Műkincsvadászok - a film

 Mozi ajánló!

 Örök kérdés:               

Melyik a jó sorrend? A könyv és utána a film, vagy előbb film és aztán a könyv?
 Illetve, film után érdemes kézbe venni, olvasni is a történetet?
 Szerintem is sokszor, általában a könyv többet ad, kerekebb, de néha a film is sokat segíthet a regényen: feszesebb, pergőbb lehet a sztori. Élmény lehet mind kettő, de természetesen jól el is lehet rontani. Láttunk már példát mindkettőre. Most előbb láttam a filmet, és hamarosan olvasom is.


A Műkincsvadászok a normadiai partraszállás és a győzelem napja közötti időszak krónikája – a világ legnagyobb kincsvadászatának és hőseinek állít emléket. Nem akció film, de nem is igazán háborús film. A hátteret, a háború adja persze, de inkább a mentésről szól. Megmenteni a múltunkat, hogy legyen jövőnk!
Ez a fő gondolata a filmnek. Nem mindenáron, de lehetőséget kell adni az utánunk jövő generációnak is, hogy élvezze, lássa ezeket a páratlanul szép kincseket. Nem lehet kisajátítani csak egyetlen embernek...

A II. világháborút és annak következményeit egy egyedi szemszögből és szempontból mutatja be. Szójátékkal élve, a téma elég monumentális, rengeteg helyszín, szereplő és időpont így egyáltalán nem volt könnyű dolog alig 2 órában körbejárni. Talán ezért tűnik kissé kapkodónak. A film hol vicces, hol megható, hol pedig drámai. Emberi sorsok villannak fel a háború borzalmaiból: a lelkes múzeumi dolgozó hölgy, (Cate Blanchett), a hatalomnak behódolt igazgató, (nagy pillanata a filmnek a családi ebéd), illetve maguk a vadászok. Ki miért is került ebbe a remek csapatba, hogyan érez a háborúról, mi motiválja tettét.

 Mialatt Hitler megpróbálta átvenni a hatalmat a nyugati világ felett, a katonái módszeresen megkeresték és begyűjtötték Európa legszebb szépművészeti alkotásait. A Führer titkos raktárakba rejtette, amit a felépítendő linzi Führermuseumba szánt, illetve katalogizálta azokat a degenerált alkotásokat is, amelyeket el akart pusztítani. Az ellenséges vonalak mögött azonban egy maroknyi katona: brit és amerikai múzeumi szakember, restaurátor, építész, történész azért küzdött, hogy visszaszerezzék, megmentsék civilizációnk kincseit

Némi "piszkostizenkettő" feelingje is van a fimnek, de ez nem baj. A történet valós, megtörtént esetet mutat be. Clooney és csapata (Matt Damon, Bill Murray, John Goodman) mindenre hajlandóak, hogy megállítsák a Fürher tervét!
Ahogy halad előre a cselekmény, úgy kezd egy egyre inkább koherensebb hangulat és érzés átjönni a filmből és szellemül át a néző. Itt sok sok szép pillanatot mutat a film: a templomban lelőtt amerikai katona, vagy a gyerek, aki lövöldözik...
Mindemellett maguk a kincsek: a csodálatos brüghi szárnyas oltár, vagy Michalengalo Madonnája. 
Nagyon nagy veszteség lenne, ha ezek is a háború áldozatai lettek volna.

Érdemes megnézni és gondolkodni: a befejezése pedig kimondottan az értékét emeli. Arra próbál rávilágítani: bár ketten is az életüket adták a kincsekért, de megérte. Így még mindig gyönyörködhetünk a Mona Lisa mosolyában, vagy épp a Calais-i polgárok szoborcsoportban.
Az biztos: fél Hollywood ott van a filmben, de igazi nagy alakítást azért nem láttam. A rendezést talán másra kellett volna bízni. Egy kanál "erőspista" nem ártott volna a filmnek. 


A film már a mozikban, a könyv pedig a Libri Kiadónál jelent meg. Olvasás után a könyvről is írok!

Az előzetest itt nézhetitek meg:





     

A Teve Klub és A gyűjtők

David Baldacci: A Teve Klub sorozata
  


















David Baldacci kémregény-sorozata fordulatos és izgalmas olvasmány. Legújabb műveiben az amerikai hírszerzés, az elnök védelmét ellátó titkosszolgálat és számos más elitalakulat rejtélyekkel teli, kevéssé ismert világába enged bepillantást. Közismert szervezetek életéből kapunk ízelítőt és kapunk képet munkájukról
Tizedik magyarul megjelenő regényében fura csapattal ismerkedhetünk meg, amelynek tagjai további könyveiben is főszerepet játszanak majd. Mi is ez a titkos Teve Klub?

Négy különc, idősödő férfi alkotja, akiknek se múltjuk, se jövőjük. Tagjai egyéniségek, szerethető hősök, igazi emberi jellemekkel: a csoportot (egy hajdani CIA-ügynök, egy kényszeres-mániás számítógépzseni, egy vietnami veterán hírszerző és egy tudós könyvtáros) alkotja.
Azt szeretnék kideríteni, mit miért tesznek országuk vezetői, ezért időt s fáradságot nem kímélve tanulmányozzák a legmagasabb kormányzati köröket illető, vadabbnál vadabb összeesküvés-elméleteket, elemzik az aktuálpolitikai eseményeket és a kormány gyanúsnak vélt ügyleteit.

 Az egész történet egy véletlennel veszi kezdetét: egy gyűlés után szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, amit persze nem úgy tüntet fel a rendőrség. Sőt, az elkövetők is magas körökbe tartoznak. Igazukat bizonyítva keverednek különböző kalandokba. Ezek során bizony nem egyszer az életükkel is játszanak. Mindezt az igazság érdekében teszik. Ugye, mondani sem kell, az álcázott öngyilkossággal egészen nagyszabású tervet lepleznének el. Nevezetesen az elnök élete is veszélybe kerül, ami egyéb más politikai erőknek is kedvező lehet. Ami a szálakat mozgatja: az elhívatottság, hatalomvágy és a bosszú. Elgondolkodtatóan alapos képet kapunk arról a nemzeti ellenállásról, ami az Egyesült Államok külföldi politikáját kíséri. Nevezetesen az iszlám világa, az arab kérdés az,  ami igazán a háttérben a szálakat mozgatja. És egy elvesztett édesapa emléke.

A szeptember 11-i események után íródott könyv nagyon is valós képet ad az elhívatott, akár saját életüket is feláldozó merénylőkről. Egy jól szervezett, profin összehangolt merénylet és ami mögötte van. Jól érzékelteti, mutatta meg számomra, hogy a rossz és a jó között milyen keskeny is az a határvonal. Szimpatikus és szerethető a négy főhős, de a mellékalakok is emberiek, kidolgozottak. Filmszerűen izgalmas, fordulatos a történet. A tanulságon érdemes elgondolkodni. Egy jó thrillert kaptam, ami a szerző hozzáállását, gondolatait  is tükröző véleményét mondja el egy kényes témában.

 Európa, Budapest, 2009

556 oldal · ISBN: 9789630787963 · Fordította: Komáromy Rudolf

A gyűjtők (Teve Klub 2)




A négy főhősünk visszatér és újabb meglepő kalandokra hívja olvasóit. 


Washingtonban profi módon meggyilkolják az amerikai képviselőház elnökét. Kisvártatva megölik
a Kongresszusi Könyvtár egyik igazgatóját. Úgy, hogy senki nincs a közelében és egészségi állapota is kiváló. A hirtelen halál és a merénylet között senki sem lát összefüggést, leszámítva a Teve Klubot.



A történet központi helye a Kongresszusi Könyvtár, ami úgy tűnik veszélyes munkahely. A Teve Klub kiegészül néhány nagyon profi és rátermett figurával,igazi svindlerekkel. A történet elején velük ismerkedhetünk meg. Majd  a csinos Annabelle egyesíti erőit a négy különc figurával. Nagyon szerethető és igazán érdekes karakterek mindannyian. Oliver Stone az ész, ő a társaság motorja. Igazán főszerepet kap a történetben a könyvmoly könyvtáros Caleb is. Hiszen az események ott, a könyvtárban érnek össze. Méltó folytatása ez a rész is remek izgalmakat hordoz magában. Baldacci gördülékeny stílusban ír, egyik legjobb sorozata lett ez a regényfolyam.

Persze az ellenfél sem akármi. Profi, jól szervezett kémhálózattal állnak szembe, akik jó pénzért hazájuk összes hadi és egyéb titkait kiárusítják. Hiába, a pénz mindig nagy motiváló erővel bír. És valahogyan sosem elég... Annabell és két társa pedig szintén az emberi butaságra, hiszékenységre építve nyúlnak le negyven millió dollárt egy kaszinó tulajdonosától.
Az események itt is filmszerűen pörögnek, a történet utolsó 200 oldala letehetetlenné válik. Sok sok érdekes mellékszállal, adalékkal: nos, hogyan lehet negyven millió dollárt lenyúni, miért és hogyan is kell roppantul ötletesen megölni egy könyvtárost, majd a szomszédját? Hemingway magánélete és sok érdekes „gyűjtemény” is felbukkan a könyvben, sőt szól egy felejthetetlen könyvritkaságról (Öbölzsoltár) és az e köré kapcsolódó gyilkosságok egész hálójáról.

Nem akar magas irodalomnak látszani, nem is az. Csupán „csak” profi módon szórakoztató és fordulatos kémtörténet a zsáner legjobbjától. Célját eléri izgalmas, jó szórakozást adó, meghökkentő fordulatokban gazdag olvasmány ez a regény is.
Nem csak könyvritkaságokat lehet gyűjteni. A cím nagyon találó, a folytatás pedig mi más is lehetne ezek után, mint A bosszú.

A Teve Klub sorozat részei: A Teve klub, A gyűjtő, A bosszú, Isteni igazság, A pokol tornáca.    





Európa, Budapest, 2010

460 oldal · ISBN: 9789630789769 · Fordította: Komáromy Rudolf

Tizenhárom almafa

Wass Albert: Tizenhárom almafa 




                                              



"Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."






Miért is aktuális, miért is ajánlom mindenkinek olvasásra Wass Albert ezen könyvét? Aki netán még nem olvasott a szerzőtől, annak remek ismerkedési alkalom ez a könyve. Aki pedig már olvasott Wass Albert írásaiból az tudja, ismeri mire is számíthat. Szerintem most is érdeklődésre tarthat számot az 1953-ban íródott regény.

Miről is szól a Tizenhárom almafa történet?
Röviden a túlélésről, az egymás melletti, békében való létezésről. Mindezt a székely humor jellegzetességével, táj és emberábrázolással teszi teljessé. A politikai felhangot nem nélkülöző történet a a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiba enged bepillantanunk. Az egyszerű kisemberek élete a nagypolitika árnyékában.

Erdély egy része egyik pillanatról a másikra visszakerül Magyarországhoz, (második bécsi döntés).
Románok kimennek, magyarok térnek vissza. A szegény székelyek pedig élnek, élni próbálnak az "odafönt", íróasztalnál meghozott döntés árnyékában. Majd az oroszok is megjönnek a második világháborúval, mégsem háborús a történet, nem a fronton játszódik. A politikai viharok hatással vannak az ott élőkre. Nem is igazán értik mindig, mi miért is történik velük, felbolydult világukban.

Ez a fő vonal, ez a mondanivalója a regénynek: megpróbálnak élni, létezni, túlélni. Hol székely leleményességgel, humorral, hol pedig némi huncutság árán is. Nagyon szemléletes pillanata a regénynek az elvtársi medvevadászat. Talán ez a valóságban is megtörtént, lehet nem is olyan régen...

Mózsi alakja kiemelkedik, családszeretete példaértékű. Amolyan "jég hátán is megél" figura, minden helyzetben feltalálja magát. Férfiminta a ma emberének is. Ragaszkodása, felelősségérzete a családja iránt elismerésre méltó. A kicsi Mózsi, apja szakasztott mása, kicsiben. Világlátása, ébredező öntudata és apja tanácsai segítik eligazodni a felnőttek világában.

Egyszerű és olvasmányos stílusban megírt történet, szinte népmesei elemekkel. A kisember humora, élni akarása, a nem lehet feladni, lesz ez jobb életszemléletre bizony ma is szükség van. Nem a gyűlöletre, hanem a békés egymás mellett élésre tanít. Az elfogadásra és a másik segítésére.

Szépen megírt, hangulatos regény a politikai viták kereszttüzében emberek, életek állnak.A klasszikussá vált, igazi nagyregényei mellett ez szerintem nagyon alkalmas (nem, nem kötelező olvasmánynak), kiegészítő, gondolatébresztő olvasmánynak a történelmi tananyag mellé. Jellemzően ez az a része történelmünknek, amiről sokat beszélünk, mégis igazából keveset tudunk.
Az almafa pedig, mint jelkép a túlélésre. Erős vesszőket hajt, hiába vágták ki  a törzsét. Élni akar, nem adja fel. Nekünk sem szabad.

Férfi létemre bizony a végére elérzékenyültem. Volt, hangosan felnevettem és volt, hogy szomorúan olvastam a sorokat. Tudom, sokan vitatják, de igen, szerintem is a megélt évek, sok sok más egyéb olvasása, másképpen hozza egy egy könyv értékelését, hatását. Nem tudhatom, egy húszévesnek mi jön vissza az olvasottakból.  Uz Bence, Ábel és Mózsi az irodalom remek karakterei. Példaértékűek a ma emberének is.

 Mózsi az író másik kötetében is feltűnik, de sajnos ott sokkal szomorúbb a befejezés. Merem ajánlani azt is, ami folytatásnak is tekinthető, címe is sokat sejtető: Elvásik a veres csillag.
Izgalmas olvasási élményeket! 
        
"Tudni kell, hogy amikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik."

(első mondat)

 Eredeti megjelenés éve: 1953

 Mentor, Marosvásárhely, 1999

260 oldal · ISBN: 9739263945

Hazaviszlek, jó?

Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?  




    









        "Minden megtörténik, a legvalószínűtlenebb dolog is megtörténik. Minél valószínűtlenebb, annál inkább, de még ez se szabály. Egyszerűen megtörténik, ne kérdezd, miért. Ha van sapkája, ha nincs."
                                                                                           


Amikor tavaly nyáron elolvastam az Akváriumot, TK első regényét, azonnal rajongója lettem. Bár voltak félelmeim, mi van, ha a többi mégsem olyan jó írás? Előzőleg csupán itt-ott futottam bele néhány versébe, tárcába, novellába, most azonban minden kellett, ami elérhető tőle. Itt, ennél a novelláskötetnél, már a harmadik novella után éreztem, ez is 5 csillagos lesz. Jó válogatás, erős történetek ezek, mind hangulatában, mind tartalmában magával ragadóak. 

Alig néhány hete írtam a Pixel című kötetéről az írónőnek, ami szintén nagyon megfogott. Ez a 2009-ben megjelent válogatás tárcák és novellák gyűjteménye sem okozott csalódást. Tartotta a szintet, volt ahol jókat nevettem az ellesett, megélt pillanatokon. Nyitott szemmel járva, gyermeket nevelve sok kedves életesemény felvillant a történetekben. A pillanat humora, annak megjelenítése tetten érhető ezekben az írásokban. 

Igen, vigyél haza, mert jogom van tudni, Kuala Lumpurban milyen idő lesz holnap. Amúgy pedig tényleg "nem köll mindig odanézni".

A Mikulás három élete és a többi eset mind igazi életet hordoz magában. És Milyen volt szőkesége… valóban jó leveseket főzött. Családunk szemefénye, és a Kalap közepe is megvolt.
A Szólánc és a Kitántorogtak novellák mindennél többet mondanak el a mai hazai helyzetről, pedig 2009-ben íródtak. Drámaian döbbenetes mindkettő, aktualitásából semmit nem vesztett.  Elgondolkodtató és drámai témafelvetése van. A legszomorúbb, hogy valós, megtörtént esetekről szól. A saját nyomorát, bánatát egy sötétebb bőrű, magányos nőre és gyermekére vetítő gonosz és megkeseredett ember ellen nehéz védekezni egy vonaton. Pláne, ha a többi utas is inkább nem akar látni, sem hallani, vagy hasonlóan elkeseredett legbelül. 
A Kitántorogtak esetében már a cím is mindent elárul. Elképesztően reményt vesztett és kilátástalan ez a helyzet. Félelmetes jövőképet fest elénk. Mi lesz velünk, mi vár ránk? Akár akik elmennek, de akik itt maradnak azokra is. Talán az egész kötet egyik legsúlyosabb gondolatai ebben olvashatóak.

"Valamiért a rovás szó jut eszembe róla, tizenöt rovás képzelek egy nyírfakéregre. Tizenöt évet, tizenöt végtelen telet. Ennyi idő alatt kamasszá cseperedik egy gyerek, ennyi idő alatt el lehet felejteni egy nyelvet, és ennyi idő alatt lombossá nő az elültetett fa, megöregszik a kölyökkutya. Ennyi időre útlevelet se adnak, annyit öregszik az emberi arc."

Lélekkel teli, emberi az életünket elkísérő házikedvencekről szóló Űrkutyák és az Űrcica írások is. Tetszett a napi pillanatokat megmutató anya és gyermekéről szóló történetek is. Különösen, amikor a gyermeki lelkesedés múmiát óhajtana készíteni egy kiállítás hatására.
Megragadott a Térkép, a Talált levél és a Vót című írás is.
Lassan mindent felsorolok, de az öt részre osztott válogatásban elmerültem, és feltöltődtem.
Tóth Krisztina retro érzéssel, finoman, elegánsan és nőiesen idézte fel az én ifjúságom is. Olyan hasonló élményeket éltem meg, amik az írásokban is fellelhetőek. Minden történet sajátossága, hogy egyéni hangulatúak, magyarosak.

"A Föld nevű bolygó találomra kiválasztott pontján tartózkodom emberi testben."

Igazi bravúrként az Örkény szellemét idéző, igazi abszurd humor is megjelenik a Sors, nyiss nekem tért fejezet írásaiban.  Egyszerűen pazar, örülök, hogy rátaláltam ezekre a könyvekre. Szeretni való írások rólunk emberekről, a jelen világról körülöttünk. Az életünkről.
Jó, hogy van egy Tóth Krisztina, aki ezeket ilyen emberien és csodásan elénk tárja.
Szóval TK hozta, megőrizte kedvenc státuszát. Nálam végleg bekerült közéjük. Ezek a könyvek olyanok, amit bizony mindenkinek a kezébe adnék, olvassa el! Ismerős élethelyzetek, mai és jellegzetes írásai mindenki szívéhez utat találhat. A könyvben szereplő írásokat többek között a Nők Lapja, a Népszabadság és az Élet és Irodalom közölte.
Fontos, hogy a Magvető kiadásai tetszetősek, jól kézre állnak, szép a szemnek a tördelése, jó olvasni ezt a betűtípust. Nekem a borító meghökkentő képe is tetszik. Erre azonnal felfigyel az olvasó. 

"Most mégis szeretett volna megszólalni és mondani valamit, úgyhogy azt az egy mondatot kezdte ismételgetni rekedt hangján, amit az utóbbi időben az összes emberi lénytől hallott: – Gyerre ide, gyerre ide! Hazaviszlek, jó? Hazaviszlek, jó?"


5/5

 Magvető, Budapest, 2009

238 oldal · ISBN: 9789631427431

Nézd, ki van itt

Timur Vermes: Nézd, ki van itt

   

„A gonosz győzelméhez egy dolog szükséges, hogy a jó ne tegyen ellene semmit.”

 

 

Timur Vermes német újságíró: édesapja magyar, édesanyja német származású.  Egy igazán abszurd ötletből született a történet: Hitler nem halt meg, és visszatért...

Mit talál, mit kezd ezzel az új, mai világunkkal és legfőképpen, mit szól ahhoz, hogy Németországot egy nő irányítja?

2011-ben Hitler egy parkban ébred több évtizedes álmából. Egy újságosbódéban alszik, az emberek pedig nem ismerik fel, illetve azt hiszik, hogy egy tehetséges színésszel van dolguk, aki jól alakítja Hitlert. 

Az egykori náci vezért természetesen nagyon is elképesztik és  felháborítják a 2011-es németországi állapotok: az utcán rengeteg a török (akik ráadásul Németországban laknak) és az országot egy nő vezeti, ami az ő korában lehetetlen lett volna. Hiába, no, 66 évet átaludt. Így az ő szemén át láthatjuk mivé lettünk…alapos görbetükröt tart elénk, fricska ez nem csak a médiának.

Az újságosnál lakó Hitlerből végül médiasztár lesz: meghívják egy népszerű tv-műsorba, (aminek  egy török a házigazdája), és felkerül a Youtube-ra,  majd a politikában is kipróbálja magát: a gyorshajtók és a járdán hagyott kutyapiszok ellen kampányol. Igazából a hasonlóság miatt tisztelik, sőt, a mai kamaszoknak a Chaplin film sem mondd semmit... (menjetek és nézzétek inkább azt a filmet: Chaplin: A Diktátor).

Az egyes szám első személyben megírt történetet maga Hitler meséli el nekünk olvasóknak. Az eladási listák is a sikerről árulkodnak: angol mellett még 17 nyelven jelent meg a kötet. A német könyvlistákon olyan neveket utasított maga mögé, mint Paul Coelho vagy Ken Follett.

A regény szerintem döbbenetes, meghökkentő, mai világunkról és a mai fiatalságról festett képe megrázó. Elgondolkodtató, mégis hatásvadásznak tartom. Az ötlet jópofa, sőt a borító is a tavalyi év egyik legjobbja. Talán nem kellene "médiasztárt" csinálni sok millió ember gyilkosából. 

A zsidókérdés picit sem vicces, Hitler sötét és aljas figura. Mégis, valahogyan drámaian vicces a könyv.  Szórakoztat, ami önmagában is abszurd... egy Hitler könyv, hogyan lehetne szórakoztató? Így. Bőven akad humoros rész, szatirikus hangneme olvastatta magát. Talán ami megrázó, hogy azért ma is akadnak hasonló emberi csoportosulások, ami a vezér nézetein alapul. A fordítás is hozzátesz a remek kivitelhez és tartalomhoz. Éles kritikája, néhol sziporkázó humora van. Tény, nem egy megszokott témát ábrázol, nem megszokott módon.

Ajánlom minden kicsit is kíváncsi érdeklődőnek. Meglepően jónak fogja találni. Nem az a "kihagyhatatlan" kategória, de mindenképpen érdemes egy olvasásra. Meghökkentően jó és reális szatíra. Friss, mai és tanulságos. 

Az alapötlethez hasonlót  Moldova György már évtizedekkel ezelőtt írt,  azt is ajánlom! Akár összehasonlításnak is érdekes. Nem akartam kézbe venni, elolvasni, mégis meggyőzött: érdemes volt.

Eredeti mű: Timur Vermes: Er ist wieder da 
Német megjelenés éve: 2012.
                                                                         

Libri, Budapest, 2013.

ISBN: 9789633102848 · Fordította: Nádori Lídia 

A Moszad ügynöke és az angol lány

Daniel Silva: A Moszad ügynöke 

és az angol lány

                                                 

Madeline Hart a fiatal és csinos angol lány Korzikán nyaral. 
A brit kormánypárt tagja, aki előtt fényes karrier áll, hajtja a becsvágy, az érvényesülni vágyás. Egy ebédről, amit egy a társasága számára ismeretlen férfival fogyasztott el, nem tér vissza a bérelt villába. Látszólag ennyi az alaptörténet. Azonban a hiábavaló nyomozás sem találja meg a lányt, még csak értékelhető nyomra sem bukkannak. 

Itt lép a történetben a szuperkém és restaurátor, Gabriel Allon. Innen veszi kezdetét igazán a történet. 

Ugyanis nem akárki kéri fel Gabrielt, találja meg a lányt: maga a miniszterelnök, Jonathan Lancaster  aki a lány titkos szeretője. Hét napjuk van, különben a lány meghal. Innét már sejthető, több van a dologban, mint gondolnánk. Gabriel és társa Keller 5 nap alatt a lány nyomára akadnak, majd a váltságdíj átadása következik és mindenki boldog lehet.

Azonban Silva mesterien csavar egyet az eseményeken. Kiderül, a lány elrablása mögött sokkal több dolog is van. Például, olaj, orosz maffiózók, lefizethető politikusok (csalódott szerelmes) és az energiakitermelési lehetőségek megszerzése. A politika világa, a hatalom megszerzése mind szerepet játszik a történésekben.

Izgalmas és fordulatos a történet, profin megírt kémregény. Olvasás közben Frei Tamás könyvei is eszembe jutottak. Daniel Silva is erősen hangsúlyozza, minden hasonlóság a valós élettel csak a véletlen és az írói fantázia szüleménye lehet. Valójában az elénk festett kép nagyon is valós, elképzelhető. Ettől válik hitelessé ez a regény. Pörgős, akciókban bőséges kémtörténetet olvashatunk. Az események szinte filmre kívánkoznak. Tartalmas és bizony elgondolkodtató az események sora. Mi is történik a függöny mögött, a politika és hatalmi harcok színpadán.

Fontos és szimpatikus szereplő a korzikai keresztapa, aki segítséget nyújt Gabrielnek ezt a szövevényes ügyet kideríteni. Nem mindig tudjuk ki is mozgatja a szálakat, azok hol és kinél futnak össze. A végső leleplezés is tartogat izgalmakat és nem várt meglepetéseket. Mi lesz Madeline sorsa?

Erről nem árulnék el többet, nem leszek poéngyilkos. Lesz meglepetés, nem is kevés. A kalandok a marseille-i bűnözők alvilágától egészen Szentpétervárig, majd Moszkváig nyúlnak. Az igazi bűnözők sokszor öltönyben és nyakkendőben járnak. A végső csavaros fordulat hoz meglepetést az olvasónak.

A történet során képet kapunk Gabriel és bájos felesége, Chiara életéről is. Igazán jó párost alkotnak ők. Életük a könyv végére egy újabb és kellemesebb eseménnyel bővül. De ez már a következő történet része lehet. Az bizonyos, keresni fogom az előző kalandokat is. A könyv remek kikapcsolódást nyújtott, szinte egyvégtében kiolvastam.

Ajánlom mindenkinek, aki nem ismerné ezt a remek sorozatot. Kaland és izgalom minden megtalálható a kötetben. A gyönyörű, szép kivitelű borító is emeli a könyv értékét.

                                                                                                        

Daniel Silva: amerikai bestseller író. Könyvei több mint 30 országban jelentek meg. 

 1960-ban született,  nemzetközi kapcsolatokból diplomázott. Írói karrierjét újságíróként kezdte.

Dolgozott a Közel-Keleten, majd 1987-ben tért vissza Washingtonba, ahol a CNN producere lett egészen 1997-ig, amikor is kiadták első regényét (The unlikely spy),ami hatalmas sikert hozott. Olyannyira, hogy otthagyta a produceri munkáját, és „főállású író” lett. Mint látható sikerrel teszi a dolgát,.

További könyvei közül több is bestseller lett: A Moszad ügynöke és az oligarcha 2009-ben, ezt követte a Rembrandt ügy 2010-ben, majd  A Moszad ügynöke és az európai terrorhullám 2011-ben. Daniel Silva jelenleg is Washingtonban él feleségével, Jamie Gangellel és két gyermekükkel.

5/5

Köszönet az Ulpius-ház Kiadónak!

                                                                      

 Ulpius-ház, Budapest, 2013

ISBN: 9789633831502 · Fordította: Tóth Attila

 

Budapest, nőváros

Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros 



                                              


         "Budapest például egy hervadófélben szomorkodó asszony, aki időnként a sminkkészlethez nyúl, s megrázza magát,"


Ez a könyv volt a hatodik olvasásom az írótól. Visszavonhatatlanul rajongó lettem. Tetszett már az alap gondolata is: " „Vannak női városok és vannak férfivárosok is," Szeretem a stílusát, azt a hangulatot, ami Kőrösi könyveiből árad, ahogy mesél. Szeretem az ismétléseit. Meglepő, de ugyanazok a szavak, mondatok néha egészen mást idéznek fel másodszorra, mint előszöri olvasáskor.

Kőrösi szereti a Ferencvárost ez kiderül ebből a könyvből, ahogyan a fülszöveg is ígéri: Budapestet és főleg szűkebb lakhelyét, Belső-Ferencvárost jeleníti meg könyvében. Erről olvashatunk novellákba szőtt meséket, gondolatokat. Néha csak épp egy vagy két mondatos kis gondolatszilánkokat.

" Hit
Azt mondja, megbizonyosodott, arról, hogy nem csak a test pusztulhat el úgy, hogy a lélek tovább él, de a lélek is kiröppenhet a testből, s az mégis működhet tovább."

Ez volt az egyik kedvencem a könyvből, ez az, ami megfogott. Mély igazságtartalma nem kérdéses.

Arrafelé talán még az eső is másképp esik.

"Mifelénk még az is szép, ha esik az eső, akár apró szemmel permetezget, akár kövér buborékokkal pattog az aszfalton, sűrűn záporoz,"


Andalítóan szép a hangulata, kivitele ennek a könyvnek. Megelevenedik a múlt és nem csak képekkel.  Olyan "kézen fogsz és haza vezetsz" szerű.
Sétálunk az íróval, Ő pedig mesél nekünk. Mesél szerelmekről, tulipánokról, kidobott heverőkről és a dzsumbujról is. A történetekben pedig emberek, sorsok villannak fel. Nem jó egyvégtében elolvasni a könyvet, mivel az ismétlések miatt unalmassá válhat, de elő-elővéve, olyan megnyugtató és elvarázsoló, békebeli hangulatot hoz elénk, amire szükségünk lehet. Alig 224 oldal, egy hétig olvastam. Szemezgettem, lassan élvezve különleges ízét, hangulatát. Nem lehet, és nem is kell mohón befalni ezt a könyvet. A hangulata este megnyugtatott, velem jött másnap is. Andalítóan szép élmény volt!

                                                       A Ferenc-körút régi házai


   

Tetszett a régi női bölcsesség:
"Arra a kérdésre, hogy vajon mi volna a hosszú és boldog házasság titka, egyszer egy okos asszony habozás nélkül vágta volna rá a választ: etetni kell a bestiát!, tévedés ne essék, ő valóban az evésre és valóban a férjére gondolt, s arra, hogy a legérzékenyebben rezdülő szívhez is a gyomron át vezet az út,"  

                                                                                                 

Régi kávéházi hangulatok, éttermek és kifőzdék, a Vásárcsarnok hangulata is felvillan a történetekben. Budapest az imádott nő. Néhány novella már ismerős volt a  Milyen egy női mell? - Hazánk szíve című regényből. Mégis jó volt újraolvasni. Izgalmas és tanulságos történetek elevenednek meg a lapokon a Ferencváros házairól, jellegzetes épületeiről, régi emberekről.
Nem mellékesen korabeli, gyönyörűségesen szép fotókkal van illusztrálva, ami még jobban hozzájárul a hangulatkeltéshez.
Néha csak egy lámpaoszlop, az idő varázsa, elmúlt pillanatok, emberi életek elevenednek meg a képek segítségével. Természetesen már a borító fotó is megragadja a szemünket, Czabán György fényképeit és a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény archív fotográfiáit láthatjuk a kötetben.

                                                    A Bakáts-tér temploma

 Nehéz kiemelni a novellák közül, hiszen, valami miatt mindegyik megfogott. Persze a hosszabb írásai hangulata és történetei jobban fogják az olvasót. Jobban belefeledkezik ebbe az elmúlt világ pillanataiba, történeteibe, régi emberek, épületek sorsába. Néhány a szívemnek kedves történet: a kezdő Szerelem, majd a Tulipán, Eső, A por szaga és a Hókígyó, Pápa, Fúj a szél, és a Meggyvér címűeket választanám. Ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, akár a szerzővel való ismerkedésre is remek alkalom. Nem csak Budapestet ismerheti meg, de aki netán még nem olvasott semmit az írótól, kezdő, ismerkedő olvasásnak is remek kötet! Utána jöhet sorban a többi könyve, nálam a kortárs magyar írók között bizony kedvencem lett Kőrösi Zoltán. A Budapest, nőváros című könyv 2004-ben az Édes Anyanyelvünk pályázat 1. díját nyerte el, illetve megkapta 2005-ben az Év könyve kitüntetést. Ebből a kötetből tv-film is készült Vizy Mária rendezésében, 2008-ban.

  

  

                  
 Kőrösi Zoltán:  
1962. március 14-én született Budapesten. A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakon diplomázott 1987-ben. 1989-ben Lisszabonban, Portugáliában élt. 1990-2007 között a Magyar Rádióban dolgozott, 1995-től a Magyar Rádió Irodalmi szerkesztőségének vezetője, 2002 júliusától 2007 áprilisáig a (a megszüntetésig) a Művészeti Főszerkesztőség főszerkesztője volt. 2007. december 31-én távozott a Magyar Rádióból.

Volt lapszerkesztő (Kritika) és könyvsorozat (JAK-füzetek) felelőse, dramaturg és forgatókönyvíró, tanár és műsorkészítő. 1998 óta több éven keresztül tagja volt a MEDIAWAVE-Fényírók fesztiválja nemzetközi zsűrijének, illetve 2001-2008 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány játékfilmes szakkollégiumának.
Foglalkozott tanítással is: néhány szemeszteren át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen volt óraadó.
Első napvilágot látott novellájával 1992-ben megnyerte a Magyar Napló című irodalmi hetilap Örkény István-novellapályázatát. Ugyanebben az évben jelent meg első kötete, a beszélgetéseket tartalmazó Felrombolás című kötet. 1996-ban megnyerte az ÉS novellapályázatát.  2006-ban József Attila-díjat és Jelenkor-nívódíjat kapott, ebben az évben jelent meg a Milyen egy női mell? – Hazánk szíve című regénye. 2011 márciusában pedig A hűséges férfi - boldogságnovellák című kötete, majd 2012 májusában tizennegyedik könyve: Az utolsó meccs - történetek a titkos magyar focikönyvből című gyűjtemény és a Magyarka című regény. 2014 októberében kerül a boltokba a Szívlekvár című új regénye.

            




Eredeti megjelenés éve: 2004
  Kalligram, Pozsony, 2004

224 oldal · ISBN: 8071496332

    

Pixel

 Tóth Krisztina: Pixel
    -szövegtest-                                                



                                                                                           
                               





Az írónőtől tavaly olvastam először az Akvárium című regényét. Meghatározó találkozás volt számomra. Fanyar iróniával megírt története elvarázsolt. Visszafelé haladva az életműben, most a 2011-ben megjelent novelláskötete a Pixel került a kezembe. Az életünk kis emlékmorzsákból, véletlen találkozásokról, pillanatokból épül fel. Erről szól ez a novelláskötet, hozta is a várt hatást. Lenyűgözött. Mint valami emberi "puzzle" kerekedik ki a történet.

Miről is szól tehát a Pixel?
A könyv fülszövegéből: Egymással ütköző emberek és sorsok kavarognak térben és időben, véletlenszerűen találkoznak, ám mégis olyan érzésünk van, mintha egy közös testhez tartoztak volna egykor, csak ezt a testet szétszakította volna valami, ahogyan a könyvben fel-feltűnő párokat is. Fej, szív és kéz: minden testrészhez egy történet tartozik. Humor és keserűség regiszterei váltogatják egymást, hol a közelítés fájdalmas pontossága, hol a távolítás iróniája jellemzi az egymásra épülő történeteket.

A harminc novellát tartalmazó könyvecske a végére egy kerek egésszé, egy emberré áll össze. A fejezetcímek egy - egy testrész nevét viselik.  Számomra leginkább a Tenyér, Fül, Szív, Köldök, Mell, Pénisz, Térd, tetszettek. Az utóbbi kettő meghatóan érzelmes is. Jó volt még a Szem, az Áll, a Fog és az Íny, valamint a Hát története is.


A humorral is átitatott szöveg izgalmas olvasmány. Vajon mikor, melyik már feltűnt szereplő tér vissza a következő kis történetben. Szerettem a tanárnő figuráját, aki egy kiüresedett házasságban él a férjével. Ők több novellában is benne vannak. Érdekes, hogy a férj szemszögéből is olvashattam az életükről, nem csak a nő oldalát mutatta be. Ugyan az, két megközelítésben.
Életszerű alakok tűntek fel a további pillanatokban is: a vidékről Pestre került cigány fiú drámája, a lomtalanítási életképek a mankóval, és a fenyőárus alakja mind mind valós élethelyzeteket tárt elém. Érdekes ahogyan az egykori lúdtalpas kisfiú már felnőttként is megjelenik, megkeseredve az élettől. Olyan igazi életszagú az egész történet. Olyan szép-szomorú, édes-bús.

Tóth Krisztina aprólékos részletességgel szemléli a világot, játékos stílusban változtatja a történet lehetséges irányait. Igazi mély emberi érzések tűnnek elő ezekből az ellesett kis pillanatokból.
Izgalmas, elgondolkodtató könyv, mégsem mondanám egyszerű olvasmánynak a maga 166. oldalával. Lenyűgöző és ütős könyvecske lett ez az emberi pixelekből álló történetek gyűjteménye.

Jó, hogy a sok komor és szomorkás történetsorozat  egy mosolyt adó történettel (a fenék) zárul, ami  picit vidámabb történet, egy reménysugár a végére. Egy mosoly, ami elkísér. Ennyire sok a fásult, depresszióval küzdő, boldogtalan, elmagányosodott ember? Mennyire tud hiányozni egy ölelés, mennyire sokat ad egy önzetlen mosoly!

Szomorú, elgondolkodtató képet fest jelen világunkról, rólunk emberekről. Tényleg ilyenek lennénk? Fásult, fáradt, önző, a másikra nem figyelő, önös érdekek által vezérelt, szeretetre váró-vágyó, megértést kerső emberek?

 „A valóság pedig a legrosszabbra bökött rá, hogy haladjunk, akkor legyen ez.”




5/5

         

Magvető, Budapest, 2011

166 oldal · ISBN: 9789631428681

             

   

Farkas az asztalnál

 Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál


                             


       "Egyszerre megvilágosodtam. Tudtam. Tudtam, hogy apámból hiányzik valami, ami más normális emberekben megvan."



Tanulságos könyv volt ez, bár rémisztően sötét, nyomasztó és kegyetlen. Aparegény egészen másképpen. Témájában is ritka, az apa-fiú kapcsolatot boncolgatja, ami nem túl felkapott téma.
Valahogy az anyai szeretetről, az áldozatvállalásukról és az odaadó gondoskodásról több dicshimnuszt zengő könyv született már. Pedig, mint tudjuk, azért nem minden anya tündér...


Nos, ebben a könyvben anyuci kissé ideggyenge, öngyilkosságra hajlamos nő. Apuci pedig a család réme. Az a fajta, aki kifelé kedves a szomszédokkal és mosolygós, ám otthon félelmetes. Borzalmas lehet egy ilyen családi légkörben kisgyereknek lenni, felnőni. A komor hangvétel már sejteti, komoly problémák vannak ebben a családban.

"A szüleim szombatonként együtt jártak pszichiáterhez Northamptonba. Néha hetente többször is."

Ha ez eddig nem lenne egyértelmű, a történet valós. Az író kegyetlen őszinteséggel tárja elénk a saját gyermekkorát. Kiírta magából az akkor elszenvedett fájdalmakat.

" Természetesen tudom, hogy az apák szeretik a fiukat. Láttam a moziban. Láttam a tévében."

Ám ezt a szeretetet soha nem érezte, nem tapasztalta meg. Édesanyja ugyan figyel rá, törődik vele, de az apai szeretet hiánya óriási ebben a kisgyerekben. Nincsenek közös kirándulások, csak rettegés van.
Anyja egy idő után feladja az apa elleni hiábavaló küzdelmet, kórházba is kerül. Augusten lassan egyedül marad az apjával. Persze a válás lesz a megoldás, bár ez elkésett lépés. Addigra anyja már lelkileg megnyomorítottá válik, szinte  beleőrül a házasságába. A gyerek pedig teljes kiszolgáltatottságban éli életét...






Gyermeket nemzeni és azt felelősséggel felnevelni komoly feladat. Ennek a szülői szerepnek az apa nem tud és nem is akar megfelelni. Ez még megdöbbentőbb. Álarcot visel a külvilág előtt, otthon terrorizálja a családját, megerőszakolja  a feleségét, a család állatait utálja, sőt, hagyja elpusztulni a fia tengerimalacát. A család kutyái sem járnak jobban... Kifelé mosolyog, befelé vicsorog.

Mindeközben a kisfiú álmai, rémálmai színesítik naturális egyszerűséggel a történetet. Mesél az apja gyermekkoráról is, anyja hiábavaló küzdelmeiről. Amikor még volt remény, hogy igazi család legyenek. Érdekes a bátyjával való viszonya is. Szinte nincs is kapcsolat a két gyerek közt. A testvére önállóbb, hamar elmenekül a családi pokolból.

Az apa alakja távol áll tőlem, és ezért nem is tudtam megkedvelni. Nem értettem, miért is nem szereti, már-már utálja a saját fiát. Végig összeszorult gyomorral olvastam erről az eléggé beteges lelkületű (mondhatni szadista) apáról. Ha szavakkal, pillantásokkal ölni lehetne, ő megtette volna.
Igaz, nem volt alkalmam ilyet tapasztalni, bár apa nélkül nőttem fel. Ilyen rémségekről eddig csak hallottam. Mennyire más lehet olvasni róla, mint átélni, nap mint nap tapasztalni ezt a borzalmat.
Sajnáltam persze a gyereket, aki felnőttként sem tudott kilépni az apja árnyékából. A magány, a gyűlölet, a rettegés, a szeretetéhség, az eltaszítottság nyomot hagyott az ő lelkében is. Nem is csoda.

"Apám ült a konyhaasztalnál, szívta a cigarettáját, itta az italát, nézte a kikapcsolt tévét, én pedig nem értettem, miért nem ér rá, mikor nem csinált semmit."

 Egyszerűen egy életen át nem vesz tudomást a saját fiáról. Elképesztő ember. Minek az ilyen embernek gyerek? Szokatlan és nagyon elgondolkodtató könyv. Néhol elég nehezen emészthető. Hol vannak a további rokonok, pedagógusok, szomszédok? Miért hagyják a gyerekeket szenvedni? Senki nem segít, nem tesz semmit.

Nagyon jó, hogy a végén megjelent Augusten jövője. Van remény, bár vékonyka a vonal. Jó volt, hogy megtörte a könyvre jellemző nyomorúságtól terhes, melankóliát. A Farkas az asztalnál egy emlékirat, egy könyörtelen nyíltsággal megírt visszaemlékezés a kegyetlenségről és a remény megváltó erejéről.
A gyerekeket szeretni kell, felelősek vagyunk értük, ha már életre hívtuk őket!

Kelly, Kaposvár, 2008

224 oldal · ISBN: 9789639667631 · Fordította: Illés Róbert

Őrangyalok

Kristina Ohlsson: Őrangyalok 
Fredrika Bergman-3.

                                                                                             



                                  






Nagyon jó írónak tartom Kristina Ohlssont, már a 2012-ben megjelent Mostohák történetével belopta magát a szívembe. Pici fenntartással vagyok a krimit író hölgyekkel szemben,
bár szerencsére akadnak kivételek: Ohlson mellett például a két Karin -Alvtegen és Fossum- is remekel.



Nem tudom, ki mit vár el egy krimi esetében, mit tart fontosnak.
Nála szerintem itt minden a helyén van: szokatlan és izgalmas a történet, jó a nyitása, van lelki pszichológiai része is, a figurái nagyon szerethetőek, esendőek, emberiek. A már említett Mostohák című krimije elképesztően jó volt, pedig első könyves szerzőnél ez ritkán van így. Nekem a következő, Elnémítva is tetszett, bár ott szerintem picit túlbonyolította a szálakat. Ennek ellenére
is egy roppant fordulatos és izgalmas krimi az is. Sőt, aktualitása is van... Nos, a legutóbbi, immár harmadik Fredrika történetben tényleg minden együtt van! Sodró, évtizedeken átívelő igazi sötét történetet olvashattam. A múlt titkai és a jelen bűnei összefonódnak. Bizonyságot nyer ismét, hogy  a pletyka bizony ártalmas és nagyon veszélyes dolog. Egyszer bizony, minden titokra fény derül...


A történet a tavaszi hóolvadással veszi kezdetét. Egy kutyáját sétáltató férfi egy megcsonkított, emberi maradványokkal teli zsákra bukkan.
A rendőrség viszonylag gyorsan azonosítja a két éve eltűnt egyetemista lányt, Rebecca Trolle-t. Egy köldök piercing segítségével, amit természetesen a DNS vizsgálat is igazol.

Innen indul be igazán a történet. A lány szinte nyomtalanul tűnt el,
azóta sem sikerült előrelépni ügyében a nyomozóknak. A baráti társasága és édesanyja is értetlenül állnak a dolgok előtt. Fredrika Bergmannak aprólékos munkával sikerül egy egészen apró nyomra bukkannia. A lány vizsgadolgozatát egy harminc évvel ezelőtti, akkor sikeres mesekönyvíró nőről akarta írni. Ám az írónő szörnyű gyilkosságba keveredett, ráadásul még két igen obszcén iromány megírásával is gyanúba keverték. Karrierje ezzel véget ért, börtönbe került és azóta, 1981 óta nem beszél senkivel... Szó szerint egy szót sem szólt azóta.

"Az idős nőt nézte, aki azonban egyáltalán nem vett róla tudomást. A nyugdíjasotthon feljegyzései szerint Thea 1981 óta nem szólalt meg. Az önkéntes némaság okát Malena nem tudta."


További izgalmakat ad, hogy kiderül az eltűnt lány babát várt, majd a helyszínelők újabb emberi maradványra találnak. A férfi legalább harminc éve a föld alatt volt. Ki lehet az? Talán az írónő egykor eltűnt fia? Két gyilkosság, mely között több mint harminc év telt el - vajon hogyan függ össze?  Ráadásul később előkerül egy ún. snuff-film is. Vajon ki és miért küld még mindig minden héten virágot az idős írónőnek?
Nem ennyire egyszerű a dolog, Ohlsson remekül vezeti félre az olvasóit. Mondom, mesterien van kitalálva és összerakva a történet. Talán még sötétebb krimi, mint a Mostohák.  Kitalálhatatlan, hol
és hogyan érnek össze a szálak. Vitt, sodort a cselekmény, a három főhős alakja mellé jelentős lesz Spencer és Cecilia is. A fő vonal erős, összetett, eseménydús cselekménye van.

Előkerül még néhány tárgy is, ami viszont segíti a nyomozókat. Fredrikának közben szembesülnie kell azzal is, hogy élete párja is a gyanúsítottak listájára kerül, jó okkal. A kalandos és izgalmas nyomozás kideríti, miért is kellett meghalnia Rebeccának. Mi volt az a sötét titok, amire harminc év távlatából rájött és a vesztét okozta. Mire képes az anyai szeretet? Ez a másik fontos alapkérdése
a történéseknek.

És mire képes egy gonosz pletyka? Ami ellen nincs mód védekezni...  egy pletyka amilyen apróságként indulhat, majd hogyan burjánzik el. Mindenkihez nem mehet oda az ember, hogy cáfoljon, az pedig, ha magyarázkodni kell, már gyanús! Több lehetséges gyilkos után, (leszbikus szerető, minden szempontból gyanús és féltékeny jogász barát, gazdag igazgató, egyetemi mentor) persze a valódi gonoszra is fény derül. Az indítékok sem hétköznapiak. Sötét és gonosz titkok vannak a háttérben. A befejezése pedig tényleg szuper, így kell lezárni, ez nagyot szólt!

Ohlsson ismét kitett magáért. Egy hihetetlenül jól összerakott, szövevényes, rejtélyekben gazdag krimit kapunk tőle. Emberi sorsokkal, a nyomozók magánéletével és magával a folyamattal, míg a bűnös végül lelepleződik. Fontos szerepet kap Alex Recht, a csapat vezetője, valamint Peder Rydh nyomozó is. A befejezésre sem a megszokott módon kerül sor, de ez már tényleg maradjon meglepetés.


5/5

A szerzőnő további két krimije (Paradisoffer, Davidsstjärnor) - remélhetőleg minél előbb magyarul is elérhető lesz.  
      

                                                      Kristina Ohlsson és a Mostohák

  

Animus, Budapest, 2013

432 oldal · ISBN: 9789633240854 · Fordította: Erdődy Andrea

Lassú teher

Tar Sándor: Lassú teher (1998)

  




"Apu, mi csórók vagyunk?
Azok vagyunk, kisfiam. Nem nagyon, de olyan szegényebbek."










Első olvasásom az írótól, aki sajnos már nincs velünk. Gyémántkeménységű mondatok, őszinte emberi sorsokról olvashattam ebben a novelláskötetében. Drámai volt a hatása. Napok múlva is bennem élnek az olvasott történetek.
Írói stílusát  kevés eszközzel, hatásvadászat nélküli, szinte tagolatlan párbeszédek jellemzik. Csak vesszővel elválasztott, bővített mondatokkal  jelez nekünk. Ezek a mondatok ütnek, sokatmondóan fogalmaz. Realista, nagyon is.
Az "alsó tízezer" életéről mesél úgy, hogy hatása döbbenetes. Némelyik novella után valóban napokig voltam annak hatása alatt. Igazi olvasmányélményt adott, nyomot hagyott bennem.
Mert igaz, és őszinte. Sallangmentesen egyszerű.

A könyv már nem új, hiszen 1998-ban jelent meg.
Sok víz lefolyt a Dunán, kormányok jöttek és mentek is. Életünkben mégis alig váltakoztak az érzések. Amit ott és akkor leírt, most a jelen világunkban is épp így van. Kilátástalan sorsok, napi drámák erről szólnak a hírek.

"Az öcsém üvegből itta otthon a pálinkát és azt mondta, mind úgy halt meg, ahogy élt,
boldogtalanul, alig hagyva nyomot a világban, sietni kell, most már mi következünk."


Ha Tar Sándor olvassuk, rádöbbenünk, hogy semmi sem változott: reménytelenség, munkanélküliség a kisemberek szürke hétköznapi problémái ugyanazok most is (túlélni a mai napot, boldognak érezni magunkat). Ez nemcsak rólunk és országunkról állítja ki azt a bizonyos szegénységi bizonyítványt. Tar Sándor olyan író, aki tegnap megírta a mai életünket. A múltról szóló novellák átfedik a mai világunkat.

A könyv három részre oszlik. Az első hét novella a Téli havak összefoglaló címmel szerepelnek.
A remény és a túlélés novellái. Gondolatok arról, "mi késztet élni".

"De hogy mi késztet élni, így, vagy másként, azt én sem tudom. Egyszer már mintha tudtam volna. Kis életem fut, hervadásba hull, énekli anyám, tovább nem tudja. És mi késztet halni majd?"

A középső novellaciklus a Szoba kilátással kilenc története Róza mamáról, a háziúrról, aki reménytelenül várja vissza feleségét. Ebben a részben voltak a legmeghatóbb írások: Varjak a hóban, Talált bánat és
A tengert látni címűek. Tar Sándor úgy mesél emlékekről, hogy az emlékeket hoz elő bennem is.

A záró szakasz tíz kisnovellája is nagyon hiteles életeket mutat be. A címadó Lassú teher apa-fia párosa, a Kis fehér ház története vagy a Meghalni nem című írásai megérintenek mindenkit.

" Én szépnek láttam a feleségemet, Misókát, magamat, az életet, mindent, az embernek nem kell sok a békességhez, azt legtöbbször a másikban leli meg, és én ha a fiamat láttam, akkor minden csodálatos volt."

Együtt talán könnyebb. A napi boldogsághoz néha ez is elég. Van hová, kihez hazamenni. Még akad egy tál meleg leves is. Egy mosoly és egy ölelés adhat erőt, kiutat a reménytelenségből. Szomorú és sokszor reménytelen történetek az élet árnyékosabb feléről. Fontos és pontos, meghatározó könyv.

Keresni fogom a további köteteit is az írónak.

5/5

                                                     

 Tar Sándor (Hajdúsámson, 1941. ápr.5. – Debrecen, 2005. jan. 30.) magyar író, szociográfus.

Több tucatnyi elbeszélése, novellája látott napvilágot, de írt regényeket és szociográfiai munkákat is. Elbeszélései a perifériára szorult emberek sorsát örökítik meg, akiket maga alá gyűrt a kilátástalanság és a nyomor. A rendszerváltozás vesztesei ők: munkanélküliek, kiszolgáltatottak, betegek. Figurái többnyire egyszerű, tanulatlan emberek, ám gyakran ábrázol magasabb végzettséggel rendelkezőket is, akiket a valóság végül rádöbbent erőfeszítéseik haszontalanságára. Írói munkáját több díjjal is elismerték. (József Attila és Márai Sándor-díjjal 1997 és 1998-ban).
 Művei francia, finn és német kiadóknál is megjelentek.

                                                                                               
                                                                                                             2003-ban egy dedikáláson.
                         

Magvető, Budapest, 1998

224 oldal · ISBN: 9631421236

A Jefferson-kód

Steve Berry: A Jefferson-kód 






                                             






1865. Abraham Lincoln
1881. James Garfield
1901. William McKinley
1963. John F. Kennedy 

A négy amerikai elnök ellen elkövetett gyilkos merényleteknek látszólag semmi közük egymáshoz.
De mi van, ha mindegyik elnököt ugyanazért ölték meg? Az alkotmányban szereplő különös záradék miatt? Mit rejt a titokzatos záradék? Mi köti össze a négy elnökgyilkosságot? 

Steve Berry legújabb kalandregénye erre ad választ. Mit rejt a titokzatos Jefferson-kód?
Mi az a titkos záradék az alkotmányban, amit 175 éve nem sikerült senkinek megfejteni?  
Cotton Malone bajba kerül, mint az aktuális elnök elleni merénylet szervezője. Természetesen csapdába csalták. Tudtán kívül sétált bele, hiszen ő régi főnöke és segítőjével, Stephanie Nelle-vel akart találkozni. A nőt azonban elrabolták...



Kicsoda is az aktuális elnök, Danny Daniels? Látszólag rendben lévő házassága csak kirakat, súlyos tragédiát hordoznak feleségével. Mennyire végtelen a szeretet, meddig képesek megbocsátani egymásnak az elkövetett hibákat? Miért is kell tartani egy behízelgő, házibarátnőtől?
Kiket rejt a titokzatos Közösség? Mi a céljuk, mi az az eszme, ami mozgatja tetteiket? Hogyan tudja megvédeni Malone az aktuális elnököt, a lehetséges merénylettől? 



Valós helyszíneken, végig az Amerikai Egyesült Államokban játszódik a fikciós történet. Sok valós történelmi tényt használt Berry, épített bele a regénybe. Rögtön az indító merényletkísérlet a valóságban is úgy történt. A Közösség természetesen kitaláció, ám fontos és lényeges szerep jut nekik. A rosszak elhívatott vezére Quentin Hale. Mint egy mai, kalózvezér, afféle mai Feketeszakáll módjára intézi titokzatos üzelmeit. Ám ez már nem a 17. vagy 18. század. Hiába több ősre visszanyúló hatalom, azért a világ változik. Tény az is, hogy voltak tengeri vámszedők, sőt a függetlenségi háborút is az ő segítségükkel tudta megnyerni Amerika.

Az igazi helyszínek, a Fehér Ház, Ovális Iroda, vagy a New York-i főpályaudvar és a Jefferson hotel még hihetőbbé teszik az ügynökök kalandjait. Sőt, a  Mahone-öböl is valóságos elem.
A történet pedig beszippant, pörög ezerrel, mint egy jó James Bond film.  Érdekes a felvetett elnökgyilkosságok közti párhuzam, hiszen ezek egymástól látszólag függetlenül történetek, és időbeli eltérés is akadt bőven. 

Talán most a sorozat hetedik epizódjában inkább az akciók, kalandok kerültek túlsúlyba, de ettől lesz még izgalmasabb és fordulatosabb a cselekmény. Végig izgalmas nyomozások, jól felépített akciók, csapdák és menekülések követik egymást. Összeesküvéselmélet a javából ez a történet. Semmi és senki nem az, aminek látszik. Berry kicsit játszik az olvasóival. Amerika alig néhány száz éves történelme sok kalandot,  titkot rejt, amit ezúttal is mesterien tálal a szerző. Berry szokásához híven remek politikai cselszövést, sok történelmet és akciót mixelt nekünk.
Cassiopeia Vitt is igazi segítője ezúttal is Malonenak. Tengeren és szárazföldön sodornak bennünket 
a kalandos fordulatok. Néha a legegyszerűbb magyarázat a helyén való. Akár Kennedy elnök esetében is. Érdekes okfejtésnek, következtetésnek lehetünk tanúi a történetben. A választ is elárulja nekünk Berry, miért is kellett ennek a négy elnöknek meghalnia? A meglepetés garantált!


Természetesen Jefferson kódja valóban létezett. Annyira jól sikerült, hogy maga Jefferson is megfejthetetlennek találta. Egészen 2009-ig az is maradt, amikor is  egy New Jersey-i matematikusnak sikerült rájönnie a megoldásra. Izgalmas kalandokra hív Berry és kedvenc ügynökünk Malone. A jó kikapcsolódás garantált! 



Az eddigi Cotton Malone történetek:

1: A templomosok öröksége
2: Alexandria link
3: A velencei árulás
4: Nagy Károly nyomában
5: Vérbosszú Párizsban
6: A császár sírja
7: A Jefferson-kód




Steve Berry: (1955. - Atlanta)
A New York Times sikeres írója, a Nagy Károly nyomában, A velencei árulás, Az Alexandria link, A Templomosok öröksége, A borostyánszoba és a Vérbosszú Párizsban világhírű szerzője. Könyveit 38 nyelvre fordították már le, és 50 országban sikeresek.




Eredeti megjelenés éve: 2011
GABO, Budapest, 2018
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066903 · Fordította: Lantos István






 Ulpius-ház, Budapest, 2013

602 oldal · ISBN: 9789632547954