Marcellus Mihály: Aquincum farkasaTörténelmi regényeknél nagyon fontos, hogy igényes, pontos korrajzot adjon. Ilyen tartalmú könyvekből elég kevés van ami még kikapcsol és remekül is szórakoztat. Ha mindezt a magyar történelemhez tudom kötni, az külön öröm! A Historium Kiadó felfedezése után ilyen könyvek kerültek a kezembe. Ez volt a 4. kötet, amit a kiadótól olvastam. Mindegyikre jellemző a remek hangulat, jól megírt történetvezetés. Ez a kötet is kedves darabja lesz a könyvtáramnak. Ezúton is köszönet a kiadónak az igényes kiadványokért!
Marcellus Mihály írásaival nem találkoztam eddig, még álnéven sem. Mint a könyv utószavából kiderül ez egy korábbi, még Michael Mansfield néven megjelent munkája.
Röviden értékelve: Leesett az állam! A történelmi háttérbe egy misztikus kalandregény elevenedik meg. Nagyon izgalmas a történet, végig lekötötte a figyelmem, izgalommal vártam a végkifejletet!
A meglepetés ott sem maradt el, mit tagadjam, én a boldog vég, a szerelmesek egymásra találására számítottam, ám az író, még ott is csavart egyet a történeten. Nagyon jól tette, nem lett szokvány, előre borítékolható a befejezés.
A címből sejthető, mikor is játszódik a mese. Mert mese ez a javából, történelmi keretben.
A Római Birodalom tönkreteszi a helyiek békés életét. Nem a legkíméletesebb eszközökkel, ártatlan családok, gyerekek esnek áldozatul az oktalan vérengzésnek. A Hatalom igazságtalanságai döbbenetesek. A vezetők szabad kezet kapnak a csalásra, vesztegetésre. Magyarán: azt tesznek, ami jól esik nekik.
A három " bajtárs" a saját szórakoztatására falvak előre megrendezett felgyújtásával, eraviscus embervadászatot folytat pusztán csak úgy, unaloműzésből. Egy tizenkét éves fiú a főszereplőnk, akinek névtelensége még inkább hangsúlyozza a leigázottak sorsát. A Fiú sorsa megpecsételődött, amint a szeme láttára gyilkolják le a családját. Nagyapja még utolsó erejével különleges erővel ruházza fel. Itt jelenik meg először a misztikum a történetben.
Egyedül, magányosan és elszántan küzd a Hatalom ellen, kevés eséllyel. Rabszolgaként évekig dolgozik a kőfejtőben, várva az alkalmas pillanatra, hogy bosszút álljon. Az idő neki dolgozik.
Nagyon érdekes volt, hogy a történéseket a leigázott eraviscusok oldaláról láttatja. A Kelta szív alcím is erre utal és a szerelemre, ami erőt ad. Santia színesíti a mesét, ő hozza a szerelmi vonalat a romantikát.
"Egyetlen időmérő eszköze a vágy volt, mely jelezte az egymás nélkül töltött órák gyors múlását. A szív sietős dobbanásai mutatták a mohó perceket, és figyelmeztették arra, hogy nem várhatnak tovább: találkozniuk kell Santiával."
Életképeket olvashatunk a korról, szokásokról. A misztikus rész jól adagolt, hihető együtt izgulunk a főhőssel a sikeres bosszúért. Minden gonosz úr elnyeri "jutalmát". A sok ármánykodás, gonoszság nem marad bosszú nélkül. Hősünkre mégis a magány, az erdő vár. Nagyon hangulatos képeket fest elénk az író:
"A ház elnémult, megtelt éji árnyakkal. Az átrium bejáratánál a korinthoszi oszlopok vigyázzba merevedett katonák módjára tartották az emelet homlokzatát.
Árnyékuk az éles holdfényben a sima pázsitra meg a kútra vetődve olyannak tűnt, mintha büszke kolosszusok őriznék a kertet."
" Az erdő jajongott a szélben. Alázatosan hajbókoltak a faágak a végtelen erő alatt, ahogy a vihar haragvó istene végig kaszált a vadon sűrűjén. Dühétől reszketve bújtak el a vadak…"
A regény nekem Steven Saylor könyveinek méltó párja. Örülök, hogy a kezembe került, keresni fogom az író további köteteit is.
A könyv videó ajánlója és az író honlapja:
http://youtu.be/BbAM9k7O5QU
Érdekes történet lehet, bár mostanság nehezen tűröm az igazságtalanságot, még regényben is. Igaz, ahogy írod, mindenkit elér a méltó büntetés, aki rászolgált, s ez jó. Legalább a mesékben, regényekben legyen így.
VálaszTörlés