Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek(Gyávaság)
"az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni."
Nagyszerű, tartalmas olvasmány, a kortárs irodalmat kedvelőknek ajánlom. Szerettem olvasni, sok régi kedves emléket idézett fel bennem gyerekkoromból a könyv. Jó volt újra emlékezni, elmerülni a múltban. Szépen megírt, magával ragadó történet. Igazi gyöngyszem, tökéletes hangulata van.
Idilli, szagos családregény. Érdekes, némi retro-hatású is, hiszen a hetvenes évekről szól. Amikor javában a szocializmust építettük lelkesen. Mi, a "legvidámabb barakk" lakói. Benne éltem én is, gyermekéveim jó része erre a korszakra esett, sok jellegzetes emlék tért vissza olvasás közben.
A lehetőségeink „országszerte” ugyanazok voltak. Sok valós gondolat, kellett ez nekem most nagyon!
Szép, szomorú élettörténetek, emlékek halmaza. Így visszaolvasva, valóban szép életük volt, a lehetőségeikhez képest. Persze egészen más utólag megélni, mint benne élni. A gyermekkor békéje meghatóan jön vissza a sorok olvasása közben.
"Van-e szaga az összemosódó éveknek?
A kék-fehér, pöttyös papíros Baba szappan illata.
A sárga flakonos, fekete kupakos tojássampon szaga... A vörös salak szaga, a tribün szaga, a zászlórudak szaga és a zászlók szaga, a nyírfák szaga, a zöldre mázolt kerítés szaga, a vászonköpenyek szaga, a kilincs szaga, a frissen vágott fű szaga, a mozaikos műkő szaga, az úttörőing ruhaszaga, a beton szaga, a fehér tornacipő szaga. Az évek átható porszaga, az egyforma délutánok szaga."
" – Új élet? Miféle új? De hát nekem egyáltalán nem kell új élet – mondta a gyertyafénynek Márkus Gizella. – Hiszen még ezt a mostanit se kezdtem el."
Alig néhány évvel vagyok fiatalabb az írónál, így kortársak vagyunk. ía wartburg-szag, és minden más, amit mesél nekem is pontosan ugyan azt jelentette. Nekünk is ilyen autónk volt, (a rendszámára a mai napig emlékszem: IE 53-25), nagyon hatásosak az egyéb illatok megidézései is. Hogyan is lehet egy illatot leírni? Lehet. Kőrösi prózája nem fordul giccsbe, nem lesz hatásvadász, pontos képet ad arról, ami bár elmúlt, mégis maradandóan meghatározó maradt.
Kőrösi Zoltán remekül idézi fel az elmúlt békeévek jellemző illatait, mozzanatait. Ezt is nagyon szerettem benne a hangulata mellett. A sok pontos, valós gondolat, a mese az öt diófa ültetéséről,
az öt fiú születésekor illetve a fiúk különleges adottságairól szóló történetek. Érzelmeket kelt, de nem manipulál, emberi és valós marad.
"És hogy ott, ahol a hátsó kert kezdődik a pajta mellett, a Papa minden fia születésekor egy diófát ültetett, meglehet, évekkel ezelőtt talán maga se hitte, hogy ilyen sok helyre lesz szükség, öt diófa áll most sorban egymás mellett,"
Az összetartozás szentsége, ahogy a fiúk végig mentek apjukkal a falun, vagy a vidéki búcsú leírása, a buszos üdülések emléke bennem is megidézte a múlt ezen emlékeit . A gyerekek ovis- iskolai élményei, mind hitelesen, jó érzékkel jelenítik meg az adott kort, hozzák a hangulatát. Szinte újra éltem azt a korszakot. Gyönyörű líraisággal ír az elmúlásról is. Szép párhuzamot von az idős emberek halála, majd a gyerekek halála és a diófák pusztulása közt. Sorsok, amik az időben összefonódnak.
"Egy óra múltán, amikor duzzadt arccal felébredt a nagycsoport, az asztaloknál a konyhások már terítettek az uzsonnához.
Lekváros kenyér.
A legrosszabb a finomfőzelék és az almafőzelék, legjobb a tejbegríz.
A tejbegríznél csak egy jobb van, a tejberizs, de az oviban az úgysincsen."
Összegzésnek talán annyit, Kőrösi szavaival:
"Vannak olyan napok, gondolta Apa Apukája, olyan napok, mintha összesűrűsödne bennünk az idő."
"Milyen kár, hogy a legtöbb ember csak az emlékeiben tudja igazán megélni az életét – mondta Márkus Géza"
"Néha a bátorság közelről akár gyávaságnak is tűnhet. Csakhogy gyávaság és bátorság mibenlétét a túlélés dönti el. Igenis, a túlélés. Mert az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni."
A könyvhöz remekül illenek a borító fekete-fehér fotói. Ezek az író saját gyerekkorát idézik fel. A boldog, szerelmes éveket a szülők oltalmában egy elmúlt, gondtalan, naiv gyermeki létet. Persze tudom, más volt gyermekként akkoriban élni. Kiemelném még az oldala, lapok szélén fellelhető szómagyarázatot. Ötletes, érdekes és hasznos. Volt szerencsém az íróval a személyes találkozóra, beszélgetésre. Élmény volt, ahogy mesélt, mit a regény. Számomra ez a regény, hetekkel az elolvasása után is még frissen él bennem, foglalkoztat, az idei év egyik maradandó olvasását adta. Későbbi újraolvasása egészen biztos. A kedvencek között a helye.
Köszönöm ezeket az emlékeket és a szép dedikációt is a könyvembe.
Kalligram, Pozsony, 2009
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése