Hisham Matar: Férfiak földjén
Az Animus Kiadó igazi könyves csemegével jelentkezett a könyvhétre. A már megismert, megszokott Harry Potter sorozat és a Skandináv krimik népszerű kiadója egy szépirodalmi csemegét kínál az olvasóknak. Nézzük ki is az író, Hisham Matar:
1970-ben született New Yorkban, líbiai szülők gyermekeként. Apja
Líbia ENSZ delegációjának tagja volt. Hisham 3 éves volt, mikor a család
visszatért Tripoliba. Ott éltek 9 éves koráig, amikor is menekülniük
kellett. Apja a Kadhafi-rezsim politikai üldözöttje lett. Matar 16 éves
koráig élt és tanult Kairóban, majd Londonba költözött, és
építészmérnöki diplomát szerzett. Már Londonban kapta a hírt, hogy apját
elrabolták és visszahurcolták Líbiába. Matar 2010-ben hallott utoljára
apjáról.
Férfiak földjén című regényét 23 nyelvre fordították le, ezaz első munkája volt, ami rögtön felkerült a Booker-díjra jelölt kötetek listájára. A következő kötete már magyarul is előkészületben van.
A könyv története egy igazi családi portré a Kadhafi-rezsim alatt. Szulejmán 9 éves kisfiú szemén át ismerjük meg a történetet. ( aki nem nehéz kitalálni maga az író, Matar ).
"Az utolsó nyarat idézem most fel, az utolsót, mielőtt elküldtek. 1979 volt, és a nap betöltötte az eget. Tripoli ragyogva és mozdulatlanul nyúlt el alatta."
Az önfeledt játék, gondtalan gyerekkort beárnyékolja az imádott apa egyre többszöri el-eltűnése, anya félszeg rettegése. Mindebből eleinte alig érzékel valamit a gyermek, de figyelmét több különös dolog is felkelti, érzi valami történik, valami nincs rendben. Egy alkalommal a város főterén észreveszi apját, akiről úgy tudja, üzleti úton van, s bár még parfümje illatát is érzi, ahogy elmegy mellette, apja egy pillantást sem vet rá. Ettől kezdve válik a világ egyre félelmetesebbé a kis Szulejmánnak. Látja anyja tétova szenvedését, idegességét, és mivel nem kap csak kitérő magyarázatokat nem igazán tud mit kezdeni a kialakuló helyzettel. Ő maga is szomorkodik és próbálja a megoldást megtalálni. Kemény, férfias ez a világ.
"Bementem nézni az alvó mamát. Leültem mellé, és először megbizonyosodtam róla, hogy egyenletesen emelkedik és süllyed a mellkasa. Felidéztem a szavakat, amiket előző este mondott: „Mi egy lélek két fele vagyunk, egy nyitott könyv két oldala” – a szavakat, amelyeket kellemetlen ajándéknak éreztem."
" Annyira szerettem volna tenni róla, hogy mama boldog legyen, olyan boldog, amilyennek akkor tűnik, ha papa otthon van. Bár, igazából nem is boldogság volt az, ami akkor eltöltötte, hanem önbizalom vagy valami ahhoz hasonló."
Szerencsére mi nem láttunk, nem éltünk át háborút, most erről olvashatunk ebben a könyvben. Milyen az, amikor a barátoktól is félni kell nem lehet kimondani a gondolatokat, illetve halál jár mindenért, amit az adott rendszer rossznak ítél.
A zsarnokságról, diktatúráról, személyi kultuszról írtak ismerősek voltak, mert az elnyomás az mindenütt elnyomás. Itt aztán férfinak lenni sem könnyű, nemhogy nőnek, gyereknek.
Borzalmas dolgok ezek egy nyíladozó értelmű kisfiúnak. Míves mondatai vannak. A szerető szülők féltése, a tehetetlenség érzése, a vágy a boldogabb életre áll a központban.
Matar műve sok minden lehetett volna, de ezekből csak felvillant valamit jelzésszerűen: fejlődésregény, anyaregény, aparegény, történelmi regény, regény a totalitarizmusról. Valahogy minden téren megmaradt a jelzések szintjén, anélkül hogy hozzáadott volna bármit is ahhoz, amit eddig is tudtunk, láttunk, olvastunk erről az időszakról, erről a Líbiáról.
Matar személyes tapasztalatai képet adnak erről, de kevéssé tudunk a hetvenes évek Líbiájának életébe bepillantást nyerni. Szulejmán sem érti ezt a személyi diktatúra miatt megváltozott világot, nem találja benne a helyét. Gyermeki lelkébe a gyanú és a félelem költözik. Az elvett gyermekkor mély sebeket hagy a lelkében. Nem érti miért is akarnak "megszabadulni" tőle a szülei, mikor elutaztatják Egyiptomba.....később érti meg, ez volt a menekülés egyetlen módja.
Szomorúan olvastam ezekről a dolgokról. Hihetetlen mit tud tenni a politikai diktatúra. Ez a regény tényleg elgondolkodtató, mély érzésekről mesél egy távoli országból. Érdemes elolvasni!
4/5
Animus Kiadó, 2013
288 oldal · ISBN: 9789633240984 ·
Férfiak földjén című regényét 23 nyelvre fordították le, ezaz első munkája volt, ami rögtön felkerült a Booker-díjra jelölt kötetek listájára. A következő kötete már magyarul is előkészületben van.
A könyv története egy igazi családi portré a Kadhafi-rezsim alatt. Szulejmán 9 éves kisfiú szemén át ismerjük meg a történetet. ( aki nem nehéz kitalálni maga az író, Matar ).
"Az utolsó nyarat idézem most fel, az utolsót, mielőtt elküldtek. 1979 volt, és a nap betöltötte az eget. Tripoli ragyogva és mozdulatlanul nyúlt el alatta."
Az önfeledt játék, gondtalan gyerekkort beárnyékolja az imádott apa egyre többszöri el-eltűnése, anya félszeg rettegése. Mindebből eleinte alig érzékel valamit a gyermek, de figyelmét több különös dolog is felkelti, érzi valami történik, valami nincs rendben. Egy alkalommal a város főterén észreveszi apját, akiről úgy tudja, üzleti úton van, s bár még parfümje illatát is érzi, ahogy elmegy mellette, apja egy pillantást sem vet rá. Ettől kezdve válik a világ egyre félelmetesebbé a kis Szulejmánnak. Látja anyja tétova szenvedését, idegességét, és mivel nem kap csak kitérő magyarázatokat nem igazán tud mit kezdeni a kialakuló helyzettel. Ő maga is szomorkodik és próbálja a megoldást megtalálni. Kemény, férfias ez a világ.
"Bementem nézni az alvó mamát. Leültem mellé, és először megbizonyosodtam róla, hogy egyenletesen emelkedik és süllyed a mellkasa. Felidéztem a szavakat, amiket előző este mondott: „Mi egy lélek két fele vagyunk, egy nyitott könyv két oldala” – a szavakat, amelyeket kellemetlen ajándéknak éreztem."
" Annyira szerettem volna tenni róla, hogy mama boldog legyen, olyan boldog, amilyennek akkor tűnik, ha papa otthon van. Bár, igazából nem is boldogság volt az, ami akkor eltöltötte, hanem önbizalom vagy valami ahhoz hasonló."
Szerencsére mi nem láttunk, nem éltünk át háborút, most erről olvashatunk ebben a könyvben. Milyen az, amikor a barátoktól is félni kell nem lehet kimondani a gondolatokat, illetve halál jár mindenért, amit az adott rendszer rossznak ítél.A zsarnokságról, diktatúráról, személyi kultuszról írtak ismerősek voltak, mert az elnyomás az mindenütt elnyomás. Itt aztán férfinak lenni sem könnyű, nemhogy nőnek, gyereknek.
Borzalmas dolgok ezek egy nyíladozó értelmű kisfiúnak. Míves mondatai vannak. A szerető szülők féltése, a tehetetlenség érzése, a vágy a boldogabb életre áll a központban.
Matar műve sok minden lehetett volna, de ezekből csak felvillant valamit jelzésszerűen: fejlődésregény, anyaregény, aparegény, történelmi regény, regény a totalitarizmusról. Valahogy minden téren megmaradt a jelzések szintjén, anélkül hogy hozzáadott volna bármit is ahhoz, amit eddig is tudtunk, láttunk, olvastunk erről az időszakról, erről a Líbiáról.
Matar személyes tapasztalatai képet adnak erről, de kevéssé tudunk a hetvenes évek Líbiájának életébe bepillantást nyerni. Szulejmán sem érti ezt a személyi diktatúra miatt megváltozott világot, nem találja benne a helyét. Gyermeki lelkébe a gyanú és a félelem költözik. Az elvett gyermekkor mély sebeket hagy a lelkében. Nem érti miért is akarnak "megszabadulni" tőle a szülei, mikor elutaztatják Egyiptomba.....később érti meg, ez volt a menekülés egyetlen módja.
Szomorúan olvastam ezekről a dolgokról. Hihetetlen mit tud tenni a politikai diktatúra. Ez a regény tényleg elgondolkodtató, mély érzésekről mesél egy távoli országból. Érdemes elolvasni!
4/5
Animus Kiadó, 2013
288 oldal · ISBN: 9789633240984 ·
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése