2013. április 5., péntek

Odakint, a pusztában

 Urbánszki László: Odakint, a pusztában
 Történetek a középkor mélyéről

















Az alcíméhez igazodva, Történetek a középkor mélyéről: Kard helyett bot, csatamén helyett szürkemarha, világmegváltó hősök helyett tenyeres-talpas bojtárok, parasztlegények, szilaj pásztorok.
Igazi pusztai vadromantika!

Nemrégiben olvastam a szerző első regényét a Nemtelen nemesek címűt. Ezúton is mindenkinek tudom ajánlani, hihetetlenül magával ragadó, kalandos történelmi mese. Összetartozás, barátság, az élet szeretete árad a sorokból, sok humorral.

 

Mivel fordított sorrendben olvastam a szerző megjelent könyveit, nézzük, ki is Urbánszki László:
Az 1954. 08. 07-én, Alberttelepen született írónk nagyon is  természetközeli ember,  hiszen saját elmondása szerint volt dunai hajós és batikoló, jelenleg pedig – az írás mellett természetesen – faművesként dolgozik. Művészete amolyan mesélős, tűz mellett ülős, régi szép időkre emlékeztető, amolyan a "törzs öreg bölcse, varázslója", írói témájául pedig a középkort választotta.
Meglepetésül azonban nem hősi csaták, nagy diadalok, vitézek dicsőítéséről ír, hanem az egyszerű pusztai EMBER  áll a történetei középpontjában. Gulyások, marhakupecek, banditák, vándorlegények, kikapós fogadósnék. Urbánszki László első önálló könyve, a 10 elbeszélést (novellát) tartalmazó Odakint, a pusztában, 2011-ben jelent meg a határon túli Historium Kiadó gondozásában. Ez volt a kiadó első megjelenése, amit azóta sok jó történelmi könyv követett.

A pusztai élet vadromantikája, élő, eleven képeivel megfogott! Nagyszerű emberábrázolásai vannak a gyönyörű szép meséknek:  Az íj, egy kisfiú nagy álmáról, vágyáról szól, hogy vadász lesz. Azonban a valóság és az álom még ez esetben is messze van, de a komoly elhatározás dicséretes. A címadó az igazán szép tájleírással is díszített afféle „magyar vadnyugat”. Rablók, marhapásztorok a főszereplők. Emberien szép, mély történetek, vágyak, álmok és a valóság sodró ábrázolása egy mára rég eltűnt kornak. Humora itt is csillog:

"Az egyszerű vászoninget és gatyát viselő férfi gondolkodva méregetett. Összehúzott szeme köré ezernyi ráncot vésett a nap. Ezeréves pusztai bálványnak tűnt, ahogy ott állt. Mint aki minden mocskot megtapasztalt és túlélt már."

A vacsora és a Szilaj legények a bojtárélet nehezebb pillanatairól szól. A befogadás, beilleszkedés az ugratásokról. Ami bizony verekedésig is fajulhat. A gyilkos poénok, a "rang" kivívás, a beilleszkedés humora, bizony ez sem történt zökkenő mentesen, mégis a pásztorélet velejárója volt.
. Az íjász hatalmas poénnal zárul, végig érezni itt a mesélő személye csak a végső mondatokban fog kiderülni. A rablóktól megmenekülő családról, akik semmit nem tisztelve dúlják fel az egyszerű, becsületes család életét. Akik a mások javait, életét elvéve akarnak haszonra szert tenni. A bosszú nem marad el!
 Sok szép életpillanat, a városi csavargó gyerek leleménye, a túlélés "eszköze" egy sánta kutya barátsága megindító. Urlas a regényben is visszatér. Az apródok és a vidéki fogadók mindennapjairól olvashatunk még a novellákban. A vidéki fiatal fogadós ötlete,a fogadó reklámozása,  a forgalom elérésére is a túlélést  adja, ha más formában is.
Az utolsó két novella drámaisága a boszorkányokról és üldözésükről megdöbbentően tragikus. Talán ez a két novella hozza leginkább a "sötét középkort". Röviden: az emberi butaság határtalan.

Urbánszki László 10 gyönyörű szép novellában mesél az akkor élt emberek életéről, a középkorból hozott hangulatos képekkel. Jó volt olvasni!  Köszönöm az élményt!
Egyetlen észrevétel: A szép kivitelű,  keményborítós  könyvhöz sokat tett volna néhány szép grafika.

"Mögöttem poros végtelenség, előttem óriási korong, mely egyre vörösebbé válva nyugodni készült. Csak a pusztában lehet ekkora napot látni, csak itt tudok ennyire örülni annak a néhány bokornak és fának, ami földerengett a messzeségben."

http://youtu.be/aNKIIwII6dc

Historicum, Dunaszerdahely, 2011
184 oldal · ISBN: 9788097077815

3 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen a recenziót!
    Most, hogy olvasom a véleményed, felidéződött bennem az akkori hangulatom. Hatalmas varázsa van a csattanóra kihegyezett, rövid, lényegretörő írásoknak. Az elbeszélésműfajhoz vonzódom, ahol azért van tere rövid hangulatteremtő leírás-résznek is. Felötlik bennem a csattanó, és magamban vigyorogva, kellő alattomossággal aláépítem a történetet. Adagolom az információt, a megoldás voltaképpen ott van az olvasó kezeügyében, de álságos mellédumálással elterelem a figyelmét, látszólagos súlypontokat adok, melyek "természetesen" hamisak. És végül, amikor már végsőkig fokoztam (tehetségemhez mérten) a feszültséget, lesújtok a csattanóval. Isteni érzés! Vagy amikor megteremtődik bennem egy hangulat, egy pusztai estéről, amikor még hőségtől reszket a poros föld fölött a levegő, álmatag szemmel szemlélődnek, szuszognak a marhák, az alkonyati nap fénye vöröslik az ég alján, és a kiskölyök bojtárnak veszett-farkas étvágya van, de az a vén dög számadó direktből főzi lassan a vacsorát (A vacsora). Jó volt emlékezni, köszönöm az élményt!

    VálaszTörlés
  2. Én köszönöm a kedves sorokat! Sok szép pillanatom volt olvasás közben, de legjobban a "Boszorkány volt" utolsó mondatánál esett le az állam! Döbbenetes! Nagyon jó! Szinte már sokkoló volt.....

    VálaszTörlés
  3. Jo estet kivanok! Veletlenszeruen bukkantam erre a honlapra, es talan itt valaszra talal kerdesem. Nagyon sok ideje keresem az Odakint a pusztaban cimu konyvet, sajnos sikertelenul ugyanis ugy nez ki minden konyvesbolt keszletebol hianyzik. Paromnak es nekem is a recenziok alapjan egyik kedvenc konyvunk lett es nagyon szeretnenk elolvasni. Talan kaphatnank egy utba igazitast, hogy merre/ melyik konyvesboltban vagy antikvariumban talalhatnam meg? Elore is nagyon szepen koszonom!

    VálaszTörlés