2017. július 16., vasárnap

Sötét erdő

Francesco Fioretti: Sötét erdő 




                                                                   






"Dante megértette: az ördög idelent kizárólag emberi alakban jelenik meg, néhány állatias kiegészítővel: farokkal, szárnyakkal, szarvakkal."




Az Isteni színjáték Dante lenyűgöző műve mindig nagy hatással volt rám. Misztikus, izgalmas és időtálló tartalommal bír az elbeszélő költemény. Nem véletlen tartják a világirodalom legnagyobb allegorikus alkotásai közt számon. Ebben a kötetben elkísérhetjük Dantét és Vergiliust a Pokol bugyraiban tett utazásra.


"Az emberélet útjának felén
egy nagy sötét erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém"




Természetesen a mű legizgalmasabb egyben legzordabb része a Pokol, aminek rajzán keresztül megláthatjuk, Dante és kortársai hogyan gondolkodtak az akkor élt emberekről és a világról. Olyan lelkeket mutat meg Dante, akiknek halála akkoriban jelentős nyomot hagyott, de a múlt emberei mellett Dante kortársaival is találkozhatunk itt. Ezen történetek által a kor nézeteibe, szokásaiba, hétköznapjaiba nyerünk bepillantást. Ami talán egyik legfőbb erénye a jól megírt és érdekes könyvnek, hogy az emberek, mint én, aki igen régen vagy ne tán még soha nem olvasta az Isteni színjátékot az is egy remek kivonatot, esszenciális képet kap róla. Dante elfogadja és elfogadtatja az olvasóval is a bűnös lelkekre kirótt büntetéseket, viszonya mégis mindenkihez más és más. Legkíméletlenebb a politikai ellenfelekkel... ami talán napjaink viharait ismerve nem is meglepő.
A diktátorokról írt rész nagyon szemléletesre sikerült. Fioretti írói eszközeivel sikerrel adja vissza Dante művének képeit, azok hangulatát.




Külön értékeltem, hogy a Dante művéből származó idézetek a friss Nádasdy Ádám által újrafordított műből vannak. Olvasmányos, szórakoztató és néhol meglepő. Izgalmas vállalkozás lenne a Purgatórium és a Paradicsom témáit is így átdolgozni. Ez egy szép próza, amely egyértelművé teszi a Komédiát, és biztosan elgondolkodtat napjainkra való utalásaival. Semmi nem változott... gyarlók és gonoszak, bűnösek vagyunk. Dante költőien szép nyelvezetét átültetve egy közérthetőbb formát kapunk. Kalandokkal és szürreálisan sötét képekkel, ahogyan a pokolhoz illő. Már, ha van pokol. Természetesen feltűnnek a kor közismert személyiségei, és Beatrice is.

Személyes meggyőződésem, hogy Fioretti ezen kísérlete a mű értelmezésére, közelebb hozza az olvasók szélesebb rétegéhez igazán érdekes és sikerült. Diákok sem mindig értik, ami nem feltétlen a mű hibája. Kellene egy értő és szakavatott tanerő, aki ezt a színes és különös világot maibbá, közelebbivé teszi hozzájuk. Erre is tökéletes ez a kötet.





Fülszöveg:
Francesco Fioretti Dante-kutató, a populáris irodalomban Caravaggióról tett kalandozásai után úgy döntött, a nyugati kultúra egyik legnagyobb műve, az Isteni színjáték megérdemelne egy kortárs interpretációt.

Ebben a vakmerő vállalkozásban tűnik ki igazán Dante művének egészen rendkívüli újszerűsége. Kifinomult stílus és energia hatja át Fioretti munkáját, melyben Dante, pokoljárása során, az abszolút gonoszság, a rossz és a bűn eredetét kutatja – kíméletlenség és együttérzés viaskodik a tűztől felperzselt tájon.
A könyv tetszetős illusztrációit Vidák Zsolt készítette.









Typotex, Budapest, 2017
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798899 · Fordította: Horváth Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése