-Boldogságnovellák-" Egyik nap olyan, mint a másik, kérdés, hogy ez ígéret vagy remény."
"Tudják-e, hogy a betegségek oka nemegyszer a lélek gondjaiban keresendő?"
Boldogságnovellák, ígéri az alcím... helyette Kőrösi a magányról ír, a szeretet hiányáról és a halálról. Ezek így bizony elég szomorú, melankolikus dolgok. Boldogság címke alatt nem ezek jutnak eszünkbe. Azért kapunk ám néhány boldogság morzsát is! Könnyen olvasható, elgondolkodtató pillanatokról mesél nekünk.
Kiderül, hűségből kifolyólag is lehetünk magányosak. Egyszerű, sallangmentes sorok. Igazi emberi pillanatok, élethelyzetek vannak a lapokon. Talán arra akarja felhívni figyelmünket az író, hogy figyeljünk magunkra és vegyük észre az apró pillanatokat, amikor boldogok vagyunk. Mert arra, legtöbbször csak utólag jövünk rá.
Angyalka - az első novella címe, ami egy hosszú házasság végéről szól. Erzsike a feleség meghal. A férj magára marad a gyászával. fájdalmával. Szinte a feleségével együtt az életkedvét is elveszíti... ugye ismerős helyzet? Megkapó lírája van. Amolyan visszapillantás az elmúlt boldogságra. Az elengedést is tanulni kell.
Az évszakok is szemléletes képeket adnak a történetekhez. Tetszettek: a Villamos, Szél, Vasárnap, Nyár című életpillanatokat felvillantó meséi is. Kőrösi biztosan jó megfigyelő, nyitott szemmel jár-kel. Olyan, mintha utazgatna egy villamoson és figyelné az embereket, vagy egy padon üldögélve szemlélődne. Kitalálja, megírja az életútjukat, sorsukat. Minden szerelmünk, örömünk és bánatunk ott van az arcunkon, lelkünkben hordozzuk.
"A villamosra felszállt egy asszony, zsákszerű tanárnőtáska húzta a vállát, az ormótlan télikabát kigombolva lógott rajta, csaknem leért a kitaposott, megnyúlt cipőjéig."
Ilyen elkapott, megélt pillanatokból épül fel a mindennapi kis boldogságunk. Amit sokszor észre
sem veszünk, csak amikor már elmúlt, véget ért. Ki nem figyelte már meg az útitársát és gondolkodott magában azon, vajon ki ő, honnan jön és hová tart? Hol van a boldogság? Lehet, elég lenne, ha utólag tudjuk jó életünk volt. Nem felejteni, emlékezni, ragaszkodni a régi örömökhöz, társakhoz, barátokhoz. Lelkünkben őrizni tovább azt, ami fontos volt.
"Kenyeret vett, felvágottakat, tejet, savanyúságot, néha sört is, afféle ételeket, amiket az egyedül élő férfiak visznek haza, a házban, a liftnél köszönt, ha köszöntek neki, válaszolt, ha válaszoltak neki,"
Kőrösi megint olyan szépen ír, meghittek, szomorúan idilliek az ellesett élethelyzetek, pillanatok, amiket elénk tár. Szeretni valóan szomorúak, mégis az őszinte boldogságról, egymáshoz tartozásról mesélnek. Emberiek. Olyanok, amit mindannyian ismerünk életünkből.
Kedveltem még: Szeretni, Mag a hó alatt, Május, Pékkrémes, és a záró novella az Utazás-t.
Külön kiemelném még a Vonatok című novellát! Egy történetben is több kicsi történet. Színek, hangok, fények és árnyékok, boldog és boldogtalan pillanatok. Maga az élet.
Számomra a kötet üzenete még: lassítsunk, figyeljünk a másikra és "Éljük" az életünket. A napi apró kis örömök is fontosak, vegyük észre őket! Valóban a kis semmiségeken múlnak nagy pillanatok.
Köszönet ezért a szép-szomorú élményért!
5/5.
156 oldal · ISBN: 9788081014079
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése