2013. december 20., péntek

Charlie utolsó tánca

Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca



                                                           


"Mosolyogj, még ha szíved fáj is,
Mosolyogj, még ha nagyon nehéz is,
Akkor is, ha felhők takarják az eget."
Charlie Chaplin

                                                                     


                                                                                         
Néhány személyes élménnyel kezdeném: 1977 karácsonyán a varázslatot és az élet gondtalanságát élvezve, drámaian hatott a híreket hallgatva: 88 éves korában elhunyt Charles Chaplin. Ott először éreztem azt, mintha egy közeli, jó ismerős távozott volna. Azóta is kedvelem a filmjeit, de akkoriban kimondottan áhítattal figyeltem a Csavargó csetlő-botló figuráját. Azt már akkor is észrevettem: a humor mögött van valami keserűség, mély fájdalom is ebben a szerepben. Talán a szeretet vágya.

Fabio Stassi regénye is hasonló Charlie filmjeihez. Mély szomorúság bujkál a sorokban. Ez egy különleges és kivételes vallomás, a nagy angol komikus, a huszadik század egyik legeredetibb alkotóművészének, Charlie Chaplinnek a vallomása, a halál árnyékában. Levelet ír legkisebb fiának, Christophernek. Pontosan tudja, hogy ő már nem lesz az élők sorában, amikor elolvashatja sorait a fia.

A fiú mindössze kilenc éves, míg apja már a nyolcvankettőt tapossa. Tudja, ideje búcsúznia, ezt
régen egy jósnő is megjövendölte neki, hogy 88 évet fog élni és karácsonykor fog meghalni. Így is történt.  Úgy érzi, a halál már a sarkában van, 88 éves, és hat esztendeje minden Szenteste alkudoznak, amikor látogatást tesz nála az Öreg Hölgy. Már nincs több ereje az utolsó tánchoz.
Megpróbálja a lehetetlent: újra magára ölti a sikeres szerepe ruháit és várja a Halált. Alkut ajánlva neki, még időt kér, hiszen Christoper fiának szüksége lenne rá. Az alku létre jött, ebből lett a regény.
Erről az ajándék hat évről, az életéről szól a történet. Remekül megidézett gondolatokkal adja vissza Chaplin szellemiségét.

"Olyan adósságom van veled szemben, amelyet nem egyenlíthetek ki. Utolsó gyermekem vagy, alig tizenöt éves, és amikor nemzettelek, túl voltam a hetvenen. Nélkülem fogsz felnőni."

Charlie számot vet életével, próbál úgy tanácsot adni kisfiának, hogy levelet ír neki. Abban élete titkiról mesél neki. Arról, amit néha önmaga előtt is próbált elfeledni. Megjelennek a sorokban a félelmei, régi szerelmei.
Honnan is érkezett ő a világba, ír neki éhezésről és nyomorról, egy alkoholista apa és egy bomlott elméjű anya súlyos örökségéről, a cirkusz és varieté lenyűgöző, ámde kegyetlen világáról, egy magyar artista nőről, Eszterről és a szerelem csodálatos érzéséről. Leírja hogyan lett belőle híre komikus, merre vezetett az útja, kitartása, ötletei hogyan tették őt sikeres filmsztárrá, hogyan is született a Csavargó alakja.
Charlie Chaplin először a Making a Living című 1914-es némafilmben játszott, a következő alkotásban pedig, mely a Kid Auto Races at Venice címet viselte, felvette a Csavargó szerepét, amelyet nehéz gyermekkora miatt rendkívül hitelesen tudott előadni, és amely világhírt hozott számára.

"A Kangaroo árut és szerencsétlen nyomorultakat szállított."


Mesél nekünk és Christopernek arról, hogyan érkezett Amerikába. Mesél a napfényről, a kaliforniai filmstúdiók világáról. Mesél a filmek létrejöttéről, azok sikereiről. Valóban a film volt az élete. Megtudhatjuk, miért is került aztán Svájcba, ahol 1952-ben telepedett le. Chaplin negyedik feleségével, Oona O'Neill-lel és nyolc gyermekével Svájcban, Lausanne mellett élt, egészen 1977. december 25-én bekövetkező haláláig.

Vádolták kommunistabarát nézetekkel, ami az alapot adta, hogy nem kapott amerikai állampolgárságot. A korral haladva a némafilm korszak után a legismertebb filmjében a Diktátor-ban (1940) is állást foglalt a fasizmussal szemben. A Nagyvárosi fények sikere után 18 hónapos világturnéra indult, utazása során megfigyelte a nacionaliznus felemelkedését, a gazdasági válság, a munkanélküliség társadalmi hatásait.

Egy nyilatkozata szerint: „A gépeknek szolgálniuk kéne az embert, nem pedig tragédiákat okozva kiszorítani őket a munkahelyeikről”.

Utolsó filmjében, az 1967-es Hongkongi grófnőben már csak egy cameo-jelenetben tűnt fel, a film főszerepeit Sophia Loren és Marlon Brando játszotta.
 Még a filmszakma legrangosabb elismerését az Oscar-díjat is csak 1972-ben (!) kapta meg életművéért. Ekkor már betegen, csupán villámlátogatásra érkezett az államokba.
Népszerűsége sokat tett Hollywood felvirágoztatásáért, alakjával egyéni hőst teremtett.

A regényben bepillanthatunk a kulisszák mögé, Charlie életének  olyan pillanatait nézhetjük, amit talán senkinek nem tárt fel. Őszinte és szívhez szólóan mély vallomás egy emberi életről. Különösen érdekesek azok az éves ismétlődő részek, amikor alkudozik a Halállal. Morbid szomorúsága és megkapó bája az élethez való ragaszkodásról. Valós alapok és némi fikció keveredése adja a történet varázsát. Sok magyar vonatkozása is akad, amitől még személyesebbé válik.

"A HALÁL: Végül is hat évvel több jutott neked, mint amennyi járt volna.
A CSAVARGÓ: Rendes dolog volt tőled."

Mindenkinek ajánlom! Kivételes és megható olvasmány nem csak filmrajongóknak. Olvasmányos könyv egy tartalmas, színes egyéniség életéről, legbelsőbb gondolatairól, érzéseiről. Ezzel is tisztelegve egy nagy művész emléke előtt. A regény nagyszerű borítója jól megidézi a hangulatot,
a némafilm korszak fekete-fehér filmjeit. Somogyi Péter munkája.
              

  Libri, Budapest, 2013
330 oldal · ISBN: 9789633102497 · Fordította: Bíró Júlia



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése