2017. április 14., péntek

Hétköznapi józanság

Sárhelyi Erika: Hétköznapi józanság  


                                                           



"Tudod, ez a könyv nekem gyermekem.
Ma még újszülött és jó szagú,
nekem mégis csuparánc világegyetem. "





Erika verseit hosszú évekkel ezelőtt fedeztem fel, szerettem meg.
A moly. hu portál szerencsés hozadéka ez a találkozás is. Ott már a hetedik évem taposom magam is, ott követtem új verseit.

Az ominózus vers szerepel a kötetben, kiemelt helyen. Mint a gyermek, aki ajándékot kap, én magam is úgy vettem kézbe a kötetet, rögtön ezt a verset keresve, vajon bekerült-e? Bizony benne van, elárulom a záró versről van szó. Olyan kis vidámnak tűnő, kedves hangulatot idéz, mégis elemi erővel tapintható benne a fájdalom és a féltés mellett a szeretett személy hiánya. Az élet nem csak és nem is csak a fájdalomról szóljon, hiszen van ott öröm, szép emlék is.



Éppen ezek a képek, érzések fogtak meg ebben a versben is. Ami bizony mindegyiknél ott van. A hétköznapok észre sem vett varázsa tűnik fel az olvasó előtt. A több részre osztott versciklusok átélhető, szerethetően mindenkinek. Ahogyan a fülszövegben írja Erika, több mint egy évtizednyi rímbe szedett gondolat az, amit megmutat nekünk. Tele vannak játékos képekkel, érzésekkel. Különösen a szerelmes részt kedvelem benne. A Szerelem grammatikája alcím alatt minden megjelenik a szerelemről. Kedves és élethű, ismerős pillanatok ezek. A kezdeti odanézéstől a születő vágyon át a lángoláson keresztül a se vele, se nélküled állapotig olvashatunk erről a csodálatos emberi érzésről.
Az élet sója bizony a szerelem, az egyik legtisztább és legfájóbb érzés lehet. Mindig a fájdalomból, tragédiákból születnek a legszebb versek.




A nyitó rész az Önkényes időszámítás címet viseli, én magamban időjárás-évszakok alcímmel illetném. Az élet olyan apró képeit, pillanatait idézi meg, amit mindenki észre vehet, ha figyel. Tetszettek a jól követhető érzések, felvillanó képek. Kiemelném a Láncra vert órák, Mikor a tél a lelkemhez ért, Álmatlan éj, Tavaszmarasztaló Eltévedt október vagy a nyertes vers a Körös-parti anziksz is itt olvasható. Finom, nőiesen érzékenyek, letisztultak ezek a képek. Érthetőek, szerethetőek nem túlcizelláltak, valósak mindenki számára.


Valódi lélekrezdülős pillanatok, őszintén fájdalmas képek jelennek meg a Pőreségem szakasz verseiben. Igazi lélekversek ezek, amihez bizony egy adag bátorság is kell. Mit és mennyit mutat meg érzéseiből, fájdalmából a szerző. Őszintén kitárulkozó, fájó része ez az életnek. Lírai képei, fájóan tiszta érzések jellemzik ezeket a verseket. A szülők alakja hogyan él bennünk tovább, hol és hogyan mozdulnak ők velünk, maradnak itt gondolatainkban, vagy egy nézésben akár. Velünk vannak, élnek tovább lelkünkben.

Hiányuk fájdalmas, a sors kegyetlen. Félúton és a Másmilyen karácsony mellett A nő, ha ötven és az Anyám alakja verseket említeném ebből a részből. Ezek kirángatnak a Hétköznapok fogságából.


"Bármi' nehéz is neked az élet,
csak huszonegy gramm benne a lélek."

Hangulatok, érzések, érzelmek kavarognak nem csak a versekben, de az olvasóban is. Kis huncut utalással: a Hajnali részegség után a Hétköznapi józanság képei ezek a versek. Kiolvasni nem lehet, ez nem olyan, de bármikor levehető a polcról és adott pillanathoz talál benne mindenki magának egy kis lélekerősítő simogatást, vigaszt. Jó volt elmerülni ezekben az érzésekben. Átélni, felidézni életem egyes szakaszait, pillanatait. Biztosan többször leveszem és olvasgatom, itt lesz kézközelben. Köszönöm Erikának az élményt! Megírta azt, ami valahol bennem is, a szívem, lelkem mélyén néha megmozdult. Jó volt egyben látni, olvasni azt, amit a neten már lélekdarabokban láttam, olvastam. A fejezetek elején stílusos, a versekhez jól illeszkedő grafikákat a Erika testvére készítette. Gratulálok, egy kerek egész született.

Ajánlom minden verset szerető olvasónak, akik igazi élményt kapnak a versek által. A néhány hónapja megjelent kötet sikerét mi sem bizonyítja, hogy már a második utánnyomásban kerül a boltokba. Van igény, kell a vers ma is! Az egyszerű tiszteletadás Attilának pedig végtelenül megkapóvá teszi ezt a könyvet. Látod, Attila... érdemes volt!





                                                       





A könyv fülszövege:

1965 ​szeptemberében születtem Budapesten. 2004 táján kezdtem írni, az interneten publikálva a verseimet – eleinte Netelka írói álnéven, majd idővel már valódi nevemet feltüntetve.

Kilépve a virtualitásból, 2008-ban könyv alakban, magánkiadásban megjelent Székely-Nagy Gábor és Savanya István alkotótársaimmal közös verseskötetünk, Adj jelet címmel. Ezt követően több, számomra igen megtisztelő meghívást is kaptam: így 2008 nyarán Kapolcson, a Művészetek Völgyében mutatkozhattam be a Ködlámpa Irodalmi Kávéház jóvoltából, majd 2010-ben a Muzsikus Rádióban Pécsi Marcell vendége voltam. A 2008 óta minden évben megrendezett NetVers – mai nevén VersDal – Fesztivál mindegyikén részt vettem a verseimmel, aminek köszönhetően több művem is megzenésítésre került. 2014–2015-ben költészet napi eseményeken, irodalmi esteken is volt alkalmam megmutatkozni.

Nagy örömömre 2014-ben, első alkalommal szakmai zsúri előtt I. helyezést értem el egy országos verspályázaton, 2015-ben II. helyezett lettem egy rövid prózámmal szintén országos pályázaton, majd idén, 2016 áprilisában önálló estemet tarthattam meg a XI. kerületi Malom Közösségi Térben.

Régóta dédelgetett álmom valósult meg ennek az önálló kötetnek a megjelentetésével, mely versválogatás tehát több mint egy évtizednyi rímbe szedett gondolat és lélekrezdülés – prózai életemből szőtt lírai önvallomás.




Hungarovox, Budapest, 2016


174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155562600 · Illusztrálta: Sárhelyi András

2 megjegyzés: