Gyilkosság ​a paplakban

Agatha Christie: Gyilkosság ​a paplakban

(Miss Marple 1.)



                                                   

"Miss Marple-nak rendszerint igaza van. Ezért nem örvend nagy népszerűségnek."







Agatha Christie már elismert író volt, amikor 1930-ban megírta ezt az első Miss Marple-rejtélyt. Ez a krimi Christie egyik legnépszerűbb könyve, amely a krimi műfajának mestereként és újítójaként mutatja be írói zsenialitását. Egy csendes, nyugodt kis angol falu St. Mary Mead a helyszín, ahol legalább 15 éve nem történt gyilkosság... Nos, most történik, a falucska parókiája "ad otthont" a gyilkosságnak. Okos és szellemes, fanyar humorral megírt sztori, ahol a Christie az ügyes csavarokra és az elhallgatott információkra épít.

Agatha néni könyvei gyakran eltérnek a filmekben és tévében ábrázoltaktól. A cselekmények bonyolultabbak, több az intrika, és vannak olyan szereplők a könyveiben, akik nem szerepelnek a filmekben vagy tévéváltozatokban. Merthogy ebből a krimiből is készült film, ahol Miss Marple áll a nyomozás középpontjában. A könyvben azonban a lelkész szemszögéből bontakozik ki a történet.

   

Ahogy haladok előre az életműben, akadnak visszatérő, ismerős megoldások, fordulatok. A történet tipikus Christie-krimi. A sokak által nem kedvelt áldozat, mindenki gyanús, alibi alig, hazugságok és családi titkok, emberi gyarlóságok lengik be a krimit. Ha valami zavaró itt, az a szerintem a túl sok szereplő és túl sok mellékszál. Figyelni kell az apró, látszólag jelentéktelen információkra. Ezek a bonyolult dolgok számos zsákutcába vezetnek. Mindenesetre a fő cselekményszál igen jó. 

Agatha Christie hamis nyomok és téves feltételezések labirintusán vezet keresztül minket, mielőtt a rejtély megoldódik. Ezt a végére már szinte fárasztó volt követni, sok a hamis nyom, elterelés, ami persze mesterien működteti a krimit. Tökéletes a falusi hangulat, ahol éppen véletlen, de mindig lát valaki valamit. Az egyetlen, aki képes átlátni a sok téves nyomon és sűrű homályon, az a főszereplőnk, Miss Marple. Az idős, de éles szemű vénkisasszony az emberi természet tökéletes ismerője. 

A titkok, félreértések és félrevezetések szövevényes hálóját Miss Marple tudja igazán nyomon követni. 

Christie krimijében a ravaszul kivitelezett cselekményben nem minden az, mint aminek látszik. A lélektani ábrázolások, karakterek ezúttal is kitűnőek. Az áldozat a kellemetlen természetű Protheroe ezredes, akit sokan nem kedvelnek. A lavinát éppen a lelkészünk indítja útjára meggondolatlan kijelentésével: „Aki meggyilkolja Protheroe ezredest, az nagy szolgálatot tesz az emberiségnek.”

A nyomozást Slack felügyelő és Melchett ezredes tartja kézben, de a megoldást Miss Marple szállítja a történet végére. Okosan veszi észre az összefüggéseket, az emberi természet jó ismerőjeként és lényegében ezzel meg is oldja a rejtélyt. Persze az összefüggések ismeretében pofonegyszerű a sztori. Utólag. Itt most a gyilkosság talán csak egy mellékes mozzanat, végre történt valami a faluban, van miről beszélni. Leginkább a karakterek miatt és a felvillanó vitriolos angol humor miatt kedveltem ezt a regényt. Alapmű, olvassátok, érdemes. Jó kis kikapcsolódás még mindig működik a hangulata.






            

Agatha Christie 1890-ben született az angliai Devonshire-ben, egy felső-középosztálybeli családban. Kétszer ment férjhez, egy lánya született. Regényírói teljesítményéért 1971-ben a Brit Birodalom Rendjének (DBE) Dame Commanderévé nevezték ki. 1976. január 12-én halt meg.






Helikon, Budapest, 2018
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790433 · Fordította: Borbás Mária