Az átutazó

Bauer Barbara: Az átutazó

(Találkozások 2.)


                                                            

Fájón szomorú könyv, amelynek a történetét az élet írta. Nehéz is a könyvről írni, mert ez nem csupán egyetlen történet. Az élet véges, ezt tudjuk. Ám amikor eljön az a pillanat, hogy egy számunkra kedves, meghatározó embertől kell búcsúznunk, az mindig letaglózó. Nem tudunk mit kezdeni az elmúlás, a halál tényével. Tehetetlenek, dühösek és szomorúak vagyunk a váratlan veszteséggel szemben. Bauer Barbara mély érzelmekkel írja le és tárja az olvasói elé fájdalmát, gondolatait a halálról, édesapja közelmúltbeli távozásának drámáját.



Megható és elgondolkodtató, több rétegű kis történetet olvashattam. Éreztem, hogy nem lesz ez egy könnyed menet, és azt is, hogy megvisel, hiszen mindenki vesztett már el közeli hozzátartozót, szülőt, nagyszülőt, vagy fontos barátot. Erre akkor sem lehet felkészülni lelkiekben, ha hosszú és súlyos betegség után jön a megváltás. Ez az érzelmektől átitatott élettörténet rádöbbenti az olvasót arra, hogy lassítson kicsit, értékelje az életét, a szeretteivel való kapcsolatát. A történetben számomra a 89-90. oldal körül jött a katarzis. Ez kitartott egészen a könyv utolsó soráig. Szinte fájt olvasni, önkéntelenül is átélni nekem is a közeli veszteségeimet. A saját Édesanyámra gondoltam olvasás közben, akit nemrégiben én is hasonlóan hirtelen vesztettem el. Minden átértékelődik, amikor tudod, hogy napok, órák, percek vannak hátra a visszavonhatatlanul közeledő végzettől.

A gyászfeldolgozás szerintem egy életen át tart, hiszen a legváratlanabb helyzetekben törhet ránk az elmúlás és az ezzel járó emlékek fájó sora. Még érezzük az utolsó ölelést, látjuk a mosolyát, halljuk a hangját, de ő már messze jár. Gondolatban átlépni abba a számunkra még ismeretlen világba lelkileg megterhelő feladat. A búcsú végéleges fájdalma csupán enyhülni látszik, és a legmegfoghatatlanabb az, hogy szerettünk eltávozott, befejezte földi létét. A kegyetlen tény, hogy az élet valóban megy tovább, de már nélküle. Jön a következő reggel, amikor kisírt szemmel, összetörten, kávé illatára ébredünk, de az életünk megváltozott. Az elengedés, a búcsú, egy szerető szülő hiánya végleg velünk marad. A kavargó gondolataink örvénye elragad, válaszokat keresve. Erre nem is lehet felkészülni.

A halál a születésünktől elkísér, legbelül mélyen foglalkoztat mindenkit. Megfoghatatlan, érthetetlen tény, amit nem igazán lehet kezelni. Igen, a halál is csak az élet része, fájó lezárása, örök körforgása ennek az univerzumnak. Álomszerű valóság, ami ellen nem tehetünk semmit. Mi magunk csupán átutazóban vagyunk itt e földön.

A gyermek Kisbogár számára is megfoghatatlan és misztikus az elmúlás. A felvillanó emlékképekből egy boldog gyermekkor rajzolódik ki. A meghatározóan szép emlékek mozaikdarabkái rádöbbentik az olvasót mi is fontos az életben? Mi az, amit viszünk magunkkal, mit kaptunk, és mit adunk tovább a következő generációnak? Számtalan fontos élethelyzet villan fel a történetben. Finoman érzelmes és sokrétű, őszinte és megható ezt a belső, válaszokat kereső lelki vívódást olvasni. Idő kell, amíg a belenyugvás, elengedés eljön. 

Örömteli és szomorú emlékekből áll össze az életünk, ami valóban egy röpke és múló pillanat. Az élet végén talán a régebbi emlékek átértékelődnek, letisztulnak. A család szerepe meghatározó, a szülők szerelmére gyermekként és felnőttként visszagondolva a boldog képek maradnak meg. Ezekből merítve jobban megismerheti önmagát is az ember. Szeretem Bauer Barbara történeteit, azt a hangulatot, érzelmeket, amit keresetlen őszinteséggel mutat meg.

Az írónő most saját eszközeivel búcsúzik, miközben rávilágít arra, Ő ugyan elment, de itt él tovább, itt maradt a szerettei lelkében. Egy szép és szomorú könyv, amit fájó olvasni, mégis jó. Leginkább az őszinte és sajgón átérezhető fájdalma elgondolkodtató, amit elénk tár. Rövidke, ám annál erősebb ez a történet. Szívszorítóan fájdalmas, de magvas gondolatokkal megírt, misztikummal meghintett belső utazás a Találkozások második kötete. Hatalmas szeretet és mély fájdalom van benne. 

Vigyázzunk, törődjünk egymással, családtagjainkkal amíg lehet.

A kisregény ITT megvásárolható kedvezménnyel!  


       

BAUER BARBARA négykötetes kisregénysorozata négy különleges találkozásról szól. A szerző misztikus belső utazásra hívja az olvasóit, akik eddig főként hétköznapi családok generációkon átívelő történeteit szokhatták meg tőle.

A TALÁLKOZÁSOK kötetei: Az idegen – Az átutazó  (már megjelentek)

– A jövevény – A barát

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn

Jaffa, Budapest, 2023
148 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634756354