Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol
"Új poharakat hoztak az asztalhoz, Nazar ismét töltött.
„Ezt az élőkre” – mondta, és felhajtotta."
Hogy milyen is ez a könyv? Amolyan igazi "jászberényis" gyöngyszem, ha olvastál már tőle tudod mire gondolok. Ne hagyd ki, hiszen olyan valós háttérből építkező élményt ad, ami veled marad és biztos a katarzis. Szókimondó, de nem tolakodó, őszinte és elgondolkodtató, úgy mesél a háborús hétköznapok valóságáról, hogy mégis a túlélés, az élet a főszereplő. Az idei év egyik kiemelkedően fontos alkotása a kisregény. Fogalmazhatok úgy is, hogy egy új Jászberényi kötet megjelenése fontos esemény az irodalombarátoknak. Jászberényi a mai magyar kortárs irodalom meghatározó alakja. Nem csak a Libri-díjas, A lélek legszebb éjszakája könyve miatt.
Nagy élményt adott a könyve is, alig bírtam letenni, szinte azonnal újra olvastam. Az ukrán front testközelből, a pszichiátria képei, a lelket és testet, idegeket felőrlő fájó és sajátos valóság ez. Jászberényi tudatos, remek író, kedvelem a stílusát. Ahogyan az előző könyvei, ez is eredeti ötletből született. Nagyon tetszett az őszintesége, ahogyan a szerteágazó történetekből kis univerzumot épít. Érzésem szerint nagyon vékony a határvonal a valóság és az írói fikció között. Mégis, nekem a regény valójában az élet és a halál közötti reményről és a továbblépésről mesél. Hogyan lehet túlélni, kibírni a kibírhatatlant, milyen nyomokat hagy bennünk és a környezetünkben a háború? Léleknyomorító, mentálisan is embert próbáló, a sebek begyógyulnak, de valódi megoldás-feloldozás alig lehetséges. Nyom nélkül biztosan nem múlik el, hiszen a túlélők is áldozatok.
"Ukrajnában éppen egy egész nemzedék nyomorodik meg. Azoknak sem lesz részük normális életben, akik egyébként életben maradnak."
Hitelesség szempontjából tényleg meggyőző, a felvillanó jellemrajzok szociográfiai pontosságúak. Úgy mesél, hogy látványos képeivel elénk idézi azt a poklot, amit itthon a tv előtt a fotelban ülve el sem tudunk képzelni valójában. A valóság képei sokkolóak lehetnek, de semmi öncélúság nincs bennük. Jászberényi bátran odament, nem kevesebbet, mint az életét kockáztatva, többször látta testközelből azt, amiről ír. Bőven van miből merítenie az ihletet az írásaihoz. Néhol a keserédes humora is megcsillan, miközben saját életünk nagy kérdéseire válaszokat keres.
A lazán összekapcsolódó részek biztos kézzel megírt tökéletes egészet alkotnak. Egyedi hangulata van, finoman érzékeny, elgondolkodtató. Úgy tűnhet, hogy ez a könyv csak a szenvedésről szól, de nem így van. Valójában a túlélésről, a családról, és persze az emlékezésről olvashatunk. Ez nem az, amikor a ház mögött, a kert végében kisfiúk játszanak katonásdit. Itt a játszótéren tank áll, a modern iskola ablakai bedeszkázva, falán lövésnyomok. Kemény történetek napjainkból.
A cím roppant találó, a borító kifejező, Hrapka Tibor munkája. A japán kincugi az arannyal ragasztás művészetére utal, ami a törött darabokból épít egy új egészet, bár a nyomok ott maradnak, nem tűnnek el láthatatlanul. Az ember lelkéből sem, ott is nyomot hagy az élet, ahogyan a halál is. Mindez a borzalom itt tombol a közelünkben, remélve, hogy megkímél a sors attól, hogy közelebbről megtapasztaljuk azt, amit az alteregó, Maros Dániel újságíró megélt. Mert valóban, utalva a címre, mindenki másképp gyászol. A kötetet záró Kegyelem és Magok írás volt döbbenetesen erős számomra. Végig egyenletesen minőségi, de ez a kettő feltette azt a bizonyos pontot az i betűre.
ITT megvásárolható a könyv!
Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen díjra jelölték érte.
Kalligram, Budapest, 2023
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684138
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése