Elismerésem azoknak, akik szép és új borítókat álmodnak meg a könyvekhez! Ha a 100 éves Hrabal-évfordulóra nem jelennek meg újra egyes könyvei, akkor talán tovább halogatom a könyvei olvasását. A könyvekből készült filmeket ugyan láttam, de az olvasás öröme és élménye egészen más! A könyv 1974-ben, szamizdat kiadásban jelent meg, míg az első csehszlovák kiadása 1976-ban látott napvilágot.
(az első magyar kiadás: Európa, 1979.).
„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő.
(részlet a könyv fülszövegéből).
Költőien szép értekezés a nőről és a sörről, ami nélkül lehetne élni, de minek?
Szeretem Hrabal groteszkbe hajló humorát, a stílusát a cikornyás körmondatokkal, azt ahogyan a világot látja, láttatja velünk. Egy szép szerelem története ez, ami életrajzi elemeket tartalmaz.
Szereplői valós egyszerű hétköznapi emberek. Árad az életöröm a sorokból. Talán nem véletlen,l hogy ebből a kötetből is készült film 1980-ban.
Lámpások, azok fénye, végeláthatatlan hosszú szőke hajzuhatag, Pepin bácsi ordibálása, sörgyári igazgatósági ülések... vidámság és szerelem, na és persze a sör! Talán röviden ennyi a tartalom, de ettől sokkal több van benne! Pepin bácsi komédiázásában ott van egy kis szomorúság, az élet mulandóságáról, emberi gyarlóságainkról, balsikerekről mesélnek ezek a vicces mondatok.
Amik a megélt élettapasztalattal magvas, nagy igazságot tárnak elénk.
Hrabal mesélőkedve, a hangulatteremtő képessége, lenyűgöző, a sorokból az életszeretetet árad.
„Unatkozik? Vegyen mosómedvét…!”
Vagy olvassa el a könyvet! Érdemes!
Depresszió ellen is tökéletes! Kihagyhatatlan alap mű.
5/5
http://youtu.be/CpHbooK0-pE
Részlet az író életrajzából:
"A húszéves brnói hajadonnak, Marie Kiliánovának 1914. március 28-án fia született az egyik környékbeli fiútól, a 21 éves Bohumil Blechától. Maryška és Blecha nem kötöttek házasságot, ezért gyermekük a keresztségben a Bohumil František Kilián nevet kapta. A kisfiú keresztapja egy helybeli limonádékereskedő, Frantisek Hrabal lett, akinek 25 éves fia, ifjabb Frantisek Hrabal időközben szemet vetett a leányanyára. A kis Bohumil az első néhány évét nagyszüleinél töltötte, és a házuk előtt hetente többször is elvonuló temetési menet bámulásával már ezzel megalapozta groteszk iránti rajongását. Miután biológiai apja lemondott fiáról, Frantisek, vagyis a későbbi Francin, 1916 karácsonyán örökbe fogadta Maryška gyermekét. A család ekkor már Polnában élt, a fiúnak pedig alig két évesen ez már a második születésnapja volt - attól a naptól kezdve Bohumil Hrabalnak hívták."
Európa, Budapest, 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése