nem véletlen- Paasilinna életművének egyik legtöbb figyelmet kapott darabja. És rövid... utalva a fentebb írtakra, mégis kerek, élvezhető és szórakoztató krimi. Olvasás közben az járt a fejemben, micsoda remek filmalap, jó filmet tudna Guy Richie rendezni belőle.
A történet nagyon egyben van, van eleje, közepe, vége, a katarzis sem marad el. Az érzelmek
széles skáláját kiváltja az olvasóból. A könyv felénél, Naska
az öregasszony megjelenése után szélesen vigyorogtam több esetben is. Őrületes, kissé abszurd, és szórakoztató krimi. Fura figurák, némi lopott arany és az élet élvezetes értelme a hóborította Lappföldön a skandináv stílusjegyekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése