Lótolvajok

Per Petterson: Lótolvajok
     








"Úgy gondolom, az idő számomra fontos tényező. Azzá lett. Nem szeretném, hogy száguldjon vagy csigalassúsággal vánszorogjon, hanem magát az időt akarom megélni. Azt, amelyben élek, és amelyet kézzelfogható tevékenységek révén szakaszokra osztok be. Így valóságossá válik, ahelyett, hogy észrevétlenül eltűnne."






Per Petterson norvég regényíró 1952-ben született Oslóban.
A regényíráshoz nem vezetett egyenes út: Petterson eredetileg könyvtárosnak tanult, majd beszerzőként helyezkedett el egy oslói könyvesboltban. 1987-ben debütált Aske i munnen, sand i skoa (Hamu a szájban, homok a cipőben) című novelláskötetével. 1990-ben egy szörnyű tragédia során elveszíti szüleit, egyik testvérét és egy unokatestvérét. A baleset motívuma, a fiú szüleihez fűződő kapcsolata áll ezután prózájának homlokterében. Az 1996-ban megjelent Til Sibir (Szibéria felé) az anya életének azt a szakaszát beszéli el, mikor még szinte kislányként a német megszállás során Dániából Norvégiába települt. A regényt jelölték az Északi Tanács irodalmi díjára – a legrangosabb skandináv irodalmi díjra – és az IMPAC Dublin nemzetközi irodalmi díjra. I kj?lvannet című regénye (Csapáson járva, 2000) egyes szám első személyben íródott. Főszereplője, Arvid Jansen egy baleset során elveszíti családját. A mű központi eleme az apa és fia közötti feszültség, mely előrevetíti a Lótolvajok fő konfliktusát. Az igazi siker Petterson számára a Lótolvajok 2003-as norvégiai megjelenése után érkezett el. A regényt többek között angol, német és francia nyelvre is lefordították. Norvégiában elnyerte a Könyvkereskedők Díját, a Kritikusok Díját, megkapott több francia díjat, és elnyerte az IMPAC díját, megelőzve olyan neves írókat, mint Salman Rushdie és J.M. Coetzee. A könyvet 2007-ben a New York Times az év öt legjobb szépirodalmi műve között tartotta számon. A Jeg forbanner tidens elv (Átkozom az idő folyamát) című 2008-ban megjelent regényének központi témája a fiú-anya kapcsolat. A mű elnyerte az Északi Tanács irodalmi díját és a neves norvég Brage-díjat. Idehaza eddig az Átkozom az idő folyamát, és a Lótolvajok című regényei jelentek meg a Scolar Kiadónál.

A Lótolvajok:

                                                  
                                                                  


Apa és fia kapcsolata áll a regény  középpontjában. Igazi norvég "aparegényt" olvashatunk.


"Te magad döntöd el, mikor érzel fájdalmat"

A két idősíkon, 1999-ben és 1948-ban, játszódó regény egyrészt a 15 éves Trond kamaszkorának azt a számára meghatározó nyarat követi végig, amit apjával kettesben töltenek egy hegyi faluban, másrészt az idős Trond felemás kivonulását a világból. Tele érzelemmel, mesteri sejtetésekkel, amik remekül növelik a feszültséget. A sejtetés misztikussá teszi a regényt. Az északiak szótlansága, a csönd, amiben mégis minden ott van. Kifejező.

A háború, a családon belüli  kapcsolatok, majd a későbbi meghasonlott, beilleszkedésre képtelen embert mutatja meg. Az apjával együtt töltött nyár végére Trond felnő, férfivá érik. A meghatóan lírai elbeszélő hang, a felszín alatti indulatokat remekül ábrázolja. regény tele van feszültséggel, titkokkal. És tele van érzelemmel is, bár ezeket az érzelmeket férfiasan eltitkolják a szereplők... megható, amikor apa és fia önfeledt táncba, fürdésbe kezdenek együtt az esőben:

"– Most vagy soha! – azzal kiugrott az udvar közepére, és karjait széttárva, anyaszült meztelenül táncolni kezdett, a víz szétspriccelt a vállán. Utánarohantam a zuhogó esőbe, ugráltam és táncoltam vele együtt, és teli torokból énekeltem…"

 A férfias, kemény munka, a szenvedély és féltékenység Trondot idő előtt felnőtté érleli.
Jelentős szerepet kap a természet a történetben. Elvégre favágásról, faúsztatásról, erdő és folyó adja
a hátteret. A természet fontos a történetben. Emberi kapcsolatok összetartó erejéről, mint a barátság, szeretet, szerelem, vagy a ki nem mondott férfias, őszinte érzelmekről mesél finoman ez a csodálatos könyv.

"Mindent áthatott a frissen vágott fa illata. A levegőben terjengett az úttól a folyóig, a víz felett átkúszott a túlsó partra is. Az illat mindenhova befészkelte magát, elbódított, és elzsibbasztotta a tagjaimat."

Valóban érezni a frissen vágott fa illatát, a fenyők susogását hallani. Megismerjük a favágók nem könnyű életét és a fa úsztatás műveletét. A történet nagy kérdése: sorsunk is ismétli szüleink életmódját, gondolatai ismétlődnek bennünk? Mintha a felnőtt Trond saját magát büntetné, vonulna ki az erdő magányába.

Ezek nélkül is szeretem az északiakat, de szinte kedvem lenne máris indulni Norvégiába...
Lelki békét találni a magányban, visszavonultan élni a természetben és az életünk elmúlt pillanatain merengeni. Örömeinken és elrontott, kihagyott helyzeteinken gondolkodni. 
A hol barátságos, hol barátságtalan táj, az  időjárás is fontos szerepet játszik Pettersonnál. Mind a hangulatban, mind pedig a lírai részeknél fontos a természet ereje, szerepe, különösen az  idős Trond magányos mindennapjainak ábrázolásában.




Hogyan is lehetséges megérteni azt,amit nem éltem át?  Ez a kérdés is foglalkoztatja a kamasz fiút.
Mindkét idősíkon egy nő az, aki rendet tesz: előbb az anya, majd az  idősödő Trond életét a lánya teszi rendbe. A bezárkózott magányt a megbocsátás, elfogadás lehetőségével, a szeretetet hozza el neki.
Nagyon nagyon jó, elgondolkodtatóan szép könyv! Emberi kapcsolatainkról, összetartozásról, szeretetről, szerelemről, mély, ki nem mondott férfias érzésekről. Mindenkinek szívből ajánlani tudom!

5/5


Scolar, Budapest, 2009

270 oldal · ISBN: 9789632441382 · Fordította: Földényi Júlia