2023. június 1., csütörtök

Hordtam az irhámat


Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat




                                                







Nádasdy Ádám izgalmas és egyedülállóan szórakoztató, bölcs derűvel rendelkező alakja irodalmunknak. Nyelvészként, fordítóként, de akár íróként és költőként is rendkívül sikeres, sokak által kedvelt személyiség. Rendkívül érdekesen tud bármiről beszélni, írni. Egyéni meglátásai széles körben érdeklődésre tartanak számot. Legutóbb A szakállas Neptun novelláival is bebizonyította, hogy prózában épp olyan izgalmas és színes, mint lírában. A legújabb kötetében személyes beszélgetések, írások és naplóbejegyzéseiből olvashatunk válogatást.

Nádasdy olyan tiszta, őszinte egyszerűséggel szólítja meg olvasóit, ami az öniróniát és bölcs derűt keveri. Nyelvi egyszerűségében is elér lelkünk legmélyebb zugaiba, a szövegből áradó finom szókimondása elismerést érdemlő. A világlátása, kikacsintása az éppen regnáló rendszer néhol léleknyomorító, tegyük hozzá: sajnálatosan magyar valóságáról karakteres képeket idéz elénk. Milyen is Budapest néhány nap Hamburg után? Ezek a gondolatok a napi élet pillanatait, örömeit és küzdelmeit elevenítik fel.

       
Nádasdy Ádám és Várkonyi Benedek beszélgetésével indul a kötet. A családi múlt, az összetartozás és a szeretet ereje, egy erősen konzervatív, katolikus polgári művészcsalád mindennapjai bontakoznak ki előttünk. Milyen volt ebben a milliőben felnőni, gyerekként megélni az ünnepeket, vagy a szürke ötvenes évek sivárságát? Élmény volt olvasni a gyermeki szemszögből írott emlékeket. Már maga a családi kapcsolatok is kötöttek a határok tologatása miatt. Valóban átívelő a történet, ami később is szemléletesen adja vissza a Kádár-korszak legtöbbször idióta, merev jogszabályait. Bezárva és megnyomorítva éltünk, félve léptük át a határt, kértünk útlevelet. Amikor egy magyar-osztrák focimeccs kellett a pillanatnyi családegyesítéshez. Mosolyogtató így visszaolvasni, amit átélni koránt sem volt az. A történetek egyszerre elgondolkodtatóak és őszinték, egészen mindennapos esetek villannak fel. Ettől hiteles és valós, néhol borzongató ez a múltidéző vallomás.

A nyelv iránti érdeklődő alázat, hatalmat is ad, mielőtt átcsap szerelembe. Ennek a varázsa, az angoltudás is ad néhány szép történetet. A nyelv hatalmáról kifejező összegzése ennek. Ő az angolt választotta, de a családban németül és olaszul is tudtak beszélni. Megdöbbentő, hogy mennyire nem volt jellemző a nyelvtudás akkoriban. Kivéve a kötelező oroszt, amivel nem mentünk igazán semmire...

Színpadi munkák, fordítások okán elmerülhetünk néhány nyelvészeti kérdésben is. Izgalmas okfejtést olvashatunk a Mire való a bölcsész? soraiból. Elgondolkodtatóak az élet nyugaton pillanatai, ez is visszatérő elem. Az író visszaemlékezések finom humorba ágyazva kerülnek elénk. Olaszország, egy angliai vonatút és az életszínvonal miatti különbségek színes és sommás pillanatai ezek. Külföldre menni az egyenlő volt a nyugattal, ami sok rossz beidegződést is felszínre hozott. Az igazi idegen, Arcomat a kormos szélbe, vagy A gyár történeteit, illetve a címadó írást sorolnám, emelném ki. A remek borító izgalmasan kapcsolódik az Elbírja a saját súlyát elgondolkodtatóan melankolikus történethez. Jó volt arról is olvasni, hogy az író is olvasó.

A szerelem és a korabeli albérletezés, fiatalon csavargós- lázadós korszak írásai kifejezetten tetszettek. A személyes érzések ezúttal is fontos gondolatokról szólnak. Finoman intim, játékos, de néha fájdalmas történetek ezek. Karádyt szeretni lehetett, mert a rendszer nem szerette...ez is egyféle lázadás volt akkoriban. A Magát hogy hívják? valamint A tolmács és a varázsló is tökéletesen idézi Nádasdy elegáns, szórakoztatóan emberi gondolatait, életszemléletét.

Összességében Nádasdy elegáns, okos történetmesélése ismét elvarázsolt. Természetes egyszerűséggel megírt életpillanatok ezek. A Hordtam az irhámat sallangmentes narráció és gördülékenység jellemzi, szerethető történetek gyűjteménye.


ITT rendelhető kedvezménnyel. E-könyvben is kapható.


                    
Nádasdy Ádám: (1947. február 15-én Budapest-)

magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár. A nyelvtudomány kandidátusa. 1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol–olasz szakán, 1972 óta az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, 1997-től 2003-ig tanszékvezető; Széchenyi-ösztöndíjas. Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. Nevéhez rengeteg Shakespeare-fordítás kötődik, az utóbbi évek egyik nagy vállalása volt Dante Isteni színjátékának újrafordítása.

Díjai többek közt
Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1993), Füst Milán-díj (2000), Üveggolyó-díj (2010), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2017) Aegon irodalmi díj (2020)






Magvető, Budapest, 2023
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442823

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése