2023. szeptember 8., péntek

A pók



Lars Kepler: A pók

(Joona Linna 9.)





                                                     






Keplerék ismét egy letehetetlen krimit adtak a kezünkbe, bár ezt már megszokhattuk tőlük. Ám ezúttal minden szinten rátettek még egy lapáttal. Feszültséggel teli, izgalmas történet, ahol a pokol legmélyebb bugyraiban járunk. Eddig a Lázár esetében gondoltam, hogy a Joona Linna sorozat elérte a csúcspontját, de még mindig lehet fokozni a sötét és borzongató tartalmat. A szerzőpáros most sem kímélte a szereplőket. Kis figyelmeztetés talán nem árt azon olvasóknak, akik nem ismerik a sorozatot: ez egy rendkívül erőszakos krimi, határozottan nem árt hozzá a jó gyomor és idegek. 


Keplerék talán a skandináv krimi műfaján belül is külön kategória. Mindenképpen a sötétebb oldalt képviselik, bár ezt a rajongótáboruk tudja. Valóban magával ránt a történet, több szempontból nem lehet abbahagyni az olvasását. Lars Kepler végig erős narratív stílust használ, hogy az olvasót már a kezdéstől elragadja a cselekmény. Most egy pszichológiailag mélyen zaklatott sorozatgyilkossal van dolgunk, akit az ihletett meg, ahogy a pókok gubóba fonják zsákmányukat. A gyilkosunkról lassan kiderül, hogy olyan ügyes és alapos, szinte már-már természetfeletti képességekkel rendelkezik. Amiket és ahogyan egyedül véghezvisz, elképesztő. Néhol talán a kevesebb több lehetne, a brutalitásból ide most kétségtelenül elég sok jutott.


              
Joona Linna és Saga Bauer egymás mellett küzdenek, hogy megoldják a rejtvényt, és megmentsék a kijelölt áldozatokat, mielőtt túl késő lenne. Ám a gyilkosunk legalább egy fél lépéssel mindig előttük jár. Az erőszakos vadászat egyre elkeseredettebbé válik, valódi macska-egér játék ez, igazi harc az idővel. Most egy pók szövi a szálakat a jól felépített történetben, mondhatni húsba vágó lesz a vadászat. A gyilkosságok elkövetése sajátosan új dimenziókba helyezi a bosszúállás módszerét, vélt vagy valós sérelmeket. 
Mindig elképesztő, amikor egy beteg elme „észjárásába” kapunk bepillantást, borzongással vegyes kíváncsiság hajt minket, és nem fordítjuk el a fejünket. Érdekes ellentét, hogy egy bomlott elme milyen kristálytisztán tud terveket szőni, és végrehajtani, az orruknál fogva vezetni a nyomozókat, a hatóságokat. 

Szerencsére nem nekünk kell üldözni az elkövetőt, elég sodródnunk az eseményekkel. Ezúttal csak kapkodjuk a fejünket, és azt vesszük észre, hogy gyakran a hátunk mögé pillantunk. Bevallom engem nem a brutális módszer döbbentett meg igazán, ijesztőbb volt a háttérben villámgyorsan mozgó, homályos kis alak. Meglódul az ember fantáziája, persze félelmetes volt belegondolni mit élhettek át az áldozatok. Gyorsan haladva olvashatunk, minden fejezet vége ütős mondattal zárul, néhol a vér megfagy ereinkben. A tempó feszült, pörögnek a lapok, és az események. Ami meglepett, elég sok szexuális mozzanata van a kriminek, ami eddig nem igazán volt jellemző a két szerzőre.

Saga Bauer körül fonódnak a szálak, szűkül a csapda körülötte, még az őt jól ismerő kollégák és barátok is engednek a látszatnak, nehezítve a dolgát. Természetesen Joona egy pillanatra sem inog meg, együtt futnak versenyt az idővel, de olyan könnyű lemaradni, hiszen a tettes feladványai nem könnyűek. Jelentős szerepet kap a három évvel korábban, Sagának érkezett képeslap. A furcsa nyomok közt kiemelkednek az ónfigurákkal érkező üzenetek, ami a következő áldozatra utal.

Számomra mindig izgalmas és félelmetes, amikor egy pszichopata sorozatgyilkost elkapnak egy krimi végén. Azonban valamiért soha nem merem elhinni, hogy valóban meghalt a gonosz. Sosem tudhatjuk igazán, kivel van dolgunk, egy ügyes, beteges másolóval, vagy olyasvalakivel aki úgy érzi, hogy joggal viszi tovább a bosszút. A múlt sérelmei mindig ott kísértenek. Itt vajon mi mozgatja a gyilkos agyát? Meddig ér el a szupergonosz Jurek Walter keze, aki a sorozatgyilkosok között is etalon. Miközben Linna megpróbál egy lépéssel a gyilkos előtt maradni, a nyomok arra utalnak, hogy ő lehet a következő áldozat. Saga Bauernek és Linnának meg kell találnia a gyilkost, és le kell állítania ezt az őrült, beteg akciót, mielőtt még többen meghalnak. A Keplerék valósággal letaglózzák az olvasót ebben a szenzációs skandináv noir thrillerben. A dolgok előrehaladtával azonban gyanús nyomok bukkannak fel, lassan kiderül ki is az igazi célpont. Amikor Linna tudomást szerez egy szörnyű múltbeli eseményről, amely előidézhette a gyilkosságokat, Saga lesz az elsődleges gyanúsított, Egyedül Linna nem hajlandó elhinni, hogy barátja és egykori kollégája ilyen sötét titkot cipelne.

Saga kezdi érteni a motivációt, a mozgatórugókat, beleássa magát a múltba, és végre Joona is elárulja mik voltak Jurek utolsó szavai, amit a fülébe súgott. Megkapjuk a válaszokat amiket keresünk. A régmúlt szálai különösen érdekesek, ráadásul elgondolkodtatóak. Ismét egy sötét gyöngyszem Kepleréktől. A történetben minden a jó és a rossz küzdelmére redukálódik. Egy aljas, gonosz mese egy zavarodott, beteg elméről és a bosszúról. 


ITT tiéd lehet kiadói kedvezménnyel a krimi, akár E-könyvben is! 




          
A Lars Kepler írói álnév mögött alkotó házaspár
Alexandra Coelho Ahndoril (1966) és Alexander Ahndoril (1967) már több közösen jegyzett bestsellert alkottak együtt.
Lars Kepler az egyik legnépszerűbb skandináv krimiszerző, akinek tíz éve futó Joona Linna-sorozatát 40 nyelvre lefordították és 20  millió példány fogyott belőle világszerte.






Animus, Budapest, 2023
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636141813 · Fordította: Erdődy Andrea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése