Robert M. Edsel: Műkincsvadászok
"A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a II. világháború volt a történelem legpusztítóbb háborúja."
"Régebben egyszerűen csak fosztogatásnak nevezték, de ma már sokkal
kifinomultabb nevekkel illetik a dolgokat. Ugyanakkor én kijelentem,
hogy mindent kifosztok, és mindent viszek, amit látok! – Hermann Göring, 1942."
Ez a két mondat mindent elárul és lényegileg összefoglalja a könyv tartalmának egy részét. A háború borzalmairól nem írnék, azzal - gondolom - mindenki tényleg tisztában van. A nácik pedig tényleg mindent vittek... A könyv emléket állít a hősöknek, akik a világ kincsit mentették meg az utókornak. A múltunkat, hogy a jövő is gyönyörködhessen bennük.
Robert M. Edsel több, mint 12 éven át kutatta fáradhatatlanul a második
világháborús műkincsvadászok történetét, amelyet olyan bestsellerekben
adott közre, mint a Rescuing Da Vinci (Da Vinci megmentése), a Saving Italy (Olaszország megmentése) vagy a Műkincsvadászok.
Ez egy remek háttér adalék, sok érdekességgel, eredeti fotókkal. Mindenkinek ajánlom, akit a történelem és a művészet érdekel. Mondhatnám, ami a filmből kimaradt illetve nem fért bele az idő miatt. Olvasmányosan megír, valósághű kordokumentum, igazi akciókkal.
A náci katonák mindent vittek, ami mozdítható: porcelán teáskészleteket, aranyékszereket, szobrokat és festményeket, kifosztva ezzel egész Európa szépművészeti értékeit. Hitler a nyugati világ uralkodója akart lenni, és őrült terve az volt: létre hozza a Führermuseumot. Persze a saját értékítélete szerint válogatva a kincsekből, ami szerinte elfajzott művészet volt, azt megsemmisítve. Ez közel hatszáz képet jelentett: Picasso, Miro, Klee, Max Ernst került a lángokba. Sok egyéb festmény a mai napig nem került elő, tűnt el örökre.
Mindennek a középpontjában azonban a Führermuseum áll majd, az ő saját
aacheni katedrálisa – a világ legnagyobb, legpompásabb, leglátványosabb
szépművészeti múzeuma.
A titkos raktárakat derítették fel, ahol az elrabolt kincseket őrizték. A műkincsvadászok az életüket kockáztatva kutatták fel ezeket a sóbányákat, hegyi kastélyokat, ahol Európa évezredes kincseit felhalmozták.
Sikerült megmenteni az újjáépülő Európának, az unokáinknak. Remélve, hogy hasonló borzalomra nem kerül sor.
A Műkincsvadászok a normandiai partraszállás és a győzelem napja
közötti időszak krónikája – a világ legnagyobb kincsvadászatának és
hőseinek állít emléket.
Lebilincselő olvasmány, a könyv tele van pontos történelmi részletekkel, ám Edsel arról is gondoskodott, hogy könnyed olvasmány maradjon. Élvezetes és érdekes, sok sok olyan információval, ami jó adalék a borzalmakról. A háborúban elsődlegesen az emberi életek mentése
a legfontosabb. Azonban, ha ezek a kivételes emberek nem tették volna meg, ma lényegesen szegényebb lenne az emberiség. Amit a film csak felvillant és bemutat, azt a könyv részleteiben
és mélységében tárja elénk. Sok esetben szélmalomharcot vívtak, ahogy a frontvonalak nyomán keresték az eltűnt, ellopott műkincseket. Kivételes elhívatottságuk érdekes és színes színfoltja a történelem ezen időszakának.
Remekül is szórakoztat, ami a filmből kimaradt, élmény volt olvasni ezt a színes és érdekes történelemkönyvet. A
tartalom lenyűgöző, a hősiesség pedig példaértékű. Remek könyv!
"A műkincsvadász már sok mindent látott, mégis megdöbbent. Az asztronómus
olyan ritkaság volt, amely még a mesterművek közt is kiemelkedőnek
számított.
– Göring magángyűjteményébe vitték?
– Nem. Hitleré lett. Azt mondták, hogy egész Franciaországból erre a
festményre vágyott a legjobban, ezért Göring 1940 novemberében elküldte
neki."
Vermeer: Asztonómus alkotása (Hitler kedvenc képe).
Libri, Budapest, 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése