Jelenetek egy házasságból

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból



                                

A Jelenetek egy házasságból Bergman egyik legjelentősebb és legnépszerűbb, talán legközismertebb alkotása. Igazi klasszikus alkotás. A könyv az alapja az 1973-ban Svédországban bemutatott, majd Európa szerte sikert aratott, azonos című, hat részes tévés minisorozatnak. Ahogyan kell, jól felkavarta a kedélyeket mind a könyv, mind pedig a sorozat. A kor tökéletes lenyomata a konvencionális és kispolgári házasság kudarcáról, a szétesés folyamatáról. Időtálló, nem kopott meg az évek alatt. Itt mindenki talál valami kapcsolódási pontot. Érzelmi hullámvasút a javából. Nem garantálom, hogy nem fog fájni...


A könyv is hat remek, látványos jelenetből építi fel a történéseket, ahol egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek össze. A széthullás látványos és elkerülhetetlen, a történet nagyon összetett. A férfi és a nő küzdenek, néha már-már gyerekes módon önzőek, így a remény is elillan a közös, boldog életre. Mégis valahogy megőrzik emberi méltóságukat, bár egyszerre szerethetőek és megdöbbentőek, ahogyan viselkednek egymással. Finoman intim rebbenések a nagy családi veszekedésig, ahogyan az életben is.

               

Egyszerűségében annyira megdöbbentően jó, a párbeszédek lazák és élesek, a hangulat fájdalmasan valósághű, minden mondatból érezhető a megbántottság, a fájdalom. Kívülről nem igazán tudjuk, mi is zajlik az otthon falai között. A két ember kapcsolata, igazsága csupán rájuk tartozik, ők élik meg. Ez a házasság is egy ideálisnak tűnő kapcsolat. Azonban mind a két fél ad és kap pofonokat az élettől. A kalitka akkor is kalitka, ha aranyból van. Az egyén szabadságérzete sokszor bukik meg ilyenkor. Johan és Marianne is birkózik a saját érzelmeikkel, a változással, amin átesnek. Nekem néhol bosszantóan naivnak tűnt a feleség, míg John önzősége is meglepett. Ahogyan a befejezés is. Zseniális és döbbenetes, hideglelősen húsba vágó, valós. A befogadáshoz kell egy bizonyos életkor, élettapasztalat is. Filmen a "szinte nem történik semmi, mégis igazi dráma" zajlik előttünk. A két főszereplő Liv Ullmann és Erland Josephson.

Fájó rádöbbenni, hogy elmúlt a szerelem, kihűlt a kapcsolat. Ha én nem érzem jól magam, akkor aki mellettem van, az mitől lenne boldog? A gyűlöletté lett szerelem után jön a közöny. Lehetnek még valaha boldogok? Elengedni is nehéz, de van, amikor az a jobb megoldás. A lereagálása a dolgok mögötti eseménynek furcsa, de igen, van ilyen. A szerető természetesen (?) a férj életébe lép be...

               

Igen, vannak „problémás” részek a férfi-nő kapcsolatban, minden házasságban. Tudni kell elfogadni, megbocsátani és hagyni a másikat is élni. Nem könnyű, sőt, kifejezetten kényes ez az egyensúly fenntartása. Nem is beszélve a gyerekekről. Egészséges lelkületű felnőtt a boldog gyerekből lehet. Ingmar Bergman nem csak zseniális rendező, de a hullámzó érzelmeket is tökéletesen adja vissza a minimalista szöveggel. Igazi konklúzió nincs, ahogyan nincs két egyforma házasság sem. Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni és belenézni ebbe a görbe tükörbe. Utána lehet önvizsgálatot tartani. Egy őszinte, alapos beszélgetés soha nem árt...

A kötet legutóbb az Európa Kiadó Kapszula Könyvtár sorozatában jelent meg.  ITT  akciósan rendelhető! 

 

                                                          

 
Ingmar Bergman (1918–2007) a XX. század egyik legnagyobb hatású, Oscar-díjas svéd film- és színházi rendezője, forgatókönyvírója, írója, aki a filmes kitüntetései mellett irodalmi munkásságáért Goethe-díjban is részesült. „Valószínűleg a legnagyobb filmrendező a filmkamera feltalálása óta” – vallotta róla nem kisebb rajongója, mint Woody Allen.




Európa, Budapest, 2022
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045730 · Fordította: Osztovits Cecília