2013. június 16., vasárnap

Könyvheti pillanat - avagy az Ekultúra kérdezett...

 Június 6-10 ig rendezték meg idén a szokásos éves könyvhetet. Immár ez volt a 84. a sorban.
Néhány emlék, a beszerzéseim, és életem első interjúja bloggerként az Ekultúrának.
 Ezek a srácok most azt találták ki, hogy a téren feltűnő, vállalkozó kedvű a bloggereket kérdezik.
 Lámpalázas pár perc után , még legalább 10-15 percet beszélgetem velük kamerán kívül kedvenc írókról, könyvekről és kiadókról. Élmény volt, így sikerült:
     http://youtu.be/RRf6qmROCAk
  Dedikáltatni Kőrösi Zoltánnal és Vámos Miklóssal volt szerencsém. Vámos úr szakadó eső és ernyők alatt nyugodtan, érdeklődve állta az elemek és a rajongó olvasók kérdéseit, rohamát. Kedves, érdeklődő volt. Erről a rossz idő miatt kép nem készült.
 Kőrösi Zoltán 14 órától a Kalligram Kiadó standján, napfényben kezdett dedikálni. Vele a sok hasonló élményen át, mint új kedvencemmel is jót beszélgettünk. A régebbi történetek, a borítók is szóba kerültek. Utána még a nagyszínpadon is volt vele a Magyarka kapcsán egy nagy beszélgetés.
Jelenleg 4 könyve van meg a birtokomban és mind a 4 dedikált. Most is nagyon szép. szívhez szóló dedikálást kaptam.
    Nagyon érdekes volt, jó volt hallgatni. Sok érdekesség elhangzott a regény születéséről, körülményeiről. A történet valódisága és a párhuzama a valós élettel meglepő. Nem tudom ki, hogy van vele, de ha egy könyv megfog, érdekel az író többi könyve is. Mint írtam, nekem Kőrösi igazi "új felfedezésem" jönnek sorra az előző könyvei, ezért is vettem most meg egy korábbi könyvét. Szépen ír, hangulata van a történeteinek.


 Bíró Szabolcs és a Historium Kiadó 15 órától kezdett dedikálni. Nagyon örültünk egymásnak a személyes találkozásnak. A Non nomis, Domine egykötetes példányát itt sikerült beszereznem, dedikáltatnom.
 Volt egy nagyon jó program még az Athenaeum Kiadó standján a friss  krimi sorozat írói dedikáltak. Ezen hol a tömeg, hol az eső miatt nem igazán tudtam részt venni, pedig ott voltam. Inkább csak láttam a programot és az írókat.
Áztam még Kulka Jánossal a Kossuth standja mögött, Ő is dedikált.
A további beszerzéseim: skandináv krimi, szépirodalom, egy régebbi, de nekem új Kőrösi könyv,  2 ajándék példányt is kaptam az Agave és az Atlantic Press Kidók standján.. 10 új könyv jött haza velem.

 

2013. június 13., csütörtök

Lélekölő - interjú Kovács Noémivel

 "a gyilkosok tényleg köztünk járnak..."

Az Athenaeum Kiadó olyan magyar szerzők regényeit indította útjára az Ünnepi Könyvhéten, akiket tehetségük alapján méltán tartanak számot érdeklődő olvasókra. Egyik szerzőjük Kovács Noémi. Vele és az új krimijéről a LÉLEKÖLŐ-ről beszélgettem:




- Honnan jött a könyv alapötlete mi adott  inspirációt hozzá?

 - Gyermekkorom óta szeretem a krimiket, ráadásul bűnügyi riporter voltam, egy televíziós magazin főszerkesztője, így sok bűncselekményt, nyomozást láttam. Az ötlet akkor bukkant fel a fejemben, amikor ott dolgoztam, tehát még évekkel ezelőtt, de igazából akkor dőlt el, hogy az ötlet megvalósulhat, amikor közelebbről is megismerkedtem egy hús-vér közéleti személyiséggel. Benne találtam meg a gyilkos karakterét.

- Ez tényleg izgalmas háttér! A könyvnél -szerintem- nagyon fontos a borító. Ez a Te könyvednél egyszerűen csodaszép! A kiadó választása, vagy volt beleszólásod?

 - Amikor először megláttam a borító tervét, meg kellett kapaszkodnom az asztal sarkában, annyira megdöbbentett, hogy valaki egy grafikával át tudja adni azt, amit én egy 272 oldalon megírtam. Elképesztően szép és nem volt beleszólásom, de jó, hogy nem is kellett. Szerencsére senki sem látta az Athenaeum Kiadó szerkesztőségi szobájában, hogy majdnem elájultam.

-  A gyilkos lelke,indítékai, okai, mennyire érdekesek egy kriminél vagy inkább az áldozat a hangsúlyosabb?

 -  Szerintem a gyilkos lelkénél, indítékánál, a gyilkosság okainál érdekesebb nincs egy krimiben. A gyilkosság elkövetőjét természetesen meghatározzák a fenti paraméterek, így a személy is érdekes, de csak a fentiek ismeretében. Az áldozatok az apropók arra, hogy elmerüljünk a lélektanban, az ember gondolatainak sötét bugyraiban. A gyilkosok tényleg köztünk járnak.

 - Készül újabb történet, várható a folytatás?

- Igen, készül az újabb kötet, amiben nagy hangsúlyt kap a spiritualitás. Megint öt áldozat van és bonyolult a gyilkosság indítéka. Az egyszerű indítékok egyébként sem kötnek le. Nincs szerelemféltés vagy anyagi haszonszerzés, ami lehetne annyira izgalmas, mint amit kitaláltam. Ahogy a Lélekölőnél, a folytatásában is bonyolult lesz a megoldás. Gondolkozni kell rajta. Sokmindent nem ígérhetek, de sok fordulatot azt igen.

- Te kinek, kiknek a krimijeit olvasod szívesen?

- Michael Connellyt nagyon szeretem. A ma élő legnagyobb krimiíró, akitől sokat tanultam. Hatott rám. David Baldacci krimijeit is érdemes olvasni.

-  Az élet írja a legjobb dolgokat, a valóság ezek szerint fontos neked?

-  A valóság az alapja mindennek. Hiszek abban, hogy az író nem csak szórakoztat, tükröt is tart saját korának.

- Utolsó kérdésem, ezt nem tudom kihagyni: a skandináv vonalról mi a véleményed?

-  Nagyon -nagyon erős a skandináv krimi. Jó szerzőik vannak, akik tűpontosan megérintik az érzékeny olvasókat. Tetszik, hogy a havas országokba kalauzolnak és tetszik, ahogy a nyomozóik családját is megismerhetjük. Mégis szeretném hinni, hogy vagyunk, lehetünk olyan jók, mint ők. Hogy bevehetjük a skandináv krimi elfoglalt területeit. Szerintem ki tudunk jutni a világ piacára, hogy megmutassuk, Budapesten is történhet olyan gyilkosság, amiért érdemes egy krimit kinyitni.

 - Akkor kellemes borzongást minden krimikedvelő olvasónak!  További sok sikert Neked és köszönöm a beszélgetést!

A fotókat  Burger Barna készítette.
Athenaeum, Budapest, 2013
ISBN: 9789632932675

2013. június 12., szerda

Szerelmes évek

Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek
(Gyávaság)

                                                       
                                                                  




 "az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni."







Nagyszerű, tartalmas olvasmány, a kortárs irodalmat kedvelőknek ajánlom. Szerettem olvasni, sok régi kedves emléket idézett fel bennem gyerekkoromból a könyv.  Jó volt újra emlékezni, elmerülni a múltban. Szépen megírt, magával ragadó történet. Igazi gyöngyszem, tökéletes hangulata van.

Idilli, szagos családregény. Érdekes, némi retro-hatású is, hiszen a hetvenes évekről szól. Amikor javában a szocializmust építettük lelkesen. Mi, a "legvidámabb barakk" lakói. Benne éltem én is, gyermekéveim jó része erre a korszakra esett, sok jellegzetes emlék tért vissza olvasás közben.
A lehetőségeink „országszerte” ugyanazok voltak. Sok valós gondolat, kellett ez nekem most nagyon!
Szép, szomorú élettörténetek, emlékek halmaza.  Így visszaolvasva, valóban szép életük volt, a lehetőségeikhez képest. Persze egészen más utólag megélni, mint benne élni. A gyermekkor békéje meghatóan jön vissza a sorok olvasása közben.

"Van-e szaga az összemosódó éveknek?
A kék-fehér, pöttyös papíros Baba szappan illata.
A sárga flakonos, fekete kupakos tojássampon szaga... A vörös salak szaga, a tribün szaga, a zászlórudak szaga és a zászlók szaga, a nyírfák szaga, a zöldre mázolt kerítés szaga, a vászonköpenyek szaga, a kilincs szaga, a frissen vágott fű szaga, a mozaikos műkő szaga, az úttörőing ruhaszaga, a beton szaga, a fehér tornacipő szaga. Az évek átható porszaga, az egyforma délutánok szaga."

" – Új élet? Miféle új? De hát nekem egyáltalán nem kell új élet – mondta a gyertyafénynek Márkus Gizella. – Hiszen még ezt a mostanit se kezdtem el."



Alig néhány évvel vagyok fiatalabb az írónál, így kortársak vagyunk. ía wartburg-szag, és minden más, amit mesél nekem is pontosan ugyan azt jelentette. Nekünk is ilyen autónk volt, (a rendszámára a mai napig emlékszem: IE 53-25), nagyon hatásosak az egyéb illatok megidézései is. Hogyan is lehet egy illatot leírni? Lehet. Kőrösi prózája nem fordul giccsbe, nem lesz hatásvadász, pontos képet ad arról, ami bár elmúlt, mégis maradandóan meghatározó maradt.

Kőrösi Zoltán remekül idézi fel az elmúlt békeévek jellemző illatait, mozzanatait. Ezt is nagyon szerettem benne a hangulata mellett. A sok pontos, valós gondolat, a mese az öt diófa ültetéséről,
az öt fiú születésekor illetve a fiúk különleges adottságairól szóló történetek. Érzelmeket kelt, de nem manipulál, emberi és valós marad.

"És hogy ott, ahol a hátsó kert kezdődik a pajta mellett, a Papa minden fia születésekor egy diófát ültetett, meglehet, évekkel ezelőtt talán maga se hitte, hogy ilyen sok helyre lesz szükség, öt diófa áll most sorban egymás mellett,"


 Az összetartozás szentsége, ahogy a fiúk végig mentek apjukkal a falun, vagy a vidéki búcsú leírása, a buszos üdülések emléke bennem is megidézte a múlt ezen emlékeit . A gyerekek ovis- iskolai élményei, mind hitelesen, jó érzékkel jelenítik meg az adott kort, hozzák a hangulatát. Szinte újra éltem azt a korszakot. Gyönyörű líraisággal ír az elmúlásról is. Szép párhuzamot von az idős emberek halála, majd a gyerekek halála és a diófák pusztulása közt. Sorsok, amik az időben összefonódnak.

"Egy óra múltán, amikor duzzadt arccal felébredt a nagycsoport, az asztaloknál a konyhások már terítettek az uzsonnához.
Lekváros kenyér.
A legrosszabb a finomfőzelék és az almafőzelék, legjobb a tejbegríz.
A tejbegríznél csak egy jobb van, a tejberizs, de az oviban az úgysincsen."

 Összegzésnek talán annyit, Kőrösi szavaival:

"Vannak olyan napok, gondolta Apa Apukája, olyan napok, mintha összesűrűsödne bennünk az idő."
"Milyen kár, hogy a legtöbb ember csak az emlékeiben tudja igazán megélni az életét – mondta Márkus Géza"

"Néha a bátorság közelről akár gyávaságnak is tűnhet. Csakhogy gyávaság és bátorság mibenlétét a túlélés dönti el. Igenis, a túlélés. Mert az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni." 


A könyvhöz remekül illenek a borító fekete-fehér fotói. Ezek az író saját gyerekkorát idézik fel. A boldog, szerelmes éveket a szülők oltalmában egy elmúlt, gondtalan, naiv gyermeki létet. Persze tudom, más volt gyermekként akkoriban élni. Kiemelném még az oldala, lapok szélén fellelhető szómagyarázatot. Ötletes, érdekes és hasznos.

Volt szerencsém az íróval a személyes találkozóra, beszélgetésre. Élmény volt, ahogy mesélt, mit a regény. Számomra ez a regény, hetekkel az elolvasása után is még frissen él bennem, foglalkoztat, az idei év egyik maradandó olvasását adta. Későbbi újraolvasása egészen biztos. A kedvencek között a helye.
Köszönöm ezeket az emlékeket és a szép dedikációt is a könyvembe.



Kalligram, Pozsony, 2009
342 oldal · ISBN: 9788081011504  

2013. június 10., hétfő

Harold Fry valószínűtlen utazása

Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása



                                             








A könyv első mondata: "A levél egy keddi napon érkezett, és mindent megváltoztatott."



Harold Fry levelet kap egy régi, kedves kollégájától, ami elindítja a saját kis El Caminojára. Mi is áll abban a levélben? Mi készteti Haroldot a nem egyszerű feladatra, hogy elinduljon beteg, haldokló kollégájához?  Még a feleségének, Maureen-nek sem árulja el...


Így alakul ki a különös utazás: Harold 1009 km-t tesz meg gyalog, hogy képzelete szerint megmentse
halálos beteg egykori barátját. Vitorláscipőben, úgy ahogy elindult a válaszlevelet feladni nekivág az útnak, hogy megmentse Queeni-t. Ezen utazás közben a saját élete is végig pereg. Újra éli a fontosabb eseményeket, átértelmezi az egykori helyzeteket, történéseket. Afféle lélektani hátteret kapunk, ezek által rajzolódik ki Harold élete, házassága. 65 éves nyugdíjas, igazi jelentéktelen emberke volt, mindig a háttérben maradt. 20 éve már csak "jelen van" az életében, de nem éli. Vajon miért? Útközben varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó lelkét és benne a reményt.

"Harold Fry magas ember volt, és egész életében olyan görnyedten járt, mintha egy semmiből előbukkanó alacsony gerendára vagy egy eltévedt papírrepülőre számítana."

A könyv szól a hitről, szeretetről, egymás mellett élésről, egymás elviseléséről és a reményről.
Érzékeny témák ezek. Az írónő a maga egyszerűségében írja meg Harold utazását. Nincs túlírva, könnyen, jól olvasható. Utazása során végig sok érdekes emberrel akad össze, ami több kaland, új tapasztalat forrása. A benzinkutas lány, az ezüsthajú úr, az orvos, és  a nagyon híres színész mind mind újabb színt hoz a történetbe.

"Harold csendben ült. Az ezüsthajú úr egyáltalán nem olyan ember, mint amilyennek elképzelte. Inkább olyan, mint ő, csak a számára kimért fájdalomadag más."

A gyaloglása során újragondolt életén gondolkozva érdekes felfedezéseket tesz, óhatatlanul beugrik a Forrest Gump jelenete is. Ez az utazás önmagához is szól.

"Meglepte, hogy mindez eszébe jut. Talán a gyaloglás tehet róla. Talán az ember a földnél többet lát, ha végre kiszáll az autójából, és használja a lábát."

Bizony a felesége Maureen sem igazán társa a gyaloglásban. Érezni valami van, valami történt a két ember közt, hogy elég hűvös a viszonyuk. Maureen is újraéli, átértelmezi életüket. Fontos szerep jut egyetlen fiuknak, Davidnek....Őt végig emlegetik, jelen van, de nem jelenik meg. Érezhetően valami tragédia történt közöttük, valami oka van...az utolsó 30 oldalon minden kiderül, megrázóan. Mi visz rá két embert arra, hogy 20 évig egymás mellett éljen, de szó szerint "csak egymás mellett"...? Teszik a dolgukat, de nem beszélik meg a problémáikat, inkább eltemetik a saját fájdalmaikat, bánatukat is. Pedig a hallgatás bizony nem oldja meg a gondokat! Míg Harold gyalogol, mégis közelebb kerülnek egymáshoz...Queeni sem áll közéjük, sőt. Mindenkinek kiderülnek apró kis titkai. Maureen megrázó gondolatai, egy elvesztett gyermek, egy elmúló életről elgondolkoztatóak.

"Sajnálta, hogy mennyi mindent engedett csak úgy el. Hová lett a vállalkozókedve? Az energiája? Miért nem utazott soha? Vagy szexelt többet, mikor még lehetett? Az utóbbi húsz év minden ébren töltött pillanatát fertőtlenítette és tönkre tette. Mindent elkövetett hogy ne érezzen. Mindent, csak ne találkozzon Haroldéval a tekintete, és ne kelljen kimondani a kimondhatatlant. Nem élet az, amit szeretet nélkül élnek."

Figyeljünk egymásra, amíg nem késő, legyen hitünk önmagunkban, legyünk igazán társai a társunknak. Egy lelki utazást élhettem át Harold Fry szemén és érzésein keresztül.
Bár a könyv stílusa könnyed és szórakoztató, a sorok között elég komoly életbölcsesség és élettapasztalat olvasható ki. Ezek a könyv legfőbb üzenetei számomra.



Köszönet a Maxim Kiadónak az olvasási élményért. Nagyon szép grafikák teszik még hangulatosabbá a történetet.

 

 Maxim, Budapest, 2013
ISBN: 9789632612577 · Fordította: Lázár Júlia · Illusztrálta: Andrew Davidson

2013. június 4., kedd

Egyszerű igazság

Jodi Picoult: Egyszerű igazság








Jodi ismét merészen nyúlt a témához. Vele kicsit elfogult vagyok, szeretem a könyveit, ez már az ötödik általam olvasott regénye. Nem okozott csalódást most sem, még úgy sem, hogy ez egy korábbi, még 2000-ben megjelent könyve. A tartalmat és izgalmakat garantálja, sőt érdekesebbé teszi, hogy a bűneset egy amis közösségben történik.

Egy fiatal, hajadon amis lány a család istállójában megszüli gyermekét, majd visszaoson a szobájába... Bibliai kezdés is lehetne.

" – A hazugság nem jellemző az amisokra.
– Ahogy az újszülöttgyilkosság sem."

Jodi ugyan nem ítélkezik  mégis kicsit befolyásolja az olvasót. A gyermek nem időre érkezett, anyucit több dologgal is menteni igyekszik. A vallási fanatizmus, a közösség összetartó ereje, félelem a kirekesztettségtől nem könnyű dolgok. De úgy tenni, mintha semmi nem törtét volna... persze ez is egyféle védekezési állapot.

Ahhoz, hogy igazán megértsük az amisok gondolkodását, elvárásaikat meg kell ismerkednünk a szokásaikkal is. A lány -Katie- végig tagadja, száműzi tudatából a tényt, hogy ő egyáltalán terhes volt, így ugye nem is szülhetett. A család is mellé áll. Az orvosi tényeknek sem hisz, sőt, mintha ezzel meg nem történtté tehetné, nem is akar beszélni róla. Egyszerűen nem veszi tudomásul, blokkolja a tényt.
Nincs könnyű dolga az ügyvédnőnek Ellie-nek sem. Az csak hab a tortán, hogy Ellie éppen egy szakítás után van, 39 éves és gyermektelen.... azaz a biológiai órája nagyon ketyeg.
Mint tudjuk két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: legyen gyereke, vagy ne legyen. Komoly téma.
A gyermek születése öröm, csak az egyik nőnél késik, míg a másiknál kissé korán köszöntött be ez az állapot.


A szereplők egymáshoz aló viszonya is eléggé érdekes: van a családból kitagadott testvér, aki tanulni akart, van a mindent megadóan tűrő anya, egy férj jelölt, aki naivságával tűnik ki, majd egy természetesen titkos és nem amis szerető, aki viszont semmiről semmit nem tud, valamint a családfő az apa figurája, aki mindenek felett áll... Ő mereven ragaszkodik a hagyományokhoz, a közösség szokásaihoz, képes a fiát is megtagadni.

"a szenvedés éppúgy megerősíthet egy házasságot, mint a boldogság."

Igazán sokatmondó ez a mondata a családi összetartozásról, békéről.
Jodi Picoult remekül bonyolítja a szálakat, pergő, érdekes olvasni valót kapunk ismét. A tárgyallás sincs elnyújtva, sőt még a szerelem is beköszönt Ellie életébe. Itt kezdett rózsaszínbe hajlani a történet, amerikai fordulatot venni. Mit tesz a vidéki jó levegő!

Minden jó, ha vége jó, minden kirakós a helyére kerül A családi összetartás meghozza gyümölcsét.
Katie lelke és anyukája is megnyugszik... Az igazság valóban egyszerű, csak a körülmények bonyolítják meg.

"Ahogy elnéztem Sarah-t, megértettem, miért koplal egy anya, hogy etethesse a gyerekét; hogy miért van mindig idő és hely a hozzábújó gyereknek; hogy miért képes egy nő olyan puha lenni, mint a párna, ugyanakkor olyan erős, hogy eget-földet meg tud mozgatni."

Szimpatikus figurák, életszerű történet, fordulatos krimi. A könyvre a filmesek is felfigyeltek mert 2004-ben elkészült a filmváltozata is:  Ártatlan igazság címmel, ami sokat sejtet.. http://www.port.hu/artatlan_igazsag_plain_truth/pls/w/films.film_page?i_film_id=85842
 Kellemes olvasást mindenkinek! A kiadó őszre ígéri a vadonat új megjelenést : Vezeklés címmel!

4,5/5

Ötlet, javaslat, kérés a kiadóhoz: Nagyon sokan örülnének a személyes találkozónak,dedikálásnak...azaz: Kérjük Jodit a következő Könyvfesztiválra! Jó lenne!! Köszönjük!
JODIE PICOULT: 
Eddig megjelent tizenhat regényével számos díjat nyert, kötetei rendszeresen vezetik az irodalmi ranglistákat.
Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent A nővérem húga (2006), Elrabolt az apám (2007), Tizenkilenc perc (2008) és Szívtől szívig (2009) hazánkban is nagy sikert aratott.

Picoult három gyermekével, férjével, három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben olvashatnak honlapján, a www.jodipicoult.com címen.
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
A nővérem húga (2006), Elrabolt az apám (2007), Tizenkilenc perc (2008), Szívtől szívig (2009), Törékeny (2010), Házirend (2011), Gyere haza (2012)

 Néhány amis érdekesség:
(Az amisok több ágra oszlanak. A „régimódi amisok” (Old Order Amish) csak lovakat használnak a föld megművelésére és lovaskocsit a közlekedésre. Öltözetük jellemzően egyszerű, 18. századi öltözék. Elektromos áramot és telefont nem használnak. A közösség tagjai nem vonulnak be a hadseregbe, nem veszik igénybe a szociális juttatásokat, nem fogadnak el semmilyen formában anyagi segítséget az államtól és nem kötnek semmilyen biztosítást.
Az amisok központi tana a Biblia szó szerinti betartása és a felnőttkeresztség. Legfeltűnőbb vonásuk a modern társadalomtól való elkülönülés. Nagyon egyszerű életet élnek, mert hitük szerint a modern életvitel és technika káros az emberre, túl büszkévé teszi őt. Úgy gondolják, hogy a technika fejlődése túlnőtt az emberen, ők inkább az egyszerű és tiszta életvitelt folytatják. Vasárnaponként az egész közösség összegyűlik istentiszteletre, amit általában egy háznál tartanak
Az amis öltözet egyszerűségével és régimódiságával tűnik ki. Színei a fekete, a fehér, a türkizkék, bordó, világoskék, és egyéb szolid visszafogott színárnyalatok. Például a sárga nem tartozik a viselhető színek közé. A nők mindig, még kemény télen is szoknyát viselnek, a szoknya alatt néha ugyan lehet hosszú nadrágot is látni. A férfiak öltözetéhez a szalmakalap is hozzátartozik, de ez a nyári viselet, télen a fekete kalap az általános, és a ruhák melegebbek, jobban béleltek. A lányok viseletéhez tartozik a kendő és a kötény. forrás: wikipédia.)






Egy amis család a bricskájukkal.


Athenaeum, Budapest, 2013
484 oldal · ISBN: 9789632932491 · Fordította: Bihari György

2013. június 1., szombat

Lány a hóban

Ninni Schulman : Lány a hóban




                                           















Bevallom, kissé tartottam ettől a könyvtől. Ismét egy elsőkönyves hölgy, aki krimit írt... és micsoda kellemes meglepetést okozott Ninni! Borzasztó a történet, ám borzasztóan jó is! Lányos apaként olvasva főleg... ( Apás lányok is előnyben ) Friss, hiteles, pörgős krimit izgulhattam végig, ami egy nagyon mai problémát taglal. Nini és a főhősnő párhuzama egyértelmű. Mindketten újságírók.


A Lány a hóban klasszikus krimi. Már az elejétől vitt magával a történet, az írói stílus olvasmányos.
Letisztult nyelvezete egyszerű, főszereplője Magdalena, egy frissen elvált újságírónő. 6 éves kisfiával visszaköltözik szülővároskájába, Hagforsba  új életet kezdeni. A régi-új ismerősök, barátok, egykori szerelmek adják a történet egyéb szereplőit. A beilleszkedés viszonylag gyorsan megy. Kisfia is hamarosan új barátra talál a történet során.

Szilveszter éjjelén felpörög a történet, amikor is a tinilány Hedda, eltűnik. A szülők még örülnek is eleinte: a magányos lány végre kimozdult, társaságba ment... A gazdag szülők épp szétesőben lévő házassága már csak hab a tortán, miután a nyomozónő Petra kideríti: az eltűnt lány bizony kettős életet élt. Erről a szülők persze mit sem tudtak. Meglepő módon nem ismerik, nem tudják mi is érdekelte, mi foglalkoztatta a saját gyermeküket! Apró, de súlyos, meghatározó titkokra derül fény.

Hamarosan egy kutyasétáltató halott lányt talál a hóban, aki viszont nem Hedda! Akkor ki? Mert senki nem keresi... Nehéz spoiler nélkül írni erről a krimiről. Nem is mesélném el a történetet, olvassátok el, mert érdemes! Persze azért Hedda is előkerül majd. A személyes viszonyok lendítik előre
a nyomozást és a történetet, a kisvárosi hangulat jól működik. Magdalena nem csak mint újságíró érdekelt a történetben. Emberábrázolásai tökéletesek, hitelesek. A kisvároska mocskos kis titkai óvatosan kerülnek felszínre, mint egy olvadozó hókupac alól az a bizonyos lány... Nyomasztó felfedezésekre derül fény. Nem árt tudni, hogy a történet alapja valós.

A nyomozó páros is  szimpatikus, a  rossz fiúk tényleg rosszak, a fotós alakja is karakteres. Még a szerelem is rátalál a nőre, kibontakozik ismét egy új és boldog kezdet reménye. Van apa-fia kapcsolat is, ami külön érdekessé teszi a sztorit hiszen a nyomozó srác és édesapja közt alakul ki, aki, mint gyanúsított keveredik az ügybe. A végső mozgató rugó persze megint a pénz... A letartóztatás egyszerűsége, már szinte drámai... A végső csavar is okoz meglepetést.

Külön érdekessége a történetnek az egyik áldozat lelkivilágába, gondolataiba "olvashatunk" bele.
Ő az egyik mesélő. Ninni jól kamatoztatja újságírói múltját, hiszen Magdalena személyében szinte
ő maga jelenik meg. A lélektani szál is remekül működik, erőssége a kriminek, ami valóban a skandináv krimik fő sajátossága. Tényleg figyeljünk, törődjünk kamaszodó gyermekeinkkel... Érdemes erre időt szakítani, segíteni őket a felnőtté válás útján, eligazodni nekik a saját lelkivilágukban, gondjaikban. Mondanám elgondolkodtató a  krimi! Engem "megvett", megérintett Ninni története, érdeklődve várom a további munkáit.
Tényleg fordulatos, izgalmas, mai a történet.  A skandináv hideg tél, a szél és a borzalmak garantáltak a lapokon. A borírón a szőke hajfürtök és a piros sál közt virít a cím: Lány a hóban. Jó kis krimit kapunk ismét az Animus Kiadótól. A tanulságot pedig az olvasó vonja le magának. Izgalmas nyomozást mindenkinek!

 

  

A KIADÓ HONLAPJA: http://www.animus.hu/ 


Animus, Budapest, 2014
ISBN: 9789633242261 · Fordította: Erdődy Andrea

2013. május 29., szerda

A Mézeskalács Ház

Carin Gerhardsen: A Mézeskalács Ház

A könyv fülszövegéből:
Rejtélyes gyilkosságok tartják rettegésben Stockholm békés lakóit, a véres puzzle kirakása pedig Conny Sjöberg felügyelőre és kis csapatára vár. Sorra kerülnek elő a holttestek, egy zseniális és elfajzott sorozatgyilkos mestertervének áldozatai… de mi az indíték? Harmincnyolc évvel ezelőtt kinyílt egy ódon villa kapuja, és kisereglett rajta egy csoport óvodás. Majd újra megcsikordult a rozsdás vasajtó, s félve előbújt még egy kisfiú és egy kislány. Ami ezután történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie… Az igazság pedig elviselhetetlenül fájdalmas… Carin Gerhardsen világhírű sorozatának első kötetében egy felejthetetlen sorozatgyilkos lelkébe látunk, aki céltudatos, kíméletlen és megállíthatatlan. A Mézeskalács ház igazi csemege.
 Érdekes, mély és érzékeny történet. Gyerekekről, akik bizony nagyon is tudnak gonoszak lenni a gyengébb társaikkal. Ami adott esetben egy éltre bevésődik, nyomot hagy a lelkekben.
Igazán érdekesen alakulnak a szálak ebben a krimiben. A vérfagyasztót kissé túlzásnak gondolom, de hogy nagyon is megrázó az vitathatatlan! Milyen mély lelki sebeket tud okozni a folyamatos kirekesztettség, a megaláztatás? A felnőttek pedig inkább félre néznek...
Erről már Jodi Picoult is írt egy történetet Tizenkilenc perc címmel! Csak ott már iskolások a gyerekek.

A kedves, aranyos kisfiúk - kislányok igazi kis gonosztevők, zsarnokok gyengébb társaikkal szemben. Mindehhez adva van ráadásnak még egy gyermektelen, besavanyodott óvónéni is!
 Aki csak az óvoda kapuig törődik a rábízott gyerekekkel, ott szerinte már nem rá tartozik, mit is tesznek a gyerekek. Az évekig tartó durva tréfák, lelki terror nyomot hagy, nem is akármilyet! Gyilkos indulatok alapjait képezi. Egy életre mellékvágányra fut a szenvedő alanyok élete. Visszahúzódó, bátortalan, magányos emberré válnak, miközben nagyon szeretnék, ha végre befogadnák őket. Tartoznának valahova, valakihez. Szeretet vágy és elfogadás.

"Egyetlen dolgot akart: hogy elfogadják őt az emberek. Negyvennégy éves volt, és még mindig nem sikerült ez a kívánsága."
Harmincnyolc év telik el, de a bosszú nem maradhat el. Nehéz spoiler mentesen írni egy krimiről, de ezt bizony érdemes elolvasni! Vannak  krimik, amik férfias történetek, ez inkább női krimi. Mély, és érző, a női nyomozó, Petra is szimpatikus benne. Az ő külön kis története is figyelemre méltó. Ez a rész a folytatást sejteti. Talán annyit a végső fordulat is meglepetést fog okozni! Elgondolkodtató bepillantást enged egy gyilkossá váló "gyerek" gondolataiba. Mi is a tettek mozgatórugója, mi bújik meg a lelkek mélyén?
Kiderül a könyvből. A múltban elkövetett bűnökért is felelni kell, bosszúért kiállt a régi sérelem.
" Egy nyomorult gyermekkort már sosem lehet helyrehozni. Soha nem lehet elfelejteni, soha nem lehet megváltoztatni, soha nem lehet túllépni rajta.Krónikus fájdalom."
 Kellemes meglepetés még a nyomozó figurája, aki boldog házasságban él feleségével, három saját és örökbefogadott iker gyermekeivel.Teljes családi harmóniában, megértésben, szeretetben. Ez ritka kivétel
egy skandináv krimiben.

Jó kis olvasmány, elgondolkodtató krimit olvashatunk: Carin Gerhardsen eredetileg matematikusnak tanult, regényeit is a szakmájától elvárható pontossággal és kíméletlen logikával építi fel. A Stockholmban játszódó Hammarby-trilógia az egyre népszerűbb skandináv krimik rajongóinak új kedvence világszerte.
A könyv misztikus borítója  igazán szép ehhez a sejtelmes történethez.


Köszönet az Athenaeum Kiadónak!


Ha megtetszett, itt rendeld meg:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/index.php?action=konyv&id=139417701
Athenaeum, Budapest, 2013
324 oldal · ISBN: 9789632932422

2013. május 26., vasárnap

KÍNA országútjain

Peter Hessler: Kína országútjain
 Az újjászülető birodalom mindennapjai













A Két év  Kínában szerzőjének új könyve.
A könyv fülszövegéből: "Peter Hessler ezúttal szokatlan dolgokat művel Kínában. Autót bérel, és bár tilos lenne vele elhagynia Pekinget, heteken át tartó utazásokat tesz, egészen Belső-Mongóliáig eljut. Hétvégi házat bérel egy Sancha nevű faluban, a Nagy Fal szomszédságában, és aktívan részt vesz a helyiek életében. A vadonatúj autópályákon délre megy, hogy tudósítson a szédítő ipari fejlődés következtében szinte napról napra változó vidék lakóinak életéről."



Mi jut eszünkbe Kínáról? Természetesen a Nagy Fal, a porcelán vagy a puskapor, a sárkányok, a számunkra különleges ételek, ízek és egyéb más felfedezések országa. Peter Hessler ahogyan előző könyvében itt is sok humorral, személyes kalandok élmények útján mutatja meg nekünk Kína egy másik arát. Kocsit bérel és bejárja Kínát a Nagy Fal mentén, erről szól az első nagyobb része a könyvnek. Sok érdekességet olvashatunk a kínai autósokról az oktatás módszereiről:

"Kínában hirtelen következett be az átmenet, ezért az autósok számos közlekedési mintát a gyalogosoktól vettek át – úgy vezetnek, ahogyan járnak." vagy:

"A kínai autósok azonban többnyire rendíthetetlenül nyugodtak, és annak ellenére, hogy a földkerekség legcsapnivalóbb sofőrjei, imádnak vezetni."

Efféle sajátos megállapításokat tesz a szerző, aki 1996-ban jutott el először Kínába a Békehadtesttel,
s éveken keresztül figyelte lelkesen és minden részletre kiterjedően az ottani életet. Ezeket a megfigyeléseit már a Két év Kínában című könyvben olvashattuk. ( Szintén a PARK Kiadó adta ki idehaza ).
Egyéni humorral mesél újabb kalandos élményeiről, a kínai emberekről, az érezhető változásokról. Stoppos fiatalokról, idős, távoli falvakban élő emberekről, a távolságokból adódó különösségekről, hagyományokról. Élvezetes utazás, kirándulás a könyv. A hangulata alapján kedvet kap az ember: kerekedjünk fel, irány Kína!

A könyv második része a Vej Ce-csi família  mindennapjaiba leshetünk be. Egy kis kínai faluval, Szancsával és lakóival ismertet meg bennünket Peter Hassler. Itt már személyes drámának is tanúi lehetünk: ízelítőt kapunk a vidéki, hiányos  orvosi lehetőségekről.... nagyon meglepő kalandokról olvashatunk. A fejlődés csillogó világa, a főváros és környéke, valamint a vidék bája... lemaradása.
Az emberek látásmódja, az elvándorlás ott is problémák forrása.

 A harmadik fejezet Dél-Csöcsinag ipari üzemeibe, így többek közt egy melltartókarika-gyárba is elvezet. Hesslert olvasva szinte kedve kerekedik az olvasónak Kínát beautózni. Érdekes, szórakoztató útikönyvet kapunk, amely egy új,  gyorsan fejlődő Kínát mutat meg nekünk, minden hibájával és bájával együtt. Néhány fotó, kép adhatott volna teljesebb képet.

A kalandozásért köszönet a Park Kiadónak!
 A könyv oldala:  http://parkkiado.hu/termek/kina-orszagutjain.html

Park, Budapest, 2013
416 oldal · ISBN: 9789635309627 · Fordította: Lukács Laura

2013. május 23., csütörtök

Díjat kaptam!


Díjat kaptam 





Május 13-án a Hallhatatlanság elixírje hozzászólásánál találtam rá e szívmelengető díjra, amit Juci -tól kaptam. Ő a  Szennycímlap - olvasósblog gazdája. Ezúton is nagyon köszönöm, hogy rám gondolt és  bearanyozta azt a hétfőt!
A díjat természetesen tovább is adnám, a szabály szerint olyannak kell, akinek 200-nál kevesebb feliratkozója van (szerintem ilyenből van több); viszont én szeretném olyannak, akinél még nem láttam, hogy kapott volna.


Úgyhogy menjen egy virtuális virágcsokor/virágcsokorba rejtett csoki csomag, az én választottjaim:
 Szellőcske, mert olyan szépeket ír, olyan szépen fogalmaz. amilgade az előbbieket ide is írhatnám, stílusa van, és mert a borítókat mindenki fontosnak tartja, hiszen az a könyv ruhája..
Booklány szereti... nem csak a Halhatatlanság elixírjét, de sok mást is,amit én is olvasok/tam.
és végül, de koránt sem utolsónak hagytam   Olvasónaplóm Martinelli blogját. Őt is szívesen olvasgatom és nélküle a http://gaboolvas.blogspot.hu/ sem működne!
 Mindenkinek kellemes olvasást kívánok és írjatok sok szépet!

Véres tél

Mons Kallentoft: Véres tél 














Skandináv krimi a javából.  Több is mint egy sima krimi, regény sok-sok lélektani elemmel fűszerezve.

Mons Kallentoft svéd író nemzedékének egyik leghíresebb tagja. Idén negyvenöt éves. Pályája későn indult, első regényéért azonban máris elnyerte a svéd írószövetség díját. Negyedik könyvében alkotta meg Malin Fors nyomozónőt, aki a linköpingi rendőrségen dolgozik. Azóta hat regényt írt róla. Még négyet tervez. Ezzel a sorozatával világhírű lett: huszonhárom nyelven jelent már meg krimije.

Nálunk is nyár végére ígérik a sorozat folytatását a "Halálos nyár" címmel. 

A Véres tél legegyedibb tulajdonsága az író prózájában rejlik. Abban, hogy a halott ember gondolatai, érzései végig követik a nyomozást. Roppant érdekes olvasni ezekről a gondolatokról már ettől is különlegessé válik a történet. Még úgy is, hogy sok szálon fut a történt, aprólékos nyomozást kapunk. A sok háttér információkból talán kihagytam volna, minden rendőr házassági, magánéleti válsággal küzd, minden skandináv krimiben....?  Persze, így kerekebb a történet, mégis Malin érzelmi élete, volt férjével, lányával való kapcsolatából kevesebb is elég lett volna. Lélektani krimi ez, mint akciók sora. Első regénynek tökéletesen hozza a skandináv krimik sötét hátterét, hangulatát. Mondhatni, brutális, dermesztő, valós. A történet korrajz is lehet, több ez, mint krimi. Torz, de valós szociográfia. 

Érdekes szín az öregasszony, az anya figurája, ahogyan összetartja, irányítja a családi klánt. Itt is leginkább a múltban elkövetett bűnökért kell most a jelenben felelni. A nyomozónő szimpatikus figura, elszántan, kitartóan keresi a válaszokat, miközben a saját életét próbálja rendbe szedni. Még mindig szereti a volt férjét, és ez a vonzódás kölcsönös. Keresik egymáshoz a visszautat. Kriminél szokatlanul erős az érzelmi szál a regényben. Végig érezni a skandináv telet, a hideg hó vakítását, a lapok jól visszaadják a hangulatot.

A sztori sem előre kiszámítható, érdekesen kanyarognak a szálak. A jelen titkai a múltból erednek. Az érdekes végkifejlet sem marad el. Az izgalmas sorozat első darabja ígéretes kezdés. Nekem a kissé hátborzongatóra sikerült, meghökkentő borító is tetszett. Kifejező,  remekül illik a könyvhöz. Kíváncsian várom a folytatást. 

Részlet a könyv fülszövegéből:

" Linköpinget végtelen erdő és pusztaság veszi körül. Az elszigetelt kis településen mintha megállt volna az idő. Az itt lakók pedig csak saját szabályaikat hajlandóak követni. Emberemlékezet óta nem volt olyan hideg, mint azon a februári éjszakán, amikor nem messze a várostól egy fáról lógó, meztelen,  kegyetlenül megcsonkított, véres hullára találtak..."

Köszönet a Libri kiadónak ezért az ígéretes sorozatért!



Mons Kallentoft: író, újságíró
1968. április 15-én született Linköpingben.

Elnyerte a Water Katapult-díjat 2001-ben és összesen kilenc könyvet írt. Feleségével és gyermekeikkel Stockholmban élnek.




Libri, Budapest, 2012

538 oldal · ISBN: 9789633101599

2013. május 20., hétfő

Bomlás

Lakatos Levente: Bomlás 


















A könyv fülszövegéből:
Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött?"

Több, mint izgalmas, ígéretes kezdés. Ebben a krimiben a ma divatos témákból minden benne van.
Kicsit talán sok is. A történet jól indul, egészen jó az alap ötlet. Sajnos a kivitelezésbe több hiba csúszott. Vagy  csak én olvastam túl sok jó skandináv krimit.... Azt érzem a kicsit visszafogottabb történet több lehetett volna. Van fiú prosti, unatkozó milliomosasszonyok kedvence, perverz szex, démonok és gyilkosság. A szereplők közül egyiket  sem tudtam megkedvelni. Talán dr. Lengyel figurája volt, akiből viszont többet ki lehetett volna hozni. Ő érdekes karakter, tetszett a személye, gondolkodása és a dolgokhoz való viszonya. Izgalmasak voltak a testvéri visszaemlékezései. Mégis, pszichológus létére a saját problémáit nem tudja kezelni.

"Már megint a szexen járt az esze. Átkozott legyen a perc, amikor a női nem megteremtetett – háborgott magában álságosan, hiszen épp nő társaságra vágyott. Vagy whiskey-re."

A nyomozónő egy helyi"Piszkos Harry". Lehet , nekem ezért nem volt szimpatikus alak. Túl erőszakosnak,túl rámenősnek éreztem nő létére. No és a recepciós lány, aki egy pincelakásban lakik, de milliomosok közt forog, dolgozik... erős túlzás, nagyon nagy a kontraszt. Mondhatnám: elképzelhetetlen, hogy ilyet alkalmazzon egy szálló. Az sem derült ki nekem, egyedül hogy is tudta véghez vinni a gyilkosságot...? Pontosabban a tetőtérből egyedül kijuttatni a hegyekbe a hullát, amúgy senki nem lát semmit...

Vannak nyitva maradt kérdések. Mindenesetre a történet azért szórakoztató is tud lenni, kidolgozottságán érződik, foglalkoztak vele. Talán ezt- azt ki kellett volna hagyni, (szegény cica,
mit evett!) mást pedig jobban kibontani. A befejezés is szinte túl tökéletes, minden szál elvarrva, megoldva (a baleset a hídon). Érezhetően jó akar lenni, minden részében, ami mégsem sikerül.
A hölgyrajongók értékelése mindenképpen megható. A kötet sokáig a toplisták élén fog még szerepelni, biztosan megtalálja a maga olvasótáborát. Kellemesen izgalmas olvasmányt kapunk,
mai, friss témával, még azért izgalom is van bőven.

"Miközben a padlásszoba felé sétált Lengyel után, Farkas utolsó megjegyzésén tűnődött.
Ő akkor is ugyanúgy szeretné a gyermekét, ha homoszexuális volna."

Az író első könyvét is volt szerencsém olvasni. Barbibébi, gyerünk cica, dorombolj!, ami szintén nagyon mai, trendi témát járt körbe.
Talán egy pici humort kellett volna ebbe átcsempészni és a krimi részét erősíteni, az erotika ellenében. Így egy hatásvadász, erotikus tucatárú lett. Többet ígér, mint amit ad.
A borító izgalmas fotója, gyönyörű szép kivitele jól illik a tartalomhoz.




  Ulpius-ház, 2013
ISBN: 9789632546919


2013. május 17., péntek

VIII. Henrik

H. M. Castor: VIII. Henrik
Nézzünk egy kis történelmet:
VIII. Henrik angol király: Az angol történelem egyik legkülönlegesebb szereplője volt. Az ő uralkodása alatt vált le a katolikus egyházról az anglikán egyház. Közismert még hat feleségéről, akik közül kettőt lefejeztetett. Ettől is vált igazán színes, eredeti szemilyiségévé a történelemnek. Azt is tudni kell róla szerette a költészetet, a zenét, a táncot, a lovagi játékokat és az építészetet is, ezen kívül egész jól beszélt franciául és egy kicsit még spanyolul is.
A könyv érdekessége, hogy főleg a fiatal herceg életéről szól. Az útról, hogy király lesz. Hiszen Ő szülei másodszülött fia, vagyis NEM királynak szánták. Ám a sors közbe szól, testvére Arttúr egy lázroham után meghal....így Henrik lép elő a trón várományosává. Bátyja kijelölt feleségével kialakuló mély érzései már-már meglepőek. Apja hiába mesterkedik, végül szerelemből feleségül veszi Aragóniai Katalint. Sajnos a 26 éves ifjú feleség és alig nagykorúvá lett Henrik házassága kudarcok sorozata ....fiú utód nem akar születni, ami már a mániájává válik Henriknek. Sok vetélés, halva szülés után egy leányka marad meg. Henrik öregedő feleségétől szabadulna, szakít az egyházzal és jön a fiatal, hamvas Boley Anna. Új feleség, új remények a fiú utódra.
 Nagyon sok érdekes dolgot megtudhatunk arról, hogy mennyire nem szerette apja, illetve mivel ő  "csak második a sorban", papnak szánták. Ehhez Henriknek kicsit sem volt kedve, a cölibátus és a visszavonult élet nagyon távol állt tőle. Apját ez a legkevésbé sem érdekelte.
Amikor Artúr váratlan halála ráirányítja a reflektorfényt, szinte csak tűri az apai terrort. Nem semmi volt az, amikor egy lovagi tornán Henrik jobban szerepelt, mint a testvére. Szó szerint el is fenekelte utána az királyi apa....
"Hatalmas pofont kapok.
– Mire való a király másodszülött fia? – ismétli a kérdést.
Nagyot nyelek, pislogok, próbálok jól válaszolni.
– Arra, hogy ha az elsőszülött meghal, maradjon a trónnak örököse.
– Úgy van. Tartalék vagy. Helyettes."
  Izgalmas rész volt, amikor apja haldoklik és utána végre, már  királyként Ő nála a döntés.
Henrik világéletében igényt formált Franciaország trónjára is, mivel dédanyja, Valois Katalin francia királyi hercegnő volt, VI. Károly leánya, s VII. Károly nővére. Jogát a francia trónhoz soha nem tudta elfogadtatni, pedig tényleg igyekezett. Ez és az erős, fúkat nemzeni vágy motiválta életét. A sors ezt sem igen adta meg neki. Miután halott bátyja feleségét, Katalint elveszi, csak halott csecsemők sora és egy életben maradt leány , Mária az eredmény.
"És ami a legjobb hír: otthon, Angliában Katalin ismét gyermeket hord a méhében. Valóban ránk mosolygott Isten. Ezúttal a fiam élni fog."
Azonban fogy az idő és a remény....Boley Anna feje porba hull. 
Ezt a házasságot a szerző gyorsan, néhány oldalon elintézi. Innentől már csak nagy vonalakban követhetjük Henrik életét. Az első, szerelemmel szeretett asszony, Katalin eltaszítása után valahogy semmi nem sikerül a párkapcsolataiban Henriknek....
 A harmadik feleség, Anna lefejezése után egy  nappal Henrik feltűnő sietséggel vette feleségül Lady Jane Seymour-t, akire hithű katolikusként emlékezik a történelem, s aki Aragóniai Katalin és Boleyn Anna udvarhölgye is volt egymásután végre fiút szült, Edward trónörököst. A törékeny fizikumú, ifjú királyné a szülés után 12 nappal gyermekágyi lázban meghalt.
Henrik életét végig kísérő látomásai, hite nem hagyja el. Ezek a legérdekesebbek a kötetben. A végső, már a halálos ágyán elé táruló jövő megrázó. A  keményen harcoló, végig "mindenáronfiút" akaró Henrik megálmodja, hogy aki majd igazán beírja magát a történelembe, mégsem  a fia lesz..., hanem a lánya, Erzsébet!
De az már egy másik történet!
Köszönet a Kossuth Kiadónak a könyvért, ami a History sorozatban jelent meg.
Kossuth, Budapest, 2013
380 oldal · ISBN: 9789630974837

2013. május 13., hétfő

A halhatatlanság elixírje

Gabi Gleichmann: A halhatatlanság elixírje



" “Az író nem isten, az olvasó fejezi be a művet” – vallja Gabi Gleichmann, aki első regényében egy család 36 generációján keresztül nyolcszáz év történelmét mutatja be."


Ez a  könyv,  már a megjelenése előtt érdekes volt számomra. Tudtam, ez kell, el kell olvasnom! Jó megérzés volt.

 Az író első regénye, magyar származása, a kötet igényes, szép borítója és a fülszövege alapján tettem kívánságlistámra. A fülszövegnek ez a mondata volt, ami mindent eldöntött:
"36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája."
 Gabi Gleichmann remekül megírt, elmesélt történetei igazán érdekesek, élvezetesek. Olyan igazságokat, történeteket mesél el, amik bizony megrázóak, tragikusak, vagy éppen humorosak.

 Mindenki elgondolkodott már biztosan, honnan jött, hová tart a családi titkok mindig érdekesek, izgalmasak. Mi miért is történt éppen úgy, ahogyan.

"Beleszédülök, ha eszembe jut a letűnt korok eseményeinek szövevényes hálója, amely kihatott az én életemre."

 Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje,
ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő. A szerző az 1001 éjszaka történeteit említi, ami ugyan mesék sorozata, de azért mesélnek,
hogy túléljék! A varázslat, a misztikum itt is megvan, működik. Színek, illatok kísérik a sorokat.
 Nagyon kedves, szimpatikus figura a mesélő Nagyonnagybátyám. A két testvér pedig élményként hallhatja, éli meg a Spinoza család 800 éven átívelő kalandjait. Olyan ez, mint amikor egy kellemes vasárnapi ebéd után, a Gerbaudból hozott Sacher torta mellett a régi családi történeteket elevenítik fel....mi, gyerekek, pedig tátott szájjal hallgatjuk, ( olvassuk ). Ezek a történetek hol tragikusak, mert ugye a történelem viharai mindenki életébe beleszóltak, hol vidáman érdekesek, leleményes szerelemről épp úgy mesél, mint szomorúakról. Elgondolkodtató olvasmány, családregény.

" Nagyonnagybátyám elmagyarázta Sashának és nekem, hogy kevés dolog hagy annyira mély nyomot az emberben, mint gyerekkorának első olyan történetei, melyek utat találnak a szívéig. Átkísérnek az életen, és szigeteket hoznak létre az emlékezetünkben ahová mindig vissza-visszatérhetünk."  - és mennyire jó visszatérni azokhoz az emlékekhez!
Kis kapaszkodó, erőt adó vigasz. Élet, dráma, vereség és győzelem. Apák és fiaik vérrel, szenvedéllyel megírt családtörténete. Terjedelmes, nem könnyű olvasmány, amit az idősíkok váltásai, az írói fikciók néha még nehezítenek is.

Végig ott lebegett a tragédia, Sasha elvesztése, akit sajnáltam, hiszen szerethető alakja a történéseknek. Így még megrázóbb volt a haláláról olvasni, amit nem csak a Spinozák jellegzetes
orra miatt volt.
Sajnos a zsidóság régi alap problémája, a kirekesztettség, is árnyékot vet a történetre.
A fenntartások, amivel őket kezelik, fogadják régi probléma. Pedig a szokásaik, hagyományaik
teszik azzá őket, amik. Nem lenne szabad elítélni, megkülönböztetni őket. A történelem tragédiái nagyban befolyásolják a történeteket, hitelessé téve Európa alakulását is. Sok valódi történelmi alak tűnik fel a regényben.

Mindenki a saját sorsának kovácsa - tartja a mondás. Gabi az ajánló sorokban épp ezt írja fiainak:
"Ez itt - majdhogynem - származásotok története. A jövő már a ti dolgotok."

Lehet okulni, elgondolkodni azon ami eddig történt, de a jövőt itt, most a jelenben alapozzuk meg.
Köszönet Gabi Gleichmann-nak, hogy megírta ezt a remek családregényt! Sok szép, mély gondolat van a lapokon. Köszönet a kiadónak, hiszen ez a könyv néhány hét után best­sellerré vált, szinte azonnal lefordították 14 nyelvre, köz­tük – dicséretes gyorsasággal – magyarra is.

 Néhány szó róla:
 Gabi Gleichmann 1954-ben született Budapesten. Tízévesen szüleivel Svédországba költözött, ahol később filozófiát és irodalmat tanult. A 90-es években prominens kulturális újságíróként dolgozott, majd négy éven át (1990-94) a svéd PEN elnöke volt. Jelenleg feleségével és fiaival Norvégiában él, irodalomkritikus és az Agora Kiadó vezetője, többek között Nádas Péter műveit jelenteti meg norvég nyelven. Az író a XX. Budapesti Könyvfesztivál vendége volt.



  Athenaeum, Budapest, 2013
728 oldal · ISBN: 9789632932477 · Fordította: Papolczy Péter


2013. május 11., szombat

Elnémítva

Kristina Ohlson: Elnémítva 



                                                     










A Fredrika Bergmann sorozat második kötete a  nemrégiben megjelent Mostohák következő része.

Elnémítva. Elnémítva lelkiismeret, a családi titkok további őrzése, elnémítva a lehetséges tanúk is.
Bevallom, kicsit nehezen indult be a történet, de az első 80 oldal után pörgött, egyik kaland a másikat érte. Feszült, izgalmas nyomozás tanúi lehetnek, akik kézbe veszik Kristina Ohlson új krimijét. Számomra az alap bűnügy elég sokkoló.

Nem fognak csalódni a krimirajongók. Már az első, a Mostohák-ban is mesterien adagolta az izgalmakat a szerzőnő. Most sincs ez másképp. Egy lelkész házaspár az áldozat, akik látszólag, lányuk halála miatt lettek öngyilkosok. Nos, a lányról később kiderül, nagyon is él, s természetesen
a szülők halála körül sincs minden úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk. Talán ez nem spoiler, ha ezt elárulom, a fülszövegből is kiderül. Akkor mi áll a háttérben, miért kellett meghalniuk a szülőknek?
Elképesztő családi titkok, régi fájdalmak, gyermekkori traumák, a családon belüli erőszak, menekültek rejtegetése, csempészése áll a történet középpontjában. Mindezek mellé a rendőrnyomozók magánéleti válságairól is képet kapunk, ahogy azt a skandináv krimikben megszokhattunk. Érdekes belelátni a nyomozónő életébe, gondolataiba.


Mi tart össze egy családot? A bosszú!
Fredrika előrehaladott állapotáról, hamarosan szülni fog, a szülei persze az apáról semmit nem
tudnak Ennek ellenére Fredrika jól érzi magát a bőrében, határozott nő. Lelki vívódása, kapcsolata is feltárul előttünk. Teljes felelősséggel vállalta azt a gyermeket. Az olvasó előtt az apa személye is kiderül, ahogyan a miért is, ami ehhez a se vele-se nélküle állapothoz vezetett. Peder nyomozó házassági válsága, és a főrendőr, Alex és neje is olyan gondokkal küzd, ami sok családot érint napjainkban.

Kristina csodálatosan sző a szálakból egy letehetetlenné, izgalmassá váló krimit. Elképesztő,
mi lakik a lelkek mélyén, mi is áll a háttérben, mi mozgatja a szálakat! A bosszú, féltékenység és a szerelem, amit nem viszonoztak, csap át haragba, elkeseredésbe, ami gyűlöletet szül. A váltott szemszögből elmesélt történet még fordulatosabb, eredetibbé válik.
Megrázó az anya, Elsie vívódása a gyerekeiről, a két testvér viszonya egymáshoz. Sőt, szinte
egy külön történet a két testvér kapcsolata! Mind a két lány, mind pedig a két rendőr fiú esetében tanulságos a lelki háttér, érdekes párhuzamot ad. Összetett történet ez, kidolgozott, alapos. Gondolkodásra késztető, további kérdéseket vet fel, meghökkentő válaszokat ad.

"De hát mit tehetett volna? A két fiú, akit szült, és akiket először áldásnak tekintett, átokká lett,
zúzott sebbé a lelkén. Azt várta, hogy felnövekedve erősek lesznek, és egymás legjobb barátai,
de úgy különböztek egymástól, akár Káin és Ábel."

A menekültek helyzete, lehetőségei, az új élet reménye Svédországban már csak hab a tortán. Fondorlatos kihasználásuk, az önös érdekek, drog, pénz  és mély érzelmek állnak a háttérben.
Érdemes elolvasni, végig követni Fredrikával a nyomozást, izgalmakban nem lesz hiány! Új kedvencet avattam Ohlsson személyében, aki már az első regényével meggyőzött. Jó sorozat vette kezdetét. A szép borító nagyon illik a történethez, ismét jó választás volt. Miért is? Nos ez is kiderül
a történetből!


Kristina Ohlsson: 1979. március 2. Kristianstad
Politológiát tanult, majd tanított a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen.
Debütáló regénye a Mostohák 2012-ben jelent meg idehaza.




Animus, Budapest, 2013
352 oldal · ISBN: 9789633240847
Fordította: Torma Péter

2013. május 9., csütörtök

Magyarka

Kőrösi Zoltán: Magyarka
Család, regény

                                  




Amilyen rövid, olyan ütős a három nő története, sorsa. 
Első olvasásom a szerzőtől, akire már rég felfigyeltem. A könyveire a moly. hu oldalon találtam rá, kívánságlistámon is van néhány: Milyen egy női mell? a Hűséges férfi, vagy az Utolsó meccs. A Könyvfesztiválon vettem meg a kiadó standján az új regényét, amit dedikáltattam is rögtön. Bár igazi "sötét ló" volt ez a kötet, de befutó lett! Jó volt néhány szót váltani személyesen az íróval is, aki mesélt néhány gondolatot a történetről, annak keletkezéséről.


"A fájdalom jobban kitölti az embert, mint bármi más, jobban, mint az öröm és jobban, mint az élvezet."
Ezzel a kezdő mondattal indul a regény: sok fájdalommal, lemondással járó életekről, a szeretet, család hiányáról szól a nagymama, lánya és a kisebbik lány története. Persze, mindenki jót, jobbat akar a másiknak, de ez nem igazán sikerül. A dolgos, életvidám Nagyanya mulatni, bálba küldi lányát, taníttatja, mert neki az nem adatott meg. Erre a tanítónővé lett lányból lesz egy gőgös, szeretni nem tudó anya... Ilyen alak akadt az én ismerőseim között is.

Nagyanya szeretni való, kedves  alakja a regénynek, a régi világ hangulatát idézi, jó volt olvasni róla. Az ő élete sem úgy alakult, de a lehető legjobbat tudta kihozni a munkabírásával, odaadó szeretetével. A leginkább megható az egymás iránti felelősségvállalásuk, szeretetük. Amikor még hittek a kimondott ígéretben a veled, jóban-rosszban. Életbölcsessége, gondolkodása irigylésre méltó:

"ha azt akarod, hogy úgy nézzenek rád mint egy habostortára, akkor viselkedj habostortaként, ha olyannak látszol, mint egy krumplispogácsa, akkor krumplispogácsaként néznek rád"
A szépséges tanítónő, Ilonka beleválaszt, kap egy részegessé váló, durva férjet, de tűr. Álcázza a verések nyomait, hol a sminkjével, hol egy napszemüveggel. Ad a külsőségekre, a látszatra. Igyekszik megfelelni a külvilágnak. Szeretettelen élete a gyermekeire is kihat. Tartózkodó, rideg a viszonya velük.
A kisebbik lánya Kati már nem várt gyerekként születik ebbe a házasságba, ami a kislány egész életére rányomja bélyegét. Anyát nem lehetett csak úgy megölelni, mert elkenődik a smink, összekócolódik a gondosan befésült frizura. Az ilyen mondatokkal árnyáltan jelenik meg az elutasító és önző, hideg nő alakja. Ilyen szeretni nem tudó "anya" mellett nő fel, nevelődik Kati. Hozzá kell tenni: az első, meghatározó 5 év a kislány életében a Nagyanya mellett telt, mert anyuéknak nem kellett az ordító, csúnya kislány, zavarta őket.
Amikor egyik napról a másikra újra visszakerül a testvére mellé, a "családba", ott idegennek érzi magát. És ez így is marad végig. Innen menekülni kell, ami egyedül a továbbtanulással lehet. Az orvosi egyetem azonban 2 pont hiányában tova száll...

"Még azon a nyáron, mielőtt munkát keresett volna Kati a nővére unszolására felutazott Budapestre. Soha nem csavarogtak még így együtt, főleg nem ennyi rengeteg ember, kirakatok, látnivalók között.
A szép nővér és a csúnya húga."
Beköszönt a szerelem is Kati életébe, de a tragédiák folytatódnak. Önálló albérlet, szerelem, és jó munka, után egy vetélés mindent összetör. Az újabb  munkahelyi kalandból azonban később fia születik, Tomi. Ő lesz a mindene, akihez erősen kötődik, érthető módon. Családja természetesen nem örül vele, zabigyerekével magára marad. Tíz év telik el, amikor anyját újra látja, betegágyához megy látogatóba. Addig egyedül élik az életüket, oldják meg gondjaikat. Anya és testvér nélkül.

"Egy hónapja feküdt ott, amikor Kati meglátogatta.
Vitte magával a fiát, Tomit is.
Szia, Anya, itt van a fiam.
Tudod, az unokád, akit még soha nem láttál, pedig mindjárt tízéves lesz."
Ez volt talán az egyik legdrámaibb része a regénynek, mikor a félig béna, védekezésképtelen anyjára zúdítja szíve minden fájdalmát. Az összes elfeledett, eltemetett sérelmeit végre kiönti a lelkéből. Nem kér számon semmit, csak elmondja fájdalmait. Jól teszi! Itt jutott eszembe egy régi magyar film nagyjelenete: Udvaros Dorottya sírta-kiabálta: "Család? Ez család?" ( Csók, Anyu! )
Tragikuma és fájdalmai ellenére a regény végig a túlélni, megoldani a gondokat, és a boldogság kereséséről szólt nekem. Az összetartozásról. Az emberek sorsát az adott társadalmi helyzet is nagyban befolyásolta.
Ennél a résznél is fájdalmas, személyes emlékeket idézett fel bennem a történet. Szíven ütött. Kati nem hagyja magát: erős, kitartó nő. Újra tanul, masszírozni kezd, próbál talpon maradni, túl élni.
Ez már a végkifejlet, innen egy lépés a "és mit lehet még mellette?" Nos, jó pénzért, és ha a vendég is szimpatikus megoldják... mert kell a pénz Tomi taníttatására, az életre. Pedig már nem fiatal, negyven is elmúlt, de a lehetőség adja magát. Élni kell! Túlélni, ha így, hát így. Ausztriába kerül, Ő lesz a  "Magyarka", a rúdtáncolás is megy neki, ha az kell. Szimbolikus jelentőséggel bíró része ez a könyvnek.

"A kavics a kurva, ami felsebzi az ember lábát."
Nem könnyű az élet, neki ezt a lehetőséget adta. Szerelmek, barátok, segítő család nélkül, egyedül a világban. Katit is elkíséri a régi családi örökségként kapott hite:
„Mostantól minden jó lesz, nem is csak, hogy jobb, de jó. Nem volt könnyű, de ha valamit nagyon akar az ember, az előbb-utóbb úgy is sikerül, lehet, hogy nem úgy és nem akkor, de sikerül, ez biztos. Nem csak szerencse ez és nem csak kegyelem, ez a dolgok rendje.”

Katit a hite, kitartása segíti még. A társadalmi háttér is mint "kényszerítő" körülmény szerepel a korrajzban. Érdekes, hogy a testvérek közt sem alakult ki mélyebb összetartás. Kati magára maradt, illetve csak a fia van, Ő érte vállalja azt az életet. Nem neki kell(ene) ezért szégyenkeznie!
Nagyon elgondolkodtató, mély érzésekről lehet a sorok közt olvasni, 1902-től napjainkig,  a mai magyar valóságról is. Kőrösi Zoltán magával ragadóan, natúr egyszerűségében tárja elénk a három nő sorsát, életét.
Nincs túlírva, a rideg valóságot kapjuk. Nagyon magyar ez a történet. Megfogott Kati hite, kitartása, örülök, hogy elolvashattam. Igazán jól illik a könyv hangulatához a remek borító kép is.






5/5

Élményteli olvasást minden érdeklődőnek!
Kalligram, 2013
208 oldal · ISBN: 9788081016943

2013. május 4., szombat

Adél és Aliz

Fábián Janka: Adél és Aliz

                                                 


                                                                     












Az írónőtől ez az ötödik olvasásom. Eddig is színvonalasnak tartottam, szórakoztató, olvasmányos írásaiért, amit remekül helyez történelmi keretbe. Emma trilógiája is ötcsillagos, de amennyiben lehet fokozni, ez a regénye még jobb nekem, az eddigi olvasásaim közül.


Hangulatában komorabb, nincs semmi rózsaszín felhő, a szerelmi szál sem kerül túlsúlyba, amolyan édesen bús, mint egy korabeli sláger. Ennek a könyvnek kimondottan komoly a hangvétele, talán a rajongókat is meglepi, megosztja. Nekem az Emma fiai-t juttatta eszembe, azt hozta. Azért nem kell megijedni, olvasmányos, izgalmas kikapcsolódást fog nyújtani minden eddigi olvasónak. Remélem még hoz is újabb érdeklődőket. Nézzük a mesét, spoiler mentesen:
A Prológussal úgy indít, mint amikor váratlanul kap egy pofont az ember! Erős, hatásos kezdés! Lenin-fiúk, és egy ártatlan fiatalember, aki hiába könyörög az életéért a Duna-parton...
Ami a történelmi hátteret adja: az elbukott kommün után járunk, az 1919-es év nyárutóján. Itt veszi kezdetét Adél és Aliz története. Sejthető, hogy a meggyilkolt férfinak fontos szerepe van, ám ez igazán a vége felé kap nagy hangsúlyt. Bár a szemfüles olvasó rájöhet, ki is volt a férfi.

Erzsébet Leányiskola és Kollégium, ahol a két leányka találkozik. Osztálytársak lesznek.  Már a két megérkezés az iskolába sokat elárul a két különböző hátterű lányról. Hatásos és sokat mondó belépője ez a két főszereplőnek.
Adél: makacs, akaratos,karakteres teremtés, míg Aliz a vidéki kis naiv, szende, jól nevelt  kislány.


"– Szép név – mosolyodott el Aliz. – Igazán…nem lehetnénk mi barátnők? – kérdezte tétován, félre hajtott fejjel. – Mindkettőnk neve A-val kezdődik, és négy betűs. Ez akár jó előjel is lehet, nem gondolod?"

Így indul a testi-lelki barátságuk, amit végig valami feszült ellenszenv, irigység is beleng, legalábbis Adél részéről. Izgalmas rész, sőt, megdöbbentő, amikor ráveszi Alizt egy új frizurára... Mekkora hatással vagyunk a másikra, mennyire tudjuk manipulálni a másik fél érzéseit.
Ízelítőt kapunk a bentlakásos iskola életéből, hangulatából, mind a tanárok, mind az igazgatónő,
mind pedig a tanulók oldaláról. Fontos szereplő az iskola kertésze, Nagy Iván, mint egyetlen fiatal férfi a sok nő közt... Szerelmi három és négyszögek, ármánykodások tarkítják a történetet. Ezt az összezártság is adja, fokozza. 
Háttérben a besúgók, a Trianon utáni szétszakadt ország hangulata, a bosszúért kiáltó uralkodó osztály, Rákosi pajtás, Kun Béla teszik hitelesebbé a képet.

Remekül beépül a történetbe az elhíresült "frankhamisítási" botrány! Nem kevés izgalmat, bonyodalmat okozva. Ezt külön kiemelném, Fábián Janka hihetően alakította a mesét úgy, hogy ez a valós, megtörtént eset is fontos szerephez jut. Akinek ez kimaradt történelemből, illetve többet szeretne tudni érdemes rákeresnie! (pl: A hamisítás a budapesti Térképészeti Intézetben történt, amely a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozott...). Amúgy a vidéki arisztokrata ifjúság naivitása elképesztő, mai szemmel: néhány bőrönd hamis pénzzel csődbe vinni a franciákat! A cselekményszövése mesteri. Nem csak a mindenki szép és csinos, ruhaleírások, remek korrajzot is kapunk. A karakterek is széles skálán mozognak. Jól keveredik a szerelem, ármánykodás, a történelmi valósággal. mellé némi erotikát is kapunk.

Végig fordulatos, lebilincselő a történet, van kiért, miért izgulnunk: a vidéki nagybirtok élete, a kastély, ahol Aliz felnőtt, a szülők, a testvérek sorsa.  Ez egy már múlóban lévő, letűnő társadalmi háttér. A két lány barátsága, egymás iránti vonzalmuk nagyon árnyaltan van ábrázolva. A szemünk előtt nőnek fel, érnek nővé, lesznek családos anyák. Megélt közös kis életük, örökre összeköti őket. Jól felépített regény ez, még, ha a rajongók közt kicsit megosztó lett is. Talán éppen a történelmi kor miatt. Talán az itt az igazi főszereplő. Nekem tetszett. A karakterek jól kidolgozottak, a köztük lévő kapcsolatok szövevényesen izgalmasak, emberiek.

 A befejezés sem a szokásos "minden jó, ha, jó a vége". Konkrétan a "Helena fordulattól" a végén leesett az állam! Elgondolkodtató, és megrázó is. Jó volt a szereplők későbbi életébe is belesni. Többet nem árulok el, olvassátok el, érdemes!

5/5


Örömmel látom, 6 év után új borítóval ismét kapható a regény!


Libri, Budapest, 2019
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336051

Ulpius-ház, Budapest, 2013
332 oldal · ISBN: 9789632546896




2013. május 1., szerda

Misterioso

Arne Dahl: Misterioso








                                                                                       



Skandináv krimi, talán még a kezdetekről. Svédországban 1999-ben jelent meg a könyv, nagy sikert aratva. Most idehaza a Scolar Kiadó jóvoltából is olvasható, sőt a tervek szerint a közben sorozattá
bővült további részek is megjelennek. Arne Dahl remek krimijeiből
már tv-sorozat is készült.



Fülszöveg:
A svéd üzleti elit tagjait sorra holtan találják fényűző otthonaikban. A sorozat első részében megalakul az A-csoport, egy tehetséges rendőrökből álló különleges egység, mely fényt derít Svédország legkeményebb bűncselekményeire. A könyvből 2011-ben Svédországban nagy sikerű film is készült.

A svéd elit retteg... valaki vadászik rájuk. Gyors egymásutánban, nyom nélkül történnek a gyilkosságok. A rendőrség, jellemző módon a harmadik után kezdi sejteni itt sorozatról lehet szó.
A magányos elkövető mértani pontossággal lead 2 lövést áldozatai fejére. Semmi cécó, duma, a saját nappalijukban várja őket, majd két lövés után minden nyom nélkül eltűnik. Sejthető, hogy valami lesújtó véleménnyel lehet róluk az életmódjukról, ami némi irigységgel is párosul:

"Körülnéz. Micsoda rongyrázás, gondolja. Még az elegánsan kavargó porszemek is, mintha megrendelésre készültek volna, a kristálycsillár kiegészítőiként."

Aztán feszültségoldásként  jazzt hallgat... Zeneileg ízléses választás egy nehezen megszerezhető, különleges jazz számra öl. ERRE a zenére:

Létre jön az A-csoport, mint valami különleges alakulat a rendőrségen belül. Az ország különböző pontjairól, válogatott, tehetséges, de kissé kiégett rendőrökből áll. Fontos háttér a nyomozók lelkivilágának, motiváltságának bemutatása is. Paul Hjelm a negyvenes, házassági válsággal küzdő nyomozó és társai mind szerethető, emberi karakterek. Nekem Nyberg nyomozó és Chavez volt kedves figura.  Nekik kell megoldaniuk a rejtélyt, ki és mi áll gyilkosságok mögött. Talán nem is maga a bűn igazán fontos a történetben. Keveset tudunk a svéd valóságról, az életükről, gondolkodásukról. Stílusos, figyelmet érdemlő krimi, súlyos háttérrel.

Ki áll a háttérben? Talán az orosz maffia? Egy korábban tönkretett üzlettárs?  Egy őrült svéd, vagy akár egy megunt feleség? Mert nyom alig akad. Nem véres krimiről van szó, nagy hangsúlyt kap a politikai összefonódás, az éppen változó, átalakuló Európa képe is. Ezzel téve érdekesebbé, különlegessé a regényt. Van némi humora is, ami oldja a komorabb események hangulatát.

"Tallin őrült város.
Viggo Norlander legalábbis így gondolta, miután eltöltött ott negyedórát.
És később sem változott az álláspontja."

 Izgalmas, sőt, nagyon eredeti volt a nyomozó keresztre feszítése, vagy amikor egy alkoholista
segített nyomot találni, avagy a híres Absolut vodka és az ukrán vodka közti különbségekről írtak.
A regénynek sajátos a humora is. A híres svéd alkoholista rendőrfigura itt nincs, depresszió is alig.  Érdekes, tartalmas krimit kaptam, igazi élmény volt olvasni. Már már szépirodalmi szintű, érdeklődéssel várom a sorozat további darabjait. Megemlíteném még a könyv elegáns, impozánsan egyszerű kivitelét: az igényesen szép borító mellé a pirosra színezett lapszegélyek különlegesen érdekessé teszik a könyvet. Jó kézbe fogni.
Ajánlom mindenkinek, aki igényes és szórakoztató, mégis izgalmas krimit olvasna.

Arne Dahl (eredeti nevén Jan Arnald) 1963-ban született, Svédország egyik legismertebb krimiírója. Elsősorban az érdekli, mi történik az emberi elme mélyén, ennek ábrázolásához borzongató, fojtogató környezetet választ. A magyar fordításban most megjelent Misterioso (1998) a számos nemzetközi irodalmi és közönségdíjjal jutalmazott, tízkötetes Intercrime sorozat kezdő darabja. 2011-ben a televízió tovább fokozta népszerűségét: 1,5 millió svéd (a népesség közel 20 százaléka) nézte meg a Misteriosóból készült tévéfilmet. Dahl az egyetlen skandináv író, aki egyaránt megkapta a Német Krimi Díjat és a dán krimiírók elismerését, a Palle Rosenkrantz-díjat.





Köszönet a Scolar Kiadónak az olvasás élményéért!



Scolar, 2013
432 oldal · ISBN: 9789632444062