Dorosz Dávid: Mindenki lelép
Thriller a mai Magyarországról
Kicsit kettős érzés kavarog bennem olvasás után. Dorosz Dávid nem a megszokott utat választotta krimijében. Ami nem baj, mert amúgy nagyon egyben van. Jól illeszkedik az írói stílus a témához, a Balaton jó helyszín, bár keveselltem, a szereplők érdekesek, a sztori olvasmányos. A témák amiket feldolgoz, családon belüli erőszak, nők helyzete - anyaság, menni vagy maradni kérdése, a barátságok és régi titkok, a rendszerváltozás ideje és hatása jó hátteret adnak.
Voltak ugyan meglepetések a könyvben, amin igazából annyira meg sem lepődtem, várható, kitalálható volt… a kötelezően kihagyhatatlan meleg-vonal itt is megjelenik. A lezárás, a befejezés hirtelen jön, a nyomozás egy vicc, hiszen konkrétan nincs is. Kicsit sok, hogy a rendőr is terhelt, küzd a helyzetével a többi karakter mellett. Nem sok szerep jut neki.
A regény pszichológiai dráma, lélektani krimi, a hat főhős élete tele nyavalygással, ami egy darabig érdekes, mégis egy ponton átfordul és sok lesz már. Most dicsekszenek, vagy panaszkodnak? Akadnak néhol unalmas, művi leírások, zavaros helyzetek a kevés izgalom mellé. Nincs egy szimpatikus szereplő/karakter, itt mindenki álarcot hord, a márkák bűvöletében él, és minden csak látszólag csilivili, tökéletes. Csak a falak mögött derül némi fény a múlt és a jelen kínos titkaira. Amiről igyekszünk nem tudomást venni...
Az alaptörténet: hatan, régi egyetemi barátok összejönnek megünnepelni a Londonban élő Ágit, aki 40 éves lett. A szuper villa Tihanyban pazar, a luxus mellé azonban önvád, félelem társul. Az egyes fejezetek olvastatták magukat, minden egyes elbeszélő fejezetében azt éreztem, hogy tud valami újat, valami fordulatot, valami olyat hozni vagy mutatni, ami miatt kíváncsiak vagyunk a következőkre. Az időben való ugrálás néha zavaró. A szerző sok mindent nem mond ki nyíltan: sokáig nem tudjuk meg példának okáért azt sem, ki(k) is az áldozat(ok). Avagy az sem derül ki, kié is a villa, ki a titokzatos és félelmetes Ádám, akinek mindenki a barátja akar lenni. A látszatboldogságok, a csalóka mosolyok mögött rengeteg feszültség, régi sértődés áll. Mindenki csak látszólag boldog, hazudnak egymásnak és önmaguknak is a szereplők.
A mozaikok szép lassan illeszkednek egymáshoz, a szereplők egy részéről továbbra sem lehet sokat tudni, ráadásul nem egy visszatérő karakterről derülnek ki olyan dolgok, amelyek egészen új megvilágításba helyezik őt. A szerző olyan kérdéseket is boncolgat a történet során, minthogy hol és hogyan, mitől siklik félre egy-egy emberi élet. Dorosz Dávid kétségtelenül jól ír, könnyű volt olvasni, érdekes és sokszor nyomasztó a téma. A sorok között is lehet olvasni... ami végképp elkeserítő.
"Ami ebben az országban zajlik, az a krimi."
És tényleg...a cím kifejező, de mindenki nem mehet el, nem léphet le... aki marad talán nem csak kalandvágyból marad itthon. Még mindig le vagyunk és érzésem szerint le is leszünk maradva még sokáig Európától. Semmit nem dolgoztunk le igazából a rendszerváltozás óta. A szereplők pénzhajszoló, trendi élete, a felszínes csillogás hamis fényében ragyog. Egy házasság összeomlásának lehetünk tanúi, kiderül szavakkal, tettekkel is lehet ölni. A belső kényszer, megfelelni-vágyás, zaklatott családi háttér, generációs problémák és szeretetvágy, a pénz hajszolása, a hatalomvágy adja a történet alapjait. Minden szereplő megküzd a maga démonaival, a titkok és a valóság párharca lenyűgözően izgalmas, váratlan fordulatokat tartogat. A karakterek felvonultatását tekintve megtévesztő, amiért mindenképp jár a piros pont. Van benne potenciál. A mai magyar krimiáradatban a borvidék-féle krimiktől magasan jobb, erősebb. Érdeklődve várom a következő dobását a szerzőnek.
A borító nem nyűgözött le, elég sötét és nem túl figyelemfelkeltő szerintem. Tulajdonképpen mégis jó kikapcsolódást nyújtó, atmoszférájában erős, fordulatos regényt kaptunk.
A végkifejlettel kapcsolatosan kissé kettős érzéseim vannak. Túl hirtelen jön, de itt végre tényleg filmszerűen felpörögnek az események. Sajátosan tökéletes látlelet a történet, mai magyar keserű valóság. Nem mindegy az sem, ki milyen háttérrel indul hódítani. A felszínes, kiüresedett életeknek ára van... és ugye nem is tart soká a látszat-boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése