2006-ban ezzel a krimivel indult el a Skandináv krimik sorozata, Indridason pedig rögtön kedvenc szerzője lett a hazai olvasóknak. Most újra kiadták friss, új borítóval.
A piros betűk életteliek, kiabálnak az olvasónak. Az Animus Kiadó egyik erőssége, a kiemelkedően igényes és szép borító, ami minden könyvükre jellemző. Nem kevésbé volt jó a régebbi borító sem, remekül illett a történethez, hozta a hangulatot.
Ez a vékonyka krimi valószínűleg a legsötétebb hangulatú skandináv írások egyike. Különös keveréke a kriminek, thrillernek, lélektani drámának. Egyáltalán nem csodálom, hogy 2003-ban a könyv és a szerző elnyerte a Brit Krimiírók díját. Nagyon más a hangulata, mint a többi skandináv kriminek, amiket eddig olvastam. Felkavaró és izgalmas a történet, ahogy az kell egy jó skandináv történetnél. Ugyanakkor mivel a fő téma a családon belüli erőszak, megrázó és sokkoló, szóval minden a helyén van A történet sajnos még mindig nagyon aktuális és fontos.
Az izlandiakról mindig azt képzeltem, hogy olyan nyugalmas, békés népség. Ez a történet a múltról is mesél. A szokások és a hagyományok, a gondolkodásuk is kirajzolódik a nyomozás során. A történet egy titokzatos csontvázról szól, amit jó hetven éve ástak el, s most egy építkezés során került elő. A felügyelőnek feltűnik a mezőn négy, szabályosan ültetett ribiszkebokor, a semmi közepén. Mintha egyszer már laktak volna itt... ahogy óvatosan kiássák a csontokat a csontváz különös testtartása is elgondolkodtató. A múlt régi apró titkaiból kell felépíteni az egykor ott éltek életét. Az egykori család élete drámáktól nem mentes. Aprólékos kutatás során jutunk közelebb az igazsághoz.
Szeretem az ilyen nem agyonbonyolított krimiket, ahol minden a helyére kerül a végén. Az események több szálon is futnak. Adott ugye a régi csontváz, a felügyelő zaklatott magánélete,
és a régi-régi történetet is megismerhetjük, aminek a vége az, hogyan is került abba a gödörbe az
a valaki. Sok a kérdőjel, amit Erlendur felügyelőnek és csapatának meg kell oldania.(ki az áldozat?, ki a gyilkos?, mikor és hogyan és miért került oda az áldozat?), néhány csavar is akad, nyomasztó hangulat, komoly társadalmi problémák húsbavágóan sokkoló epizódok színezik az eseményeket.
A felügyelő gondjai szinte ugyan olyan súlyosak, mint a régmúltban történtek. A "ki a felelős" kérdése végig ott lebeg Eva Lind története felett. Fő bűnösnek persze aput, Erlendurt kiáltja ki
a történet, de anyu közömbös, évtizedes gyűlölködése is legalább akkora súllyal esik latba a történtekért.
A másik szál, a régi események számomra nagyon szomorú és durva volt. Családon belüli erőszak, ahol az anya kilátástalan élete mellett a gyerekek lettek a valódi áldozatai. Őket legalább annyira megnyomorította lelkileg az évekig tartó terror és rettegés, ami későbbi életükre is erősen hatott. Valódi lélekgyilkosság volt ez, ami abban a házban történt. Talán a tehetetlenség, kiszolgáltatottság volt a legmegrázóbb. A hatást emelte, hogy a három gyerkőc és a dúvad férj nevét ismertük, az anya névtelenségéről csak az utolsó lapokon hullt le a fátyol. Addig neve sem volt.
Végig színes, izgalmas, aktuális a történet. A figurák hitelesek, köztünk élnek mai is. Emlékezetes marad az biztos, hiszen az erős érzelmi alapokra épülő és a múltba révedő történet hibátlan. Sötét, érzékeny, kegyetlen, nem szokvány krimi. Már a címe is telitalálat. A rég elásott csontváz, és a nyomozó széthullott élete. Kideríteni, mi is történt ott 60-70 évvel ezelőtt és miért. A családon belüli erőszak régen is szedte áldozatait. Erős érzelmek és a múlt sötét titkai kerülnek napvilágra. Az alaptörténet néhol a Via Mala emlékét idézte fel bennem. A közös bűn kérdését.
Várom Erlendur újabb nyomozásait, megkedveltem a fanyar humorát, magányos figurája pedig szeretni valóan egyedi.
5/5.
Eredeti mű: Arnaldur Indriðason: Grafarþögn 2001.
Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő, aki 2014-ig tizennégy Indriðason-regény központi alakja.
Könyvei eddig huszonhat országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját. 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző.
A Vérvonal című regényből 2006-ban Izland legismertebb rendezője, Baltasar Kormákur készített filmet, amely több nemzetközi díjat is elnyert: a 2007-es Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon Kristály Glóbuszra, a 2008-as Titanic Filmfesztiválon pedig a Hullámtörők-díjra találták érdemesnek.
Arnaldur Indridason eddig megjelent kötetei magyarul:
Vérvonal (Mýrin, 2000)
Kihantolt bűnök (Grafarþögn, 2001)
Távoli hangok (Röddin, 2003)
Hidegzóna (Kleifarvatn, 2004)
Hideg nyomon (Vetrarborgin, 2005)
Hipotermia ( Harðskafi, 2007)
Animus, Budapest, 2007, 2015.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése