Ismét három könyvről röviden. Szerelem, szerelem és a történelem, ami kikerülhetetlenül ott van, keretet ad ezeknek
a történeteknek. Érdemes kézbe venni, olvasni, elmerengeni fölöttük. Igazi "hangulatkönyv" mind a három.
Tomáš Zmeškal: Ékírásos szerelmeslevél
A címe és a borító alapján egy igazi romantikus, szerelmes történetre lehetne gondolni. Nos, szerelem az van, nem is kevés, de a regény inkább korrajz. Mégis a szerelmi szál az, ami nagyon meg fog maradni ebből a könyvből, az tényleg megfogott. Családregény-szerűen megírt, és ettől személyessé válik a sok szálon futó történet. A huszadik század második feléről mesél, de nem romantikusan, és nem hatásvadász módon. A regény története úgy beszél el jó ötven évnyi időszakot, hogy nem ás túlzottan mélyre a kor tragikumában, és nem boncolgatja a cseh rendszerváltás hatásait. Összességében egy jó könyv, ami inkább olyan elvonulós, elgondolkodós, magányos feltöltődésre, elüldögélős hangulathoz illő könyv.
A kongói apától és cseh anyától származó prágai Tomáš Zmeškal (1966) író, műfordító és angoltanár. Regénye elnyerte a rangos cseh Josef Škvorecký-díjat (2009) és az Európai Unió irodalmi díját (2011).
4/5.
Typotex, Budapest, 2013
Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme
Elfeledett képek
A Nők Lapja kiváló újságíróját nem hiszem, hogy be kellene mutatni. Úgy vélem ismeri mindenki az írásait, könyveit. Megkapó élethelyzetek, életpillanatokról mesél most is a Fortepan nagyszerű képeivel kiegészítve. Kiváló ötlet volt így ez a könyv!
Életpillanatok, amik sok esetben évtizedek múlva térnek vissza emlékeinkben. Ott vannak a szívünk mélyén, visszük magunkkal. Fontos emlékek. Szívmelengető, torokszorító írások,
főleg a kötet második fele. Bevallom, akadt olyan történet, amit már már megkönnyeztem. Gyönyörűségesek, csak egyet emelnék ki, de a fél könyvet lazán említhetném. A záró írásnál szem nem marad szárazon. A nagymama otthoni rendezgetés közben a saját ötven évvel korábbi óvodás képét megtalálva, levelet ír az unokának, aki most kezd oviba járni.
Könnyen, gyorsan olvashatóak, de érdemes elmélázni és felidézni saját emlékképeinket, amiket előhívnak belőlünk a történetek. Békebeli bája, hangulata van. Jó volt olvasni!
Könnyen, gyorsan olvashatóak, de érdemes elmélázni és felidézni saját emlékképeinket, amiket előhívnak belőlünk a történetek. Békebeli bája, hangulata van. Jó volt olvasni!
A könyv fülszövegéből:
Egy századeleji hintaló és lovasa, kalapos kisasszony a hóban, sulykoló asszonyok, omnibusz gavallérral. Elfeledett képek – mondja a szerző, de mondhatná: elfeledett életek. Mert A kifutófiú szerelme című könyvében Schäffer Erzsébet megint varázsol. Halk derűjével elvisz oda, ahová kimondva, kimondatlanul vágyunk: emlékeink bűvös útvesztőjéből a jelenbe. S a mesék szálain befelé, önmagunkba, a végtelen történetbe, amit a születésünkkel kapott irgalomból nap, mint nap újrakezdhetünk.
4,5/5
Centrál Médiacsoport, Budapest, 2014
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633411018
Cserna-Szabó András: Puszibolt
„A karamellás nyalóka csak vásári bóvli ehhez képest.”
Nekem nagyon tetszett, pedig ez csupán a második olvasásom a szerzőtől, aki kicsit sem "szívbajos" vagy prűdnek sem mondható. Nem durva, ezt gyorsan leszögezném, nem is hatásvadász módon teszi. Mosolyra fakasztja olvasóit, sőt, cifrázza és ettől még poénosabb, hatásosabb. Az egész kötet alaphangulata vidám. Egészen jól szórakoztam rajta. Külön ügyes fogás, hogy a történetek szereplői néha-néha visszatérnek, a novellák nem teljesen különálló történetek.
A cím ne tévesszen meg senkit, ez nem egy szirupos-hősszerelmes regény
hanem egy olyan novellakötet, amelyben a boldogság és szerelem ritka és
törékeny portéka, sokszor csorba is. Érdemes évente elővenni a hangulat kedvéért is, újra beleolvasni. Szeretni való könyvecske. Olyan istenigazából jókat lehet nevetni, ha vevő vagy erre a humorra. Krizantém Aurél vagy Hullám Rodrigó visszatérő barátokká váltak. Nekem kedvenc lett! Csak ajánlana tudom, jó szívvel!
A könyv fülszövegéből: Nem csak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy
nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a
markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben
elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól?
5/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése