Az utóbbi évek egyik legkülönösebb, talán egyik legeredetibb skandináv krimije a Sámándob. Már rögtön az írója meglepetés. Egy francia újságíró: Olivier Truc, aki 1994 óta él és dolgozik Stockholmban. Truc dokumentumfilmeket is forgat, így ismerkedett meg a rénpásztorok különösen érdekes világával. Ezzel a regényével 2013-ban két rangos díjat is elnyert.
Lappföldön nem csak a Mikulás, Joullupikki lakik. A rénpásztorok és rénrendőrök színes és számunkra furcsa világa ez, ahová elvezet ez a történet. Ott, ahol északon, nyáron több, mint 70 napig nem megy le a nap, télen pedig közel 50 napig nem jön fel.
Itt a számik különös világában folyik a nyomozás. A „lapp” nevet a nép tagjai megalázónak érzik, a történet során erősen végig ott van a múlt. Hagyományok, népszokások, amik évszázadok óta nem változtak. Kis előjátéknak olvashatunk egy 1693-ban játszódó epizódot Közép-Lappföldről. A történet végére kikerekedik, miért is volt az előzmény, mit takart, milyen súlyos titkok rejlenek a regényben. Minden adott egy jó krimihez: különösen exotikus helyszín, szereplők, régi szokások és titkok.
Napjainkban, betörés során eltűnik egy különösen ritka sámándob a múzeumból. A szokatlan eseményt újabb is követi, egy rénpásztort találnak holtan, aki gyilkosság áldozata lett. A két főhősünk a rénrendőrség oszlopos tagja, Klemet, aki ötvenes éveiben jár, míg segítő társa az igen okos Nina, újonc. A rend fenntartása a pásztorok és a csordák keveredésének megakadályozásán túl, most egy komoly ügyben kell bizonyítsanak.
Fokozza az események hátterét egy öntelt, kissé beképzelt kolléga, aki bizony "rasszista", folyamatosan Klemet áll a gúnyolódásai középpontjában. Klemet ugyanis számi származású. A frissen hazakerült ritka kincs, a dob alaposan felborzolja a lakosság egy bizonyos rétegét. Ráadásul ENSZ konferenciára is készülődnek a városban.
Több szálon fut a történet. Elmerülhetünk a furcsa és különös rénpásztorok életét bemutató részekbe, valamint a különböző ott élő népek viszonyába. A háttérben önös érdekek mellett, ami a vezető pozíció és a nyereségvágyban nyilvánul meg, a táj és a szokások érdekes egyvelegét kapjuk. Nagyon tetszett és elvarázsolt a történet ezen vonala. A régi szabályok, a réntartás és a mai modern világ keveredése sok érdekes helyzetet adott. A népi hiedelmek, a jojkák és egy régi, titokzatos expedició nyomaira bukkanunk. A szereplők lelkivilága, a hagyományok fontos szerephez jutnak a történésekben. Különleges énekformájuk a jojka, mely átlépve téren és időn kapcsolatot képes teremteni mindenfajta természeti lénnyel. A jojka strófa és szöveg nélküli ének, mely kommunikációs eszköz, ima és varázsének is egyben, nagyon fontos szerepet játszik a történetben. Megismerkedhetünk a számik gondolkodásával, a kiszolgáltatott helyzetükkel, a pásztorélet nehézségeivel.
A betörés és a gyilkosság közti összefüggés egyértelmű, de miért vágták le az áldozat fülét, és miért metszettek bele olyan jelet, amilyet a rénszarvasokéba szokás? Miféle titkokat tud a történetben feltűnő francia geológus? Mit talált a régi, 1939-es kutatócsoport? Miféle sötét titkok lapulnak kint a hegyek közt, mit is ábrázolnak, miről mesélnek a jelek a dobon? A végig feszült és izgalmas történések hangulatát a hideg és az északi fény csodája csak fokozza. Nagyszerű karakterekkel megírt krimi ez. Nekem a geológiai intézet igazgatónője, Eva Nilsdotter volt igazán eredeti szereplő. Pici, de jelentős szerepe jó hangulaltot ad a történetnek, humort csempész a sorok közé. A történet legkülönösebb figurája Aslak. Mély érzésű, egyszerű alakja megkapóan szívszorítóvá válik a krimi során. Felesége iránti tiszta szerelme megható, történetük drámai.
A francia geológus undorító titkai, valamint a nagy bányatársaságok kizsákmányoló magatartása már nem annyira volt újdonság, sajnos elgondolkodtatóan szomorú helyzetről mesél. Egy nép élőhelyének kizsákmányolása, az életkörülményeik "eltüntetése" veszélyezteti magát a népet is. A régi és a mai, modern világunk ütközéseire is felhívja a figyelmet. A családi hagyományok szállnak apáról fiúra, évszázados szokásoknak nem állhat útjába a határ és a rénhívatal előírásai. A rének mennek a maguk útján, élelmet keresve, a csordát pedig kísérik a pásztorok. Ez az életük. Persze a modern motoros szánok, a GPS nagy segítség lehet. Hagyományos szállásterületük nagyjából akkora, mint a mai Svédország, de szétszórtan élnek, és nincsenek többen százezernél.A számik a mai Finnország, Norvégia, Svédország és Oroszország területein élnek.
Fordulatos és elgondolkodtatóan izgalmas történetről mesél a Sámándob. Több, mint krimi.
Jó szórakozást!
5/5.
Animus, Budapest, 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése