Édesszájúak

 

Jolsvai András: Édesszájúak


                            

                                               

Ismét megfogott Jolsvai stílusa, és tetszett a történetbe szőtt időutazás. Szeretem ahogy és amit Jolsvai ír, pedig ez csak a második könyv, amit olvastam tőle. Két éve, a  Márton Irma tévedése volt az első olvasásom, amivel felfedeztem és megjegyeztem az írót.

Engem ezzel is teljesen megvett magának, Jolsvainak sikerült a történettel magával ragadnia. Az az utánozhatatlan íz és hangulat, amit kaptam, itt is tetten érhető. Szórakoztató, mégis lírai, sokszor ironikusan bájos családtörténet van a lapokon. Igazi kis magyar korrajz, ahol a személyes sorsok adják a történet motorját. Édes-bús, néhol picit szomorkás felhanggal megírt családregény, ami tökéletes kikapcsolódást, remek szórakozást garantál. Végre egy nem érfelvágós, nyomorirodalom. 


A szépirodalmi igényességgel megírt, nosztalgikus időutazás a tizenkilencedik századi Pest életébe enged bepillantanunk. A sváb gyökerekkel rendelkező vendéglős Zimmerl család történe kel életre előttünk, fényképszerű pontossággal. 1893-ban indul a történet, ami 1994-ig követi a család és felmenőik sorsát. Zimmerl József Temesvárról érkezett Budapestre, ahol szerencsével kamatoztatta ötleteit. A megvásárolt vendéglő gyorsan felvirágzott a vezetésével, amihez a szerencse is hozzá járult. Operett-ország kel életre előttünk, hiszen tudjuk, a boldog békeévek korántsem voltak olyan vidámak. Itt mégis az összetartás, szeretet erejével működnek a dolgok. Korhű helyszínek és karakterábrázolása megkapó.

A történet szövevényes, de jól követhető. Szinte végig kacagtatóan idilli, bájos. Párbeszédei lendületesen gördülékenyek. Kibontakozik előttünk egy szelet a korabeli Magyarország életéből. Végig mozgalmas és fordulatos, anekdotázós történetek füzére, ahol remek és jellemző korrajzot kapunk. Számtalan kultúrtörténeti eseménnyel, valós történelmi alakok feltűnésével találkozhatunk. Az írói képzelet gazdag, lendületes és életszerű képekkel kel életre a történet, ahol a mellékszereplők is színesek és valósak. A sziporkázóan könnyed humora mellett az író stílusa, a történet pozitív életszemlélete kiemelkedő. Az író érezhetően rendkívül gazdag háttérismeret birtokában van, ami az események felépítésében is érezhető. A problémák, ha adódnak is, gyorsan elsímulnak, könnyedén megoldódnak. Mindenre találunk megoldást.

Végig ott éltem a szereplőkkel, ott ültem az erzsébetvárosi vendéglő egyik asztalánál, figyelve Szepi és felesége, Anna életének alakulását. Jó volt elmerülni ebben a milliőben, miközben feltárulnak előttünk a tizenkilencedik század eleji Pest hétköznapjai. A történelmi alapok is pontosak. A négy lány mindegyike egyéniség, ahogyan egyetlen fiuk, a kissé magának élő Franz is eredeti figura. Itt mindig történik valami. A család mindennapjain keresztül egy olyan korszak informatív képeit ismerjük meg, ami egészen másképp ábrázolja a dolgok valódi arcát, ezzel árnyalja ismereteinket. A lányok életének fő szála a jól férjhez menni kérdése volt, hiszen akkoriban ez volt az egyetlen lehetőségük. Ez sok izgalmas és vicces jelenet alapja lesz, számtalan bonyodalom származik belőle.

A gasztronómiai vonatkozások jól illeszkednek a regénybe, finoman emlékezteve Szindbád történetére. Ritka az a magyar regény, ahol az evés, a konyha ennyire előtérbe kerül. Az eperszezon is izgalmas jellemzője a szeretetteljes mesének. A letisztult, kifejező borító telitalálat! Jolsvai András mesteri módon hozza össze a szereplők sorsát a végén, egy ügyes csavarral tetőzve. Ettől válik igazán családregénnyé a könyv. Számomra, egyszerű olvasónak ez a regény kivételes, megnyugtató élményt nyújtott, igazi kikapcsolódást kaptam a szórakozás mellé. Gyorsan beszereztem még két korábbi regényét is a szerzőnek. Ajánlom mindenkinek! 









                                     

Jolsvai András (1953. december 19. (Budapest) –)

író, újságíró-szerkesztő. Kiadói lektorként kezdte pályáját, majd irodalmi folyóiratoknál dolgozott. Később megfordult több napi-és hetilapnál is. Első szépirodalmi munkáját 1991-ben adta ki, azóta több, mint húsz kötettel jelentkezett. Legutóbbi kötetei: Holnapra jobb lesz (2015), A napok színe (2017), Nincsen számodra hely (2019), Márton Irma tévedése (2021). A Két őszi nap Ujpesten (2023)






Kalligram, Budapest, 2024
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634684756 

Fotó:Ladjánszki Máté

Ultramarin

 

Finy Petra: Ultramarin





                                                

                              


Finy Petra új, ötödik, felnőtteknek szóló regénye az Ultramarin, ahol öt gimnazista szemén keresztül láthatjuk a '60-as évek világát. Rengeteg érdekes és emberi szempontból kulcsfontosságú jelenet van a regényben. Többszörösen is kőkemény dráma bontakozik ki a lapokon. Felbukkan a szülői háttér, a múlt és a fiatalok gondtalanságra vágyó szabadságérzete mellé a szerelem, szexualitás, nemi identitáskeresés is. A kiszolgáltatottság és az egymásrautaltság jellemzője a regénynek. A szereplők közötti viszonyok és személyes történeteik bemutatása igazán izgalmas.
Komor, nehéz évek voltak, alig az '56-os forradalom után. Kitörni a szürkeségből, a rendszer elleni lázadást a regényben megjelenő ultramarin kék szín is ezt húzza alá. A legvidámabb barakk-érzése jó működik. Az emberek élni, de legfőképp túlélni akartak. Megjelenik a történelmi tények mellé  a Coca-Cola életérzés, meglepően az amerikai üdítő már kapható Magyarországon. A korabeli zenék mellé ez is a lázadás szinbóluma, ahogyan a fiúk hosszú haja, vagy a lányok miniszoknyája.  Tetszett, hogy nem ítélkezik az alkotás, "csak" megmutatja, milyen volt az élet a '60-as években, akkor fiatalnak lenni. Megélni a szerelem varázsát, a szabadság vágyát, és az életre szóló barátságok mélységét. Fontos és a korszakra jellemző problémák kerülnek terítékre.


Egyik főhősünk, a kivételes szülői háttérrel rendelkező Belphégor festői álmokat dédelget, afféle művészlélek. Apja katonatiszt, kemény ember, aki nem találja a közös hangot a fiával. A fiú lelkileg is gyenge, küzd önmagával, nem meri vállalni önmagát. Ami érthető, abban az időben még büntették a homoszexualitást. Mindez egy erőszakos, katona-apa árnyékában nyomasztó lehetett a fiúnak. A megfelelés vágya munkálkodik benne, de egészen másképp, mint azt apja szeretné.

"Nem igazi férfi akarok lenni, hanem igazi ember."


A fiú ellentéte Tömpe, akinél mindennaposak a családi viták, alkoholista apja rendszeres zaklatását éli a család. Nincs könnyű élete. Érzékeny, pedáns, megjelenésében is elegáns próbál lenni. Plátói, reménytelen szerelem fűzi a csapat egyik lány tagjához, Gizihez. Megható és jellemző a fiú története.

 
"A hozott családi anyagból pedig senki nem tud mást építeni, mint amit a malter enged. Vályogból, ugyebár, nem lesz kastély. De kastélyból se vályog."



       

A mindig vidám, gyengék védelmezője és az irodalmat szerető Kelemen a baráti társaságban a harmadik fiú. Ő volt az egyik kedvenc karakterem, anyjával együtt. A Szibériát megjárt asszony igazi "tyúkanyó-tipus", mindig szívesen látja a baráti társaságot. Eteti őket, meghallgatja és tanácsokkal is ellátja őket, ha kell. Itt jelenik meg a korszakra jellemző besúgás is a történetben.


"Esni, kérem, tudni kell. Kelemen tud is. Pofára, seggre, térdre, az élet közepébe, esésben ő tényleg nagyon jó."


A három fiú mellé két lány is a baráti kör része. Kockás Gizi remek karakter, igazi jelenség, őt akarja minden fiú. Kedveltem őt is, aki viselkedésével lázad. Igazi nő, ő a "femme fatale" a regényben. Merészen éli az életét, ügyesen varr, bejáratos Rotschild Klára szalonjába. Családi háttere neki is zűrös. Nina különös jelenség, nem csak a családi traumái miatt. Ő a fontos, csehszlovák szálat hozza a történetbe. Prágából került a budapesti gimnáziumba. A magyar tankok bevonulása itt kap kiemelt szerepet, ami a megdöbbentően drámai politikai hátteret is adja. Ráadásul itt még van egy meglepő fordulat is a történetben.
A felnőtté válás útja rögös, nehézkes volt már akkor is. Pontos korrajzot kapunk a fiatalok érzéseiről, vágyairól, az útkeresésről, a szabadság misztiériumáról. A zenék és irodalmi utalások is ezt erősítik. Jó volt a két Pásztor-fiú karaktere is, akik a Pál utcai fiúkat emelték a történetbe. Nem csak a szomorú füvészkerti-jelenet miatt. Feltűnik az akkoriban megjelent Zabhegyező és fordítója, Gyepes Judit is. Kell egy tanerő, aki segíti a fiatalokat. Ő Márvány tanár úr, akinek sorsa sajnálatosan jellemző a korra. Remekül illeszkedő vendégszövegek formájában Esterházy Péter, Ottlik Géza sorai emelik a regény hangulatát.


