Légrádi Mihály: Endorfin Az első kötetes szerző 1994-be viszi vissza olvasóit. Olvasás után éreztem azt, hogy egészen mások voltak akkoriban a lehetőségek és a világnézetünk is optimistább volt. Várakozással néztünk a jövőbe, és reméltük a változás csak jót fog hozni. A kor megjelenítése remekül sikerült a könyvben: a kárpótlási jegyeket gyógyszer-részvényekre lehetett cserélni, a közéletben az ukrán maffia is szerepet játszott, mobiltelefont még "bunkófon" néven emlegették, és nem is működött mindenütt. Zenében, ami egy fiatal életében kihagyhatatlan, említésre kerül a Nirvana utolsó lemeze, és az öngyilkos Kurt Cobain. Már az ő dalukban is benne van az endorfin, így kikerülhetetlenül fontos volt, mint a boldogság lehetséges módját.
Történetünk három részből áll, az első bevezető oldalakon megismerkedünk főhősünkkel, Harczi Viktor egyetemistával. Akkoriban még volt kötelező katonai szolgálat, ami elől egyetemre "menekült" a mi Viktorunk. Nos, ez a történések okán érdekes, akkoriban ez nem volt meglepő, de ez az apróság nem igazán tette szimpatikussá őt a kiskapuk, kibúvók keresésével.
Viktor és nagymamája különös kapcsolata viszont annál jobban tetszett. A nagyi igazi humorral éli az életet, örök fiatalként egymás felé ragaszkodó szeretettel vannak. Ironikus, viccelődésük üde színfoltja az eseményeknek. A lényegi történések a második részben vannak, ahol nem kevesebbet, mint magát a boldogságot, mint gyógyszert szeretné "feltalálni" Viktor és barátja Péter. A boldogsághormon az endorfin. Ezt agyunk termeli, ha öröm ér bennünket. Igen ám, de mitől is leszünk boldogok, kit mi tesz boldoggá?
Remek ötlet volt, hogy az irodalom felé keresnek és találnak lehetőséget erre. Mégpedig a mesék világában, ott is Andersen A Kis gyufaáruslány meséjét szemelik ki erre. Itt ismét meglepődtem, hiszen a mesék tökéletes választásnak ígérkeznek, de az említett Andersen mese nem éppen vidámságáról ismert. Talán az egyik legszomorúbb meséje a nagy dán mesélőnek.
Viktor nagyon "akar valami nagyot alkotni, létre hozni", adni az embereknek. Tele van tervekkel, lelkesedéssel, amiben Péter társául szegődik. Igazi optimista fiatal, aki ebben látja a világ javulását. A mesterségesen előállított endorfinban. Jól is hangzik, hiszen egyre több a boldogságot kereső, de nem találó, depresszíóval küzdő ember. Hopp, bekapkodunk néhány szemet és máris könnyebbnek tűnik a teher a vállunkon, rózsaszínűbb a világ. Valóban jó lenne, ha ez így megoldható lenne!
Részesei lehetünk a kísérletek, ötletek tárházának, együtt izgulhatunk a sikerért. A találmány egyébként nem mindennapi módon működne: egy szőlőcukor kockára próbálják ráírni a mesét. A szöveg átkonvertálása nem kis feladat elé állítja őket. Akkoriban még a számítógépeken a Windows 95 futott. Kiemelném a regény azon részét, ahol sok találmányról kiderül, magyar az ötletgazda. Nem csak a közismertek, de a floppy lemez alapjait is magyar kreativitásnak köszönhetjük. A tervezés és kísérletezést végül siker koronázza, látszólag minden működik. Azonban az aranyos, kedves nagymama kórházba kerül.... itt a mese és az irodalom ismét nagy hangsúlyt kap. Viktor felolvas a nagyinak, hogy az agyát, szívét stimulálja, boldog állapotba hozza. Meghatóan szép a befejezés, még, ha szomorú is.
A tabletta sorsa érdekelne, még ha csak orvosi rendelvényre lenne kapható is. Sokunknak lenne rá szüksége. Amíg nem lesz elérhető, addig olvassátok el ezt a történetet, érdemes. Érdekessége okán örömet fog okozni, kikapcsol és feltölt. Ami nem kevés! Én jól szórakoztam olvasása közben.
Fontos még tudni a könyvről, hogy Légrádi Mihály Endorfin című regénye a Canon által meghirdetett könyvnyomtatási pályázat egyik díjazottja.
A kötetet a szerzőnek és a kiadónak köszönöm!
Iksz, Budapest, 2015
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 97896324887
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése