Luca Di Fulvio: Amikor az álmaink ránk találnak „Nem tudom, Isten hallja-e minden fájdalmunkat. De ha hall bennünket, azon tűnődöm, hogy viseli el anélkül, hogy belebolondulna.”
Luca Di Fulvio a kortárs olasz irodalom figyelmet érdemlő alakja, neve már nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Idehaza ez a negyedik megjelenése, amit régóta vártam. Pontosan 2015 végén került a boltokba a legutóbbi Fulvio regény A fiú, aki meglátta a napot címmel. Volt szerencsém minden könyvét olvasni, így az életmű olvasóinak javaslom a sorrendiséget, bár minden könyv önálló történet.
Régóta vártam ezt a könyvet, és mégis vegyesek most az érzéseim. Rosetta, Rocco, és az orosz zsidó lány, Raquel sorsa az eddig olvasottakhoz illeszkedik, hozza a szintet, de most jobban meggyötört, mint reméltem. Készülj fel kedves olvasó, itt most nincs humor, semmi bájos idillre ne számíts! Ha olvastál már Fulviót talán nem fogsz meglepődni, de első olvasásnak nem ezt ajánlanám.
Megismerjük előbb röviden a három szereplő életét: kik is ők, családi hátterüket, honnan indultak, hogyan kerültek ebbe a lehetetlen helyzetbe, ahol csak a menekülés lehetősége maradt számukra. A jobb és nyugodtabb élet reménye köti össze hőseinket. Szívbe markoló történet, rengeteg emberi drámával, borzalommal. Az eddigiek közül talán ez a legbrutálisabb története Fulvionak. Az álmok pedig veszélyesek, még, ha valóra is válnak, utalva a címre.
1912-ben járunk: most három szereplő sorsát ismerjük meg, követhetjük nyomon életük drámáit. Mert abból akad rengeteg. Amikor elkezdtem olvasni, a Malena című film képi világa, története jutott eszembe. Hangulatban, történetben tökéletesen hozza, idézi meg azt a korszakot. Az apró sorsmozaikokból lassan épül fel, forr egybe a három különféle életút. Értem én, hogy ehhez a maffiás világhoz illik a trágárság, a szereplők nem beszélhetnek irodalmi szépséggel, mégis a vulgáris szöveg és történet letaglózza az olvasót. Túl kegyetlen, túl sok durvasággal jelenik meg ez a világ. Az külön megdöbbentő, hogy nő a nővel szemben mennyire aljas tud lenni. A bordélyok hierarchiájából Adelina karaktere erre szemléletes példa.
Az írói képzelet szülötte a történet, bár több valós elem is felbukkan. Buenos Aires története, alvilága, a bevándorlók sorsa kemény világot ábrázol. A kikötőkben zajlik az élet, a kocsmák, sötét sikátorok mélye, a nyomor és kiszolgáltatottság ott van a lapokon. Valódi életmese a bevándorlók nehéz sorsáról, az új otthon és boldogabb élet reményéről egy idegen országban. Amire egyre kevesebb az esély. Az álmok a szemünk láttára törnek darabokra. Már az odavezető hajóúton... Fájdalmasan megrendítő olvasmány a nők kizsákmányolásáról, megalázásáról.
Az új élet vágya elbódít mindenkit. A "pénz, drogok, fegyverek", no és a bordélyok kizsákmányoló, lélekölő és megalázó világa zsigerig hatol. Fulvio nem kíméli sem az olvasóit, sem a szereplőit. Szemléletes, drámai a kép. Minden mocsok és szenny ellenére is sajnálatosan valós, tegyük hozzá. Az 1910-es évek korrupt és lélekölő alvilága tökéletesen jelenik meg. Az életben az utcai bandák harcai talán még drámaibb. A túléléshez, fennmaradáshoz egyszerűen kell a kábítószer. Érdemes az írói utószót is elolvasni a tényekről.
Ezt a részt érzésem szerint kissé túltolta a szerző, így a végére már nem hatásos, az olvasó rezignáltan veszi tudomásul az újabb borzalmakat. A nagyívű és kegyetlen történet kifullad a végére. Egy erős kezű szerkesztő jót tett volna a túlírtságnak is, ahogy a szereplők életének drámáit is kissé érdemes lett volna visszavenni. Legalábbis a gyomorforgató részletező leírásokat... érezhetően élvezettel tobzódik a szerző ezekben a brutális leírásokban, szexuális perverziók megjelenítésében. Túl sok lesz egy idő után, kétség nem férhet hozzá, ez a legdurvábban brutális története az írónak. Nem mintha az előző regényekben csak idillien rózsaszín naplemente, turbékoló szerelmesek lennének.. Itt most a romantika sokkal visszafogottabban jelenik meg. A könyv borítója tökéletes, mind stílusában, mind hangulatában jól illeszkedik az eddigi kötetekhez.
Az biztos, hogy az író nagyon nagy mesélő kedvvel van megáldva, szigorúan nézve talán kissé szószátyár. Bár a mondanivalója elég mélyen átütő, jót tett volna neki, ha picit feszesebb, rövidebb
a történet. Annyira küzd minden szereplő a jobb életért, mégis sorra kudarcot vallanak. Rocco alakja ígéretes, mégis, sajnos nem tudja megvalósítani terveit, nem elég karizmatikus, eleve képtelen kitörni ebből a világból. A vér nem válik vízzé, mondhatnánk, a gépezet bedarálja. Rosetta élete sem rózsás, a rengeteg megaláztatás, a női sorsok legmélyebb szenvedését hozza. A kitörési vágy jellemzi a három hőst, a filmszerűen pörgő történetben. Érezhető Fulvio dramaturgiailag jól felépítette a regényt. Az argentin főváros mindennapjai eleven képekkel jelennek meg. A kizsákmányoló hatalom, az újrakezdés reménye, és a szerelem adja a történet erejét, drámáját. Színes, szagos, mozgalmas emberi sorosoknak, drámának lehet tanúja az olvasó.
ITT megismerheted a szerzőt, kedvezménnyel rendelhetőek a könyvei!
Jelenleg is itt él és dolgozik. Elvégezte a Színművészeti Főiskolát is. Könyveit eddig több országban adták ki nagy sikerrel, többek közt Franciaországban Angliában és Németországban is. Az Álmok bandája Olaszországban és Németországban hónapokig a könyveladási listák élén állt. Már több mint egymillió példányt adtak el világszerte.
Nálunk az Álmok bandája kötete jelent meg először 2012-ben.
Maxim, Szeged, 2019
590 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634991465 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése