Cari Mora

Thomas Harris: Cari Mora 



                                                                           














Thomas Harris könyveit sokan ismerik, szeretik. Ritka az olyan szerző, akinek szinte minden könyvét megfilmesítették. A Hannibál-sorozata valóban a műfaj csúcsa, ilyen karaktert kevés író tudhat magáénak. Egyszerre rémisztő és vicces, félelmetesen okos, már-már szimpatikus figura. A szerző új regényére tizenhárom évet kellett várni a rajongóknak. Ez a friss megjelenés már önmagában öröm és szenzáció, hiszen Thomas Harris 79 éves. Azt azonban már biztosra veszem, hogy ez nem azt jelenti, tizenhárom évet dolgozott ezen a regényen.



A Cari Mora nem olyan, mint Harris többi könyve, és különösen messze van a Hannibal Lecter könyvektől, amelyek őt olyan jól jellemzik, ismertté tették. Hogy ez mennyire "baj" azt olvasás után döntse el mindenki magának. Tagadhatatlanul nagy volt az elvárás, valami olyat várt titkon mindenki, az összehasonlítás pedig elkerülhetetlen. Thomas Harris példaértékű thriller-író, és Hannibal Lecter alakjában megteremtette az egyik leghatásosabb szörnyek egyikét. Azt sem mondanám, hogy a jól ismert Harris-védjegyek nem bukkannak fel az új történetben, mert nagyon is ott vannak.

Az alap ötlet ígéretes. Próbálok a fülszövegnél nem többet elárulni: A kábítószerkereskedő Pablo Escobar Miamiban lévő háza alatt 25 millió dollár értékű arany van elrejtve. Az egyetlen személy, aki tudja, hogyan lehet hozzá férni, milyen titkokat kell legyűrni, az egy Jesús nevű ember.
Nem csupán ennek a titkos kódnak a megszerzése a kiindulási pont, de maga a széf megtalálása sem egyszerű. A kinyitásról már nem is beszélve. Ugyanis, ha valami hiba történik a fél Miami Beach felrobbanhat az elrejtett Semtex mennyiségétől. Az arany megszerzésére két banda is esélyes: egy mindenre képes kolumbiai drogkartell és a Hans-Peter Schneider vezette társaság. Természetes, hogy ők egymással is versenyben vannak. A tengermélye sok meglepő veszélyt hordoz, ami jelentősen nehezíti a dolgukat. Egyáltalán nem mellékesen Hans-Peter nem kicsit pszichopata férfiú. Erről számtalan alkalommal bizonyítékot ad. Az ő életéről, múltjáról is kiderül nem kevés meghatározó elem.


Carri Mora a ház gondnoka, egy kemény és talpraesett, okos és érzéki fiatal nő. Természetesen Ő az igazi főhősünk. Hans-Peter a másik, ő a főgonosz. Ez a két karakter kidolgozott, jellemzői mögöttes tetteik okát is megismerjük. Cari Mora gyerekkora már eltért a szokásos neveltetéstől. Cari Mora gyermekkori háttér története tragikus és durva, és anélkül a könyv túl rövid lenne. Ez jól illik ide, kellett is az alaposabb bemutatása.

Legyen elég annyi: tizenegy évesen lett gyerekkatona Kolumbiában. Hogy ez mennyire hatott személyiségére azt nem részletezem, megteszi nekünk olvasóknak Harris. Ennek a története izgalmas, jól épül be a regény cselekményébe. Amúgy meghökkentően sok líra leírást olvashatunk a narancsba hajló naplementéről, az ezüstösen csillogó hullámokról, vagy Miami ökológiájának alapos bemutatása is része a regénynek, ahogyan a méhek mézgyűjtő szokásairól is bőséges képet kapunk. Ami egyébként egy fordulatos része a történéseknek. A történet egyik mellékszereplője egy beszélő kakadu, "aki" igen humoros pillanatokat tud okozni. Lesz még a végén is egy állat, de nem leszek poéngyilkos!

A kábítószerkereskedő Pablo Escobar vízparti otthona sem egy hétköznapi házikó. Berendezési tárgyai között filmes és szexbabák mellett egy villamosszék is szerepel. Amikor sor kerül a brutális gyilkosságokra, ott minden a helyén van. Nem csak meglepőek az elkövetési módszerek, de ötletesek is. Harris ebben hozza a megszokott, elvárt formáját. Robbanó mobiltelefon, darabolások, szervkereskedelem, savas fürdő és géppisztolytűz, tényleg minden akad, mi szem-szájnak és az idegeknek ingere. A történet nyelvezet is olvastatja magát, érezhetően bele adott mindent. Fordulatokban, izgalmakban, extrém helyzetekben sincs hiány. Mégis valamiért nem működik, nem úgy hat az egész. Valami hiányzott, amitől igazi nagy durranás lenne ez a regény. Ezt szerintem a kisujjából könnyedén kirázta, lehet kiadói nyomásra.

A nagy zeneszerzőknek is akad gyengébb darabja, így nem kell pálcát törni az író felett. Egynek tökéletesen érdekes, olvasmányos, ha nem különösebben nagy elvárásokkal vesszük kézbe. Jól szórakoztam, megdöbbentem és izgultam is olvasás közben, nem bánom a ráfordított időm. Könnyedebb, szatirikusabb minden durvasága ellenére.
Az átlag gagyi, háziasszony és ilyen-olyan bestsellereknek kikiáltott percemberek irományai mellett még mindig átlag fölötti élményt nyújt. Azt mondhatom, hogy hiányzik a régi Thomas Harris és remélem, hogy hamarosan tényleg visszatér.





1940. április 11-én született író, újságíró, a Hannibal-tetralógia szerzője.
Első regénye a Fekete vasárnap 1975-ben jelent meg. A Bárányok hallgatnak regényért 1988-ban elnyerte a Bram Stoker-díjat. Ennek a sorozatának részei: A vörös sárkány és a Hannibál és a Hannibál ébredése, ami egy előzménytörténet.
















General Press, Budapest, 2019
320 oldal · ISBN: 9789634522812 · Fordította: Kiss Ádám

Marlenka

Finy Petra: Marlenka 



                                                               




"Nyugtalan vagyok. Olyan időket élünk, amikor bármi megtörténhet.
Amikor a rémálmok kilépnek az éjszaka homályából, és leigázzák a nappalt.
Mi történik velünk? Mi történhet még meg velünk?
Csak állok, és bámulok."





Finy Petra előző, felnőtteknek szóló regénye az Akkor is egy megrázó, de jellemzően mai női sorsot 

tárt az olvasói elé. Marlenka élettörténete is megindító regény. Olyan életmese, amely szól emberi kapcsolatokról, különös személyiségekről, napjainkról, amire erős hatást gyakorol a múlt. Néha tényleg csak nézünk, mit is tehetünk bizonyos helyzetekben. Persze a természetről is mesél látványos képeivel.

Nem csupán a természet színes és eleven, de az emberi kapcsolatok hálója is összetett. A múlt hatása erősen befolyásolja Marlenka és a többi szereplő életét. Fontos a családban, a korábbi generációkban átélt traumák, élethelyzetek feltárása. Hogyan lehet megbirkózni, kezelni olyan lelki sérüléseket, amit súlyos teherként egy életen át cipelhetünk? Ez lehet egy kedves, közeli családtag tragikus halála, szerelmi bánat, betegség, vagy rossz családi, elnyomó kapcsolat, kiüresedő házasság is. Térben és időben két szálon fut a regény cselekménye.

Tetszett, hogy több szereplő szempontjából mutatta be a történetet. Jó az alapötlet, színes, valós, hétköznapi emberek a karakterek. Ezek lelki fejődése, ábrázolása jól sikerült mind a mondataikkal, mind pedig tetteik motivációjának árnyalt bemutatásával. A szereplők karakterfejlődése végig jól követhető. Kiderül a gonosz, negatív szereplő is cipelhet olyan lelki terhet, ahol a gonoszkodása csupán álca. A szerelem ereje pedig megtöri, lágyítja a szívet. Segít új életet kezdeni. A mozaikokból egy kerek egész lesz.


A mai történet tükröt tart a társadalomnak és mindenkinek: napi szinten tapasztalható bárhol a gyűlölködés, az erőszak, a másképp gondolkodás és kirekesztés kártékony hatása. Ez valóban mérgezi 

a lelket, akadályozza a józan gondolkodást. Cipzár alakja erre kiváló példa. A fiú sorsáról többet is olvastam volna, hogy és miért lett ilyen galád alak. Szerencsére nála volt talán legerősebb a jellemfejlődés. A zord külső alatt valóban érző szív dobog. Panni szerelme lélekgyógyító hatása erősen befolyásolja a fiú későbbi sorsát. Ez különösen szép volt. Finy Petra női érzékenységgel avat be szereplői sorsába.
Dr. Dobos alakja emlékeztetett Rezsőére, amolyan kedves és érzelmes férfiember. Elzával való szerelme és házassága a siker és a fény mellett a sötétség fájdalmát is hordozta. Erkölcsi kérdések itt is akadnak. Feri és Fülöp kedves figurák, míg Náncsi megnyilvánulásai viccesek, jópofák voltak. Marlenka rezignált beletörődöttsége néha fura volt, de ő ilyen nő. Nem lázadt, elfogadta sorsát, abból igyekezett kihozni a legjobbat. Élhetővé tenni a valóságot.

A felszín történései alatt komoly izgalmak feszülnek. Szerettem ezt a történetet, vitt magával, tetszett hogy minden szereplő küzd a maga egyéni problémáival. Ahogyan az élet valósága visszaköszön a regényben, hitelessé tette a történéseket. A humor sem hiányzik, jókat nevettem Náncsi élcelődő, irónikus beszólásain. Olvasáskor a szöveget meg-megtörik a dőlt betűs részek, amik arra hívatottak, hogy egy gondolatsort olvashatunk, tele aggódással, szeretettel. Ez háttérnek is felfogható Marlenka életéhez. Marlenka, aki Juditból lett Mária, abból pedig Marlenka nem csöpögős életmeséje valós drámaiságot hordoz. Nem csak hatalmas szíve és türelme van, de ereje is. A boldogság keresése mindannyiunk közös vágya. A végére az is kiderül, kinek a gondolatait, érzéseit olvashattuk. Ez lehet sors-szerű, karmikus, ami megkapóan szép vonala a regénynek.

A múltbeli szál hívatott a lelki nyomást ábrázolni, hiszen Marlenka családjának történetén végigvonult a II. világháború, annak minden nyomasztó hatásával.

Bármennyire nehéz, de szembe kell nézniük a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük a továbblépéshez. Az élet nem habos-torta, a múlt nem lehet lehúzó, hiszen a saját jövőnket áztatjuk méregbe ezzel. Szomorú a nyilas rémuralom, anya nélkül felnőni egy lánynak. Főleg egy egoista, önző apa mellett. Innen a barátság és a házasság titkait láthatjuk. Dr. Dobos és Elza szomorú élete mellett Marlenka boldogsága is illékony, pillanatokra bontható. Akiket a sors egymásnak rendelt, megtalálják egymást. Ehhez néha bizony sok időre és türelemre is szükség van. A szerelem néha csak egy boldog, édes pillanat.
A megrajzolt helyzetek, az emberi reagálások, néha bizony döbbenetesek. Azonban a kimondott vagy éppen elhallgatott válaszok súlyosak.Nem csupán a regény fordulatai, de képszerűsége is sokkló néha.


A másik, ami nagyon tetszett, az emberek természettel való kapcsolata, ennek ábrázolása. Élvezetes olvasni ahogyan gyönyörű mondatokkal írja le Finy Petra mind a természetet, jeleníti meg az emberi sorsokat. Megelevenednek a Városmajor fái, és eljutunk messzi tengeri képekhez is.
Minden fejezettel nő a történet intenzitása, mozaikszerűen bontakoznak ki és fonódnak egybe a sorosok. Izgalmas a múltbeli szál, megismerni hogyan befolyásolta egy-egy karakter életét, sorsát egy döntés. Ami néha másoktól függve hat az életünkre. A házak, épületek is érdekes hátteret, tartalmat adnak. Az egykori golyónyomok, repeszdarabok emlékeztetnek bennünket a nem olyan távoli borzalmakra. Ami talán nem fog megismétlődni.
Nem csak a főhősünk, Marlenka, de a többi szereplő is keresi a helyét, boldogságát, emberi kapcsolataikban. Lesz, akik egymásra találnak, és megadatik nekik az esély a boldog, közös életre.
Együtt, szeretetben, megértésben minden sokkal könnyebb. A meseszép borító alatt valós sorsokat, drámákat és szerelmeket olvashatunk.



Köszönöm az előolvasás lehetőségét a szerzőnek és az Athenaeum Kiadónak!

ITT tudod megrendelni a regényt! Az első nyilvános bemutató a Margó Irodalmi Fesztiválon lesz 2019. október 11. péntek este 20.30. kor a Várkert Bazárban. 

Finy Petra: (Budapest, 1978. június 4-) író, költő
Közel harminc gyermekvers és mesekönyv után ez a harmadik felnőtteknek szóló regénye.
A Madárasszony 2012- után a napokban kerül újra a boltokba. Akkor is regénye tavaly jelent meg.







Athenaeum, Budapest, 2019
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632939377 · Megjelenés időpontja: 2019. október 8.

Az éjszaka és a lányka

Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka 




                                                                                                   













Harmadik olvasásom volt Musso tollából, és most egészen mást kaptam, mint amire számítottam. Vártam, hogy olvashassam, hiszen az alapötlet kiváló és érdekes, de sajnos ez a könyve nem olyan volt mint az előzőek, ami persze nem is lenne baj.. A fülszöveg izgalmas krimit sejtetett, szerelemmel, barátsággal és szövevényes titkokkal az iskolás évekből. Amolyan amerikai stílusú thrillert vártam idilli, francia környezetben, az Azúr-parton.

Inkább mondanám a regényt krimielemekkel vegyített, romantikus, lélektani drámának, megspékelve rengeteg lelkizéssel, a szereplők pszichológiai elemzésével, mint igazi kriminek. Sajnos nekem néhol túl klisés, alig volt izgalmas a rengeteg fordulat miatt inkább zaklatottá váló regény. Egy picit csalódás volt, mintha maga a szerző se tudta volna ki legyen a hunyó, hová fusson ki a regény vége. Egy idő után már mindenki tettes volt, vagy akart lenni.  Rajongóknak, vagy könnyed kikapcsolódásnak tökéletes, de nem maradandó a történet. Az angyal hív, Ott leszel? Holnap című könyvei jobban kidolgozottabbak, valósághoz közelibbek.

Más, mint az eddig olvasásaim, ami nem lenne baj, hogy mer váltani a szokásos stílusától. Kifejezetten jól indult, de egy idő után kezdtünk belegabalyodni a fordulatokba, mint az a bizonyos cica a gombolyagba. 25 évvel ezelőtt, egy viharos téli éjszakán eltűnt egy fiatal lány és egy tanár a középiskolából. A lány afféle mindenki kedvence, a gimi legszebb, legokosabb lánya, sok baráttal és persze hódolói mellett azért néhány irigye is akadt. Nyom nélküli eltűnésükben a közvetlen baráti kör is súlyos titkot vállalt magára. Meddig lehet ilyen titkokkal élni, mikor jön el az igazság pillanata? Egyszer törvényszerűen minden titokról lehull a lepel... vagy leomlik a fal. Mit bír el a barátság, mennyire ismerjük jól a barátainkat, mire képes a szerelem?


Lehet-e rekonstruálni a 25 évvel ezelőtti történéseket? Kinek kell rettegni, ha lebontják az egykori iskola tornacsarnokát? Mit vagy kit, kiket rejtenek a falak? Erkölcsi kérdések merülnek fel, ám nem
a szereplőkben... ők csak megúszni szeretnének egy régi gyilkosságot, minden lelkiismeret furdalás nélkül. Családi viszonyok, kapcsolatok dőlnek romba. Az egyén sorsa, élete mennyi változást, nyomasztó titkot bír el? Ezek hogyan hatnak a személyiségünkre, tudunk azok maradni életünk során, akik egykor voltunk?

A szerző tudja, hogyan kell felkelteni a kíváncsiságot az olvasóban. A regény ereje abban rejlik, ahogy Guillaume Musso tökéletesen adagolja a feszültséget. Egyre több váratlan titokra derül fény. Musso moralizál, az erkölcsi kérdésekre néha elég váratlan válaszokat ad. Ami tetszett még a fejezeteket felvezető idézetek, a regényben fellelhető irodalmi utalások.


Az újabb és újabb nyomok lassan, de biztosan az igazsághoz vezetnek. Azonban ez az igazság még több további kérdést vet fel. Amíg Vinca nyomában járunk és az 1992 decemberi hóviharos éjszaka titkait keressük, amikor Maxime, Thomas és Fanny élete komoly drámai fordulathoz ért.


Tényfeltáró, dokumentum-szerű nyomozás önmagunk és barátaink titkos életében. Ki mire és hogyan emlékszik, mit titkol még mindig? A titkok és a kételyek egyre szaporodnak. Az eltűnt lányról meghökkentő dolgokat tudunk meg, ahogyan minden karakter őriz valami titkot életének erről a szakaszáról. Thomas az író alakja volt rokonszenves, nehéz múltja ellenére. A három egykori barátot összekötő titkokra lassan derül fény. Mindenki kicsit másképp emlékszik, a nagy kérdés hogyan és miért változtatják meg a múltat az emlékek? Izgalmas az a mindentudó álláspont, amelyet Musso többször felkínál nekünk olvasóknak, amikor a különféle karakterek emlékeit idézi meg. Néha kissé ez is zavaró, ahogy ugrálunk az időben. Hol a jelenben járunk, hol 1992-ben. Olyan, mintha az olvasóval is játszana Musso, nem csak a szereplőivel. Valójában egy kérdést járunk körbe: soha nem ismerjük igazán, még a hozzánk közelálló embereket sem.



Meglehetősen vegyes érzéseket hagyott bennem a történet, tény, hogy van ennél jobb Musso-regény.
A végén talán a csavar lendített rajta, meglepődtem a megoldáson, amikor végre olvastam a magyarázatokat. Valahol azért sejtettem, hogy nem minden az lesz, aminek látszott, a sokadik csavar ellenére sem. Azt nem mondom, hogy rossz könyv és hogy nincsenek benne meghökkentő fordulatok, néha túl sok is és még ha egyik-másik néha erőltetett is. Ám az a bizonyos plusz, amiért nem tudja letenni az olvasó, nekem hiányzott. Az Angyal hív vagy a Holnap regényei jobban tetszettek.

Guillaume Musso a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író. 1974-ben született Antibes-ban. Már tizenévesen sokat olvasott, és biztos volt abban: egyszer ő is író lesz. A középiskolát elvégezve 19 évesen New Yorkba ment, ott élt néhány hónapig, aztán visszatért Franciaországba, ahol közgazdászdiplomát szerzett.

Regényeit – köztük Az angyal hív és a Holnap címűt – 36 nyelvre fordították le. Művei a világ minden táján vezetik az irodalmi sikerlistákat, kiadók és filmproducerek versengenek értük. Az És azután… című thrillerből Romain Duris és John Malkovich főszereplésével készült nagy sikerű film.

A szerző fotóját készítette: Emanuele Scorcelletti


Park, Budapest, 2019
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633555187 · Fordította: Füsi Lídia

A gesztenyeember

Soren Sveistrup: A gesztenyeember




                                                                                                   








"kit hökkent meg egy gesztenyeember szeptemberben vagy októberben?"






A Partvonal Kiadó idén tavasszal útjára indította skandináv krimi-sorozatát. Az őszi újdonság stílszerűen A gesztenyeember címmel a napokban került a boltokba.



Amikor a bosszú, a megszállottság, a veszteség feldolgozása léleknyomorító tud lenni. Izgalmas, jól pergő, sőt néhol gyomorforgató krimi. Profi módon felépített történet: feszült, sokkoló és szomorú.
A sorozatgyilkos, a nyomozók is elképesztően találékonyak, bár a rendőrség egy lépéssel mindig lemaradva lohol a bűnös után - ahogy azt megszokhattuk. Amikor "vége", érkezik a nagy fordulat, amitől persze, minden a feje tetejére áll.
A regény olvastatja magát és ha nincs is minden pillanat a helyén, akad egy-két logikai bökkenő, a cselekmény sodorja, magával viszi az olvasót. Az alaptörténet jó, valószínűleg az író filmes tapasztalatai miatt, látványos képekkel jelenik meg az olvasó előtt. A krimiszál mellett érdekes volt főszereplő nyomozók magánélete is felvillan, de szerencsére csupán árnyalja a képet.



A címet a tetthelyen hagyott gesztenyefigurákról kapta a krimi. Nem mesélek semmit, nem szeretnék spoilerezni, a fülszöveg éppen eleget elárul. Borzasztó tragédiákról szól a könyv. Túl sok az eltemetett titok a múltban, túl sok az elfojtott indulat. Kemény és nyomasztó a krimi alapsztorija, (bántalmazás, családon belüli erőszak, ahol gyermekek az áldozatok) itt bizony valósághűen árnyalt drámák jelennek meg. Olyan emberekről olvashatunk, akik életük drámáit igyekeznek feldolgozni. Bosszú, igazságszolgáltatás vagy önbíráskodás? Mit tesz az áldozat, ha élete végéig hordoznia kell egy lelki terhet, egyáltalán: hogyan lehet tovább élni "normális módon", egy ilyen trauma után. Tetszett, hogy a dán szerző közelebb hozza a karaktereket az olvasóhoz, így az elkövető lelkébe, gondolataiba is bele látunk.




A feszültség és a sztori mellett az egykori döntésekről, tetteink következményeiről mesél. A legmélyebb titkokról, amit lelkünk mélyére temetve éljük az életünket. A skandináv krimikre jellemző sötét, bonyolult világot teremt szereplőinek a szerző, több szálon fut a krimi. A történetmesélő technikája látványos képekkel eleveníti meg a szomorú és brutális drámát. Ahogy halad előre a nyomozás, úgy fokozódik az izgalom, emelkedik az olvasó pulzusa. Az pedig mindig elszomorít, ha kiszolgáltatott gyerekek az áldozatok. A cselekményszálak jól követhetőek, a feszültség végig megmarad, sőt egy idő után az izgalmi faktor a letehetetlen kategóriába csap át. Külön tetszett, hogy a lehetőség a tettes vagy tettesek személyére sokáig bizonytalan marad. Az író és az elkövető az orránál fogva vezeti az olvasót. A fordulatos és váratlan cselekményvezetés lenyűgöző, olvasmányos és emberi sorosok félelmetes drámáitól nem mentes. Olyan hangulatot teremtett, amitől olvasás közben libabőrös lettem, torkom a jeges félelem markolászta. Mindenképpen a keményebb krimik közé sorolnám. Az idei termés egyik legjobbja szerintem.


Az elkövető végtelen őrülete, valami olyat sugall, amikor zavarba ejtő kérdésekre keresünk válaszokat. Ki a hibás az elrontott életért, a gyermekkorban átélt brutalitásért? Valóban segítenek az erre illetékes hatóságok? A társadalom felelőssége elkerülhetetlen. A gyermekkor súlyos traumája kihat egy életre, megváltoztatja a személyiséget. A bűnt járja körül az író, több árnyalt megközelítésből. Itt fontos szerephez jut a dráma is. Nem a szokványos negatív hőst látjuk minden őrülete ellenére, hanem egy csavaros, de sérült, beteg elmét. A felmerülő erkölcsi kérdésekre keresünk válaszokat. Jó, hogy több szempontból látjuk az eseményeket, ám a történet néha kicsit ugrál az időben, de minden a helyére kerül. Érdemes figyelmesen olvasni, a látszólag jelentéktelen pillanatoknak később súlya lesz. Komplex és agyafúrt történet egy sorozatgyilkosról, ahol a történet vége igazi „cliffhanger”! Érdeklődve várom a sorozat újabb történetét.


ITT megvásárolható kedvezménnyel! 


Soren Sveistrup író és producer 1968-ban született Dániában. A Koppenhágai Egyetemen szerzett BA diplomát irodalomból és történelemből, emellett forgatókönyvírást is tanult a dán Nemzeti Filmiskolában (National Film School).

Többek között az Emmy-díjas Nikola jog Juliet (2002–03) és Gyilkosság (2011–2014) című sorozatok írója, valamint az Eljön az a nap (2016) és a Jo Nesbo regényéből készült Hóember (2017) című filmek forgatókönyve kötődik a nevéhez. A televíziós sorozatok gyártásával foglalkozó SAM Productions céget 2014-ben alapította meg Meta Louise Foldager Sørensen és Adam Price társaságában. Első regénye, a The Chestnut Man 2018-ban jelent meg. Nős, feleségével és két gyermekével Hellerupban él.




A szerző portréját Les Kaner készítette.



Partvonal, 2019
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783807 · Fordította: Sulyok Viktória

Mindhalálig

Phil Collins: Mindhalálig
Az önéletrajz



                                                                                             













Igazi rajongóknak szóló élet és karriertörténet, amit maga a főszereplő vetett papírra. A végét ismerve, talán terápiás célt is szolgált ez a meglepőn őszinte, kendőzetlen vallomás. Ezért kalapemelés illeti hősünket, már ezért érdemes megismerni ezt az önvallomást. Ne szaladjunk előre, hiszen igazából kevés újdonságot tartalmaz, legalábbis azoknak, akik ismerik Collins pályafutását. Akik meg nem, azok lépésről-lépésre követhetik nyomon hősünk életét London és a világ zenei színpadán.
A gyerekkor mindig meghatározó egy ember életében. Phil már tizenévesen játszott színpadon az Oliver musicalben, szerepelt az egyik Beatles-filmben is. Igaz, itt kivágták a jelenetét. Életében központi helyet foglalt el a zene.

Mondhatni a szokásos zenészéletrajz: gyerekkor, zene iránti elkötelezettség, majd a Genesisbe való bekerülés, az első komolyabb sikerek, kibújása a dobok mögül, a szólóénekessé válása, (Peter Gabriel kiválása), sikerek, koncertek és lemezek készítése hármasban, Live Aid, Tarzan, elegyítve a magánéletével. Némi kulisszatitkok barátokról, egy-egy sikeres turné, lemez elkészülte és listavezető pozíciói mellé a produceri munkája adja a hátteret címszavakban. Természetesen elég bőven adagolja a magánéleti szálat is.




Kétségtelenül kiderül, hogy élete a zene, igazi munkamániás, kreatív ember, aki megdolgozott a sikerért. Ennek azonban ára is van.. a három válás, gyerekei születése, a boldogság pillanatnyi állapota illékony. Nem tagadja kalandjait sem, bár ettől inkább az emberileg kialakult képet dönti romba az olvasóban. Megtisztelően elismerést érdemel, soha egyik válás részleteibe sem merül nagyon bele, ex feleségeit nem okolja... bár ebből a sorok közt olvasóban is észrevehető: tudták kihez mennek feleségül, mégsem bírták elviselni, hogy férjük nem a szokásos hétköznapi életet éli. Phil végig megmarad a hétköznapi, mókamester és zeneszertő ember szerepében, nem akar önmagának szobrot állítani  a könyvével. Tényszerű marad a díjak, elismerések felsorolásában is. Nem szállt el önmagától, nem lett kábítószerfüggő, sem beképzelt,

Collins zenészbarátságairól, egy egy nagy siker létrejöttéről is ír. Érdekes volt olvasni az ABBA-Frida szólólemezéről, annak hátteréről a nyolcvanas évek elején. Ahogyan a Live Aid koncertről is akad sok meglepő háttérinformáció a könyvben. Reméltem az első vasfüggöny mögötti, magyarországi koncertről is olvashatok, de erről egy sor sem került sajnálatomra a könyvébe. Erre talán kevesen emlékeznek, hogy a Queen sikere után a Genesis volt hazánkban a második nyugati rockbanda, aki koncertet adott 1987-ben. Ez azért is érdekes koncert, mert hamarosan utána vált ki a zenekarból Collins.

De ki gondolta volna, hogy a Tarzan rajzfilm sikere négy év munkáját aratta le? Olvashatunk izgalmas dolgokat akiket ez a szórakoztatóipari háttér érdekel a lemezek létrejöttéről, érzelmi válságairól, ami egy-egy slágert vagy egy egész lemezt is hozott életébe. Felidéz több kiemelkedő, sikeres koncerthelyszíneket, emlékezetes díjátadókat vagy filmszerepeiről is megemlékezik.

Rajongóknak, érdeklődőknek kihagyhatatlan könyv, ami a záró kétezres évek hullámvölgyét, alkoholizmusának szakaszait, sorozatos betegségeit is meglepő őszinteséggel tárja olvasói elé. A gyógyulás lassú, de eredményes lett. A címválasztás az olvasottak után elég találó és kifejező, Collins él és megtalálta lelki békéjét is.

Számtalan eredeti fotó, sajtóban nem megjelent kép teszi színessé az életrajzot. Egyetlen szomorú észrevételem van a kiadó felé: egy 3699 ft-os könyvnek, ami nem olcsó, amúgy elég igényes is lehetne, MIÉRT ennyire vékony, gagyi minőségű borítót adtak? Állítom egy menőbb, komolyabb magazinnak erősebb, minőségibb a borítója, mint ez... sokat ront az olvasási élményen, az összhatáson.
Collins is igazán megérdemelte volna a minőségibb kiadást.















A könyv fülszövege:
Legyen bár rajongó, vagy egyszerű érdeklődő, aki kíváncsi az idegesítő fazonra, aki harminc éven át folyton felbukkant a slágerlistán… Isten hozott mindenkit!

A Még élek Phil Collins őszinte, szellemes, kendőzetlen története dalokról, koncertekről, slágerekről, házasságokról, válásokról, a slágerlisták élére és a bulvárlapok címoldalára vezető útról. Collins azon három zenész egyike, akik egy zenekar tagjaként és szólóban is százmilliónál több lemezt adtak el – ritka magaslatokat hódított meg tehát, mert olyan dalokat ír, amelyek az egész világon megérinti a hallgatókat.

Eredeti mű: Phil Collins: Not Dead Yet

Eredeti megjelenés: 2016
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634575054 · Fordította: Kamper Gergely

Aragóniai Katalin

Alison Weir: Aragóniai Katalin 
Az igazi királynő



                                                                                       













Alison Weir a világhírű történész és bestseller szerző nem volt ismeretlen már előttem. Néhány éve három könyvét is olvastam. A Lady Jane, Lady Elizabeth és a Fogoly királyné történeteivel mondhatom a kedvenceim közé került. A regényeiben megelevenedő történelmi korszakok a maguk véres valóságában, a lehető leghitelesebb forrásokra alapulva megírt, szórakoztató kalandregények. Igazi kosztümös filmekre emlékeztető, középpontjukban női sorsokat ábrázoló történetek. VIII. Henrik feleségeinek sorsát most egy sorozat keretében ismerhetjük meg.


Alison Weir most az angol történelem egyik legizgalmasabb és talán legismertebb alakját vette górcső alá. Tudor Henrik elhíresült feleségeinek sorsa, a fiú utód nemzési elkeseredett kísérleteinek sora adja a regények velejét. VIII. Henrik hat feleségének egyéni története hat kötetben kerül az olvasókhoz (értelemszerűen Hat Tudor királynő a sorozat alcíme).

Első a feleségek sorában a spanyol származású, szerény, szigorú katolikus vallásban nevelt Katalin. Ezekben a női sorosokban elgondolkodtató háttér is megismerhető. Katalin hercegnőt mondhatni "eladták" a szülők. A jó parti, az ország biztonsága és egyéb szempontok szerint már hároméves korától királynőnek nevelődött. Igaz, a szülői megállapodás szerint első körben Arthur hercegnek, VII. Henrik elsőszülött fiának szánták. A regény hat heti kimerítő és viharos tengeri utazás után, Katalin Angliába való megérkezésével 1501-ben indul. 

Arthur és Katalin még gyerekek. Arthur beteges, Katalin az idegen környezetben kifejezetten rosszul érzi magát. Elképzelhető, távol a szüleitől, akiket soha nem lát többet, idegen szokások, elvárások között, bizonytalan a beilleszkedése. Arthur váratlan halála okán további szenvedés vár rá. 16 éves és máris özvegy...
Az öreg Henrik nem akarja a nászajándékokat és a hozományt visszaadni, megindul az alkudozás Katalin további sorsáról.



Katalin és környezete valamint az új férjjelölt király gondolatai, érzései plasztikusan elevenítik meg a korszakot. Minden jellemzőivel, szokásaival színes és mozgalmas a regény. Nyomon követhetjük, hogy a fiatal és az élet dolgaiban még tapasztalatlan Katalinból hogyan lesz VIII. Henrik első felesége. Katalin huszonhárom éves, Henrik tizennyolc éves a házasságkötésük idején. Odaadó szerelmüket, kemény, kegyetlen megpróbáltatásaikat az utódlás kérdéseiben követhetjük a regényben. Négy babát veszítenek el, ami önmagában is döbbenetes, mire az ötödik megmarad, megéri a felnőtt kort. Ez lesz Mária hercegnő. Katalin lelkét és testét is alaposan megviseli a folyamatos szülések, míg Henrik másfelé is keresi a lehetőséget. A szerelem áll az anglikán egyház létrejötte mögött. Ehhez Boleyn Anna feltűnése ad okot. Ez a regény egyik sarkalatos pontja a Rómától való elszakadás mozzanatai. Romantikus, szórakoztató történet, intrikákkal, érzelmekkel fűszerezve.

Katalin karizmatikus alakja kiemelkedik, méltó párja Henriknek. Nem csupán a pápa iránti tisztelet
és a vallásos elkötelezettsége miatt ragaszkodik férjéhez, királyához, azaz nem akar válni, sem kolostorba vonulni, nem áll félre. Katalin erős és bátor királynővé lett, a regény karizmatikus alakja. Hite és a katolikus egyház iránti szeretete ad bátorságot és erőt neki, hogy életben maradjon, kitartson elvei mellett. Henrik iránt érzett odaadó szerelme elvitathatatlan. Az érdekek és az érzelmek ütközései a politika sodrában jól nyomon követhetőek a szereplőknél.

Henrik alakja néhol elég fakó volt nekem, ám itt a dühöngései, a kegyetlen elutasítása felesége és lánya felé döbbenetes. A fiatal, figyelmes és szerelmes férfiból hogyan válik egocentrikus, fiúra áhítozó zsarnokká. A regény főbb szereplői, akik felvonulnak az olvasó előtt a maguk hibáival, erényeivel, esendőségükkel jelennek meg. Érző és gyarló, szerető és gyűlölködő emberek. Ugyanakkor több mellékszereplő is fontos szerephez jut. Alison Weir valóban életre keltette szereplőit.

Intrikák, árulások színezik a regényt, a valós események mozgalmas képekkel elevenednek meg. Sodró és lendületes végig a regény, felépítése pontosan követi az eseményeket. Katalin "igazi királynő" , akit a nép is hűségesen magáénak érzett, mind gondolataiban, mind viselkedésében igyekszik Henriknek megfelelni, kitartani mellette. Hiába a sorozatosan kegyetlen bánásmód, az ellehetetlenítés, Katalin szerető és hűséges feleség marad. Voltak életének boldog pillanatai, szakaszai, mégis egy küzdelmes és hullámzó élet jutott neki királynőként.

Anyai érzelmei Mária felé egyértelműen a szakítás után csúcsosodnak ki. A fiatal és bátortalan lány történetét a megtört, beteg és idősödő asszony sorsáig követhetjük. Mivel a regény a valós történelemre épül, a történet nagy része kiszámítható azok számára, akik ismerik ezt az időszakot és a Tudorok történetét.


A sorozat és a feleségek sorában a következő Boleyn Anna regénye novemberben kerül a boltokba.

Aragóniai Katalin 1485. december 16-án született Spanyolországban. Szülei a spanyol történelem egyik legjelentősebb uralkodói; Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd. Anyja erős egyéniség volt, királynő és hadvezér egy személyben.
Katalin volt a leghosszabb életű a feleségek sorában. 1536 január 7-én 51 évesen halt meg a Kimbolton kastélyban.




Felső kép: Aragóniai Katalin 11 évesen, Juan de Flandes festménye, 1496.
Alsó kép: Lucas Horenbout munkája 1525-ből.


Művelt Nép, Budapest, 2018
766 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155760532 · Fordította: N. Kiss Zsuzsanna, Sillár Emőke

Marilyn Monroe

Charles Casillo: Marilyn Monroe
A rivaldafény árnyékában







                                                                             









Marilyn Monroe nemzedékek bálványa, szexistennő, "a szőke nő", a filmsztár, még halála után évtizedekkel is ikon. Számtalan könyv és film készült róla, életét legendák övezték, halálát titkok sűrű szövete fedi. Ez egy alapos és átfogó életrajz, ami hitelt érdemlően eleveníti meg a legendás színésznő életét és tragédiáját. Marilyn Monroe 1926. június 1-jén született, Norma Jeane Mortensonként.

A könyv három részből áll: elsőnek a szülői háttér, a hányattatásokkal teli gyermekkora döbbenti meg az olvasót, jó néhány új információval. A második fejezetben a sztárrá válása, a kezdeti filmes sikerektől eljutunk a díváig. A harmadik rész a zuhanásról szól, az utolsó két év mélyrepülését ábrázolja, hihetetlen drámája bontakozik ki előttünk lépésről lépésre. Casillo ügyesen kerüli ki a pletykákat, ad válaszokat érzelmekkel átfűtött írásában. Egy szeretetéhes, önbizalomhiányos nő drámája ez, a reflektorok fényében. A csillogás mögött, a magány, a biztos társ hiánya, zaklatott lelke kap hangsúlyt.
Apját sosem ismerte, anyja is mentálisan sérült, elhagyta, nevelőszülei elég zaklatott hátteret biztosítottak neki fiatal éveihez. Itt már mély és gyógyíthatatlan sebeket szerzett.

Szinte sorsszerűen előre vetítve későbbi tragikus életét, itt alapozódott meg minden. A szeret vágy illetve annak hiánya, félénk, önbizalomhiányos felnőtté tette, az apa nélkül felnőtt nőként mindig a biztos férfitámaszt kereste. A könyv elsősorban mentális betegségeire összpontosít, és az életét ebből a szempontból vizsgálja. A könyv rendkívül alapos és részletes, számos forrásból dolgozik. Színvonalas, olvasmányos életrajz mindenkinek, aki szeretne a színpad mögé látni, aki a nőre kíváncsi és nem a pletykákra. Nem mellesleg Hollywood aranykoráról is sok információval szolgál.



Senkinek sem kívánom és sose tartottam illőnek, ha valakit csak a külseje alapján ítélnek meg. Most értettem meg igazán ennek a romboló hatását a könyv által. A szerző hű marad a legszigorúbb értelemben vett igazsághoz – amit tudhatunk, tudni vélünk. A valóság már sosem fog kiderülni, mi történt azon a végzetes napon. Érzésem szerint ez egy sajnálatos baleset volt, a számolatlanul benyelt különféle gyógyszerek okozta halál. Nem akart ő öngyilkos lenni, csak éppen nem volt ott senki a közelében, hogy segítsen neki, hiába hívta neves barátait.. nem vették elég komolyan.

Monroe sugárzóan csinos, feltűnő, angyali szépség volt. Sajnos sokan sosem tartották többre, ennyit láttak csak benne. Ő pedig profi módon játszotta a "buta szőke" szerepét az életben is. Ez hozta a folytonos bizonyítási kényszert, megfelelni vágyást, ami erősen rányomta a bélyeget sorsára. Bár ismertem tragikus és zaklatott életét, láttam a filmjeit, mégis izgalmas élmény volt számomra, hogy megismerhettem a valódi dívát, itt nem vakított el a reflektorfény. Hihetetlen élmény volt olvasni és egyben megismerni élete történetét és a benne dúló érzelmeket. Ez a könyv még jobban megerősítette bennem, hogy egy tiszteletre méltó, okos és tehetséges nő volt. Egy egész korszak bálványa volt.



                                                                              Természetesen felidéződnek kudarcokkal teli magánéletének sorsfordító pillanatai, életét meghatározó férfijai, ám nem ezen van a hangsúly. Kétségtelen, hogy ezek tovább mélyítették lelki sebeit: A színésznő az alkohol és a tabletták rabja lett, többször elvetélt, házasságai megromlottak, háromszor vált el. Az eddig ismert Marilyn-tények időrendbe, néhány újabb titokkal kiegészítve, ok-okozati viszonyba kerültek. Nem ítélkezik, nem von le következtetéseket, csak a történéseket állítja időrendbe. Sajnálatos, hogy orvosai is csak a gyógyszerekben láttak megoldást. Igaz, hol volt még a bipoláris zavar, talán a betegségét sem vették komolyan.




A szerepeiről, filmsikereiről, a forgatások pillanatairól kollégák és életének szereplői mesélnek. Amikor 1953-ban eljátszotta a Niagara és a Szőkék előnyben című filmek főszerepét, egy csapásra ő lett Amerika szex-szimbóluma. Megidőződik a híres fehér ruhás jelent története a Hét év vágyódásból, vagy a legsikeresebb filmje a máig klasszikus Van, aki forrón szereti forgatás is. Senki nem tudta, hogy élete utolsó filmje az 1961-es Kallódó emberek lesz. Ennek a forgatása már komolya megviselte, itt már megromlott a házassága Arthur Miller drámaíróval, aki egyébként a film forgatókönyvét írta. Viharos életüket Miller A bűnbeesés után című darabjában írta meg.


Innen már egy rövid ideig tartó, igazi mélyrepülés jött életében. Depresszió, kórházak időszaka következett életében, amelyből csak az emelte ki, hogy őt kérték fel Kennedy köszöntésére annak 45. születésnapi partiján. A köszöntés olyan jól sikerült, hogy románc szövődött közte és az elnök között, majd Bobby Kennedyvel is hírbe hozták. Egyik leghíresebb szereplése volt ez, amikor elénekelte a "Happy Birhday-t" búgó, erotikus hangon. Ez volt az utolsó nyilvános megjelenése. Pályája, élete derékbe tört. Kár érte, micsoda szerepek, sikerek várhattak volna még rá.  Jó lett volna látni, amint mondjuk átveszi az életmű Oscar-díjat a nyolcvanas években.

                                                                                                                       

Kikerülhetetlen a végső fejezetben a Kennedy-klán, az FBI és Sinatra. Haláláról számtalan elmélet született. 1962. augusztus 5-én holtan találta a bejárónője az ágyában fekvő, meztelen, a telefont markoló nőt. Zaklatott, rövid élete így ért véget. Megindító módon a temetést Joe DiMaggió a volt férj szervezte. Aki halála napjáig, több, mint 20 éven át hetente virágot küldött Marilyn sírjára.




Billy Wilder ezt nyilatkozta róla: "Marilyn egy rejtvény, megfejtés nélkül. "







A Marilyn-jelenség napjainkban is működik még. A szerző gondosan megrajzolja egy gyötrődő, szeretetéhes és mindenekelőtt végzetesen magányos nő, egy állandó egzisztenciális szorongásban élő emberi lény portréját. Egy bájos és félénk lány sorsát követhetjük Hollywood férfiak uralta dzsungelében. A megértés, a valódi törődés hiánya, a magány lélekölő hatása elképesztő rombolást vitt végbe személyiségében. Marilyn a saját életének, szerepének vált foglyává, ami végül a vesztét okozta. Bizonytalan egyénisége és tragikus halála éles ellentétben állt a mozivászon szülte hamis csillogású képpel. Túl korán távozott, alig 36 éves volt.

kép: Billy Wilderrel








A könyv fülszövege:
Marilyn Monroe. Szépsége még mindig megigéz, szerelmi élete továbbra is lenyűgöz. Charles Casillo több év hosszas kutatómunkája és tucatnyi új interjú révén korábban sosem látott részletgazdagságban tárja elénk a hús-vér embert, a bámulatosan összetett személyiséget, a varázslatos és őrjítő, ám egyszersmind súlyosan sérült tehetséget. A könyvből megismerhetjük a díva zaklatott gyermekkorát, a sikerért folytatott állhatatos küzdelmét, a hírnév szédítő forgatagát, és egyben fény derül súlyos, kezeletlen személyiségzavarára is. Casillo külön figyelmet szentel Marilyn Monroe utolsó éveinek, valamint újabb részletekkel szolgál a két Kennedy fiúval folytatott viszonyáról és élete utolsó, rejtélyes napjáról.





Alexandra, Pécs, 2019
416 oldal · ISBN: 9789634474739 · Fordította: Babits Péter

Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Marani krónikák és egyéb történetek







"Az Isten nem ott van, ahová az emberek elrendelik neki. Az Isten mindenütt jelen van."




                                                                                             

Igazi csemegére, léleksimogató történetre bukkantam a Typotex Kiadó kínálatában. Nem először, teszem hozzá. Éppen az ilyen könyvek miatt szeretem a kiadványaikat, már több emlékezetes olvasmányom köthető a kiadóhoz. A király vagy a Szálkák, az Isten a tanúm, Anyám ajándékai mellett A halaknak nincs lábuk is Typotex kötet, hogy csak néhányat emeljek ki.
Az égből hullott három alma valódi szép irodalom. Jó volt olvasni, olyan ez, amikor már az első két mondat után érzi az olvasó: hazaért, ez a világ várta.

"Pénteken, nem sokkal dél után, amikor a nap átbukott a zeniten, és méltóságteljesen a völgy nyugati széle felé gördült, Szevojanc Anatolija lefeküdt meghalni.”



Ezzel a mondattal indul az örmény származású orosz írónő, Narine Abgarjan regénye. Különleges varázsa, bája van ennek a könyvnek. Az ősz közeledtével erre az életmesére sokaknak lehet szüksége. Az örmény szerző könyvére egy moly társam értékelése alapján bukkantam, már ott éreztem, ez kell nekem! Nem okozott csalódást, a varázslat működött nálam is, visszarepített a gyermekkoromba. Abba kis alföldi faluba, ahol sok időt tölthettem rokonoknál. Valahol azt a világot, közeget idézte meg nekem. Ahol békés egyetértésben, elfogadásban és szeretetteli törődésben éltek az emberek. A napi küzdelmeik mellett méltósággal viselték, amit a sors rájuk mért. Boldogok voltak, tudtak örülni egymásnak, az életnek, apróságoknak is. Illatok, emlékek jöttek elő, porlepte élmények törtek felszínre olvasás közben. Most tíz nappal olvasás után is elevenen él bennem a kisregény és szereplőik sorsa, a katarzis élménye. Abgarjan izgalmasan ír, miközben az élet és a halál közötti reményről és a továbblépésről mesél.



Abgarjan prózája nyugodt mederben csordogál, miközben arra is keresi a választ, hogy ez a maroknyi ember hogyan képes nem csupán megmaradni, túlélni, de még valamelyest boldog is tud lenni a megpróbáltatások között. A ködös, világtól elzárt örmény hegyek mélyén él a marani nép. Az ő történetük, személyes drámáik és örömeik által ismerkedhetünk meg velük. Nem csak a mesék varázsa, de sötét gonoszsága is elevenen jelen van. Mélyen elgondolkodtató, olvasásra termett, valódi SZÉP PRÓZA.

Ezt a látványosan szép tájleírások még elevenebbé teszik. Igazából azt éreztem, ez a történet bárhol, bármelyik nép életében, létezésében megeshetne. A kegyetlen őszinteséggel megírt és ábrázolt valóság döbbenetes erejű. Anatolija és családjának meséje maga az élet. Minden kihívásával, örömmel és bánattal, a helyi szokásokkal megtűzdelve. Meghintve csipetnyi mágiával és népmesei elemekkel, kulturális utalásokkal. Gyönyörű történetet olvashattam egy mára eltűnt világról. Nem negédes, nem akar idilli lenni. Valós életmese, hatásos, egyszerű mondataival, pedig nem mese ez gyermek. A nagymamám azt mondta nekem, hogy ha az egyik ajtó becsukódik, akkor egy másik kinyílik. Csak nem kell megvárnia, hogy a sors kinyissa azt az ajtót, meg kell keresni.

"A világ gyönyörű volt és békés, ünnepelt, dalolt, olyan volt, mint egy kipihent, jól táplált és megfürdetett csecsemő."


A felbukkanó karakterek sorsa is szorosan kötődik egymáshoz, ráépülnek egymásra. Van faluszépe, falubolondja, vagy a szerelem is ott lappang. A falu könyvtára, mint végső lelki menedék kivirul és felpezsdíti az oda betérők életét. Ez egy fontos eleme a történetnek, nem csupán egy közösségi hely ez. A csoda pedig önmagukban, a lelkükben van ezeknek az embereknek. Ez az egymás iránti odafigyelés, törődés mesés képek formájában jelenik meg. Az őszinte, tiszta élet regénye. Tetszett a mágikus realizmust megidéző, jóslatot felvillantó néhány kép és történet.


Az isten háta mögött élő emberek életét a szegénység, a természeti katasztrófák mellett az elzártság és a háború is nehezíti. Hogy éppen melyik háború, tökéletesen mellékes, hiszen mindegyik ártalmas és embert próbáló. Az elszigetelt falusi közösség összetartása elképesztő. A mesék világa felől közelítve, fordulatokban is bővelkedő emberi sorsok, történetek vannak a lapokon. Sajnos eddig a Jasznaja Poljana irodalmi díjról nem hallottam, ezt nyerte meg Narine Abgarjan 2016-ban. Maximálisan megérdemelten még sok-sok díjat adnék neki.
A kisregény két részből áll: Macondóban a rideg valóság valahogy összeér a varázslatos emberi képzelettel. A regényt egy hozzá lazán kapcsolódó, négy történetből álló novellafüzér egészíti ki. Itt még a rövidke Utószó is olvasásra érdemes. Igazi gyöngyszem ez a kisregény a könyvek tengeréből.






A könyv fülszövege:
Egy örmény népmesében három alma esett le az égből, egy annak, aki látta, egy annak, aki elmesélte, egy pedig annak, aki meghallgatta. A regény egy idős pár mágikus szerelmén keresztül mutatja be a 20. századi örmény történelem pusztító évtizedeit. A kis hegyi falu lakói is megszenvedik a népirtás borzalmait, azonban a szerelem, a fájdalom, a bosszú és a megbocsájtás, a barátság és a viszály olyan erős összetartó erőt képez az ott lakók között, hogy azt csak az éhínség képes meggyengíteni. Narine Abgarjan művével 2016-ban elnyerte a rangos Jasznaja Poljana irodalmi díjat.

Eredeti megjelenés éve: 2015
Typotex, Budapest, 2019
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632799926 · Fordította: Goretity József

A férfi, aki megölte a férfit

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit
avagy 101 hulla Dramfjordban





"A pszichopaták pont úgy néznek ki, mint bárki más."                                                                       








Azt a mindenit! Ez nem semmi volt! Jó ötlet volt ez a regény, igazi stílusbravúr. A jó értelemben vett kortárs agymenés a skandináv krimik világát megidézve.


Kőhalmi érezhetően lubickol ebben az általa teremtett világban. Nem csupán azért, mert jó humorista, a Stand-up műfaj egyik legjobbja idehaza. Jó eséllyel a skandináv krimiket is kedveli, biztosan olvasott már többet ebből a kategóriából. Remek stílusérzékkel írja fölül a sötét és komor, véres skandináv hangulatot. Azért azt fontosnak érzem megjegyezni, NE krimiként kezdjük olvasni, minden ilyen jellemzője ellenére sem, hiszen sokat nevettem fel hangosan, néhol könnyesre vigyorogtam magam. Nos, ez ugyebár egy krimi esetén nem igazán fordul elő... Most igyunk egy kávét!


A történetről nehéz lenne bármit elmondani, legyen elég, hogy holtan találnak egy ünnepelt krimiírót. A krimit jól ismerők és szerető olvasók tudják, hogy az egyik legnagyobb elismerés, amit szerző kaphat az az Aranytőr-díj. Nos, itt Aranybalta-díjas a szerzőnk, ami jelenleg éppen a fejéből áll ki.. javaslom, igyunk egy kávét!

Véres gyilkosságok és számtalan hulla, mint az alcím is jelzi, lesz bőven az öt fejezetben. Az író mesterien fűzi össze az egyes epizódokat, a krimi része is rendben van. Teszi mindezt szórakoztatóan, játszik a szavakkal, tényekkel, az olvasó érzéseivel. Kőhalmi erőssége a valósághű, de kissé eltúlzott helyzetek és szereplők ábrázolásában van. Néhol erősen működik a cinikus-szarkazmus, de tökéletesen illeszkedik a regénybe. Zseniálisan idézi meg azokat a dolgokat, amelyek rázúdulnak az emberre, ha skandináv krimit olvas. Nem csupán a kezdés, ami tökéletes alapot ad, de az áthúzott ő betűk is a hangulatfokozás elemei. Igyunk még egy kávét.


Egy percig nem érdemes túl komolyan venni a könyvet, remélhetőleg Aranytőr-díjat sem kap érte Kőhalmi. A mondatok is tagadhatatlanul a helyükön vannak, ahogyan a karakterek is tökéletesen illene ide, működik az egész. Valóban benne van minden jellemző, és pont annyira beteg a történet, ami még nekem is elviselhető. Lehet kap majd hideget-meleget a szerző és a könyv, de aki vevő az efféle humorra, szereti a szórakoztató és minőségi kikapcsolódást, annak jó pillanatokat fog adni. No és nem lehet szó nélkül hagyni az illusztrációkat sem, ami napjainkban elég ritka. Ezek elkövetője is maga a szerző volt. Nem mellesleg bepillanthatunk a könyvkészítés világába is. Ki a fene az az olvasószerkesztő, mi a dolga? Talán éppen olyan gyilkos szenvedélye van a szerzőre nézve, mint a korrektornak? Főzök egy kávét!


Tényleg jól szórakoztam olvasás közben, a sztori egy ideig elbűvölt, majd kezdett kissé fárasztó lenni. Ez nálam a balettos résznél volt. Akinél akad kisgyermek a ház körül felfedezheti az utalásokban a Bogyó és Babóca sorozat elemei mellett a vámpíros-szamurájos vagy éppen az Alkonyat is megidéződik. Elismerésem, mert tökéletesen működik, mixelte ezeket a részeket egybe a szerző. Az csak afféle hab a tortán,hogy egészen a Háború és békéig jutunk, maga Napóleon is feltűnik. Iszunk egy kávét?

A végére kissé elfáradtam, nem csupán a nevetéstől, ahogy érzésem szerint a történet is éppen jókor ért véget. Nem akart ez több lenni, mint egy skandináv krimiparódia, azt pedig tökéletesen hozza. Szórakoztat és kikapcsol. Kalandra fel, irány Dramfjord! Öltözzetek melegen, kávét vigyetek magatokkal, legyen kéznél!

A végére néhány jellemző, kedvenc idézet:

"Kiitta a tegnapról maradt kávét, borotválkozás helyett hosszan, megvetéssel nézte magát a tükörben, aztán rágyújtott, és ivott még egy kávét. A kanapé alatt megkereste az üveget, meghúzta, felvette bűzös kabátját, ivott egy kávét, és elindult. Az ajtóból visszafordult, elgondolkozva magához vette szolgálati fegyverét, és ivott egy kávét."


"Ingrid remek társaságnak bizonyult, pont olyan depressziós volt, mint Bjørnsen."


ITT tudod megrendelni a könyvet! 

Kőhalmi Zoltán 1977-ben született Oslótól délre, Szentesen. Pályatévesztő építészérnök, aktív humorista. Feleségével és három gyermekével Budapesten él. Szabadidejében kávét főz!






Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu










Helikon, Budapest, 2019
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793205 · Illusztrálta:Kőhalmi Zoltán

Pacsinkó

Min Jin Lee: Pacsinkó 



                                                                                 














Ez a könyv megragadja a szívedet és már a kezdettől fogva tart. A National Book Awards (Nemzeti Könyvdíj) döntősévé választott Pacsinkó egy koreai bevándorló család négy generációjának története. Lebilincselően megírt, drámai erejű kötet szerelemről, áldozatkészségről, becsvágyról, hűségről és a történelem szerepéről.


Ez a családregény több nemzedék sorsát nyomon követő, gyönyörűen megírt mese, izgalmas karakterekkel megrajzolt, ahol a valós történelmi tények bemutatását is remekül építi be az írónő. Szeretem azokat regényeket, amelyek más helyre és időbe repítenek. A női-férfi sorosok, szokások végig izgalmas, néhol meglepő hátteret adnak. A Pacsinkó egyszerűen egy koreai szegény család felemelkedésének története az 1920-as évektől 1989-ig vezeti az olvasót. 

A könyv elején a feszültséget tovább fokozza a Koreát sújtó gyarmati uralom Ez a feszültség, ami a háborúhoz vezet, végig mozgatja és befolyásolja az egész történetet. Érdekes tény, hogy a két rokon nép (koreaiak és a japánok), mennyire ellenségesen viszonyulnak egymáshoz. A japán uralom mindenben érezhető, végig jelen van. A japánok zárt világa bizony elképesztő és a koreaiaknak megalázó megélni azt. Akár iskolában, gyerekként, vagy felnőtt dolgozóként. A közös gyökerekről eltérő virágok nyílnak.


A szerző kivételesen jó munkát végez azzal, hogy elmagyarázza, hogyan reagálnak, élik meg az egyes karakterek ezeket a pillanatokat. Hogyan lehet ebben a helyzetben élni, létezni, a saját önbecsülésünket megtartani? Mennyire mások, eltérőek a férfi-női szerepek, a családi felelősség kérdése és a szokások az európaitól. Nagyon. Ennyi tiszteletet, alázatos szeretetet egymás felé ritkán látni, olvasni a két nemről.


Min Jin Lee családi sagája pergő, lendületes történetvezetésével élvezetes olvasmány, izgalmas fordulatokban bővelkedő, a szerelmet sem nélkülöző regény. Éppen a szerelem adja a kiindulást is, ezen alapszik minden. Mekkora hatása van az egyéni sorsokra egy kapcsolatnak, hogyan változik az évtizedek alatt?

Igazából ez maga az élet. A kisemberek sorsa, a történelem és a hagyományok, szokások világában kalandozhatunk. Jó volt elmerülni és megismerni kicsit ezt a másféle kultúrát, női-férfi sorsokat és a mindennapi élet nehézségeivel küzdő egyéni emberi drámákat. Ki a történet főszereplője? Talán Szundzsa, a fiatal koreai lány. Az ő élete folyik le a szemünk előtt. Látjuk megesett, fiatal lányként, érző anya majd nagymama és érett asszonyként. Időnként nehéz megmondani azért, ki is a főszereplő, mert időről-időre más-más szereplő sorsa kap reflektorfényt. Ezek szorosan összefonódnak, egymásra épülnek. Lee szépen fűzi egybe, mint egy gyöngysor kerekedik ki a regény. Karakterei erősek, jellemzőek mind a női mind a férfi oldalon. A sikernek ára van. Ezt is több oldalról ábrázolja az írónő.

Min Jin Lee Pacsinkó-ja mindazokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyeket a legtöbb jó családregény ábrázol, azaz az életről mesél. A kisemberek méltósággal viselt mindennapi küzdelmei, családi összetartozás vagy viták, a szerelem mellett olyan kérdéseket is feltesz, mint a hagyományok és vallás ütközései. Ez a regény egy üzenet a szerelemről, a hit erejéről, a családi kötelékekről, a mélyen gyökerező nemzeti öntudatról, a kemény és kitartó munkáról, a sorsról, a véletlenről, a háborúról. Nem maradhat ki a rasszizmusról, az identitásról, a bevándorlásról, adott történelmi háttér hatása sem. Olvashatunk a szereplők sorsán keresztül az állampolgárságról, a nyelvről, az oktatásról, a kultúrákról. A szerző prózája egyszerű és egyértelmű, sodró, általában rövid fejezetekből áll. Néhány mondattal is képes hatalmas drámát, mély érzelmi feszültséget kelteni. Több mozzanata Irwin Shaw - Gazdag ember, szegény ember történetére emlékeztetett, nem csak stílusában és hatásos felépítésében.


Min Jin Lee fenomenális története egy család mindennapjairól, a létért való küzdelméről, a boldogság kereséséről mesél. A szokások és erkölcsi kérdések ütközéséről egy másik kultúrájú közegben sok váratlan problémát is felvillant. Ezeknek a koreai embereknek a bátorsága az összes nehézség és sanyarú küzdelem ellenére végig nagyon lenyűgöző és magával ragadó, ahogyan az őszinte érzelmeik is. Hangulatos leírások, az országot bemutató képek tarkítják a regényt.

A történet 1910 körül Busanban (Korea) indul egy szegény halászfaluban, ahol az éhezés, a hideg, a tuberkulózis és a reménytelenség örökké tart. A zárásban pedig napjaink problémái, a drog, szexuális betegségek is helyet kapnak a yakuza-bandák és csillogó, a bűn melegágyát adó pacsinkótermek világával. Ez is aktuális és valós probléma, ahogyan ez végig fellelhető a szövegben. Szívszorítóan szép, őszinte érzések, pillanatok és komoly egyéni drámák lapulnak a gyönyörű borító alatt. Érdemes megismerni elolvasni, kiváló szórakozás is egyben.




Min Jin Lee New York-i jogászként kezdi a pályáját, ám már ekkor díjakat nyer szépirodalmi és ismeretterjesztő munkáival. Néhány év elteltével már csak az írásnak él, alkotásait pedig egyre nagyobb érdeklődés övezi. Első regénye, a Free Food for Millionaires 2007-ben arat nagy sikereket. Neves magazinokban, folyóiratokban publikál, Amerika leghíresebb egyetemein tart előadásokat írásról, politikáról, filmről és irodalomról. 2007 és 2011 között Tokióban él, itt kutatja későbbi elsöprő sikerű regénye, a Pacsinkó anyagát. Ez utóbbit a New York Times 2017-ben a tíz legjobb könyv közé választja, és bekerül a National Book Award (Nemzeti Könyvdíj) döntőjébe. Több mint 75 bestsellerlistán szerepel, 25 nyelvre fordítják le. 2018-ban Min Jin Leet is beválasztja az Adweek Creative magazin a „10 író és szerkesztő, akik hatással voltak a nemzetközi párbeszédre” című listájára.




Alexandra, Pécs, 2018
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472452 · Fordította: Barta Judit

Mi van veletek, semmi?

Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi? 






       " mert ebben a hirtelenvilágban nem lehet két évnél többre előre tervezni. Nem érdemes."











A 2017-es év egyik legeredetibb, legjobb olvasmánya volt számomra Szeifert Natália Az altató szerekről című regénye. Őszinte örömömre nem csak a személyes top listámon kapott helyet, de bekerült az adott év legjobb 10 regényébe a Merítés zsűrizésén is. Az idei könyvhétre jelent meg új regénye, amit nagy érdeklődéssel vártam.


Amíg az altatós könyvben két nő története állt a középpontban itt most két jó barát, Pók és Grafit közös életének egy szakaszát követhetjük nyomon. Ez az öt évnyi közös lét a semmiben a kétezer-tízes évek elejének képeit, hangulatát mutatja be. Tökéletesen ábrázolja a fejetlenséget, a harmincas generáció talajvesztett állapotát. Aki tudott és mert, az már elmenekült innen. Hőseink is ezt a lépést fontolgatják, ebben látnak megoldást. Amikor döbbenten észlelik: ők csak vannak, de nem laknak sehol. A történetbe remekül beépítve több valós elem is felbukkan (a pesti robbantások, West-Balkán tragédia vagy a vörösiszap katasztrófa).

A pesti bérházak, kocsmák világa mellett megelevenedik a két fiú családtörténete, a légüres térbe való, gyökértelen kapaszkodás művészete. Tét a napi, heti túlélés. A távoli és biztonságosabb élet reménye délibáb csupán. A két fiú jelene, élete a mély udvarokba növő ecetfára emlékeztet. A végtelen reménytelenségből azonban eljutunk oda, amikor felcsillan a remény.



Már a kezdés tetszetős volt, hiszen a két srác, szó szerint "összefut", egymásba botlik az utcán. Pók egy verekedésből menekül, míg Grafit éppen a barátnője elől kénytelen, hiszen szakítottak. A lány valóban "kidobta" a srácot és a cuccait. A két harmincas srác azonnal megtalálja a közös hangot, így kerülnek Pók lakásába. A kényszer hozta közös élet egészen gyümölcsözővé válik. Együtt sodródnak az életben a körülöttük kialakult helyzetben. Pók afféle alvilági figura, programozó, a jég hátán is megél tipus, amíg Grafit művészlélek, rajztanár. Nem is kell mondanom, mindkettő valós, élő és eleven karakter, színes egyéniség. Hozzám Grafit állt közelebb gondolkodásában, érzelmeiben, azonban kétségtelenül Pók életmódja, rátermettsége is elismerést érdemel. Szeifert egyik legnagyobb erénye a karaktereiben van.


A további figurák sem hétköznapiak. A valós életben bárki találkozhat velük, nem csak a kocsmákban. A cím is az egyik mellék alak napi beszólásából ered. Leveles Laci ezzel a mondattal nyit be általában a Mexikó nevű műintézménybe: Mi van veletek, semmi? Semmi, hiszen mit lehet erre mondani? Laci életének tragédiáját is megismerjük, ahogyan Éva, a kocsmárosnő élete is felvillan. A tv- hírek, események, a vodka, sör, pizza lételeme a srácoknak is. A napi boldogságuk ebből az örömből táplálkozik. Ez a zárt kisközösség, mint egy család funkcionál, összetartásban, barátságban példamutatóan áll ki tagjaiért. A közös karácsony, egy prágai utazás képeivel is színesül. Ez aztán egy igazi road-movie eleme a regénynek. A szembe vigyorogjuk az életet, azért is boldogok leszünk, ha csak pillanatokra is.


Ötletes, hogy a két fiút és sorsukat váltakozva állítja a történések középpontjába a szerző. A történet akár mindennaposnak is nevezhető életmese, de a remek karakterek és az a közeg ábrázolása amiben mozognak, létezni próbálnak ezek az emberek nagyon egyedi és eredeti. Némi ironizálás, szarkazmus is fellelhető a szövegben.
Hihetetlenül jól adja vissza mindkét fiú érzelmeit, gondolatait a bizonytalan jövő rémképével. Mindketten érzékelik, kicsúszott a talaj alóluk, csak lézengenek, helyben jár az életük, lépni kéne tovább. Kész tanulmányt lehetne írni a háttérben felbukkanó szülőkről. A családi ebéd muszáj-kötelező tortúrája a régi sebek és titkok ott lappanganak a múltból még ma is. Pók megérkezése, ahogyan lélekben visszaváltozik ötéves kölyökké elképesztően erős pillanata a regénynek. Nem menekülhetünk, a múlt ott lapul bennünk.


"Az egyetlen komoly próbálkozása. Mire is. Arra, amit normálisnak gondolt, egy normális kapcsolatra, amiből majd normális élet fejlődik ki valahogy, egy saját normális élet. Nem. Egy közös normális élet. Állítólag a közös a normális."


Nem csak a két fiú élete siklott ki, került kényszerpályára, de ez némi társadalomkritika is egyben.
A mellékvágányról visszatérni a fő vonalra nem könnyű, már-már lehetetlen segítség, kapaszkodók, barátok nélkül. Néha a helyzet úgy kívánja, hogy erősnek és bátornak mutatkozzunk még akkor is, ha nem vagyunk azok. Értelmet találni az ürességben, tartozni valahová, valakihez nem egyszerű. Olvasmányos, jól felépített, valós, életszagú, mai történet ez, lüktető párbeszédekkel. Drukkolok a két srácnak, hiszen amit maguk elé tűztek ott van karnyújtásnyira.

A lezáró dráma nagyot üt. A baráti összefogás ereje elképesztő, mégis nyomasztó. A történet mélysége, az ábrázolt valóság létező és súlyos.



Szeifert Natália 1979. június 25-én született Zircen. Egészségügyi tanulmányok és rövid ápolói munka után a kétezres évek elejétől irodalommal, képzőművészettel, kulturális újságírással foglalkozik. Verset és prózát 2005 óta publikál. Írásai megjelentek többek között a Holmi, Jelenkor, Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Kalligram, Palócföld, Forrás folyóiratokban. Két kötete jelent meg (Láz, 2012, Könyvműhely; Az altató szerekről, 2017, Kalligram). 2009-ben elnyerte a Palócföld novellapályázatának különdíját, 2012-ben az Élet és Irodalom tárcanovella-pályázatának különdíját, 2015-ben a Mozgó Világ folyóirat nívódíját vehette át, próza kategóriában. Jelenleg Budapesten él a családjával.



Kalligram, Budapest, 2019
256 oldal · ISBN: 9789634681250

Dublin - Az alapítás

Edward Rutherfurd: Dublin 
Az alapítás




                                                                                         












Az olvasó számára egy csodálatos és lenyűgöző utazást nyújt ezúttal is Edward Rutherfurd várostörténeti sorozata. A Dublin 2004 után most új köntösben, felújított kiadásban került a könyvesboltokba. Aki szereti a valóság és a kitalált dolgok keveredését, az ír szigetvilágot, a hagyományaikat és legendáikat, ne keressen tovább, a "Dublin" a az könyv, amiben mindent megtalál.




Azok számára, akik még nem olvastak volna Edward Rutherfurd könyveiből, Dublin a szokásos modellt követi - számos fiktív család sorsán keresztül, több száz éven át nyomon követve azt, meséli el Ír ország történelmét. Minden egyes fejezet egy történetet vagy legenda bemutatása egy adott történelmi időben. Ne rettentsen meg senkit a könyv mérete, vagy az, hogy ez esetben két kötetben ismerhetjük meg az Ír legendákat, és a valóságot. Olvasmányos stílusával Rutherfurd egyből lenyűgözi olvasóit. Érdemes elmélyedni, időt szánni erre a könyvére is. Ez egy klasszikus Edward Rutherford kötet, amely az egészen korai időktől, a kereszténység előtti Írországban kezdődik. Kr.u. 400 körül indul, és 1530 körül ér véget az első rész.








A könyv valójában novellák, történetek gyűjteménye, amely több család életének alakulását követi. Az első történet a kereszténység előtti, pogány Írországban kezdődik, és az utolsó történet VIII. Henrik király uralkodása alatt zárul le. A köztük lévő történetek a kereszténység, a druidák és vikingek, majd az angol érkezésére koncentrálnak. A London olvasása után tetszett, hogy Angliát most egy másik, valljuk be, nem túl előnyös szemszögből ismerteti meg az olvasóval. Ez most hosszú olvasás, és ehhez bizonyos mértékű elkötelezettség szükséges. Számomra a New York és a London az etalon az eddigi olvasásaimból.

A történetek gazdag kibontása lenyűgöző, tetszettek a legendák és a megjelenített meseszerű-elemek. Ha Írország nem csak a természet, de Szent Patrik élete és legendája is alap a regényben.
Az egymásba fonódó vallás, politika, mély gyökerekre nyúlik vissza, árnyaltan, de hangsúlyosan van jelen. A könyv Írország fővárosa kialakulását a romantika és kereskedelem vonala mentén festi meg. Végtelen lenyűgöző stílusában a izgalmas történelmi részleteket tartalmaz, és minden bizonnyal végig magára vonja minden olvasó figyelmet.



Általánosságban elmondható, hogy az idő eltolódik az egyik - másik történet között, minden novellája pillanatkép az ír történelemről. Kulcsfontosságú, sordöntő pillanatok tanúi lehetünk, az egyéni sorosok ábrázolása mellett, hiszen a könyv tele van mindenféle érdekes ténnyel. Ez volt az első Edward Rutherfurd-kötet, ami két részben tárgyalja a bemutatott országot. Élveztem a druidák és a vikingek életét megismerni, a meseszerű elemek keveredését a legendákkal és a valósággal. Írország kialakulásának és a társadalmi, politikai változásoknak tökéletes képét jeleníti meg az olvasó előtt a szerző.


                                                                                               

Ezúttal is arra ösztönözve az olvasót, hogy olvasson el néhány tudományos háttér-információt is, az ír történelem különböző időszakairól, amelyeket annyira élénken ábrázol Rutherfurd. A szokott módon nyomon követi számos ír család sorsát az évszázadok viharaiban. Az O 'Byrnes, a Harolds, az MCGowans, Doyles, Walshes és Tidys családok elképesztő mennyiségű kalandos izgalmat szolgáltatnak, nem mellőzve a szerelem romantikus vonalát sem. A kétrészes eposz első része egészen a reformációig viszi az olvasót, amely az ír történelem egyik legfontosabb fordulópontja.

A regény célja Dublin történelmének, fejlődésének bemutatása volt, és ez sikerült is. Írország és a történelem kedvelőinek kifejezetten ajánlott olvasmány. 
A folytatás, az Írország ébredése a 17. századtól kezdve mutatja be az ír sziget történetét. Hamarosan a boltokba kerül az írótól Az erdő című kötete is! Keressétek, olvassátok, érdemes!

Edward Rutherfurd: 1948-ban született az angliai Salisburyben. Tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen és Stanfordban végezte. Első regénye 1987-ben jelent meg, Sarum címmel. Ezt több monumentális történelmi városregénye követte New York és Ruszka után Párizsról, Dublinról, Londonról írt köteteket..






Eredeti megjelenés: 2004
Alexandra, Pécs, 2019
544 oldal · ISBN: 9789634474562