Finy Petra zseniális mondatokkal ajándékozza meg az olvasót. A regény rétegzettsége egyértelmű, ahogy felépül és kibomlik előttünk a cselekmény. Remekül idézi meg, adja vissza a kor hangulatát, inspiráló történet. A szemet gyönyörködtető, különleges borító figyelemfelkeltő. A regényt mindenkinek szívből ajánlom.

ITT a kiadótól kedvezménnyel előrendelhető!




              

Finy Petra: (Budapest, 1978. június 4-) író, költő
Több mint harminc gyermekvers és mesekönyv valamint négy felnőtteknek szóló regénye jelent meg.(Madárasszony, Kerti szonáta, Marlenka, Akkor is)







XXI. Század, Budapest, 2024
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635685455 · Megjelenés időpontja: 2024. szeptember 18.

A ​porcelánlány

 

Mörk Leonóra: A ​porcelánlány





                                                     

Hangulatos, idillien romantikus történet rajzolódott ki a lapokon, amolyan mai lányregény. Ahogy haladtam az olvasással egyre jobban belefeledkeztem a két szálon futó mesébe. Csodálatos új borítóval jelent meg Mörk Leonóra A porcelánlány című 2018-as kötete.


Napjainkban indul a történet, Lili egy szállodában dolgozik, némileg a közösségi média rabja, amikor is az interneten felfigyel egy fényképre. A képen látható udvarház valamiért ismerősnek tűnik számára, később meglepetten fedezte fel, hogy egy réges-régi emlékkönyvben látta rajzon azt a házat. Az emlékkönyv a családi hagyatékát képezi, üknagymamája kedves öröksége, melyet szeretettel forgat , és érthetően, de csillapíthatatlan kíváncsiság ébred benne a ház iránt. Kutatása azonban sikertelen, amikor a sors közbeszól, és munkaügyben egy távoli északi-tengeri szigetre utazik. Vele utazunk mi is, és egyúttal az időben is utazva, egy édes-bús, szenvedélyes és drámai szerelem tanúi is lehetünk a múltban. Ez a múltba vezető szál izgalmas és eredeti, bájos hangulata elvarázsolja az olvasót. A két történet ügyesen kiegészíti egymást.

Lili régvolt nagyszülei történetét olvashatjuk, csodálatos szerelmi történet rajzolódik ki előttünk, korhű lenyomatot adva a történethez. Az első világháború árnyékában élnek hőseink, így ez komolyabb hangvételű része a regénynek. A háború lehetősége sajnos előrevetíti a drámai eseményeket is. Julika erős karakter, Miskolcon élt, amikor is egy német fiút lát vendégül családja, és menthetetlenül egymásba szeretnek. Szerelmük beteljesedik egy kisebb kirándulási balesetnek köszönhetően. Azonban a háború, mint sokak életébe, az övékébe is beleszól. Történetük napjainkig ível, Lili éli tovább a család nőtagjainak sorsát, melyben szerelem, szenvedély , boldogság jut osztályrészéül. Nyomozás veszi kezdetét a német szigeten, ahol meglepetések várják a lányt, amint egyre mélyebben ássa magát a múltba, amíg minden apró részlet a helyére kerül. Szerettem a történet hangulatát, finom humorát.


A jelenben Lili új nagy szerelme kezdte el felújítani a házat. Sok zenei részlet ad hátteret, Wagner volt a kedvence Lilinek is, és a múltban Julianna is szépen zongorázott. A fiú pedig kivételesen szépen és sokat rajzolt. A karakterek szerethetők, lehet azonosulni velük. Bájos, andalító a történet, jó kikapcsolódást ad. Olvasmányos történt két fiatal lányról, akik bár száz év különbséggel éltek, mégis mindkettejük életében meghatározó szerepet játszott a szerelem.

Azt hiszem mindig érdekes és kicsit furcsa abba belegondolni, hogy nagymamáink, üknagymamáink is voltak fiatalok és szerelmesek, bár mi kedves, idős nagymamának látjuk, ismerjük őket. Pedig voltak, ezzel együtt esendőek, fiatalok is, szenvedélyesen szerettek, hiszen így születhettünk meg mi is. Jó erről olvasni, ábrándozni, hiszen az ő örökségüket hordjuk sejtjeinkben, és a múlt meghatározhatja viselkedésünket, érzéseinket, még ha nem is vagyunk tudatában. Én is őrzöm nagymamám emlékkönyvét, amihez nem csak érzelmi szál köt.

Érdemes megismerni szüleink, dédszüleink életét, történetét, hiszen tanulhatunk is belőle, megismerhetjük gyökereinket, könnyebben értelmet kaphat jelenünk. Mörk Leonóra több regényét olvastam már, de A porcelánlány újra elvarázsolt könnyed stílusban megírt történetével.

Ajánlom a romantika kedvelőinek, minőségi szórakozást kaphatnak.




ITT rendelhető a regény kedvezménnyel!



     

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. Jelenleg a Jaffa Kiadó kommunikációs munkatársa. Rendszeresen fordít német és angol nyelvből.
Regényei: A Hellinger-Madonna, a Holdfény szonáta, a Lány igazgyöngyökkel, a Ködkirálynő, és A porcelánlány, A papagájos ablak, Törött tulipánok , Asszonyom, édes úrnőm, Szentjánosfű.




Eredeti megjelenés éve: 2018
Jaffa, Budapest, 2024
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634759263

Idegen ​tollak

 

N. Nagy Zoltán: Idegen ​tollak




                                                    

A sorozat záró kötete is elkapott, berántott, olvastatta magát. N. Nagy Zoltán már a Keselyűvel is bizonyította, hogy a hangulatteremtés az egyik fő erőssége. A profin megírt regény természetesen egy kegyetlen gyilkosság képeivel indul, ez rögtön megadja az alaphangulatot. Mondhatni, padlógázzal induluk. Ez a történet is végig képes fenntartani az olvasó kíváncsiságát, érdeklődését. Kellően sötét és szövevényes, ahogy az előző két résznél megszokhattuk. A trilógia most egyszerre is megjelent, új borítóval a GABO Kiadónál, ami remélhetően nagyobb figyelmet is hoz a szerzőnek és a sorozatnak. Krimirajongó olvasóként meghatározó élményt nyújt a sorozat, csak ajánlani tudom. Nem csak magyar viszonylatban brilliáns.


Ez a történet is összetett. Sok csavar, múltba nyúló szálak és alapos háttér jellemzi a krimit. Ügyes visszautalások rázzák fel az olvasót, egyedivé teszi a könyvet az irodalmi háttér és a rendőrségi munka bemutatása. A garantált meglepetés sem marad el a végén.
Kidolgozott, sok szereplőt mozgató, alaposan felépített történet, talán a szöveg is könnyedebb. A horoszkópos részek kimondottan tetszettek, eredeti háttér volt. Nem szeretnék spoilerezni, így nem mennék bele részletekbe. A két nyomozó magánélete zaklatott, romokban hever. Kevés sikerrel, de Lilla és Zalán is igyekszik valami módon rendbe tenni sorsukat. Kettejük kapcsolata elé különös volt, zilált és széteső, nincs stabil háttér. Lilla karaktere egyáltalán nem volt szimpatikus.
Az eset bár megoldódott, azért ügyesen egy függővéget kapunk a végére, ott lebeg a folytatás lehetősége. Amikor a Keselyű a kezembe került, azonnal magával ragadott, a Madárember is remek folytatás lett. Az Idegen tollak magához láncolt, berántott. Magasan kiemelkedik a hazai krimik kínálatából ez a halálos játszma.
Tetszett a történet felépítése, a váratlan fordulatok sora. Kellően komor, már-már a skandináv krimik borús és olykor kegyetlen hangulatát idézi.

Kifelyezetten jó a zenei háttér, az EDDA  A keselyű című dalának beépítése. Csak csendben jegyzem meg, apró baki, a történéseket nem befolyásolja, hogy a dal 1982-ben jelent meg lemezen, nem 1995-ben...(41. o.) Krimiolvasóként még egy apróságon akadtam meg: a fürdőszobában szerintem nincs csillár, meg a törülközővel való akasztás kissé bajos, túl vaskos az anyag... (306. o.)
Bár igyekeztem a mozaikokat rakosgatni, csak a vége felé lett egy sejtésem a tettesről. N. Nagy Zoltán tökéletes hangulatot teremtve írta meg Keselyű Richárd sorsát. Az eredendő bűn, a született gonoszság áll a középpontban. Az emberi lélek sötét oldalának tökéletes ábrázolását kapjuk. Hideglelős, félelmetes krimi. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a sötét, "agyas" nyomozást, az izgalmakat, a feszültséget. Az Idegen tollak találó cím, erőteljes alkotás.

ITT rendelhető kedvezménnyel a kiadótól!





       

N. Nagy Zoltán eredeti végzettsége szerint közgazdász, de már fiatalkora óta kutatja a magyar kriminalisztika rejtélyes ügyeit. A bűnügyi történetek mellett nagy rajongója a sakknak és az amerikai focinak. A korábban nyomozóként is dolgozó szerző írásaiban a rendőrség és a hatóságok munkájának valósághű ábrázolására törekszik. Jelenleg egy Pest megyei településen él családjával.







GABO, Budapest, 2024
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635667529

Tökéletes ​napok

 

Jacobo Bergareche: Tökéletes ​napok





                                                     

A szerző által megálmodott tökéletes nap Bergareche egész történetének vezérfonala. A szerelem érzéséről, annak egyéni megéléséről filozófáló szórakoztató történet, kissé szabálytalanul épül fel az emlékekből. Ahogyan a spanyol szerző az emberi kapcsolatokat ábrázolja, szerintem különleges, figyelemre méltó próza ez a levélregény.


Főhősünk az újságíró Luis hűtlensége áll a középpontban, ez a vezérmotívum. A negyvenes éveiben járó férfi kiüresedett házasságában él, a szenvedély és a lángoló szerelem már csak takarékon ég. A megcsalás, a titkos találka egy konferencia keretében valósul meg alkalmi szeretőjével, az építész Camillával. A nő szintén házas, egyszer három, egyszer négy napot tudnak együtt lenni. Ez a szerelmi viszony nem egy átlagos vagy mindennapi, mégis kétségtelenül romantikus felhanggal bír a történet.
Ez a néhány nap lesz az idealizált "tökéletes nap" a férfi számára. Érdekes, hogy amúgy év közben nem tartják a kapcsolatot, csupán a lehetőséget kihasználva ez a hét nap élteti kapcsolatukat. Az új légyottot azonban a nő lemondja, így a férfi felfedezi és elmerül William Faulkner szeretőjéhez írt leveleiben. Ebből akaratlanul is párhuzamot von saját életével. Kiderül az is, a zseniális író, William Faulkner mit tartott egy tökéletes napnak a szeretőjével.


Egy eredeti módon megírt könyv, okos prózával és intelligens módon levelekbe sűrített eszmefuttatással. Mély érzelmek, gondolatok villannak fel a férfi-nő kapcsolat szakaszairól. Jacobo Bergareche értőn és érzékenyen beszél az élet egyik fontos dolgáról. Lehet egyszerre szeretni két embert, avagy a tiltott gyümölcs meddig édes? Az emberi érzésekről őszintén vallani nehéz. Luis a szenvedély természetét keresi.
Luis két levelet is ír, egyet a feleségének, egyet a szeretőjének. A levelekben követi és keresi azt a kiváltó okot, amellyel a házasságáról szóló elmélkedések egész sorát nyitja meg. Néha bizony kevés is elég, hogy tökéletes legyen egy napunk. Egész életünkre vajon mennyi jut ezekből a napokból? Lehet-e, érdemes-e szenvedély nélkül együtt élni? Fájó nosztalgia ez az elillant szerelem után. Mitől van az, hogy az évek múlásával ellaposodik, kihül a kapcsolat? Nem árt némi élettapasztalat a házasságban eltöltött időszakról. A negyvenes férfi életközepi válsága így jobban érthető az olvasónak. Ez sajnos nagyon ismerős, elgondolkodtató érzéseket generált bennem olvasás közben.


Az élet egyik legszebb csodája a szerelem. Ezt megőrizni hosszú éveken át fontos mindenkinek. Ez az őszinteségen, az egymás iránti odaadó figyelmen múlik. Az apró napi csodákból lesz egy nagy egész, ha ügyesen mozgatjuk a szálakat, a lehetőségeinket. A történet mondanivalója, hogy életünk tökéletes napjait mindig utólag fedezzük fel. Bergareche férfihőse a lassan unalomba fulladó, kiüresedett kapcsolat ellen küzd, a maga módján.


ITT rendelhető kedvezménnyel a regény! 


         

Jacobo Bergareche (1976) író, producer, sorozat-forgatókönyvíró. Megjelent egy verseskötete, egy színdarabja, egy gyerekkönyvsorozata és egy memoárja. Tökéletes napok című regénye annak a négy évig tartó kutatómunkának a gyümölcse, amelyet az austini Harry Ransom Centerben folytatott írók magánlevelezését tanulmányozva. 

A regény 2022-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Különdíját.





Park, Budapest, 2024
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636330583 · Fordította: Várnai Gina

Sárga ​tengeralattjáró

 

Jón Kalman Stefánsson: Sárga ​tengeralattjáró





                                              

A szerző és olvasói számára személyes és mély érzelmeket kiváltó történet lefegyverző könnyedséggel szólal meg.

A Sárga tengeralattjáró valójában egy költői könyv, óda az emlékezethez, az elvesztett halottainkhoz, a képzelethez és tisztelgés az irodalom előtt. A sztori főszereplője az emlékezés témáját járja körbe, és ahogyan a címből sejthető ott van a Beatles zenéje, mint fő kísérő elem.

A könyv lassan indult, de folyamatosan épült, az utolsó negyed különösen erős. Aki ismeri Jón Kalman mesevilágát, olvasott már ezekről a témákról. A magányos fiú az életben tévelyegve, a felnőtté válás útján is egyedül, az anyja elvesztésének életre szóló traumájával küzd, míg a távoli apával való kapcsolata számtalan izgalmas kérdést vet fel. Hihetetlenül erős lélektani pillanatok részesei lehetünk a fiú gondolatain keresztül, érzelmeinek hullámzását élhetjük át.

A mellékszereplők is emlékezetesek és plasztikusak. A mostoha alakja és a barátok emelkednek ki ebből a sorból. A felnőtté válás nehézségei ismerős helyzetekben jelennek meg előttünk. Finoman sejtetve az apa életközepi válsága is felvillan, ő sem tud mit kezdeni a helyzettel. A halállal való szembenézést már több regényében olvashattuk, ez is állandó témája az izlandi szerzőnek. Mélyen megrázó sorokban olvashatunk erről is. Életünk velejárója, kísérője a gyász. Itt a korán elvesztett anya iránti rajongás az álmokban tud kiteljesedni. Tetszett, ahogyan az öregedést is beleszőtte az emlékek halmazába. Néha bizony a sok-sok évvel korábbi élmények erősebben törnek fel napjainkra, kitörölhetetlen nyomokat hagyva lelkünkben. Izgalmas volt olvasni a fiatal felnőtt férfi és az apja közötti kommunikáció nehézségeiről. A ki nem mondott mondatok sokasága bújik meg a sorokban


                       

Eleinte még az első oldalakon nem is értettem, hová megy, fut majd ki a történet, de azonnal megkedveltem a hangulatát. Ahogy Jón Kalmannal lenni szokott, egy kicsit ki kell várni, a történet nem lineáris, és van néhány kissé meglepő szempont, amitől elveszítheti a fonalat eleinte az olvasó. 

A zene mint kapcsolódási pont jó kifejezőeszköz, nem csak 

a hangulatot erősíti. Az 1969-től napjainkig tartó történetet 

a jelen gyönyörű végtelenje fogja össze. Kedvenc szerzőnk 2022-ben, egy londoni park gyepén üldögélő Paul McCartney-t figyeli, amely ciklikusan, mint egy állandó visszatérő eleme a könyvnek. Közben az emlékek színes kavalkádja villan fel az életének különböző szakaszaiból. Természetesen főleg a gyermekkorból és a korai ifjúság képeit ismerjük meg, számtalan Beatles-dal kíséretében.

Az emlékfolyam mély, a hangja még mindig annak a hét-nyolcéves gyereknek a hangja, aki elveszítette édesanyját és a halottakkal beszélget. Elveszett, magányos a felnőttek között, miközben fúj a hideg szél a fjordok között, Strandir dombjait állatok népesítik be. Együtt vándorol Kutyával és néhány újsággal, no és a Beatles-sel, ez ad menedéket neki. Végig nagyon erősek a kisfiú érzelmei az édesanyja iránt, akit egészen kicsi korában vesztett el. A zene mellé a későbbiekben felfedezi a könyvtárat, mint új menedéket, ez lesz a saját tengeralattjárója. A költészet is jelen van az írásmódjában, és egyszerűen gyönyörű, kifejező mondatait olvasni élmény. A kisiskolásan olvasott Bibliaórák hatása is végig kíséri életét. Itt van Isten, aki vodkát iszik, vagy Johnny Cash és Rod Stewart, van egy régi sárga Trabant, ami utazik velünk az időben. A történet hol vicces, hol kissé melankólikus. Az olvasóban mély nyomot hagy ez a belső utazás, saját életéről is elgondolkodtatva merenghet.

A zene mellett az irodalom, költészet is fontos elem, ahogyan megjelenik az íróvá válás témája. Úgy tűnik, Stefànsson kifinomult és érzelmes írása minden különösebb manír nélkül hat az olvasóra. A narratíva ügyesen összefonja a szálakat, amelyek egyetlen és ragyogó üzenethez vezetnek. A történet működött, erőteljes képzelőerőről tesz tanúságot, ami az olvasótól is elvárja ezt. Egy újabb lírai alkotás az élet nagy kérdéseiről. Jón Kalman Stefánsson ismét elvarázsolt, amihez Patat Bence zseniális fordítása is hozzá járult. Érezhetően jól működik az összhang kettejük között. A nyelv és a stílus csodás harmóniát alkotnak.

ITT megvásárolható kedvezménnyel a regény! 



        

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg,. Négyszer jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.



                                                                                                               

Patat Bence műfordító: (1975)

2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.



Jelenkor, Budapest, 2024
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635183142 · Fordította: Patat Bence

Az ​Atlasz-manőver

 

Steve Berry: Az ​Atlasz-manőver
(Cotton Malone 18.)






                                                    

Berry ismét lenyűgőzött és azonnal beszippantott az új történet! Mesteri, ahogyan Cotton Malone visszatért. Ez a könyv bizonyosan Berry egyik legjobbja, amely minden bizonnyal végig leköti az olvasót. A történelmi eseményeket és a mai technikát érintő történet bőséges akciót és infrmációt nyújt a fogékony olvasó számára.

A történet komplex, 1945-ben kezdődik a Fülöp-szigeteken, a második világháború végén, amikor a japánok eltemették a nagy mennyiségű ellopott aranyat. Ezután az idővonal átvált a jelenre, és a svájci banki és Bitcoin-problémákra koncentrálunk. Közben kis kitérőt teszünk Oroszországban, ahol egy fizetett bérgyilkos végzi el feladatát, nem másnak, mint a Bank of St. George számára. Végig nagyon jól megtervezett a sztori, minden fejezetben fordul a kocka, történik valami. Oda-vissza pattog a labda a különböző karakterek és helyszínek között. Mint Berry minden könyvénél, a történelemnek is nagy szerepe van a cselekményben. Ez az egyik, amiért szeretem Berry könyveit, mert mítoszokban, legendákban és történelmi furcsaságokban gazdag hátteret adnak az akció mellé. A végső irói magyarázatot is érdemes elolvasni, ahol Berry elmagyarázza, a leírtakból mi a tény, mi a fikció.

     
                  

A történet annyira jó és szórakoztató, végig akciódús. Rég olvastam ennyire lendületes, alaposan felépített Malone-sztorit. A tempó valóban feszes, szupergyors. Kémek, ügynökök, bankemberek és nagyhatalmak harca ez. Mindenki a régi titkos térképet akarja megszerezni. 

A sorozat ezen részében Cotton Malone hol elegánsan sármos James Bond-ként, hol meg elképesztő akcióhősként villogtatja tudását. Sötét, szigorúan őrzött, évtizedes titkok, veszélyek sem állják útját. Megfejt egy rejtélyt a második világháborúból, amely magában foglalja a legendás elveszett kincset, a Yamishita aranyát, ami ma milliárdokat ér. A kincsvadászat számtalan áldozattal is jár.

Berry számos, a bitcoinnal kapcsolatos összeesküvés-elméletet felhasznált, és a történet hátterébe ügyesen behelyezte ezeket az információkat. A bitcoin népszerűségének növekedésével a kriptovaluta inkább fegyvernek bizonyul a nagyhatalmak kezében. Steve Berry minden tőle telhetőt megtett, hogy elmagyarázza, miről is szól a bitcoin, kezdve a létrejöttétől,hogyan működik, és hogyan lehet visszaélni vele. Sokat tanultam a bitcoinról, mivel nem sokat tudtam róla. Berry jól elmagyarázza a Bitcoint, de én még mindig nem értem igazán azért.

Emellett számos egzotikus helyszín, figura bukkan fel a való életből. Többek közt egy lány Cotton múltjából, aki tovább feszíti az idegeket és a húrokat. Karakterei most is élethűek. Ebben a történetben a cselekmény magában hordozza annak lehetőségét, hogy ami a könyvben történik, az a valóságban is megtörténhet. A pénzteremtésről, az inflációról és a világgazdaságról szóló számos tényét pontosnak és az átlagolvasó számára érthetően megírtnak találtam. A bankszektor uralma elképesztő. A fikciót és a tényeket zseniálisan összefonja most is Berry, és mellé egy igazán izgalmas, kalandokkal teli történet társul.

Az Atlasz-manőver élvezetes olvasmány, és nagyon ajánlom mindenkinek. Kezdettől fogva rajongok Berry Cotton Malone sorozatért, minden történetét olvastam. Nem könnyű valami újat, eredetit alkotni egy népszerű sorozat 18. részénél, de ez most Berrynek sikerült. A múlt és napjaink történelmi összefonódásai, a pénz hatalma és annak hatásai nagyon is mai történetté állnak össze.

Isten éltesse a ma születésnapos szerzőt!   







ITT rendelhető a könyv kedvezménnyel!






      

Steve Berry: (1955. 09. 02- ) amerikai író, professzor és volt ügyvéd.

A New York Times bestsellerszerzője. Regényeit 40 nyelvre fordítják, 51 országban, több mint huszonöt millió példányban. A Cotton Malone-sorozat néhány előző kötete: A templomosok öröksége, Alexandria link, A velencei árulás, Nagy Károly nyomában, Vérbosszú Párizsban, A császár sírja, A Jefferson-kód, A királyi fortély, Lincoln-mítosz, A tizennegyedik gyarmat, Elveszett parancs, A püspök embere, Máltai csere stb.

Feleségével, Elizabeth-tel együtt vezeti a történelmi értékek megőrzésének szentelt, History Matters nevű szervezetet.



GABO, Budapest, 2024
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635666362 · Fordította: Komló Zoltán

Genf

 

Richard Armitage: Genf



                                                         

Armitage nevére rá kellett keressek, színészi munkái nem voltak ismertek előttem. Az biztos, hogy első könyvesként meglepően jól ír, a prózája jól felépített, még ha sok ismert panelt is használ. Jó a háttér, amolyan modern orvoskrimi ez, ami a téli tájjal, fagyos hangulattal is kerek olvasmányt ad. A kiemelkedőtől messze van, de megéri a ráfordított időt, hiszen gyorsan pörgő, mozgalmas képeivel megfogja az olvasót.

Sarah Colliernek szerencsés élete van: elismert, Nobel-díjas tudományos karrier áll mögötte, és a neurológus férje mindennél jobban szereti. Az első komoly árnyékot egy orvosi diagnózis jelenti életére, ezért visszavonul. A nő a korai Alzheimer-kór jeleit mutatja, ahogyan idős édesapja is ebben szenved. Sarah férjével, Daniellel Genfbe utazik, hogy részt vegyen a Schiller Intézet, egy jelentős biotechnológiai vállalat nyitókonferenciáján. Itt mutatnak be egy jelentős új felfedezést, amely megváltoztatja a világot, és Sarah-nak ezt támogatnia kell ezt. A Nurotech forradalmasíthatja a gyógyítást, amihez azonban támogatókra van szükség, azaz pénzre. A gyógyulás egyetlen reménye a Svájcban bemutatott, bár erősen vitatott új technológia lehet. Ha beteg vagy, bárhová elmennél, mindent megtennél, hogy segítséget kapj, ez világos mindenkinek. A nő tétovázása mégis meglepő volt. Bár kissé nehezen indul be a történet, rendkívül olvasmányos lesz. Egy érzelmi hullámvasútra visz a szerző, ami egy high-tech orvoskrimibe torkollik.



Genfben az események egyre zavarosabbá, veszélyessé válnak, és emlékezetkiesése is súlyosbodik. Sarah-nak el kell döntenie, kiben bízzon: a körülötte lévő emberekben – vagy a tünetei ellenére önmagában. A karakterek sematikusak: a rossz nagyon rossz, a jó naív és gyenge. A negatív hősnő szexi, elbájoló, negédes, akiből egy női Rambo-Terminátor lesz a végére. Néhol kiszámítható fordulatokat tartogat a cselekmény, amikor az orosz ügynök is színre lép, már kész voltam. Sablon-sablon hátán, de a beépített sztereotípiák mégis jól működnek. Időtöltésnek egészen jó és szórakoztató, de határozottan nem „szenzációs debütálás”. A tisztes iparos munka, a meglepő háttér és szokatlan thriller, elegendő ahhoz, hogy a sztori és az olvasói érzelmek lendületben maradjanak. A genfi/svájci jeges táj látványosan megfestett, és a cselekmény éppoly feszes tud maradni végig. A demencia ábrázolásai érzékletesen vannak megrajzolva, és különösen az Alzheimer-kór tünetei hitelesek. Ez a krimi magával a betegséggel kapcsolatos életkörülményekre koncentrál. Sarah és Daniel alakítása jó, váltott szemszögből bontakozik ki a történet. Végig érezhető, itt valami nagyon nem az, aminek látszani akar. Sem a konferencián, sem a Schiller Intézetben, sem Sarah és Daniel házasságában…

                

Sarah lassan eszmél, egy összeesküvés kellős közepén találja magát, miközben megpróbál megbirkózni saját problémáival. Ez elvezet bennünket a „ne bízz senkiben, még magadban sem” történetekhez. Kémek, kiszivárogtatások és hazugságok mellé a pénz hatalma a meghatározó.

Minden jó mellé olyan ez a krimi, mint a Schiller Intézet hideg-rideg, ultramodern, csillogó üvegpalotája. Ez nem fogja megterhelni egy tapasztalt thriller olvasó agyát. Személytelen, hiányzik az egyedi írói hang, pedig a téma jó. A demencia és az Alzheimer-kór jelenleg fontos téma, ahogyan a gyógyászat is. A Genf valóban egy gyors tempójú történet, ha nem is az év krimije. A párbeszédből időnként hiányoztak az érzelmek. Karakterei hihetőek, felbukkan egy mindenttudó, pletykaéhes internetes blogger is, amely segít fenntartani a tempót, a számos csavar, fordulat mellé. Az ellentmondásos blogger, Terri Landau jelentései törik meg a cselekményt, adnak apró mozaikokat a nyomozáshoz. A vége talán túlságosan drámai és egy kicsit kiszámítható is, de összességében szórakoztató olvasmány. Richard Armitage debütáló regénye hangulatával, orvosi, biotechnológiai hátterével hoz eredetit a krimi műfajába.

ITT rendelhető, már E-könyvben is!




                  

Richard Armitage színész, akinek színpadi, filmes és szinkronszínészi munkásságát több díjjal is elismerték. Leghíresebb alakításait Peter Jackson A hobbit-trilógiájában, az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló, az Alice Tükörországban és az Ocean's 8: Az évszázad átverése című filmekben nyújtotta. A Genf az első könyve.






General Press, Budapest, 2024
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528852 · Fordította: Szieberth Ádám