Rohan az idő Szörényi Levente a haza beat-rock zene egyik legjelentősebb, legkiemelkedőbb alakja. Neve szorosan összeforrt a magyar nyelvű beatzene megteremtésével, valamint az ILLÉS és a FONOGRÁF együttesek nevével. Több tucat sikeralbum és színpadi darab, többek közt az 1983-as István, a király című rockopera szerzője.
Szörényi Levente (1945, Gmunden) Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, gitáros, énekes április 26-án töltötte be hetvenedik életévét. Ehhez a kerek évfordulóhoz kapcsolódva jelent meg életrajzi kötete.
A Rohan az idő többszörösen is értelmezhető, amúgy az egyik közismert Szörényi szerzemény címe, még a kezdetekből. A dal 1969-ben íródott és Koncz Zsuzsa vitte sikerre. A komoly sikerekkel tűzdelt zenészpálya állomásairól olvashatunk a könyvben.
A legendás ILLÉS zenekar az ötvenes évek végén indult. 1964-ben már több fellépésen együtt játszott a zenekarral Levente is, akit akkoriban „a kis Buddy Holly"-nak hívtak – majd 1965-től a testvérével csatlakozott az együtteshez. Az Illés-együttes az 1960-as, '70-es évek legnépszerűbb magyar beat-zenekara volt. Méltán kiérdemelték a "legendás" jelzőt. Erről a korszakról, a kezdetekről is sok érdekesség olvasható a könyvben. Például arról is szó van, hogy az Illés együttes híres logóját a hangjegyeket húzó lovas szekérrel, a felkelő nappal Szörényi Levente édesapja rajzolta meg.
A szigorú és kemény nevelési elveket valló édesapa grafikusművész volt.
"Bródy így emlékezett vissza erre az időre: „Eleinte nem nagyon
szerettem, mert ha lejött, elkérte a gitáromat, óriási showt csinált,
eltépte a húrjaimat, levetette magát a földre, aztán visszaadta a
gitárt, és azt mondta, ne haragudj! És a gitáron nem volt húr. Amikor
aztán az első próbán Szabolccsal elénekelte az It's All Over Nowt, akkor éreztem, hogy alapvetően jó srác és érdemes vele együtt zenélni.”
Azt eddig is tudtuk, hogy Koncz Zsuzsa pályafutása, indulása köszönhető Leventének és Bródynak. Azonban hogyan szólt bele ebbe a lemezgyár két fura ura (Bors és Erdős doktor), szabályosan kényszerítve Leventét és a Fonográfot a közös együttműködésre, az több, mint meglepő. Ez egyébként hét közös lemezt eredményezett és a nyolcvanas évek elejéig tartott. További részletek a Koncz-nyomás fejezetben olvashatóak.
Legalább annyira érdekes volt számomra az első Szörényi Levente szólóalbum borítója körüli balhé... erről még nem olvastam eddig. A frissen megjelent lemezt, fél nap után visszahívta a lemezgyár, mert a borítója és a címe az Utazás, kábítószerre utal.... mondták ezt a nagy politikai hatalmasságok, ezzel is óvták a szocialista ifjúság lelkét. Előfordult ilyesmi már a Beatles esetében is. Szerencsére a cím maradhatott, csak új borítót nyomtattak. Íme a két borító, a bevont és az újratervezett:
A barátságot és munkakapcsolatot egy későbbi, az 1980-as évben egyszerre megjelenő szólólemezeik is rontották. Pontosabban a két lemez körüli, Erdős doktor "áldásos" tevékenysége...
A dalszerző-zeneszerző vallomása amellett, hogy szórakoztató történetekben, személyes vallomásokban is bővelkedő olvasmány. Házasságáról is meglepően sokat és őszintén mesél.
Nagyon át tudtam élni ezt a részt, főleg a válás utáni útkeresést.
Úgy tűnik, sok-sok évvel a kapcsolat megszakadása után is a tüske ott maradt Levente lelkében. Szörényi Levente e könyv lapjain megkapó őszinteséggel vall nem csak a zenéről, nőkről és pályatársakról, avat be jól ismert sikereibe, de élete legmélyebb hullámvölgyeibe is betekintést engedve − ilyen teljességben most először. A sajtóban már cikkeztek erről, engem egyáltalán nem zavart, lepett meg, hogy ex-feleségét "a Kovács"-ként emlegeti.
Ő élt vele... Bármennyire szép és csinos, tehetséges is az illető hölgy. A közös gyermek pedig már hozzáedződött, ezt tapasztalatból mondom, hasonló cipőnem járok... Persze, nem könnyű helyzet ez. Pálcát törni felesleges. Talán ezért is jött a legjobbkor a "munkaterápia", aminek eredménye az István, a király rock-opera lett. Ennek létrejöttéről, szereplőkről és az első 1983-as Királydombi előadásról is bőségesen tudhatunk meg részleteket. A darab azóta is sikerrel szerepel, bármerre mutatják be.
Az elvesztett pályatársak emléke mellett a mai világról alkotott véleménye is olvasható. Nagyon tetszett a nem megalkuvása. Véleményét vállalva, nyíltan elmondja érzéseit, gondolatait. Mesél szerelmekről, dalokról, és kollégákról. Emlékezetes koncertekről, családjáról. Az utolsó, betiltott Fonográf albumról a Jelenkor-ról is igen érdekes dolgokat tudhat meg az olvasó. Mindez történik 1984-ben Magyarországon.
Érdekes és szórakoztató, tartalmas olvasmány minden rajongónak, zeneszerető olvasónak.
Fiataloknak kimondottan ajánlanám. Sok információt ad az akkori életről, lehetőségekről és a politika "áldásos" beleszólásairól. A hogyan nem léptünk fel Johhny Cash-sel egy színpadon Angliában történetet emelném ki. Szörényi Levente mesélt arról is, hogy befejezés előtt áll a Tanúhegyek című új műve, egy mozgásszínházas oratórium, valamint szeretne tető alá hozni egy nagyszabású Atilla-filmet, bekapcsolva közép-ázsiai országokat.
Családja, unokái körében éli mindennapjait. Gondolataira érdemes odafigyelni.
Trubadúr, Bubapest, 2015
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275550
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése