2019. november 5., kedd

Az aranyműves fia

Bauer Barbara: Az aranyműves fia 






                                                                                     











Van valami bájos, szerethető minden Bauer Barbara kötetben. Ez most különösen meseszerű, igazi magyar ízekkel megírt történet lett. A régi magyar mondák világa keveredik a mai kor eseményeivel, meghintve misztikummal és szerelemmel. Ezek miatt is jó olvasni tőle. Van itt tényleg minden, tetszetős az alapanyagok sora: régmúlt valós történelem a magyar koronáról, az egyéni sorsok alakulása, évszázadokon átívelő lélekvándorlása, és két megtépázott emberi lelkek egymásra találása a szerelem által. Bauer Barbarától nem most olvastam először, igazán különleges témát ragadott meg.


Két szálon fut a történet, az idősíkok változása figyelmet igényel. Érzékletes és eredeti, hogy közel 1500 évet ölel fel a könyv. Most azonban néha azt éreztem, hogy hirtelen ugrottunk egyik korszakból a másikba, a vázolt élethelyzeteket néhol nagyon mesésnek éreztem. Bevallom, eleinte zavarosnak éreztem, nem tudtam kitalálni, hová fut ki a regény. Ám mindenre választ kaptam a végére. Izgalmasan szövődött egybe Daru sorsa, a koronakutató történész apa és aranyműves fia élete. Egy régi kézirat váratlan előkerülése indítja be a cselekményt. A történetben nagy hangsúlyt kapnak a családi kapcsolatok, a történelmi múlt, a titkok. Rávilágít arra, hogy az egyén és a világ sorsát is erősen befolyásoló történelem mennyiben befolyásoló tényező életünkre. Az egyén hite, kitartása, és a szeretet, a szerelem mozgatja a szálakat. Érdekes színfolt az ezoterikus vonal, a karma és a lélekvándorlás. Kicsit a tűz-zomác képek készítésének titkaiba is beleshetünk, ami eredeti ötlet. A kolostori élet bemutatása is hatásos, látványos Bauer Barbara meséje megfogja az olvasó lelkét.


Érzésem szerint ez inkább női történet, még annak ellenére is, mint ahogyan a Még látlak odafenn tavalyi kötet esetében, itt is egy apa-fiú kapcsolat áll a középpontban. Nekem leginkább a visszaemlékezős, múlt béli szál tetszett és a korona valós története, hányatott sorsának alakulása ragadta meg a képzeletem. Érdemes megismerni az összetartozás és a múltba nyúló gyökerek eredetét, azok hatását a jövőnkre.




A történelmi szál rendben volt, kellően valós és érdeklődést keltő. A többi szerintem picit túl lett bonyolítva, itt-ott nekem hihetetlen lett, bizony volt, ahol a fejem csóváltam. (a kereszt megtalálása). Az is zavart, hogy a romantikus szál előre borítékolható volt, ahogy feltűnt a magányos férfi és a fiatal, gyászoló özvegy. Az Isten se menthette meg, hogy egymás karjaiban találjanak vigaszt. Túl egyértelmű volt az egész, nem volt meglepetés a két sérült lélek boldog egymásra találása. A nő vívódásait erőltetettnek éreztem, míg a férfiú magányát védve, kissé tesze-tosza módon óvatosan merészkedett elő a barlangjából. Ez tetszett. A vége a temetői jelenet megint túlidealizált nekem. Sok lett már az érzelmekből. Mégis jól kikapcsolt, pihentető olvasmány, ami olvastatta magát. Lekötötte a figyelmem és teljesen bele feledkeztem a kapcsolatok szövevényébe.
Tetszik a stílusa, ahogy finoman átszövi a regényt a múlt történelme, de a szereplők élete is tele van meglepő, váratlan fordulatokkal. Szóval zajlik az élet a lapokon. A hangulat varázsa és a meseszép borító tökéletes párost ad a regényhez.
Megindító, érdekes a misztikummal megspékelt történet. Akik szeretik a romantikus családtörténeteket a történelem viharán keresztül szemlélni, azoknak ajánlom!

A regény ITT megrendelhető! Katt! 


Bauer Barbara: Budapest, 1974. január 6.-, 

Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg
A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:

Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla, (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018), Kétszáz éves szerelem (2019).

Jaffa, Budapest, 2019
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634752073

Fotók: Tamás-Vancák Adrienn

2019. november 3., vasárnap

Királyi játék

Gárdos Péter: Királyi játék 






                                                                 


"Az igazság szemlélet kérdése. Attól függ, ki nézi, és honnan."








Gárdos Péter hihetetlenül finom lélekrajzzal mutatta be a szülei egymásra találásának történetét, a Hajnali láz sikerkönyvében. A levélregény filmre is került, nemzetközi siker lett, több országban kiadták a könyvet. A tavalyi Hét mocskos nap sikere után most egy magyar tudós, Kempelen Farkas kalandos életéből kapunk ízelítőt új regényében.


"Kempelen semmit sem csinált fél kézzel. A sakkról például meggyőződése volt, hogy egyfajta művészet."


Gárdos ugyan nem szépíró, mégis a stílusa megfogja az olvasót. A történések sodornak, a rövidke fejezetekkel olvastatja magát a könyv. Talán éppen ez a bajom a könyvvel. Amíg az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon élő szóban mesélt a regényről és létrejöttének hátteréről, élmény volt hallgatni
a szerzőt. Gárdos Péter fantasztikus mesélő. Olvasás után látom, szinte minden fordulatot megemlített, kivéve a záró poént. Amit viszont nem nehéz kitalálni, már olvasás közben sem. Nos, ami élő szóban elvarázsolt, ugyanaz leírva nem működött, megtört a varázs. Kevés volt irodalmilag
a nyelvezete és a tartalom számomra. Úgy érzem, több lenne ebben a történetben.


Talán valóban érezhető a filmes háttér, mintha egy ötlet és vázlathalom lenne a történet, ami filmszerűen pörög az olvasó előtt. Néha egy-egy mondattal elintéz, átlép dolgokat. Amitől ugyan olvasható és kerek, szórakoztató is, azonban kissé súlytalan az egész, nincs igazán megírva.  Főhősünk Kempelen Farkas, akiről ma alig tudunk valamit, bár ez a könyv elolvasása után sem sokat változik. A nemesi családban, Pozsonyban született mester filozófiát és jogot tanult, természetesen a matematika és a fizika is közel állt hozzá. A másik főszereplő maga a sakkozó gép "lelke", a törpe, Dragóner Arnold. Az ő drámai élete komoly nehézségek árán jut el a géphez. Az ő kettősük és egymásra utaltságuk a siker záloga. Az, hogy a törpét sem tartják sokra, míg ő maga is lekezelő Kempelennel egy érdekes adalék. A gép még 1769-ben készült, Mária Terézia szórakoztatására.


1782-ben járunk, amikor a két férfi - császári felkérésre - elindul, hogy elkápráztassa és lóvá tegye Európát. Kempelen, mint a kor "celebje" arra hívatott, hogy az aktuálpolitikáról elterelje a figyelmet, és a sakkozó gépről, a Törökről írjanak, arra figyeljenek a népek. No, és persze dicsőséget, elismerést hozva Józsefnek, a kalapos királynak. Ezt nagy sikerrel teljesítik is, bár a tudós végig retteg, hogy kiderül a titok mibenléte. A sakkozógép, azaz a törpe sorra aratja sikereit, senki nem tudja legyőzni. A varázslat működik. A Katalin cárnővel és II. Pius pápával való játszma leírása volt a legizgalmasabb, itt van némi háttér is.


Sajnos a karakterekről is elég keveset tudunk meg, kidolgozatlanok. Sem Kempelen alakja, sem a törpe vagy József nem kap mélyebb tartalmat, hangsúlytalanok maradtak. Kempelen zseni és piperkőc, a Törpe okos és kissé gonosz, József mogorva és büdös a lehelete..kb. ennyi. Feltűnik a feltaláló feleségének alakja is, aki a boldog házasság ellenére kétszer öngyilkos akar lenni... de miért? Azt nem tudni.. Az utazások kalandjairól,  kapcsolatukról, egymáshoz való viszonyukról keveset tudunk meg.

Talán a legérdekesebb rész József és Kempelen párharca volt, amikor a tudós már megunta a körutazást minden nyűgével és haza vágyott a családjához. Nos, József igen gyorsan rövidre zárta, keményen megregulázta. Ami azért elgondolkodtató, hiszen kiszolgálta Őt és a hatalmat, mégsem kegyelmezett neki. A hatalom ellen lázadni még a tudós férfiúnak sem lehetett. Keményen megtörték, hogy folytassa és tegye a dolgát, azaz amit a hatalom elvárt tőle. Az akkoriban működő kémhálózat is egy érdekes pontja a cselekménynek. Az oroszok tényleg mindenütt ott voltak, már akkoriban is... de a császári rendőrség is remekelt. Egy Júdás pedig mindig akad. A történelmi háttér hiánya érezhető, többet elbírt volna a történet. Legalább úgy, mint a Hét mocskos nap kötetben. Igaz, a Királyi játék inkább a könnyed szórakoztatást tűzte ki céljául, azt teljesíti is.

Pedig igen izgalmas időszakba pillanthatunk bele. Jó, hogy a korszak jelentős alkotó személyiségei is megjelennek az uralkodók mellett, de csak megjelennek egy-egy villanásra. Cameo-szerepben feltűnik a könyvben többek közt James Watt, Mozart, vagy Goethe is. Ezekről szívesen olvastam volna többet, jó lett volna bővebb képet kapni.
Mindezek ellenére is szórakoztató, jó kikapcsolódást ad, nagyon könnyen és gyorsan olvasható a regény. Arra feltétlen okot ad, hogy tovább kutasunk, jobban megismerjük a sakk világát és a magyar feltaláló életét. 




Gárdos Péter színház- és filmrendező 1948-ban született Budapesten. Legemlékezetesebb alkotásai az Uramisten, a Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, A porcelánbaba és a legutóbbi, a Tréfa. Filmjei számos díjat nyertek a legjelentősebb hazai és külföldi fesztiválokon.








Libri, Budapest, 2019
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336860

2019. november 1., péntek

Magyar sellő

Darvasi László: Magyar sellő 





                                                                                               












Darvasi László a kortárs magyar próza egyik kedvelt és jelentős alakja. Vitán felül szépen ír, lírai, különleges nyelvezete van, amit jó volt olvasni. Regényében veretes, szép mondatok követik egymást.


Az új regény hangulatos, igazán különleges irodalmi csemege. A romantika korában, egy kitalált német városkában játszódó történet megkapóan mai vonatkozásokkal bír. Azt a címbéli sellőt Magyarországról hozzák ebbe a német kisvárosba. A sellő azonban a város határában elszökik. Ez már alap a bonyodalmakra.

Nekem a sokadik olvasásom után rá kellett jönnöm, hogy Darvasi talán nem az én íróm. Novelláit és tárcáit szeretem, ahogyan Szív Ernő munkássága is kedves nekem. Már a Taligás is nehéz volt, mintsem igazi élményt adó olvasás. Emlékeim szerint eléggé megosztotta az olvasóit, talán többen nem értették a kötet üzenetét, mást vártak, a koncepciójával nem tudtak azonosulni. Most valami hasonlót érzek én is. A Magyar sellő ebbe a vonalba illeszkedik. Természetesen a téma és a társadalomkritika él, aktuális, erős, kell. Biztosra veszem, hogy ezt nem is lett volna értelme más módon beleszőni, így erős a szöveg. Lehet ez egy jó regény, mégis némi csalódással csuktam be a könyvet. Érvek és ellenérvek kavarogtak bennem, lehet nálam a hiba, de most nem találtunk igazán egymásra a könyvvel. Nem úgy, ahogyan kellett volna. Elég nyomasztó is volt rendesen a történet egyes fordulatait olvasni.


A túlélés, az alkalmazkodás sosem volt könnyű. Az elnyomó, uralkodó hatalom és az egyén viszonyáról számtalan irodalmi alkotás született, kedvelt téma ez. Nem mellékesen aktuális is mindig. A kötet a kiszolgáltatottságról szól, a hatalom (itt ezt a gróf képviseli) mindenek felettiségéről és arról, hogy a sok lélekölő rossz ellenére remény mégis van. Legalábbis a végén ezt üzeni az író.Talán ez Darvasi egyik legbátrabb műve, visszahelyezi a ma történéseit egy korábbi korba. Szerintem nagyon bátor és jó könyv, a romantika korába játszódó események napjaink történéseire való utalásokkal megírt regénye ez. Valóban sok nyomorúságot észlelhetünk magunk körül Magyarországon, ha nyitott szemmel, figyelmesen járunk. Bármennyire is fáj, jelenleg ez van. Mi a megoldás, hogyan tovább, ki tudunk-e lépni a szarból, ami már legalább nyakunkig ér? Na, ez már izgalmas kérdést feszeget.


Ami azért kimondottan zavart a sok b+, altesti poénok garmadája, kínzások, no és a szar is árad bőven...azért ez mégis csak egy szépirodalmi regény lenne, vagy mi a szösz. Trendi manapság, újszerű vagy nyílt, őszinte szókimondó, kinek hogy tetszik. Ez most kissé túl lőtt a célon, nekem néhol öncélú, érzésem szerint. Viszont a szerző érzékletesen finom lírája megkapó. Szépen, kifejezően ír, azt meg kell adni. Ezeket a részeket öröm volt olvasni. Darvasi regénye nagy érdeklődésre tarthat számot. Alig kétszáz oldal sűrű, tömény gondolatok egysége.



Valami még így is hiányzott nekem, vagy túl sok volt és így mégsem dobogtatta meg a szívemet. Értettem a lényeget, az üzenetet. Az ígéretes kezdés után túl míves szépirodalmat kaptam. Az olvasás élménye nem volt felhőtlen szórakozás, a könyv szépségét megtörte a túl sok, szerintem indokolatlan trágárság. Engem sajnos akkor is taszít ez a mennyiség, ha sokaknak ez ma nyerő. Van olyan félelmem, hogy több olvasó kedvét elveszi kicsit, félelmet és tartózkodást okoz a mai magyar, kortárs irodalommal szemben.
Még emésztenem kell az élményt, ami egy gondolkodásra késztető, váratlan gyomrossal is felért most.



Darvasi László: 1962. október 17-én, Törökszentmiklóson született.1986-ban diplomázott szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. József Attila díjas (1998) magyar pedagógus, költő, író, újságíró, szerkesztő.
Néhány ismert munkája:
Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? (regény, 1997) A könnymutatványosok legendája 1999,
(Szív Ernő álnéven) A lojangi kutyavadászok (kínai novellák, 2002) Trapiti, avagy a nagy tökfőzelékháború (ifjúsági regény, 2002) Összegyűjtött szerelmeim (dzsessznovellák, elbeszélések, tárcák, 2003) Virágzabálók (2009). Isten. Haza. Csal (2015) novelláskötet.





Magvető, Budapest, 2019
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439496

2019. október 31., csütörtök

Mérgező nász

E. C. Fremantle: Mérgező nász 






                                                                                 











A General Press Kiadó Regényes Történelem-sorozat legújabb kötete valós tényeken alapló, romantikus elemeket felvonultató, középkori krimi. Izgalmas és meglepő olvasmány mind a kosztümös romantika, a Tudor-kor kedvelőinek vagy a krimi szerelmeseinek. Igazi előnye, hogy nemtől és kortól függetlenül bárkinek jó szórakozást adhat. Végig meglepetések során alapuló, emberi játszmákat bemutató, szenvedélyek vihara lapul a gyönyörű borító alatt.



A történet két narrátora, Frances Howarddal és Robert Carr. Ők a főhőseink, akik életük és szerelmük történetét mesélik el. Két szálon fut a cselekmény, ami a végére ér össze. A kibontakozó eseményeket felváltva olvashatjuk Robert és Frances szemszögéből. A jellem ábrázolások, a karakterek belső vívódásai szemléletesek. A ruhák suhogása, a tivornyák mellé a Tower sötét tornyaiba is ellátogatunk.
Az izgalmakat fokozza az, hogy valódi a történet, és valós történelmi személyiségek ábrázolásával ismerhetjük meg a korszakot. A 17. század elején, I. Jakab király udvarában zajlik
a regény cselekménye. 1615 őszén Londonban, több mint három évszázaddal korábban lezajlott gyilkosság hátterét és elkövetőjét keressük. A szerelmi viszonyok, kapcsolatok és indokok sok esetben meghökkentőek. Az értelem és az érzelmek viharos, izzó kavarodása sodró és olvasmányos, lendületes történetet ad. Nekem a Veszedelmes viszonyok című filmet juttatta eszembe olvasás közben. Lebilincselő, a valós történelmi tények és az írói fantázia különös elegye.


A regény tehát egy történelmi fikció, az időszak szempontjából jól és hitelesen ábrázolt, a mögöttes alapos kutatások érezhetőek. Megtudjuk a főszereplők érzéseit és motivációját, ami szintén kellően izgalmas fordulatokat hoz. A hangulat és a történelmi hűség megállja a helyét. A tényleges események alapján a regény célja valójában a gyilkosságra adott válasz megfogalmazása, és természetesen maga a valódi elkövető személye, annak leleplezése. Az igazság, amiért ölni kell.

A királyi udvar jó terep, remek alap a megtévesztéseknek, az intrika melegágya. Nem csak a sorsok és vagyonok kusza hálózata bontakozik ki, de a hazugság szövevényes hálója is. A felszínes érdekbarátságok, az árulás, a titkok, a hazugság és hatalom mellett a mindenféle szerelem adja a romantikus vonalat. Egy nagy sakkjátékhoz hasonlatos a történet, csak nem tudni, melyik bábút ki mozgatja. Átélhető és sodró a regény cselekménye, nagyon sok mai utalással. Szép és választékos nyelvezete, a végére kerek egész, értelmes történetet ad, ami az érzelmeket megmozgatja. Régen olvastam ennyire tetszetős történetet egy számomra ismeretlen szerzőtől.


Ami bizonyos: Sir Thomas Overbury mérgezés áldozata lett. Ez egy igen népszerű formája volt akkoriban a gyilkosságoknak. Ahogy a szerző írja, bármikor áldozatul eshetett bárki egy utcai rablásnak álcázott gyilkosságnak, vagy egy méregpohár hozott gyors megoldást. Ki a bűnös? Ki ártatlan? És ki mondja az igazat? Gyönyörű, fiatal, vadítóan csábító Frances Howard, aki a hírhedt család sarja? Vagy a király „kedvence”, a jóképű Robert Carr? A fiatal férfi egy nemesi család legkisebb fia, aki kihasználta politikai képességeit, az udvarnál jól helyezkedett, amit csinos arcának, és vonzó megjelenésének tudhat be. Overbury volt Robert korábbi barátja és mentora (és valószínűleg szeretője). Mi lehet az igazi indíték a gyilkosságra? A szerző ügyesen keveri a lapokat, az olvasót a végén éri a nagy meglepetés. Ez arra késztet, hogy az addigi történéseket alaposan átgondolja. Tetszett, ahogy a szerző újjáéleszti a korabeli bíróság feszült légkörét, bevezet az udvari intrika szeszélyes világába. A felkapaszkodott Robert és a hírhedt, igen talpraesett Frances egyaránt erős szereplők.

A Mérgező nász feszült légköre egy jól megírt történelmi rejtély. Kiváló szórakozás, ahol a történetet a szerelem, a vágy és a hatalom, intrika és árulás mozgatja. Emberi játszmák, amik semmit nem változtak az idők során.


ITT tudod megrendelni kedvezménnyel a könyvet! 
Ha E-könyvben kéred, IDE katt! 








E. C. Fremantle angol irodalmat és kreatív írást tanult Londonban. Ez a negyedik regénye, ami sikerrel mutatja be a Tudor-kort.






General Press, Budapest, 2019
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634523147 · Fordította: Kiss Rita

2019. október 29., kedd

A lány, aki kétszer élt

David Lagercrantz: A lány, aki kétszer élt 
(Millennium 6.)



                                                                       

"Közeleg a bosszú, húgom, közeleg a bosszú!"










Stieg Larsson munkásságát a váratlan és korai halála sajnos gyorsan rövidre zárta. Világhíressé lett sorozata a Millennium rajongók bánatára töredék maradt. A tervezett 10 részből csupán három készült el Larsson tollából.


Jól megfigyelhető, hogy a kiadói és egyéb nyomásra létrejött folytatások megosztották világszerte a rajongókat. A skandináv krimi egyik legnépszerűbb és meghatározó szerzője Stieg Larsson.
Sokan egyértelműen elutasították David próbálkozásait, a varázslat nem működött már náluk. Tény, hogy nem kis nyomás lehetett Lagercrantz vállain. Bátor, merész ábrándnak tűnt a folytatás, amit azért ismerjük el, mint lehetőséget, kár lett volna kihagyni. Azonban összehasonlítani a sorozat első három részét a folytatással, elkerülhetetlen.

Bevallom, én vártam, akartam, bíztam Lagercrantzban. Ami a negyedik rész esetében egy biztató folytatást eredményezett. Kedvenc hőseink újra életre keltek! Lisbeth Salander a "tetovált lány" és újságíró barátja Mikael Blomkvist kalandjait jó volt olvasni, kíváncsian vártam magam is az újabb részt.

Azonban ez az öröm fokozatosan hagyott alább... Így, egyben nézve a második hármast, a David-féle egységet, az egyre kevésbé tudta a Larsson-féle stílust és hangulatot, történetvezetést visszaadni. Be kell látni, David Lagercrantz nem Stieg Larsson. Igen, ott vannak a jól ismert szereplők, akik sajnos egyre jobban távolodnak Larsson univerzumától. A sötét, nyomasztó hangulat nagyon hiányzik, az ötödik részben még megvolt, de a végére már-már nevetségessé válik, pedig egy temetéssel zárul az a történet... amit Lisbeth ott előad...na, az nagyon nem Ő! Természetesen, mint egy sima krimi jól funkcionált, ám mint a sorozat része nem volt igazán hatásos folytatás.


Nagy várakozással vettem kézbe a lezárást. A lány, aki kétszer élt az új, hatodik rész legnagyobb előnye, hogy vége, lezárul a Millennium-sorozat. Sajnáljuk, persze, már mióta Larsson lecsukta a szemeit.. de végleg el kell engednünk hőseinket. David minden igyekezete ellenére, továbbra sem tudott kitörni, igazán felnőni a feladathoz. David valóban lehet egy remek újságíró, azonban a regényírás egy más műfaj.

Erről a záró részről röviden ennyit: lapos, kusza, érezhetően kierőszakolt. A fő karakterek úgy érzem kicsit (nagyon) háttérbe szorultak. Lisbeth és Blomkvist mellékszereplők a saját regényükben, talán két közös jelenetük van. Még azt is el tudom fogadni, Lisbeth konszolidáltabb, változik Ő is. Pedig a kezdet ígéretes. Lisbeth akciója jó nyitás, ahogyan a Stockholm belvárosában talált hajléktalan férfi holtteste is komoly problémákat okoz.  Nem csupán a városképet rontja, de egyáltalán a kilétét is sűrű homály fedi. Vajon kinek volt útjában és miért ölte meg az egykori sherpát? A másik nagy kérdés: hogyan került be az országba? Ennek kiderítése elég érdekes problémákat vonultat fel, még a DNS-kutatás titkaiba is beleshetünk.
Később a védelmi miniszter kerül képbe, az Ő évekkel korábbi hegymászós kalandja lesz a fő események kulcsa. Ez az, ami elég kusza és zavaros volt szerintem. Valami olyan érzésem volt, ami a svéd hegymászóról írt regényből kimaradt, az ide beépítette David. Megspékelte a politikai háttérrel, múltbéli hibával és egy kis szerelemmel, a napjainkra oly jellemző trollgyárak kérdésével. Ez az orosz vonal úgy tűnik kihagyhatatlannak látszik, ha politika kerül szóba.

Jobb lett volna, ha a két lányra, Lisbeth és Camilla sorsára, a közöttük lévő kapcsolatra koncentrált volna csak a történet. Voltak pillanatok, amikor azt érezem, már csak a helykitöltésre megy az egész. Az emlékeztetőnek szánt ismétlődések is inkább zavaróak lettek már. A negyedik rész az Ami nem öl meg szerintem vállalható, egészen jól sikerült. Talán mint egy "sima skandináv krimi a Mint az árnyék is szórakoztató és jó még. Ez a befejezés azonban sajnos érezhetően kierőszakolt. Ami nagy pozitívum még, az a gyönyörű borító. Ez tökéletesen illeszkedik az előzőekhez.




Minden könyv megtalálja a maga olvasóit, úgy ez is bizonyára sokakat olvasásra késztet. Nem kell várni hatalmas durranást, parádés befejezést, az sajnos elmarad. Olvasható, érdekes háttérrel bír, érezhető az igyekezet, mégis kettős érzéseim voltak. Nem lett "bűnrossz", de azért az elsők maradnak a kedvenceim. Számomra a Millennium örökre trilógia marad.


"- Lisbeth.. vége van? - kérdezte elgyötörten Mikael.
- Vége van - felelte Lisbeth"


ITT tudod kedvezménnyel megszerezni Lisbeth utolsó kalandját a kiadótól! 



A könyv fülszövege:
A lány, aki kétszer élt a Stieg Larsson által elindított, zseniális „tetovált lány” sorozat utolsó része. A szerző, David Lagercrantz bevezet bennünket a politikai botrányok, hatalmi játékok és az orosz trollgyárak által manipulált gyűlöletkampányok világába, miközben megtudhatjuk, milyen fordulatokat tartogat a sors Mikael Blomkvist és Lisbeth…




David Lagercrantz: 1962. szeptember 4. (Solna, Svédország) Újságíró.
Lagercrantz írta a fiatalon, tragikus balesetben elhunyt svéd hegymászó Göran Kropp életrajzát és a magyarul is megjelent Zlatan Ibrahimovic sztorit. Feleségével és három gyermekével él Stockholmban.







Animus, Budapest, 2019
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242988 · Fordította: Szöllősi Adrienne

2019. október 26., szombat

A Nickel-fiúk

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk




                                                                                                           





"Őrültség volt szökni, és őrültség nem szökni is."







Vannak könyvek, amelyekre sok év után is pontosan emlékszel. Ez egy ilyen könyv, maradandó élményt nyújtott. Colson Whitehead alig több mint 260 oldalon egy megrázó, igaz történettel áll olvasói elé.


A 21. Század Kiadó KULT-könyvek sorozatának legújabb kötete számomra az év egyik legjobbja lett. Szorosan a Drága kis szívem mögött az idei év legerősebb története. Hihetetlenül megrázó, szomorú valóság, ami egy fiúnevelő intézetbe viszi el az olvasót. Az USA déli részén játszódik a cselekmény, az 1960-as években. Itt a kegyetlenségnek, az embertelen bánásmódnak, ami maga a pokol, nincsenek fokozatai. Megdöbbentő, fordulatos és izgalmas, lebilincselő, nem egy rózsaszín lányregény, ezért csak erős lelkületű és idegzetű olvasóknak ajánlom. Ezzel a könyvvel nem árt vigyázni, mert nekem is alaposan megrágta a lelkem. Olyan váratlan gyomrost kaptam, hogy a fal adta a másikat. Furcsa, de ez egy szép és megható olvasmány, minden drámája ellenére. Elwood története biztosan sokáig velem marad. Ez a regény hatalmas és erőteljes alkotás. Az első 150 oldalt egyszuszra olvastam el, átrobogott a lelkemen, mint egy gyorsvonat, nem tudtam letenni. A történet számomra lendületes és jól felépített, tetszett a szerkezeti felépítése.



"A Nickel-fiúk élete annyit sem ért, mint egy lyukas penny, sőt, mint maga a lyuk a pennyben."


A kegyetlenség pusztító panorámáját ábrázolja, ami testileg-lelkileg megtöri áldozatait. Ezzel még a normális élet lehetőségét is elveszi ezektől a fiúktól. Örök életre megbélyegezve őket és sorsukat.
A faji igazságosság illúzió, a Nickel-fiúk története kőkemény tanulmány a rasszizmusról. Colson Whitehead folytatja a fekete nép életének félelmetes krónikáját, ahogyan az előző könyvében A föld alatti vasút címűben is tette. Valóban megrendítő, elgondolkodtató, érzelmekre ható történetet. Egy aljas világot ismerhet meg az olvasó, ahol az emberek is aljas módon élnek vissza hatalmukkal a kiszolgáltatott gyerekek felett. Torokszorító volt olvasni, ugyanakkor letehetetlen, sodor magával a regény. Néhány elvetemült, önmagából kifordult figura önkényuralma tartja rémületben a nevelőintézet lakóit. Persze azok is bűnösek, akik nem tesznek semmit, bár tudják, mi folyik az éjszaka leple alatt a kiszolgáltatott gyerekekkel. A regény erőssége éppen ez: nem részletezi mélyen a borzalmakat, nem megy át hatásvadászatba. Nem szükséges térdig gázolni a mocsokba, hogy érezzük a bűzt. Ami remekül ellensúlyozza a történet brutalitását, az a remény, a hit ereje, ami lehetőséget a szabad és jobb életre. A nagymama alakja végig ezt sugallja, igyekszik nem elengedi Edwood kezét.



Elwood a néger fiú egy álmodozó, érdeklődő és okos gyerek, aki nyitott a világ dolgaira. Őt és családi hátterét ismerhetjük meg előbb alaposabban. Nagymamája neveli, tanulni vágyik, kiemelkedni abból a közegből, amibe született. A lehetőség előtte van, adott. Azonban egyetlen véletlenszerű, már-már banális lépés örökre elveszi ezt, ezzel megváltoztatja az életét. Innentől kezdve semmi sem megy rendbe. A helyes viselkedés sem garantálja a megfelelő bánásmódot, a fiúk kiszolgáltatottak a nevelőknek. Kénytelenek hozzászokni az igazságtalansághoz. Ez és amiket folyamatosan ellenük elkövetnek, lélekölő hatású. Döbbenetes volt szembesülni vele, hogyan viszonyultak a fiúkhoz a "nevelők". Az iskolában töltött idő adja a fő gerincét a regénynek. Ami beindítja az eseményeket és sűrű, gyalázatos titkokat tár fel az a bezárás utáni időszakra datálódik.




Elwood kezdettől az igazságosságba vetett hitét táplálta, ő az, aki mámorosan olvassa és hiszi Martin Luther King szavait, hogy minden ember egyenlő, joga van a boldogsághoz. Ezt a Nickel fiúnevelő intézetben gyorsan összetörik a lelkében, a megtapasztalt brutális bánásmód és a
fegyelem szigora kiöli a reményt belőle. Megtanulja a börtönszerű alapelveket, amelyek az iskolát irányítják, és ezzel a fiúkat a rendszer áldozatává teszik. Alapvetően egy kényszermunka-tábor az intézet. Elwood sorsa mellett Turnerre összpontosít még a történet. A két fiú barátsága életmentő ebben a léleknyomorító közegben. A tinédzserek körülményeit mint egy csapdát lehetne jellemezni, ami szinte örökre fogva tartja őket. Adódik a lehetőség, a súlyos jogsértések elől csak a szökés marad számukra. Hogy ez miféle véget hoz az maradjon meglepetés. Szép és megható, cseles vég ez, minden dráma ellenére. Az író remek mesélő, szikár, tényszerű prózája kiemelkedik a KULT-könyvek közül is, nem csak az irodalmi kínálatból. Számomra  az év egyik kiemelkedő kötete,
egy gyöngyszem. A borító igényes szépsége figyelemfelkeltő, kifejező. 


Colson Whitehead megdöbbentő  erejű, felkavaró regénye után nehéz megszólalni, bármit mondani, leírni. Átélhető, letaglózó valóság, súlyos, fontos téma ez. Úgy érzem, hogy az olvasó számára ez a könyv az, ami megváltoztathatja a világnézetét. Hangos jajkiáltás az embertelenség ellen, az elfogadásért, ami nem csak Amerikában hiánycikk. Igazi feloldozás nincs is talán. Mindezt Pék Zoltán nagyszerű fordításában olvashatjuk.


ITT tudod kedvezménnyel megszerezni a regényt! 


Colson Whitehead (New York, 1969. november 6-) amerikai regényíró. Kilenc regény szerzője.
Debütáló műve 1999-ben jelent meg.

A föld alatti vasút című regénye elnyerte a Pulitzer- és a Nemzeti könyvdíjakat. A kötet az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi köny​v​sikere volt. Már a filmesjogai is elkeltek, az Amazon megbízásából készül sorozat, melynek rendezésére az Oscar-díjas Holdfény című film rendezője, Barry Jenkins-t kérték fel.







XXI. Század, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955327 · Fordította: Pék Zoltán


2019. október 24., csütörtök

A Jekyll-rejtély

Robert Masello: A Jekyll-rejtély 




                                                                                     













A Jekyll-rejtély egy kellően izgalmas, sötét történet, egy újabb kiváló regény Robert Masello laboratóriumából.

Általában szívesen írok hosszabb értékeléseket, de van, amikor nem csak a spoiler miatt, de jobb egy rövidebb figyelemfelkeltő ajánló. Masello kötete önmagáért beszél, olvassátok el. Csodára nem vagyok én sem képes, ezt a könyv szerzője már megtette helyettem. Engem már tuti, hogy megvett az író. Eddig a magyarul megjelent három könyvét mindegyiket olvastam. Mind a három kedvenc lett, ez mindent elmond. Az újabb történet ismét fantasztikus lett!


Az új kötet megjelenése több okból is izgalmas vállalkozásnak tetszett. Robert Louis Stevenson élete önmagában is elég izgalmas, amiről olvastam már egy másik életrajzban. Az író nevét már korán megjegyeztem, kiskamaszként a Kincses sziget volt az egyik legkedvencebb, meghatározó élményt adó könyvem. Erről itt is olvashattam háttér-információkat.
A Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete pedig Stevenson talán legismertebb regénye. Masello kötete is erre épül. Az a tény, hogy Stevenson a könyv egyik főszereplője, csak növeli az érdekességét ennek a csavaros mesének. Robert Louis Stevenson valós életének történetét remekül ötvözi a kitalált mesével Masello.

A történet a Masellónál már megismert mintát követi, időben két párhuzamos szálon bontakozik ki előttünk a misztikus thriller cselekménye. Bámulatos, mennyire ügyesen gyúrja egybe a szálakat az író.
Elsőnek napjainkban a Topanga kanyonban, Kaliforniában indul a mese. Majd egy nagy ugrással 1881-ben folytatódik a regény. Az Alpok hófödte csúcsai között Davosban kezelteti tüdőbetegségét Stevenson. A klinika egy régi kúria, amely az Alpokban van, és egy kísérleti gyógymódot alkalmaznak az írónál. Ez már sokban emlékeztetett a Jekyll-laboratóriumra. A híres tulajdonos, Dr. Rüedi furcsa és nagyon veszélyes kísérleteket folytat. A könyv valósághű karakterekkel van tele.
A valós életrajzi adatok, majd a nagy mű születésének lehetünk tanúi ezekben a fejezetekben. Az irodalmi adalékok és életrajzi tények sokat tesznek a történethez. A tizenkilencedik század végének hangulata, Európa képe eleinte jobban lekötött. Érdekes időutazás volt ez a része a regénynek.

„Robert Louis Stevenson hagyatéka rettenetes titkot tár fel – Hasfelmetsző Jack személyazonosságát és egy titokzatos elixírt. Aki megissza, mágikus erő birtokába kerül...”

A Los Angeles melletti Topanga-kanyonban zajló események lassabban alakultak ki. Itt a főhősünk
 Rafael Salazar lesz. Egy idő után már annyira fokozta a szerző az izgalmakat, sűrűsödött a rejtély, hogy faltam a lapokat. Rövid fejezetek váltják egymást, jól és könnyen olvasható a cselekmény.
Itt találják meg egy régi hajókofferben a Robert Louis Stevenson által írt titkos naplót, egyéb holmik mellett. Izgalmas kaland veszi ezzel kezdetét, ami meglepő véget ér. Masello ügyesen megtesz mindent, hogy megtévessze olvasóit.

A könyv jól nyomon követi Jekyll és Hyde történetét. A színpadra állított mű után elszabadul a pokol Londonban. Megjelenik Hasfelmetsző Jack, aki egy erős karaktere a történetnek, úgy hogy szinte nincs is jelen. Ahogy Hasfelmetsző Jack áldozatinak száma egyre emelkedik, úgy növekszik tovább a rejtély. A feszültségkeltés minden kelléke hatásosan jelenik meg. A remek hangulatú korrajz és a legendás gyilkos portréja, a korabeli London ködös városképe, a szűk és sötét sikátorok, az elhatalmasodó őrület, a félelem az emberekre gyakorolt hatás jellemzői tökéletesen megelevenednek a történetben. A nyomozásról is kapunk képet, a titokzatos gyilkosságokkal a végletekig emeli a titok sűrűjét. Van-e valós kapcsolat a sorozatgyilkos Jack és a szerző között? 
Izgalmas érdekesség, hogy maga Stevenson és a Jekyllt alakító színész is a gyanúsítottak közt szerepelt. A valóság és a kaland, rejtély és sötét misztikum adja regény élvezetes pillanatait. A valós történelem és a horror-elemek keresztezi az abszolút szórakoztató és gondolkodást adó cselekményt.
 A megoldás pedig egy igazi cliffhanger amelyet ragyogóan épített fel az író. Érdemes a végén lévő szerzői jegyzetre is időt hagyni.

ITT tudod a kiadótól megrendelni kedvezménnyel a regényt! 



Robert Masello díjnyertes újságíró, televíziós író, illetve számos bestseller és ismeretterjesztő könyv szerzője. Legújabb, több mint tucatnyi nyelvre lefordított regényei: Az Einstein-prófécia, A Romanov-kereszt, A Medúza-amulett és a Vér és jég. Hat évig a Claremont McKenna College irodalom vendégelőadója volt. Evanstonban született, jelenleg Santa Monicában él.



XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915482 · Fordította: Békési József





2019. október 22., kedd

Az irgalom útja

David Baldacci: Az irgalom útja 
(Atlee Pine 1.)





                                                                         











David Baldacci neve már jól ismert a magyar olvasók előtt, közkedvelt szerző, rajongótábora idehaza is jelentős. David Baldacci vitathatatlanul korunk thriller-irodalmának élmezőnyébe tartozik, regényei rendre a sikerlisták élén tanyáznak. Nekem is ez a regénye volt a 17. olvasásom tőle.
Be kell vallanom, ez az új sorozat első része elég vegyes érzéseket hagyott maga után.




Atlee Pine különleges ügynök az FBI-tól, Ő az új sorozat főhőse. Már itt meglepett Baldacci az ügynök bemutatásánál. Pine ugyanis egy 180 cm magas, kigyúrt NŐ.

"a válla széles és kidolgozott, a hasa kockás volt, a karján pedig hosszú, szálkás izmok futottak"

Olvasás közben Jack Reacher Lee Child főszereplője jutott eszembe, bár Ő sokkal intelligensebb, rátermettebb fickó. Baldacci és Child köztudottan barátok, lehet egy közös sörözgetésnél támadt az ötlet Baldacciban: "Figyelj, Lee, én megírom a Te hősöd, Reacher alakját nőben!"

Nos, Pine nem lett kedvenc, nem mintha nem tartanám jó ötletnek a női főszereplőt, aki ismeri az író munkásságát, tudja (King és Maxwell-sorozata) volt már ilyen. Azonban a magányos farkas John ​Puller alakja is kidolgozottabb, hitelesebb, mint ez a női Terminátor. Pine alakjában nem láttam sem az embert, sem a nőt.. szerencsére akad segítője egy másik nő személyében. A Thelma és Louise párosítás működik legalább.

Pine természetesen magányos, gyermekkora lelki traumáit cipeli, Kick-box versenyző volt, vedeli a sört, főzni nem tud, nem ér rá ilyesféle pepecselésre. Pizzát rendel, kolbászt grillez, miközben egy szál maga megmenti Amerikát. Bármi áron, ahogy az egy nemzeti hősnőtől elvárható.. az olvasó a 400. oldalon sem nagyon tud többet, mint az első száz után. A kiindulási helyzet is elég fura, már-már vicces: egy turista eltűnik a Grand Canyonban, ami a világ hét természeti csodájának egyike. Talán nem is kell mondani ezt kell megmenteni a pusztulástól. Mellesleg egy öszvért is lemészárolt valaki, ez a mellékszál.. ami elég vicces. Már hogy ERRE az ügyre egy jól képzett FBI ügynököt rendelnek ki. Szegény ökör brutális halála több ízben visszatér, különösebb magyarázat nélkül.



Baldaccit írói rutinja nem hagyja cserben,számtalan elem ismerős lehet korábbi könyveiből.
Az irgalom útja kellően bonyolult, izgalmas és fordulatos könyv, a végére már túlságosan is nagy az anomália. A logikus történetvezetéssel akadnak gondok, néha elveszünk a túlbonyolított titkok sűrűjében. A kevesebb több lehetett volna. A végső leszámolásnál már csak azt vártam legyen már vége...


Aki még eddig nem olvasott Baldaccitól bizonyára jól fog szórakozni. Aki a keményvonalas katonai krimiket szereti, annak tökéletes kikapcsolódás lehet, titok és ármány azért akad bőven, a szálak igen magasra vezetnek. A koreai nép és az oroszok, mint ügyeletes rosszak adják a megoldáshoz vezető utat. Ami elég rázós, akciódús, ugyanis egy titokzatos atomfegyver áll a háttérben. A politika mocskossága ebben a regényben is hangsúlyos szerepet kap.
Az biztos, hogy a felvázolt politikai összeesküvés annyira cseles, hogy már az ellenkezője sem igaz annak, amit az olvasó gondolni mer. A regény nem váltják meg a világot, nem is célja, csak szórakoztat és kikapcsol, mégis működik, minden ismétlődő rutin ellenére. A keménység és durva brutalitás sem hiányzik, akik ezt szeretik. Baldacci ezt most kissé túltolta, a magyarázatok is elég erőltetettek néhol. Volt ettől már jobb történet is nem egyszer Baldaccitól.


Nekem így a sokadik olvasás után azonban nem volt meggyőző, elég volt: kérdezném, hová lett az Államérdek, Órajáték, Az elnök családja vagy a Teveklub-sorozat Baldaccija? Kérem vissza. Nem csak szórakoztatóbb, de izgalmasabb és hihetőbb, kidolgozottabb karakterek és történet bármelyik régebbi regénye. Cselekmény volt, de elég hajánál fogva kirángatott történet ez. Olvasmányosabbra, gördülékenyebbre számítottam, ez most nem volt annyira izgalmas nekem. Nem idézte a régi könyveit egyáltalán. Baldacci érezhetően rutinból dolgozik. Igazi íróiparos lett, ahol az utóbbi néhány történeteinél erős déja vu érzésem volt. Ezt már olvastam tőle, megírta jobban is. Vagy én nőttem ki Baldacciból.


ITT tudod megrendelni a könyvet kedvezménnyel! 



David Baldacci (1960. augusztus 5. )
Könyveit több mint 50 nyelven és 80 országban olvassák rajongói.

a Virginia Commonwealth Universityn diplomázott, majd jogot hallgatott a Virginia Állami Egyetemen. Diákként novellákat írt a szabadidejében, később ügyvédként kilenc éven át Washington D.C. környékén élt és praktizált. Korai novelláit és forgatókönyveit nem sok siker koronázta. Kétségbeesésében a regényírás felé fordult. Első nemzetközi sikere az Absolute Power (Államérdek) című könyve volt 1996-ban. Ebből remek filmet is forgatott Clint Eastwood.
Alapítója a szépírást tanulókat támogató Wish You Well Alapítványnak. Feleségével, Michelle-lel és két gyermekével Virginiában él.


General Press, Budapest, 2019
416 oldal · ISBN: 9789634523161 · Fordította: Szabó István

2019. október 20., vasárnap

Az éjszaka fénye

Graham Moore: Az éjszaka fénye



                                                                                             






"Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy." 
Thomas Edison





Az ősz egyik legjobban várt regénye volt ez számomra. Az Agave Könyvek kínálatában mindig találok igazi történelmi tényeken alapuló gyöngyszemeket, érdekes háttér-dokumentumokat. Ilyen volt legutóbb Dan Simmons Terror című regénye a Sir John Franklin 1845-ös felfedezőútjáról, vagy Anthony McCarten A legsötétebb óra izgalmas háttere volt élményolvasás. Érdekes, hogy mindkét kötetből film is készült. Az éjszaka fénye is jó úton jár a mozivászon felé. Megérdemelten.




Egy lenyűgöző történelmi regényt olvashattam a jogi bizonyításért folytatott küzdelemről, hogy ki találta fel az elektromos izzót. A három főszereplő Edison és egykori munkatársa Tesla, és Westinghouse. Zsenik és riválisok is lehetne a könyv alcíme. Az "áramháború" története, háttere a tudósok portréjával és a világ fejlődésére gyakorolt máig tartó hatással emberközelivé varázsolta a jogi küzdelmet. Ez nem csupán a tudósok és a tárgyalóterem száraz története, hanem egy teljesen szórakoztató, fordulatos és tartalmas történet. Ez egy valós történelmi mese a villanykörte feltalálásának hajnaláról.




Graham Moore zseniális portrét fest a regényben Thomas Alva Edisonról, George Westinghouse-ról és Nikola Tesláról. Remek betekintést enged a rivalizálásukba és ellenségeskedésükbe is. Edison, aki a Menlo Park varázslója néven lett ismert, (a villanykörte, a fonográf és a mozgókép ikonikus amerikai feltalálója) valóban ellentmondásos ember volt, aki elsődlegesen a hírnévre és a pénzre törekedett. Nevéhez 1093 szabadalom kapcsolódik.

Míg Tesla egy brilliáns elme és egy különc zseni, akinek a végzete egykori főnöke Edison volt. A két zseni viszálya, az "áramháború" az 1880-as években azért folyt, hogy kiderüljön, kinek az elektromos rendszere lássa el a világot - Tesla váltóáramú rendszere, vagy Edison rivális egyenáramú elektromos energiája.

Nem kell száraz jogi csatározásra gondolni, nem tárgyalótermi krimi, ez maga a valóság. Egy igen erős, látványos képpel indul a cselekmény... a villamos áram egyszerre lenyűgöző és elborzasztó a mindennapok emberének.
Tovább fokozva az izgalmakat akad itt sok váratlan, ám valós fordulat. Ármány és cselszövés, hazugságok hálója fonja be a történéseket. A rövid fejezetek peregnek az olvasó előtt. A történéseket valójában Paul Cravath, a Westinghouse által alkalmazott fiatal és lelkes, kezdő ügyvéd meséli el.

Paul huszonhat éves, alig tizennyolc hónapja végzett a jogi karon. Ő áll az áramháború középpontjában, az élményei alapján bontakozik ki a cselekmény. A lenyűgöző történelmi fikció, amely az 1800-as évek végének Amerikájáról is képet ad, magával sodorja az olvasót. A regényben feltűnt még Bell, a telefon feltalálója, valamint az ifjú Ford is szerephez jut.


Miután Edison 312 pert indított, Westinghouse Paul Cravath-ta, az ambiciózus ügyvédre bízza a megoldás lehetőségét. Ezzel nem csak egy jelentős megbízást ad a fiatal ügyvédnek, de a kiugrás lehetőségét is. Paul valóban kitartó és emberfeletti munkát végez, így később megalapítja Amerika egyik vezető ügyvédi irodáját. De ez már egy másik történet.


Moore írása valóban életre kelti karaktereit, emberközelivé varázsolja őket, végig fenn tartotta a feszültséget.
Beleshetünk gondolataikba, munkamódszereikbe is. Emberi játszmák a siker és hatalom, a pénz árnyékában. Különösen tetszett a villamosszék története, ami remekül simul be a történetbe. Szemléletes és látványos képekkel jelenik meg az első ilyen kivégzés is.

A történetet végig gyors narratív stílusban pereg, nem nélkülözve a krimiszerű fordulatokat sem. Lenyűgöző a sok-sok érdekes tény és történelmi háttér. A legjobb az, hogy a személyiségek és események többsége igaz. Érdemes a szerzői utószót is elolvasni. A férfiközpontú történetbe kell legalább egy nő is, aki a könyv csillaga volt számomra. Ő Agnes Huntington volt. A lány okos és rátermett, kiváló énekesnő, nem kevés titokkal a múltjában.

A vége pedig mondhatni meglepően emberi. Amikor ezek a nagy gondolkodók, felül tudnak emelkedni a siker és pénz hatalmán, összefognak és távolabbi nagy célokban tudnak gondolkodni, ez az ami igazán kiemelkedővé teszi őket emberileg.

A korszak ragyogó embereinek elhívatottsága és tudása elképesztő, milyen hatással voltak a tudományra és mai világunkra. Amerika ábrázolása ebben a történelmi időszakban színes és élő képekkel jelenik meg. Érdekes volt látni, megismerni ennek a történetét, hátterét. Tetszettek a fejezeteket felvezető idézetek, gondolatok is. Az egész regény igényes, szép borítója és a könyv kivitele illik a belső tartalomhoz.



GRAHAM MOORE 1981-ben született Chicagóban. Ügyvéd család gyermeke: édesapja biztosítási ügyekre szakosodott neves védőügyvéd (Gary Moore), édesanyja (Susan Sher) pedig Chicago jogtanácsosaként és Michelle Obama vezérkari főnökeként is dolgozott. Moore-t azonban a jogi pálya helyett az írás és Hollywood érdekelte: részt vett például a 10 dolog, amit utálok benned című sorozat munkálataiban, az első regénye (The Sherlockian) pedig három hétig fent volt a The New York Times bestsellerlistáján. Karrierjében az igazi áttörést a Kódjátszma című film forgatókönyve hozta meg számára, ugyanis 2015-ben Oscar-díjat kapott érte, egy évvel később pedig megírta Az éjszaka fénye című második regényét, ami hatalmas bestseller lett, és ha ráadásul hinni lehet a híreknek, már készül belőle a film is.





Agave Könyvek, Budapest, 2019
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196426 · Fordította: Orosz Anna

2019. október 19., szombat

Ha a macskák eltűnnének a világból

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból




                                                                                                           




"Amikor az emberek létrehoznak valamit, valami mást el is veszítenek."




A Ha a macskák eltűntek a világból története egy egyszerű, könnyen érthető, mégis elgondolkodtató és önvizsgálatra serkentő, szokatlan próza. Valami olyan érzésem volt olvasáskor, mint némely önsegítő könyvek esetében. Másképp és okosan késztet arra, hogy legalább egy pillanatra elmerengjünk létünk kérdésein, életünk eddigi folyásán. Nem a tutit akarja megmondani, nem osztogat kéretlen tanácsokat.



Az irodalmi művek kedvelt témája az élet nagy kérdéseinek boncolgatása, az élet értelmének keresése. Erre minden esetben önmagunknak kell választ adnunk, tartalmat adni saját létünknek.
Olyan emlékekkel megtölteni sorsunkat, kihozni a legjobbat a lehetőségeinkből, amire jó visszaemlékezni.
Az élet szép és kegyetlen, a boldogság állapota nem állandó. A bölcsek szerint születésünk pillanatában eldőlt a sorsunk, mit járunk be életünk során. Sajnos az élet véges is. A halál misztériuma kimondatlanul is mindig ott lebeg felettünk. Vannak olyan helyzetek, amikor a bánat, a tragédia hoz nem várt fordulatot sorsunkba. Amiből még akár lehet akár jó is.


Ha egy embernek azt mondják, hogy hamarosan meghal, élete a végéhez közelít megijed, megdöbben. Félelmetes pillanat ez, amire igazán nem lehet felkészülni. Itt különösen az, hiszen főhősünk fiatal, súlyos betegségét veszi alapul a történet. A csavar adja magát, ha éppen nem is fausti mélységben: megjelenik az ördög és üzletet ajánl fel. Varázslatos eleme ez a mesének, és valljuk be őszintén: ki nem lenne erre az alkura kapható ebben a helyzetben? Így kezdődik ez a nagyon furcsa hét.

Az ördög meghosszabbítja az életét, ha beleegyezik abba, hogy valami mindennap eltűnik a világból. Mi az, ami igazán fontos nekünk? A telefon, a kapcsolatok? Filmek és az idő vagy éppen a macskák? Milyen lesz a világ, ha én magam (a főhősünk) tűnik el belőle? Mit hagyunk magunk után, mi az, ami ismerősök, szeretteink és barátaink szívében megmarad rólunk? Izgalmas kérdések ezek, amik biztosan mindenkiben felmerülnek. Ami tárgy nekem jelentős emlék, az az utódoknak lom és kacat.

Nem bonyolult könyv, az írás egyszerű és könnyen olvasható. Mégis elgondolkodtatott az életről, az emberi kapcsolatokról, a dolgok mulandóságáról. Számomra maradandó élményt nyújtott és átértékelésre késztetett. Semmit nem viszünk magunkkal... úgy távozunk,ahogy jöttünk. A történet a teremtés hét napját követi, ami igen találó. Hogyan döntünk arról, hogy mi számít, és mi az, ami valóban fontos az életünkben? A döntés egyedül a miénk. Erre legtöbbször utólag érkezik válasz.



"Miért van az, hogy az emberek olyasmit várnak el másoktól, amikre maguk sem képesek?"

A narrátorunk napjai megidézésével villantja föl a létezés rejtett törvényeit. Mélységes harmóniára törekszik, minden lehetséges feszültség ellenére. Egyszerű, hétköznapi élményeket elevenít meg bensőséges személyességgel, bölcs éleslátással, ezzel készteti az olvasót a gondolkodásra saját élete felett. Senki sem tudja, mennyi ideig fog élni, ezért talán mindannyiunknak úgy kellene élnünk, mintha minden nap az utolsó lenne életünk filmjében. Természetesen érdemes lenne olyan módon élnünk, hogyha eltűntünk, valóban hiányozzunk a környezetünknek. A macska mint társ tökéletes választás volt a szöveghez. Valóban tanulhatunk tőlük. Önálló személyiségük évezredek óta jelen
van az ember világában.

Tetszett a koncepció, de amit kissé sajnálok, hogy a könyvben nagyon kevés nyilvánvaló információ található a japán kultúráról. Erről a távoli ország embereinek gondolkodásáról, hagyományairól szívesen olvastam volna bővebben. Gyönyörű mese a veszteségről és az ember által bejárt útról. Minden úgy jó, ahogy történt. Meglepően szívmelengető történet ez a könyvecske, ami három nagy kérdést jár körbe. A szerző 1979-es születésű, mégis bölcs és elgondolkodtató gondolatokat vet fel. Azt érzem, egy kissé már tapasztaltabb olvasónak, úgy negyven felett többet ad ez a kötet, mint az életet nagy lendülettel kezdő húszévesnek. Néha bizony nem árt lassítani, önvizsgálatot tartani, átértékelni dolgokat. A fontossági sorrendek idővel változnak, máshová kerülnek a hangsúlyok.  

Ami igazán fontos a mai, modern életben az a megértés, amihez a macskák adnak segítséget. Főhősünk társa, Káposzta üde színfoltja a történetnek. Ez tapasztalat is, tényleg nem véletlen, ha nem csak idős embereknek társaságot, szeretetet és boldog pillanatot ad egy háziállat közelsége. Ajánlom nem csak a macskák szerelmeseinek!


ITT tudod megrendelni a könyvet! 



A könyv fülszövegéből: 
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.



XXI. Század, Budapest, 2019
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915987 · Fordította: Vihar Judit

2019. október 17., csütörtök

Erdély lángjai

Bányai D. Ilona: Erdély lángjai 





                                                                                               

"a hatalom és a becsület ritkán jár kézen fogva!"









Hosszas várakozás után megérkezett a Boszorkánykör és a Vér jogán szereplőinek sorsát bemutató történet lezárása. Olvasmányos, jól megírt történet kerekedik a lapokon. Ármány és árulás, cselszövés, szerelem adja az történet savát-borsát. Most is több szálon fut a cselekmény.


A három főszereplő leány élete, három különböző női sorsot mutat be Mátyás korából. Az 1400-as években járunk, Mátyás karaktere itt kissé visszafogottabb, mint az előző részben. Karizmatikus királyunk nehéz helyzetben van. A rend és a béke viszonylagos. Az országot nem csak a török, vagy a volt após seregei fenyegetik, de a királyi kincstár is üres... Mi más is lehetne a megoldás, mint újabb adók, az eddigi királyi kedvezmények megvonása. Ezt természetesen a nagyurak sem nézik jó szemmel. Erdély helyzete különösen sarokkő a regényben. Az elszakadás kérdése, az önálló király személye a vajdák álma, erre szervezkednek. A belső békétlenség, a forrongó helyzet több izgalmas pillanatot eredményez. A titkos összeesküvés lángjainak már csak egy szikra kell, egy vezető, aki az élére állna. A cselekményben erre tesznek kísérletet, próbálják Szapolyait és a erdélyi püspököt is jobb belátásra bírni.


Hősnőink életébe különböző módon beköszönt a szerelem, lángra lobbannak a szívek is. Anna és Panka után itt a főszerep és az események sűrűje Rózsa alakja körül forog.
Rózsa elképesztő, erős női karakter, akinek születése és gyerekkora is sűrű titkok között, szegénységben telt. Az egykori kondás leánya, akinek az esze és a szíve a helyén van, kimagaslik a történetből. Végre megismeri igazi apját is. Az erdélyi vajdák éppen ezt a pillanatot kihasználva igyekszenek döntésre bírni Szapolyai családját. Rózsa sorsa további nehéz helyzetekkel pereg tovább. Van itt emberrablás, ármány, súlyos betegség, a belső harcok mellé. Ezek megoldása a adja majd elég meglepő módon a megoldást. A szívnek parancsolni nem lehet, a szerelmesek, ha nehezen is, de egymásra találnak. Ezzel mentve Mátyást a belső harcoktól. Szép megoldás, a lehető legbékésebb megoldás a vér nélküli békére a szerelem.


Az írónő nem kíméli egy cseppet sem Rózsa alakját. Számtalan nehézséget, akadályt kell legyőznie.
A cserfes, bátor lány derekasan küzd mindvégig. Terkával és Pankával a barátság köteléke erős, különösen amikor rájuk köszönt a szerelem is. A három lánynak most is össze kell tartania, ez a barátság ereje, ami a boldogságot is elhozza a szereplőknek. Történelmi kalandregény, népmese ízű fordulatokkal, sorsokkal.
Az előző kötetek mesés, romantikus hangulata most is remekül működik, már az első oldalaktól elvarázsolt és nem engedett. A régi típusú történetmesélést idéző regény első sorban a női olvasóknak lehet kiváló szórakozás.

A régi magyar mondák hangulatát idézi a középkori Magyarországon játszódó történet. A regény szereplői olyan karakterek, amelyek a való, jelenkori életünkben is léteznek. Az előző rész A vér jogán egy lendületes, kalandosabb, de leginkább izgalmasabb része volt a sorozatnak. Az előző részhez képest a történelmi események és személyek, a háttér kisebb szerepet kaptak, azonban az
akkori életet szemléletesen jelenik meg.

A történet szelídebb, mesésebb, most a romantika felé kanyarodunk. Bányai D. Ilona gördülékeny stílusban meséli tovább a leányok sorsát. A három hősnő, három különböző sors, karakter.
Olvastatja magát a regény. A szemléletes és gyönyörű tájleírások, vagy a karakterek jellemzése a megfelelő aranyban keveredik a politikai háttérrel. A történet az emberi sorsokról, érzelmekről mesél. Izgalmas időutazás, ahol Mátyás érzelmeiről is kapunk képet. A Boszorkánykörben megismert hősnőink kalandjai itt lezárulnak, de biztosan remélem, lesz egy újabb mese az írónő tarsolyában.



ITT tudod megszerezni a Lazi Kiadótól kedvezménnyel a regényt! 





Bányai D. Ilona:
Első novellái 2012-ben jelentek meg, a Sár, vér, levendula antológiában. majd Az öreg című novellájából hangjáték is készült. Első regénye a Boszorkánykör 2016-ban került az olvasókhoz , ezt követte a Vér jogán 2017-ben. Tagja a Történelmiregény-írók Társaságának.


Lazi, Budapest, 2019
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632674384

2019. október 16., szerda

Festő a mosogató alatt

Afonso Cruz: Festő a mosogató alatt





                                                                       




"Az egész világ lefelé húz, de a minket szerető kezek a magasba repítenek.
Fáradhatatlanul."





A Typotex Világirodalom sorozatban olvastam már ukrán, cseh, lengyel, norvég szerzők műveit. Bátran ajánlom ezeket az értékes és tartalmas köteteket, nem csak a ritkaságokat, különlegesebb témákat kedvelő olvasóknak. Európa kortárs irodalmi palettájára mindenképpen érdemes figyelni. Most a portugál Afonso Cruz frissen megjelent, idehaza harmadik kötetét ajánlom, tőle ez az első olvasásom.



A szerző már nem először látogatott el hazánkba, és remélem még jönni fog máskor is. Egy tartalmas, humorosan személyes beszélgetésen ismerhette meg az érdeklődő nagyérdemű a szerzőt és új kötetét, annak keletkezési hátterét az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon. Engem már a bemutatón megvett az író személyiségével, humorával. Ebben a könyvében egy könnyedebb történetet ismerhetünk meg, ami valóságra épül. A szöveg tele van metaforával, furcsa figurák népesítik be. Mellé hangulatkeltő remek rajzaival és fotókkal illusztrálta. Cruz pályáját grafikusként kezdte, zenél is szabadidejében. Saját könyveinek tipográfiáját is mindig maga alkotja meg. Nincs ez most sem másképp a Festő a mosogató alatt esetében sem. A látszólag egyszerű, hétköznapi történetben súlyos gondolatok, mondatok bújnak meg. A könyv rövid epizódokból épül fel.




A szerző a jól összehangolt gondolataival egy lineáris történetet mesél el olvasóinak. Egy gyönyörű történet, költői képekkel, amelyek arra késztetik az olvasót, hogy ne hagyja abba az olvasást.
Ebből Jozef Sors Pozsonyban született, zsidó festő élete bontakozik ki előttünk. Ő a nácizmus elől volt kénytelen elmenekülni. Egy sajátos történet, egy fejlődésregény a 20. század borzalmai közepette, ami a reményt is megcsillantja. Mi más lehetne, ami erőt ad, túlélni, legyőzni a nehézségeket. Jozef Sors pályáját követve Afonso Cruz ügyesen épít fel egy regényt, hittel és érzékenységgel, groteszk humorral ábrázolva az élet megpróbáltatásait.

A történet, amelyben különösen a szem fontosságát, az életbeli látásmódot helyezi a figyelem középpontjába az emberi egymásrautaltságról mesél. Azt nem árt tudni, hogy a valóságban a szerző nagyszülei tényleg bújtattak egy festőt a mosogató alatt. Ebből a valóságmagból indul ki a regény. A fikció az élet pótléka, egy alternatívát ad, mi és hogyan is történhetett. Ezt a gondolatot bontja ki, viszi tovább Cruz. Az illusztrációk önmagában egy különös érzékenységet adnak az értékes szöveghez. A már-már költői szövegek hagynak gondolkodni, de mindenki számára szórakoztatóak is egyszerre. Akár állíthatunk párhuzamot is saját életünk meghatározó döntéseivel Jozef életéhez. A befejezést kissé hirtelennek éreztem.

Afonso Cruz ötletes fantáziájával kelti életre előttünk Jozef életének meghatározó pillanatait.
Az epilógus még szebbé, kerekebbé tette a művet.


ITT tudod megrendelni kiadói kedvezménnyel! 



Afonso Cruz (1971) sokoldalú figura: nem csak író, hanem kiváló grafikus és közismert zenész is egyben. Könyveit saját alkotásai díszítik, de számtalan mesekönyvet is illusztrált már, és ezen kívül még animációs filmeket is rendez. A bluesos, swinges dalokat játszó The Soaked Lamb nevű zenekarban gitározik, bendzsózik, ukulelézik, vagy ha kell, hát énekel. Írói karrierje 2008-ban indult az Isten húsa (A Carne de Deus) című regényével. Nagyon termékeny alkotó, írásaival számos portugál díjat nyert már. Legjelentősebb nemzetközi sikere, hogy A Kokoschka babája 2012-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját.







Typotex Elektronikus, 2019
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634930440 · Fordította: Király Szabolcs


2019. október 14., hétfő

Egyetlen igazság

Hjorth & Rosenfeldt: Egyetlen igazság  
(Sebastian Bergman 6.)



                                                                                             













A Sebastian Bergman sorozat előző részeit több mint 4 millió példányban adták el, ami 34 nyelven jelent meg világszerte. A szerzőpáros izgalmas és filmszerűen látványos képekkel dolgozik, a történetek mozgatórugója az emberi kapcsolatokra épül. A bűn lelki háttere alapos bemutatásra kerül minden kötetben.

Egy sorozat esetében minden apró részletnek fontos, hangsúlyos pillanatai vannak. Ezekre sok esetben jóval később derül fény. A szerzőpáros az érdeklődést végig tudta tartani ezúttal is, már csak azért is, mert egyik kedvenc sorozatomról van szó. Az előző rész befejezése után azonnal olvastam volna a folytatást, hiszen olyan lezárást kanyarítottak a Méltatlanok végére, hogy az olvasó az izgalmas nyomozás után egy döbbenetes és valóban váratlan lezárást kapott. Lenyűgöző számomra, mennyire érezhetően remek az összhang az írók között, ami a sorozat sikerének egyik alapja. 



A sorozat hatodik könyve továbbra is főhősünk, Sebastian Bergman és a nyomozócsoport életére épül. A munkahelyi kapcsolatokat, kollégákat nem választjuk, ez adott. A krimiszál és a nyomozás pillanatai egy tökéletesen felépített bűnügyi történetet adnak az olvasónak. Az előző részben nyitva hagyott kérdésekre gyorsan választ kapunk. Ezt ügyesen tudják tovább fokozni, Billy élete sötét fordulatokat vesz. A látszólag nyugodt felszín alatt tombolnak a hullámok a lelkében, már történnek dolgok, ami a következő részre teljesedhet ki.

Szeretem az írók írásmódját, és bár furcsa lehet egy sorozatnál, de szeretem az összes szereplőt. Talán éppen azért, mert valódiak, az élet mindennapi problémáival küzdenek a nyomozás mellett. Ettől emberközeliek, valósak.

A könyv izgalmas, jól megírt, könnyen olvasható, és minden bizonnyal nem kiszámítható. A végső megoldás, azaz a tettes személye váratlan és meglepő, nem kitalálható szerintem. Komplex és meggyőző volt a regény számomra, még úgy is, hogy talán az izgalmi faktor ezúttal talán picit alacsonyabb. Nem a "körömlerágós, vértől csöpögős történet", ám amikor "esemény van", az feszült és lenyűgöző. Annyira remekül szőtték a szálakat, hogy a nyomozás mellett sok más történés adott okot gondolkodásra. Hjorth és Rosenfeldt megbízhatóan mélyed el a szereplők motivációjának ábrázolásában, mutatja meg, mi lakik a lelkek mélyén, hozza a jó krimit most is.


Ebben az új történetben valójában még egy új vonást fedeztem fel: a nyomozócsoport egy része boldog! Végre megnyugtatóan rendeződni látszik Ursula és a lánya közötti feszültség, ahogyan a csoportot vezető Torkel élete is sínen van. Még talán a szexmániás Sebastian is visszafogottabb most, életének darabjait sikerül végre összeillesztenie, nem kell önmagát hibáztatnia. Hiába akar ő jó lenni, ez mindig két emberen múlik. Az állandó elutasítás pedig durván hat az öregedő, magányos profilozóra.


Nem spoilereznék, a fülszöveg éppen eléggé kíváncsivá teszi az olvasót. Egy nők elleni, erőszakos támadó után kutatunk Uppsalában. Mi köti össze az áldozatokat, és az elkövetési módszer szokatlansága elég meglepő lesz. Miközben Bergman igyekszik lányával való kapcsolatán javítani, ami elég lehetetlen küldetésnek látszik. A további fordulatok, a kapcsolati háló adja a történet lendületét. Ügyesen elevenítik fel néhány sorban az előzményeket, így akár önálló kötetként is olvasható, érthető a krimi. Természetesen az élmény nagyobb, ha egyben látjuk az előzményeket.

Akik eddig nyomon követték a sorozatot, ezt se hagyják ki! Egy több szálon futó, meglepetésekben bővelkedő izgalmas krimi mellé az emberi kapcsolatok sokszínűsége adja a hátteret. Elemezhetjük a barátságok, a szerelmek, munkakapcsolatok mellett a média hatásait életünkre, és ezzel társadalomkritikát is kapunk.

A szereplők személyes sorsa olyan pontra ért, ahol valami nagy változás várható. Vanja életében mindenképpen, ami természetesen Sebastiánéra is erősen kihat majd. Remélem sikerrel tudják rendezni azt, amit egyszer elrontottak. Megbocsájtani mindig nehéz, de az állandó gyűlölködés lelkileg mérgező. Ezt a részt tökéletesen átérzem, én is éppen itt tartok, mint Sebastian. Az életünk értékét a kapcsolataink is adják. Billynek nem tudom milyen sorsot szánnak neki a szerzők, de a következő rész erre is bizonyosan választ ad. Remélem hamarosan érkezik a folytatás, ami a jövő év egyik nagy várományosa.


ITT tudod kedvezménnyel beszerezni az Animus Kiadótól a sorozatot! 





Michael Hjorth 1963-ban született, producer, rendező és forgatókönyvíró. Az ő nevéhez fűződik például a Henning Mankell regények megfilmesítéseihez írt forgatókönyvek.
Hans Rosenfeldt 1964-es évjárat, szintén forgatókönyvíró, valamint Svédországszerte ismert rádiós és tévés műsorvezető. Első közös munkájuk az Ingovány 2012-ben került a hazai könyvesboltokba, majd A tanítvány 2014-ben. Ezt követte a Sír a hegyekben, A néma lány és a Méltatlanok.



Animus, Budapest, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633246795 · Fordította: Dobosi Beáta