Játék

Karl Ove Knausgård: Játék
(Harcom 3.)





                                                                                             



"A szobámban valójában egyetlen dolog után vágyakoztam: hogy felnőjek. Hogy szabadon dönthessek a saját életemről."







A Harcom sorozatról még mindig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A norvég író újszerű, önéletrajzi projektje továbbra is provokatívan őszinte. Az első kötet után itt újra a gyermekkoré a főszerep. A Játékban még inkább benne van az a kegyetlenség-rettegés játszma a felnőtt apa és a gyerek fiú között, ami megjelent már az elsőnél is. Az eddigi három részből nekem ez volt a legjobb, bár mindegyik zseniális. Ez egy kicsit más volt, mint az eddigiek


Nem csupán a téma más, hiszen az első két kötet elsődlegesen a felnőtt Knausgardról és napi harcairól szólt, itt pedig a kisgyermek áll a középpontban. A másik eltérés a a fordítás miatt lehet. Ritka és valljuk be, meglepő, hogy egy hat részes sorozat esetében egy jó fordítót menet közben egy -talán- még jobbra cserél a kiadó. Az első két kötet Petrikovics Edit remek munkája. Többek között a teljes Nesbo - Harry Hole sorozatot is neki köszönhetjük! Innen a harmadik résztől átvette és vélhetően továbbiakat már Patat Bence -szerintem- zseniális fordításában olvashatjuk Karl Ove életét. Nekem ez a szöveg sokkal jobban élt, valósabb és lendületesebb volt. Talán ebben a gyermekkor játékossága is segített, ezért is van, hogy a három részből ez tetszett legjobban.

A fiatal Karl Ove világának fontosabb részletei ezen könyv esetében nem mozaikszerűek, sorban bontakozik ki az életmese. Aprólékos pontossággal nyomon követhetjük a kis Karl Ove gyermek- és kamaszkorának emlékeit, rezdüléseit a körülötte lévő világra.

1969 augusztusában indul a történet, amikor a kis KOK még babakocsiban érkezik meg szüleivel és testvérével új lakóhelyükre. Természetesen erről neki semmi emléke nincs, és ez egy fontos momentum, amire ki is tér a későbbiekben: Az emlékek, amit a családi elbeszélésekből tud ez esetben is meghatározzák a jövőt. Nagyon szemléletes, látványos leírás ez a családi megérkezés. Valóban érezzük az izzó napot, látjuk a szereplőket. KOK mindenható apa-portréját több emlékmozaikból építheti magának az olvasó, végig az apa figurája tölti be a kulcsszerepet, ám itt és most az anya is fontos szereplő. Az egyik kedvenc részem a fürdősapkás jelenetsor, ami az általános iskolás éveknél olvashatunk.Akad szerelem, lányok, néha csak két egész napig tartó "szerelem" ez, ahogy ez ilyenkor megszokott. Barátok, sok sok jó zene, filmek, könyvek jelennek meg a történetsorban. A kis KOK tagadhatatlanul igazi gyerek a maga néha zavaróan idétlen viselkedéseivel, szokásaival. Tetszettek ezek a huncut epizódok, egyezések a saját életemmel. Ez egy jó dolog olvasás közben, hogy a történet visszavisz a saját gyermekkori tapasztalataimhoz, élményeimhez. A zene és a könyvek már ott és akkor is sokat segítettek nekem is. Sokban különbözőek ezek az élmények, de mégis ismerősek: Karl Ove Knausgård gyermekkora a hetvenes évek Norvégiájában, színes és látványos képekben jelenik meg. Knausgård meri vállalni önmagát, nem idealizál. Egyetlen szereplőről sem mondható, hogy nem vállalható ez az őszinteség.


"A zene felemelt, az egyik kezemmel hadonásztam a levegőben, a fejemmel verve a ritmust, minden porcikám boldog volt."

A megidézett gyermekkor már-már idillien szép is lehetne, ha apa kiszámíthatatlan szigora, komor hangulatai nem vetnének félelmetes árnyékot a kis Ove félénk és érzékeny lelkére. Az anya és a testvére Yngve alakja adják a kontrasztot: szerető és elnéző gondoskodásuk, Yngve tanácsai, aki pontosan látja és érzékeli öccse vergődő félelmeit. Mindezekre apa árnyéka túlzottan rávetült, anya sem tud kilépni belőle. A másik igen beszédes jelenet a nagyszülőkhöz való egy órás autóút, maga látogatás és a visszaút története. A nagyszülőkről is érdekes portrét kapunk. Bár a történet néha fájdalmas, öröm olvasni, lendületes és élő. Hatásos jelenet még az almás eset, vagy a megsavanyodott tej is. Talán ez a harmadik könyv akár önállóan is olvasható. A harmadik könyv a gyermekkor regénye, szerintem mestermű. Egy elismert regény, amely felülmúlja a legtöbb memoárt, az egyszerűségében van a titka. A Harcom-sorozat jelenséggé vált.
A Játék vége nem is lehet más, mint a felnőtté válás kezdete. Várom a további köteteket.


"Az emlékezet nem beszámítható dimenzió az életben. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem az igazságot helyezi az első helyre. Sohasem az igazság követelményén múlik, hogy helyesen idéz-e fel egy eseményt, vagy sem. A saját érdekeinken múlik. Az emlékezet pragmatikus, megbízhatatlan, becsapós, de semmiképp sem ellenséges vagy gonosz módon; éppen ellenkezőleg, mindent megtesz azért, hogy a gazdája elégedett legyen vele."


Karl Ove Knausgard a Millenárison dedikál

Karl Ove Knausgård:
norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)


Eredeti megjelenés éve: 2009
Magvető, Budapest, 2018
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437492 · Fordította: Patat Bence

Fotók: Valuska Gábor