Eufória

Lily King: Eufória   





     




Valós életrajzi elemekkel megírt szerelmi történet az őserdő mélyéről. Ha röviden akarom összefoglalni, persze ettől több és mélyebb a könyv története. Lily King három antropológus, nem csak a munkájuk iránti  szenvedélyes történetét meséli el. A regény 1932-be Új-Guinea őserdejébe repíti el az olvasót.




Margaret Mead kora kiváló női antropológusa volt, aki ausztrál származású, második férjével kutatott a dzsungel mélyén. Házasságuk nem igazán volt idilli, éppen egy zátonyon akadt fent, ami megismerve Fent a férj személyiségét nem is meglepő. Erőszakos, zsarnok figura, míg a felesége az apró és törékeny Nell szenvedélyes, elhívatott kutató. Nell és Fen nem igazán összeillő pár érzéseim szerint.

A Sepik-folyó területén élő törzseket kutatják nagy elszántsággal. Az ott élő törzsek viselkedése, szokásaik és hagyományaik nem kevés meglepő furcsaságot tartogat az európai emberek számára. A gyakori gyermekhalandóság és a hiedelmeik, hitviláguk alapjai  néha bizony adnak okot a fejcsóválásra.

Számomra Andrew Bankson angol kutató, az események harmadik főszereplője volt a leginkább szimpatikus alakja a történetnek. A nagyon magasra nőtt fiatal férfi már több éve magányosan kutatja egy új-guineai törzs életét, nem túl sok sikerrel. Élete fusztrált, az öngyilkosság foglalkoztatja. Vívódik múltjával, elhalt két testvére és karakteresen erős apja emlékével. Ezek elől menekült el az őserdő mélyére. A házaspárral való találkozás kirángatja ebből az állapotból. Valójában mindhármuknak jót tesz a találkozás, majd a több hónapos közös munka. Az ő visszaemlékezése és Nell naplóbejegyzéseiből áll össze a történet. Bankson későbbiekben azt írja: "Félőrültek voltunk"

A rögtön fellobbanó szimpátia mély barátsággá majd szenvedéllyé alakul mindhármuk részéről. A kölcsönös, szenvedélyes közös munka és az összezártság is ad okot újabb érzelmekre a három ember részéről. Margaret kicsit sem volt maradi, sőt... szenvedélyének utat is engedett. Valóban igazi, valós alakja az eseményeknek forradalmian új érzéseinek nem szab utat. Ettől válik igazán emberivé.  A három antropológus egy ágyában néha más nők is megfordulnak, nem csak férfiak. Kapkodtam a fejem, ki kicsoda is és mit is keres ott. A többi részletet a kíváncsi olvasó fantáziájára bízom. A nehéz terepmunkát maláriás láz, a tenger hullámai és a párásan fülledt őserdő mellett a bennszülött törzsek élete teszik színessé. A vérszomjas mumbanyók és tamok furcsa szokásaik sok érdekességet tartogatnak, néha elképesztőek lehetnek az olvasónak.

Ez az édeninek is mondható állapot a közös kutatás 5 hónapig tart, távol a világtól. Nem feszült kalandregény, inkább az érzelmek komoly és mély csatája ez. A három ember lelki vívódásai mellett a munkájuk is éppen olyan fontos nekik, mint az érzéseik. Nagyon szeretnének valami újat, meglepőt felfedezni, megmutatni a világnak. A két világháború között játszódó történetet Margaret Mead antropológus életének eseményei ihlették, azok felhasználásával íródott. Mead a 60-70-es évek tudományos életének elismert alakja volt, aki a Csendes-óceán déli területein, illetve a Délkelet-Ázsiában élő törzsek szexualitáshoz fűződő viszonyát vizsgálta. Az Eufória egy különleges utazásra viszi olvasóit, szenvedélyes, lenyűgöző történet egy díjnyertes szerző tollából.







Lily King angol irodalom szakon végzett, jelenleg angolt, valamint kreatív írást oktat több amerikai egyetemen is. Az Eufória a negyedik regénye, amely 2014-ben elnyerte a Kirkus-díjat és a New England-könyvdíjat, de eddigi kötetei is mind díjnyertesek, amelyeket több nyelvre lefordítottak. King esszéi és recenziói olyan lapokban jelennek meg, mint a The New York Times vagy a The Washington Post.

Tarandus, Győr, 2015

272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584039 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin