A szerzőpáros harmadik
regényében a cselekmény ígéretesen indul. A történet időtartama nagyjából ötven évet ölel fel. 1986-ban kezdődik, amikor Walter O’Brian-t a 22 éves közrendőrt első
éjszakai bevetésére küldik. Itt akad össze egy áldozatnak tűnő fiatal lánnyal,
akivel furcsa és megmagyarázhatatlan vonzalom alakul ki. Nem nagy titok, hogy ő
lesz a fekete özvegy. Az évtizedet átívelő történetben a szerzők egy
krimi-thrillert tárnak elénk, amely némileg természetfeletti elemekkel is
megtűzdelt. Egy különös gyilkos szabadlábon van, akinek megfoghatatlan
természete mindenkit megzavar. Az egész krimi egy hatalmas nővadászattá alakul,
hiszen Detroit környékén senki sincs biztonságban. A feszültséget az állandó
perspektívaváltás hívatott fokozni, de ez nekem inkább volt zaklatott és
bonyolult. Kicsit kizártnak éreztem magam a történetből, bár folyamatosan
változott és formálódott a háttér, mégsem találtam kapcsolódási lehetőséget.
Patterson könyvei olyanok, mint a pattogatott
kukorica: jó olvasni,érdekes a cselekmény, de hamar felejthetőek. Barker
dermesztő történetei itt nyomokban fellelhetőek, de a 4MGY hangulatát,
feszültségét ez meg sem közelíti. Talán a Szíve helyén-re emlékeztet, némi Kinges beütéssel, de nekem
az is jobb volt. Az olvasó, miközben megpróbálja megfejteni, mi történik, igazán
esélyt sem kap erre. Viszont érezhető, hogy Patterson és Barker mégis jól
működnek együtt, és olyan történetet kínálnak, amely felkelti az olvasók
érdeklődését. A három közös krimiből itt a sztori testesebb, a hangulat is más:
dermesztő, néhol kifejezetten hátborzongató. Leginkább furcsább... Walter
érdekes karakter volt, de ahogy haladt előre a történet, egyre zavarosabb lett.
Néha elvesztettem a fonalat, fogalmam sincs, mit olvastam. Lassan kezdődő
történet egy zsaruról, Walter 'O Brianről, és arról, hogy egy fiatal nő iránti
szenvedélyes rögeszméje a karrierje során hogyan folytatódik. A könyv első
felének nagy része homályos történetszál volt. A középső rész a misztikumé. Kell
némi fantázia elhinni a történéseket. Valóban elmosódik a határ valóság és
fantázia, szenvedély és megszállottság közt. Tudom, az is baj, ez nem az én
világom, nem kedvelem az ilyen történeteket... A szereplők sem kerültek hozzám igazán közel, nem lettem volna O'Brian helyében. Nálam megosztó lett, de a siker borítékolható azért.
Innen egyre pörgősebbre vált a
két szerző, a cselekmény olvastatta magát. Ezt a regényüket összetettebbnek éreztem, a Hívástól magasan jobb, de
nálam így utólag a Madártollas gyilkosságok a legjobb. A történet utolsó
negyedéig kell kitartani, hogy kialakuljon egy általános elképzelés az
olvasóban, hogy merre haladnak a dolgok. A cselekmény igazi lényege az utolsó
néhány fejezetben történik, és csak egy kemény befejezés váltja meg. Az szinte
biztos, hogy nem olvastam még olyan krimit, amiben ilyen sok hulla volt... Ha
meg akarja tudni, mi miért is történik, érdemes kitartani. Nekem ugyan csak
részben tetszett, zavart, ahogy a történet folyton a jelenből a múltba ugrál.
Eleinte még élveztem ezt, aztán egy furcsa, bizarr és teljesen hihetetlen történet
lett belőle. Valójában az első 200 oldalig is akad izgulni való, de utána még
jobban beindul, végig feszültségben tart és lehet gondolkodni, mi miért is
történik. Vajon most ki az igazi gyanúsított és az áldozatok száma is
folyamatosan nő. Röviden:Az eleje untatott, a közepe berántott, a vége pedig
letaglózott. Azért örülök, hogy kitartottam. Az bizonyos, hogy Patterson és
Barker ismét félelmetes csapatnak bizonyult, de én úgy érzem a további
együttműködésükből nem kérek.
James Patterson: (1947. március 22)
a világ egyik legnépszerűbb szerzője, Alex Cross megalkotója, aki a filmvásznon is feltűnt.
J.D. Barker számos könyv, például a Dracul és A negyedik majom-trilógia szerzője. A regényeit két tucat nyelvre lefordították, és elkeltek a megfilmesítési jogaik is.
Agave Könyvek, Budapest, 2023 448 oldal ·
puhatáblás · ISBN: 9789635981083 · Fordította: Bosnyák Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése