2015. július 21., kedd

Az utolsó háború

Marcellus Mihály: Az utolsó háború
Pannonia Romanum 
Marcus Aurelius Pannóniában  









A Pannonia Romanum sorozat záró kötete május végén, a Könyvhétre jelent meg. Az elsöprő erejű Északi vihar után a karizmatikus hadvezért Marcus Valerius Maximianust  A Pannon kötetben ismerhettük meg alaposabban. Ott két remek harcos és hős alakját rajzolta meg a szerző.  

A sorozat záró részének címe is utal a befejezésre. Az utolsó háború azonban kétértelmű cím. Az idős, betegeskedő császár is utolsó harcát vívja, míg élete utolsó nagy háborújára készül. Reméli, hogy a birodalom biztonságát megerősítheti és katonailag megszilárdítja fölényét. A társcsászár Commodus, pedig nagyon várja az alkalmat, hogy végre az övé legyen a hatalom és a döntések kizárólagos joga. Ehhez jó néhány léhűtő, talpnyaló is segítségére van, akik pénzt és hatalmat remélnek. A két császár mentalitása, gondolkodása erősen eltér. Míg  Marcus Aurelius bölcs gondolkodású, megfontolt, ellenségeit inkább a Birodalom érdekeinek megfelelő békére kényszerítette. Az esetleges újabb támadások ellen katonasággal erősítette meg a határon épített védelmi rendszert. Ő nem a kard embere volt, amíg Commodus bizony a harcban lát megoldást. Persze, ő nem áll az első sorban, annál gyávább.   







A markomannok, quadok és szarmaták szövetsége a számukra megalázónak vélt békeszerződést felrúgja és meglepetésszerű támadást indít Pannónia provinciái ellen. Halált, szenvedést hagynak maguk után, mélyen a  tartomány belsejébe nyomulva. A sok kisebb harc, belviszály után jutunk el a végső nagy háború tervéhez.
Rómában az idősödő Marcus Aurelius Antoninus és hű katonái egy mindent elsöprő, végső csapást próbáljanak mérni a birodalom létét fenyegető északi barbárokra. Azonban a pestis ellen nincs orvosság, a végső harcot végül bizony elveszti. A mai Bécsig jut el, ( Vindobona), ott hal meg pestisben. Marcus Aurelius kalandjai Pannóniában véget értek.

Mindeközben képet kapunk ármánykodásokról, szerelmekről és a császári palota életéről. Egy különösen súlyos sebesülés arra is rávilágít, hogy mit is gondol a császár Krisztusról és a kereszténységről. Hű barátja, aki egykor életét is megmentette csodálatos gyógyuláson megy keresztül. Pedig az orvosok is lemondtak már róla. Érdekes és meglepő fordulata ez az eseményeknek. Jó néhány ármánykodó persze ellehetetleníteni igyekszik a "szürkehajút", aki nem más, mint Melior. Ő fontos szereplője lesz a történetnek a Farkasfalka seregével. Környezete hatására a császár a háborúkért, az éhínségért és a pestisért a keresztényeket tette felelőssé, ezért elindította a 4. keresztényüldözést. Ez az egész birodalomra kiterjedt. Új gyerekszereplő is akad, Lucius személyében, aki még a császárt is gondolkodásra készteti bátor tetteivel és gondolkodásával. Ugyanakkor a szarmaták királya, Zanticus is méltó ellenfélnek bizonyul.


Hangulatos életképek a birodalom életéből, fürdőkkel, bordélyokkal, véres csaták és öldöklő harcok a hatalom megőrzéséért. A fordulatos és izgalmakban bővelkedő történet viszi az olvasó képzeletét.
Marcus Aurelius lelkiismeretes, önzetlen, alkotmánytisztelő uralkodó volt. Nem rajta múlott, hogy uralkodása végére a pestis és a súlyos háborúk következtében a birodalom erőforrásai kimerültek. Az utódlást sikerült ugyan fia, Commodus számára biztosítania, a választás azonban elég balszerencsés volt, mert Commodus nagyon fiatal és tapasztalatlan volt, sem a politikában, sem a hadviselésben nem volt járatos; ezenkívül önző is volt. Ám ez már egy másik történet lesz.

A sorozat zárása visszafogottabb, bár harcokban és kalandban nincs hiány. Marcellus Mihály a tőle megszokott alapossággal mutatja be a birodalom utolsó nagy császárának életútját. Korhű és tanulságos történelemóra az olvasóknak. A sorozat darabjai külön-külön is olvashatóak, együtt azonban kerek egészet alkotnak. Nekem a záró rész elmélkedősebb, új gondolatokat ébreszt a kereszténységről, hatalomról, szeretetről, összetartozásról. Tetszett az utolsó fejezet felvetése: kudarc-e a vég, avagy ez a végső győzelem? Lesz itt még kaland, én úgy érzem! Commodus ad okot bőven, talpnyaló segédje Perennis, pedig remélem szörnyű kínok közt fog eltűnni az esetleges újabb történetben!





                                         Marcus Aurelius szobra Rómában



4,5/5.



Köszönöm a szerzőnek a dedikált könyvet!

Gold Book, Debrecen, 2015
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634263586


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése