A nevem: Jack Reacher

Lee Child: A nevem: Jack Reacher 



                                                     










Lee Child minden regénye az egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon főként az Egyesült Államokban. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a sorozatot.Eddig ez a novaválogatás a 22. Reacher-történet.




Jack Reacher nagyszerű karakter. Nem csak termete miatt kimagasló a krimiirodalomból. Nincs bőröndje. Nincs úti célja. Nincs középső neve. Ő Jack Reacher. Kávéfüggő ex-nyomozó.
Sok szimpatikus vonással bír, gondolkodásmódjával, határozott, erős és előrelátó, kiváló helyzetfelismerései az igazság bajnokává tették. Remek megfigyelő, az ellenfél fejével próbál gondolkozni, így tud mindig egy lépéssel a rossz fiúk előtt járni.




Ez a válogatás is jól ábrázolja, illetve teszi fontossá termetét, erejét. Ami legjobban tetszett a történetek tökéletes hangulata mellett, hogy Reacher életének különböző szakaszaiba pillanthatunk bele. Megismerjük, feltűnik kamaszként, fiatal felnőttként, majd a későbbiekben mint katonai rendőr és a leszerelése utáni időszakról is akad történet. Két novella már e-könyvben illetve bónuszként megjelent egy régebbi kötet végén. A Hőség és a James Penney új élete tényleg a két legjobb történet a válogatásból. Igazán mindegyik hozza a szokott feszes történetvezetést, Child stílusát. Már az első, ahol szokása szerint Reacher csupán éppen arra járt és besétál egy rendőrségi akció közepébe. Ami további bonyodalmakat kelt, hiszen kiváló megfigyeléssel olyat vesz észre, amit nem kellene... A látszólag semmi különös történet meglepő csavarral zárul. Ez az epizód is jól mutatja, Reachert bárhol megtalálja a bűn, önzetlenül felléphet az igazság mellett.

A jó érzékkel másodiknak beszerkesztett Másodszülött beszédes címe a kamasz Reachert mutatja be. Okinavai áthelyezésük és beilleszkedésük nem megy minden zökkenő nélkül. Itt még együtt a család, papa, mama és a két fiú. Lényegi momentum, ahogy a papa elgondolkodik, felméri két fia képességeit, jövőbeni lehetőségeiket. A középpontban egy iskolai különbözeti vizsga áll, némi helyi bandaháborúval megspékelve.
Ha valaha is elgondolkodtatok Jack Reacher múltjáról - hogyan lett akció hős -, itt még a 13 éves Reachert is megismerhetjük, aki már olyan erős, amivel számolni kell. Lee Child és hőse, mindig pontosan tudja, mit csinál, és azt jól csinálja. Legjobb, amikor a látszólag semmitmondó ügyből kikerekedik egy dráma.




A Hőség tényleg az egyik legerősebb történet. Itt 1977 júliusában járunk, amikor a majdnem tizenhét éves Jack Reacher először érkezik New Yorkba, hogy meglátogassa a bátyját. Emlékezetes lesz a látogatás nem csupán a nagy new yorki áramszünet miatt, ami valóban akkor volt és épített be az eseményekbe Lee Child. Ilyen finoman leírt autós szex-kalandot ritkán olvasni krimiben. Nem csupán a "tűzkeresztségen" esik át Reacher, de egy sorozatgyilkost is segít elkapni. A hatalmas hőség fullasztó, a vihar előtti állapot jól érzékelhető Child írásában. Mellékesen egy maffiózó is rendőrkézre kerül. A novella általában nem túl népszerű műfaj, rövidsége nehéz feladatot ad a szerzőnek. A felvillanó helyzetek, a szerelmespárokra vadászó sorozatgyilkos, szervezett bűnözés
és a szárnyait bontogató Reacher azonban ad egy remek ízt a sorozatot nem ismerőknek, amíg a már kedvelők is megkapják a szokott, feszes történetet. Van bőven izgalom, még a további történetekben is.



A James Penney új élete novella főhőse természetesen ismét Jack Reacher. A volt katona miért lesz kénytelen menekülni, hogyan, kinek a segítségével kezd új életet? Váratlan, hatalmas csavar van a történet végén! Rövid és erős, poénos novella ez.
Mivel a sorozat és a karakter a kedvenceim közt van, kettő kivételével minden megjelentet olvastam kijelenthetem: Élveztem ezeket a történeteket, jól illik a többihez, Reacher alakjához, és nem okozott csalódást. Jól szórakoztam Reacher mellett jó volt bebarangolni Amerikát. Okinava
és New York mellett az amerikai Dél és Kanada vadonja is feltűnik. Egy nagy utazás Reacherrel, ahol az idő gyorsan megy. Nem számít, milyen messzire utazik Reacher , a baj mindig megtalálja őt. A rövidebb epizódok is kidolgozottak, élvezhetőek. Öröm volt olvasni azokat, ahol a családról írt, ad háttér információkat Lee Child. Kiemelném még a Kisebb háborúk, az Üres szoba, Éjszaka egy bárban epizódokat. Itt az utóbbiban olyan fordul elő, ami ritka: Reacher téved. Egy percig, talán.

Igazán remek lezárást adott az utolsó, ami az amerikai társadalomról is képet ad: a Festmény egy nagyvárosi bisztróról kifejező és jó hangulatú zárás. Nem csak az 1977-es áramszünet valós esemény, de a novellában feltűnő festmény is létezik. Edward Hopper Az Éjjeli baglyok (Nighthawks) 1942. festménye, mely az amerikai festőművész egyik legismertebb alkotása. Nem mellékesen egy akcióba leshetünk bele, ami komoly befolyással lehet a világ sorsára is. Talán ez már az új, idehaza februárban megjelenő történethez vezet el bennünket, olvasókat.


Ez a rendkívül szórakoztató gyűjtemény további betekintést nyújt egy olyan karakter életébe, amely az elmúlt 20 évben egy valóban ikonikus fiktív szereplővé vált. Ha szereted Jack Reachert, ezt a könyvet el kell olvasnod.



ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!

Lee Child: eredeti nevén Jim Grant (1954. 10. 29. - ) az egyik legnépszerűbb krimiíró a világon. Regényeit több, mint negyven nyelvre lefordították, három könyvét megfilmesítették, számtalan díjat nyert.Első regénye az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját.

Legutóbb a Krimiírók Szövetségének életműdíját. Lee Child Angliában született, de 1998 óta az USA-ban él feleségével.
















Eredeti mű: Lee Child: No Middle Name
General Press, Budapest, 2017
352 oldal · ISBN: 9789634520795 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Kalandor a tengeren

Izolde Johannsen: Kalandor a tengeren  
A legsikeresebb német portyázó története





                                                           











Nem tudom mit is írhatnék, Izolde feladta a leckét! Ismét elképesztő sok valós kaland és hiteles háttérrel megrajzolt történelmi akció részesei lehet az érdeklődő olvasó. Számomra elképesztő a történelem ezen része, hiszen erről alig tudunk valamit. A sorsdöntő csaták és hadviselés elsősorban
a szárazföldön zajlottak. A tengerekről valahogy megfeledkeztünk, pedig nagyon fontos események történtek ott is. Élmény volt olvasni, megismerni a hajó történetét.




A könyv fülszövegéből:

"1939. október 21.
Az Admiral Scheer páncéloshajó legénysége új parancsnokot kapott. Csak annyit tudtak róla, hogy az Északi-tengeri Biztonsági Parancsnok vezérkari főnökeként dolgozott. Tehát inkább tudós, mint katona. Valaki hallotta, hogy már szagolt puskaport, harcolt Jütlandnál. Akkor mégsem lehet fakezű irodakukac."


Nos, innen veszi kezdetét ez a lenyűgöző, izgalmas történet.

Theodor Krancke sorhajókapitányról és a legénységről, összetartásról most is nagyon plasztikus képet kapunk. Az Admiral Scheer parancsnoka emberségből itt is kiemelkedő alakja a történéseknek.
A szokásos alapossággal és tudással megírt történelmi visszatekintés ez esetben jól végződik. Apró spoiler, de a hajó haza érkezik Kielbe... ami utána történik igazi cliffhanfger végére! Ne roranjak előre, hiszen addig számtalan esemény ad izgalmas történést. A hajó és kapitánya mellett megismerjük a legénység azaz: az egyszerű emberek gondolkodását, kitartását is. Elhívatottságuk lenyűgöző. Valóban tiszteletet érdemlő a matrózok, kiszolgálószemélyzet története. Apró pontok vagyunk a nagy politikai gépezetben, a kisemberek sorsa azért meghatározó. Emberi arcot ad világégésnek, megrázó és elgondolkoztató. A legénység személyes élményei, gondolatai éppen úgy megjelennek, mint a kapitány felelősségteljes gondolkodása. A hajó sikeres kalandorrá válása elképesztően izgalmas történet.

A második világháború tengeri csatái sok titkot, érdekességet rejtenek. Németország ugyanis nem volt tengeri nagyhatalom. Szerettem olvasni jó volt elmerülni, részese lenni ezeknek a tengeri csatáknak. Jó volt olvasni az emberi oldaláról, a háború borzalmai mellett. Amikor elismerték egymást az ellenfelek, vagy egyszerűen az emberi megnyilvánulásokról. A hatalmas munka, precíz anyaggyűjtés, érezhető hozzáértés kiváló történelmi olvasókönyvet eredményezett. Izolde Johannsen harmadszor adta vissza a hitem, van új a nap alatt, vannak még titkok, kalandok és megrázó, meglepő történetek a mélyben. Elképesztő alapossággal ad sok információt, letehetetlenné téve ezt a történetet is. Nem csak mert tenger és hajók állnak a főszerepben, amit hajlamosak vagyunk elfeledni. Az időjárási viszontagságoknak kiszolgáltatva, elhívatottságukról tanúbizonyságot tevő matrózok és a kapitány embersége megható és elképesztő. Mai szemmel emberfeletti, amit véghez vittek ezek az emberek.




Az emberi életek, sorsok összefonódása a történelem viharaiban ismét elképesztő. Vajon, most tudnánk-e hasonlót produkálni? Szerintem -sajnos- nem. Az Admiral Graf Spee páncéloshajó pusztulásával ér véget az első regény, ami mögött emberi büszkeség is állt. Az elkötelezett hazaszeretet, kitartás diadaláról mesél ez a történet is. Képei plasztikusan élők, elevenek az olvasó számára. A hajót Reinhard Scheer  (1863-1928) tengernagyról nevezték el. Az Admiral Scheer eredetileg, viszonylag gyenge vértezete ellenére a páncélos hajó besorolást kapta, de később,  1940. februárjában, a hajóját átminősítették nehézcirkálóvá. A zsebcsatahajó besorolást főként a britek használták. Ez olyan mókásnak túnihet, ám a valóságban a könyv végén pontos technikai felszereltségéről is olvashatunk. Az Admiral Scheer háborús pályafutása 1934. szeptemberében kezdődött, majd októberben elindult első világháborús útjára. Sikerei mögött az emberi összetartás, elhívatottság állt. Számos hajót küldtek az Admiral Scheer csapdába ejtésére, de a német hajónak sikerült ezt elkerülnie. A természeti elemeknek kiszolgáltatva ez sem volt könnyű feladat.

A sikeres hadjárat eredményét szomorú lezárás teszi drámaivá: az angol légierő támadásakor a sikeres küldetés után a hajót a Kieli kikötőben összesen öt darab speciális Tallboy típusú bomba találta el, ennek következtében felborult és elsüllyedt. A támadás ideje alatt a legénység nagy része a parton volt, de 32 fő így is életét vesztette. Az Admiral Scheer roncsainak egy része még mindig a kieli kikötő alatt nyugszik.

A regény végén a személyzet és technikai adatok táblázatát is érdemes elolvasni.



Olvasmányos tengeri kalandra viszi ezúttal is Izolde Johannsen az érdeklődöket. Tanulságos és megható az emberi kitartás, összefogás ereje. Érdekes és érdemes elmerülni ezekben a tengeri kalandokban, hiszen erről semmit nem tanítanak a tananyagban.  Lenyűgözően alapos, olvasmányos történetet ismerhettem meg.
Az Admiral Scheer páncéloshajó útra kész, tarts vele!









Underground, Budapest, 2017
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631299519

Csillagles

Csillagles
válogatás a moly.hu tagjainak írásaiból
Karsza Andi és Molnár Nikolett szerk.














Az antológia immár harmadik alkalommal lát napvilágot. 2014 és 2015 után ismét bőséges termés mutatkozott és úgy vélem egyfajta igény is, ami remek alkalom a bemutatkozásra. Hatalmas munka előzhette meg a szerkesztést-válogatást. Nem túlzok, aki ide csak egyetlen írásával bekerült büszke lehet.

Nagyon nem tévedek nagyot gondolom, ha a megmérettetés legalább olyan fontos a már ismertebb szerzőknek, mint akik most álltak első ízben a nagyérdemű elé. Kell ehhez egy nagy adag bátorság is. Tudom, mert magam is írok, de eddig az asztalfiókomnak csak. Talán a negyedikbe bemerészkedem, ha jelentkezem és beválasztanak. Azért picit részese lehettem a kötetnek.

Az írás érzelmi alapon működik szerintem mindenkinél. Öröm, bánat, egy emlék vagy egy továbbgondolt ötletből születtek ezek a versek, haikuk, novellácskák is. Többnél érzetem, van még benne, lehetne folytatni, olvastam volna tovább. Összességében ezúttal is tetszettek, bár bevallom két vers volt, amivel nem tudtam mit kezdeni.

Azok fogtak meg rögtön, akiknél már érezhetően nem tétova útkeresgélés, hanem biztos rutin vezette a tollat (klaviatúrát). Az első kedves vers A molylepke balladája Kis Zsuzsa humoros verse volt. Rögtön utána következett a címében is izgalmas Hófehérke és a hét főbűn írás Forgács Pétertől. Az első szakaszból a Littlewood verse A semmítő és Makoviczki Dóra Semmi írását említeném Erzsike mellé. Ő Vallasek Aletta írásának szereplője. Tömörség, kifejezően lényegretörő ábrázolások vannak ezekben az írásokban.




Nálam most a novellák nyertek főleg. Versek közül Fehér Csaba remekelt Sárhelyi Erikával. Ők már rutinosan és érzelemmel átitatva, biztos ritmus szerint kifejezően humorosak és érzékenyek voltak. Ők adták a kötet gerincét. Fehér Csaba Körtefát ültetek és Orion verse az élet körforgását idézte nekem. Nagyszerű párt alkotnak: az egyikben fiam született, míg a másikban a haldokló, élettől búcsúzó apa képe jelenik meg drámai egyszerűséggel. Az Előhegy pedig az egyik legjobb, legerősebb a kötetben szerintem. A Kávé cukorral és hexameterekkel-t már ismertem, igazán jó vers az is. Méltán került ide, míg a később felbukkanó Pralinélkül vers humoros állapotát biztosan sokan megéltem már velem együtt.

Sárhelyi Erika versei szintén kifejezőek, kedvesek, ismerem Erika munkáit. éppen itt a moly.hu oldalon figyeltem fel érzékeny képeire, hangulatos verseire.
A két tenyered között és a Parttalan szavak most is elvarázsolt. Nem szeretnék, nem tudok itt értékelni mindenkit, tekintve, véges a bejegyzés hossza: tetszettek még: Rádai Márk (ismét), és Lencse Máté, Rojik Tamás írásai, vagy a Mályva utcai történetek Amrita hangulatos írásai. Versek közül közel került még hozzám a Bagolybánat (TheArt) és Kolonits Adél több verse.

Remek hangulatú, kifejezően szép volt Viczenti Mátyás verse a Csendkép, ötletes a Köszöntés helyett, ami egyik kedvencemet, József Attilát idézte meg. Nagyon jó stílusúak voltak Parti Orsi és Losonczy Zoltán írásai is nekem. dr. Barsi András verse a Gyermek az időben is kiváló és erős vers, szerintem kiemelkedő. Sorolhatnám még, mennyire hangulatos, jó képekkel megírt volt a Vörös egy árnyalata, drámai a Memento mori és az Utolsó dedikáció emlékét felidéző írás. A Hintázás, Hódvadászat és a Gömb is kiemelkedően jó írások.

Nem lehet szó nélkül hagyni László Maya és Makoviczki Dóra remek, jó ízléssel elkészült grafikáit, amik jó egységet, hangulatot adnak. A végén a szerzők bemutatkozásait is érdemes elolvasni, itt is akad gyöngyszem. Ragyogjatok, ne legyetek hullócsillagok.




Mindenképpen jó és színes válogatás, irányt adó a szerzőknek is. Babiczky Tibor bevezetőjében említett fenyőhöz hasonlóan, csatlakozom:
"Azt kívánom, nőjetek legalább ilyen nagyra."


Magánkiadás, Budapest, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631299403 · Illusztrálta: László Maya, Makoviczki Dóra

A kémek öröksége

John le Carré: A kémek öröksége 







                                                                           








Kezdésnek megnyugtathatom azokat, akik szeretik a karaktert és a sorozatot, hogy ez fenntartja a minőséget és az élményt, amelyeket az olvasók elvárnak. Minden oldalát jó volt olvasni, ahogy vitt előre történet. A tökéletes brit kém George Smiley és társai, Alec Leamas, és Peter Guillam visszatértek!



A világszerte egyszerre 2017. szeptember 7-én megjelent új regény 25 év után született meg.
Egy váratlan levél indítja be az eseményeket, ami Peter Guillam tengerparti házába érkezik a Köröndtől. A visszavonult, régi kémet Londonba rendelik hirtelen, hogy válaszoljon néhány rendkívül zavaros kérdésre az Alec Leamas nevű ügynököt körülvevő titokról és az áldozatokról.
A hivatalos levél megérkezése alaposan felforgatja Peter életét és a múltról is leránt néhány fátylat. Peter Guillam kénytelen visszanézni korábbi életére, és átgondolhatja az akkori történtek következményeit. Az 1950-es évek végén és a 60-as évek elején Peter Guillam mint fiatal MI6 tisztviselőként szolgált a legendás George Smiley alatt. Ő volt a kiképzője.




Nagyszerű, gyors tempójú, le Carré géniuszát abban látom, hogy megmutatja a kémkedésben részt vevők, erkölcsi ellentmondásokkal terhelt világát. Ezt a mai, modern világhoz remekül kapcsolja. Ez a könyv lehetővé teszi a le Carré számára, hogy mind a múlt erkölcsi nehézségeit, ellentétben állítsa a MI6 jelenlegi helyzetével. Azzal a küzdelmében, hogy megismerjük, hogy a múlt eszközei 50 év távlatából hogyan változtak, megéri-e az erkölcsi kötöttséget, miközben világossá teszi, hogy a mostani bürokratikus, modern világ egyik alapvető igazsága: az ügyvédek és a bürokraták nyertek.

Félelmetes könyv, az igazság mindig elérhetetlen a végéig (és még akkor is), és a karakterek továbbra is szenvednek azoktól a következményektől, amit egykor tettek más emberekkel. Le Carre megteszi, amit kevesen tehetnek ... feléleszti a múltat, beviszi a jelenbe, és működik. A karakterek újjáéledtek 25 évvel később, és még mindig ugyanolyan hatással működik a történet velük. A hősei visszatérnek a csatatérre és John Le Carré öröksége a hidegháborús történetek megelevenednek. A regény nagymértékben támaszkodik a múlt és a jelen összefonódására annak érdekében, hogy végre megszüntesse a hazugságokat és csalásokat. Komplex és hihető karakterek, tapintható feszültség jellemzi. A hidegháború újra megismétlődhet?

Mindent összevetve egy remek és élvezetes olvasás, ami tükrözte, jól ábrázolta jelen világunk állapotát, és megkongatta a harangot a modern értékek hiányosságai felett. A pénz, hatalom kettőse sajnos kiábrándító tud lenni. Leginkább a rajongóknak szól ez az új regény, akik olvasták a korábbi regényeit. A Karla-trilógia rajongóinak főleg fog tetszeni. Mindazonáltal John Le Carré legújabb könyve továbbra is kiemeli tehetségét, megmutatja mennyire jó történetmesélő , és a kémek világába való jártasságát igazolja.







John le Carré: 1931-ben született. A berni és oxfordi egyetemeken végzett, tanított Etonban. A hidegháború idején rövid ideig a brit hírszerzésnél dolgozott. Az elmúlt 50 évben íróként lett sikeres. Olyan regények fűződnek nevéhez, mint: az Ébresztő a halottnak, A panamai szabó, Törékeny igazság, Suszter, szabó, baka, kém, Hajsza, Csapda. Több regényéből mozifilm is készült.














A könyv fülszövege:

John ​le Carré, a kémregények nagymestere újabb lebilincselően izgalmas regényt írt, melyben több mint huszonöt év után tér vissza George Smiley, az angol titkosszolgálat legendás alakja.
Peter Guillam, az angol titkosszolgálat egykori embere, George Smiley hű tanítványa a családi birtokon tengeti öreg napjait Bretagne déli partjainál. Ám egy napon levelet kap, melyben a Szolgálat Londonba rendeli. Hamar világossá válik számára, hogy annyi hosszú év után a hidegháborús múltja még mindig kísérti őt. A dicsőséges londoni hírszerzők ‒ Alec Leamas, Jim Prideaux, George Smiley és maga Peter Guillam ‒ egykori titkos műveleteiről most egy olyan generáció készül ítéletet mondani, amely nem élte át a hidegháborút, és nem tűri a mentegetőzést.

A kémek örökségében múlt és jelen feszül egymásnak. Semmi sem fekete vagy fehér, de minden ugyanolyan bravúros és izgalmas, mint a két korábbi regény ‒ A kém, aki bejött a hidegről és a Suszter, szabó, baka, kém ‒, amelyekre visszatekint. A feszültséggel, humorral és morális kétséggel teli műben le Carré és narrátora, Peter Guillam az angol titkos világ legendás hőseinek állít örök emléket.

Eredeti mű: John le Carré: A Legacy of Spies




Agave Könyvek, Budapest, 2017
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193388 · Fordította: Orosz Anna

Mi vagyunk a medvék

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék 




                                                       






"Megtanulta, hogy Björnstadban érdemes vastag bőrt növeszteni. Segít elviselni a hideget és a sértéseket is."







Fredrik Backman 2012-ben debütált Az ember, akit Ovénak hívnak című regényével. Azóta már a filmvásznon is sikert aratott Ove. A mi vagyunk a medvék (Björnstad ) a szerző negyedik regénye, egy sorozat első darabja.

A sport téma adott, hiszen Svédország egy eldugott városkájában játszódik a történet. Egy kitalált városban egy kitalált jégkorong klubról van szó. Csupán a probléma valós, de az nagyon.
Mit jelent itt a törvény a városban élők számára? Mit jelent a sport egy tehetős vagy egy szegény család számára? Mit jelent egy sorsdöntő meccs a túlélésért küzdő társadalom számára?

Mindent.

Björnstad egy kisváros, nagy álmokkal. Minden a jégkorong körül forog, az tartja szinte életben a városkát. Gyakorlatilag a sport viszi a vállán az egész várost, ad reményt a fejlődésre.
Főhőseink 15-17 éves lányok és fiúk, akik a halhatatlan, örök barátságot keresik. Önmaguk helyét a világban. Egy jól megfogalmazott, sok erkölcsi kérdést felvető történet ez, ami a férfiasságról, küzdelmekről, az identitásról és a vágyakozásról is szól. Mit jelenthet a kiugrás lehetősége egy olyan szűkebb társadalom számára, amely a veszélyeztetett, magára hagyott vidéken próbál élni. A városka junior jégkorong csapata az országos elődöntőben fog versenyezni, és sokan azt gondolják, hogy győzni fognak. Ez pedig további álmokra ad reményt a lakosoknak. Azonban egy éjszaka minden megváltozik.


Nagy drámák, erős érzelmek jellemzik. Mind a kamaszok lelkében dúló, mind a felnőtt szereplők élete zaklatott. Elmagányosodás, sikertelenség vagy megfelelési kényszer, házasságok titkairól olvashatunk. Nem árul zsákba macskát, már az elején kiderül mi is fog történni. Azonban az odáig vezető út drámákkal van kikövezve.

Backman stílusa összetéveszthetetlen, talán ez egy komolyabb és sötétebb történet, mint a korábbi regényei. Ez egy megható és elgondolkodtató történet a szülői féltésről, hűségről, a barátság erejéről, az erkölcsi és társadalmi normákról. A karakterek kiválóan megrajzoltak, személyes sorsuk folyamatosan bontakozik ki, fonódik egybe a történettel. Itt maradnak sokáig az olvasóval, olvasás után is. Átélhető, ismerős életpillanatok ezek sokunknak.


Tisztelgek Backman előtt, ahogy bemutatja a tizenéves lányok gyermekien naiv lelkének sebezhetőségét, gondolataikat, a fiatal kamaszok világát. Ez a történet többet is magába foglal, mint
a sport jelentősége, bemutatja a fiúkat, az edzőket, a rajongókat, a támogatókat, a város többi lakóját és persze a szülőket. Az elkötelezettség, a csapatmunka, a harci szellem, az összefogás és amit a szakadás okoz. Nem csak a családok és a tanárok, edzők felelősségéről van itt szó. Barátságok fontossága, a szerző megemlíti, hogy a tinédzserkorban kialakult barátságok intenzitása eltér a többiektől, és úgy gondolom, hogy ez így igaz.

Fredrik Backman eszméket keres a férfiasságról és a jégkorongról, annak kapcsolatáról. A srácok várhatóan ez által, a küzdés, kitartás és a csapatszellem miatt válnak felnőtt férfivá. Azonban vannak, akik mindenek felett állnak a pénzük révén. Döbbenetes a társadalomra gyakorolt hatás, amikor az "esemény" megtörténik. Szinte az elkövetőből lesz áldozat, amíg mindenki a védtelen lány ellen fordul.


Jól megírt, élő, lüktetően sajgó a történet, volt, hogy fájt olvasni. Szívszorító a két lány barátsága, ahogyan minden szereplő fontos ebben a történésben. A felnőttek életének fordulatai, drámái is nagyon valósak. Mivé tud válni valaki a sportsikere által, vagy mit tesz vele az élet, ha csupán második lesz? Nem csak a szülők, de az idős kocsmárosnő, Ramona alakja vagy az öreg mesteredző, Sune is jelentős szereplők. Nem csak a sport szeretetéről és az egymásra való figyelésről mesél ez a regény. A sorok közt társadalmi problémák is megbújnak. (Amat és anyja, Fatima élete, vagy Zachariasé).


Az erőszak természetrajzába, a zaklatásba és az identitás keresésbe nem is megyek bele, nem mesélek semmi részletet. Olvassátok el, fontos könyv ez, komoly, nehéz olvasás, mivel tényleg egészen más, mint megszokhattuk. Az a félelem, amit éreztem olvasás közben, amit Backman teremtett ezzel a könyvvel nagyon egyedi. Backman mesélő képessége elképesztő, számomra Backman ismét bebizonyítja, hogy remek író, akire figyelni kell. Mesterien bánik a jellemekkel, érzelmekkel.

Továbbra is minőség, az emberi értékek állnak a regény középpontjában. Fredrik Backman gyorsan vált az egyik kedvenc írómmá. A karakterek és a mesemondása gyakorlatilag most is tökéletes. Ahogyan a lezárás is zseniális, a szereplők életébe pillanthatunk be tíz év távlatából a történtek után. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek.


Fredrik Backman 1981. 06.02.-án született. Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 25 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. Második regénye, a Nagymamám azt üzeni, bocs címmel 2013 szeptemberében került a boltokba. Itt járt Britt-Marie (2016), majd idén nyáron A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb-nak örülhettek olvasói.
Stockholm külvárosában él a feleségével és gyermekeivel.




Animus, Budapest, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter

Boldogságkönyv

M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv 



                                                                         






"De úgy kell a boldogság,mint egy falat kenyér."
József Attila






Hol van a boldogság, merre jár ez a csalfa tündér? Életünk során "őt" kergetjük, keressük állandóan, néha talán sikerrel. Mi van a boldogsággal, mi is a boldogság? Nehéz meghatározni, ez egészen egyéni, ki mitől lesz boldog. A fülszöveg első mondata már elgondolkoztatott. Tényleg: rohanunk, hajtjuk a pénzt, miközben felőröl bennünket a nagy gépezet. Ki kell szállni, lassítani, körülnézni egy kicsit. Időt adni magunknak az örömre, megélni, élvezni azt. Nem utólag rádöbbenni, hogy ott és egykor boldogok voltunk.


Nincs tuti recept boldogságra, ez a könyv sem rántja le a leplet a titokról, csak segít. Azt azonnal felismerjük, ha életünkbe belép. A boldogsághoz legközelebbi érzés az öröm, ami viszont nem egészen azonos vele. Az odavezető út a boldogság - Márai szerint. A boldogságnak az elégedettség is alapfeltétele. Ebben a csodás kivitelű kötetben közismert és elismert, sikeres emberek mesélnek saját életükről, élményekről. Nekik mit jelent a boldogság? Életükben mikor és mitől voltak boldogok? Ami pedig legalább olyan fontos: hogyan értek el, jutottak odáig.



Ami különösen tetszett: M. Kiss Csaba hagyta beszélni a megkérdezetteket, és széles a merítés. Színésznők, színészek, egykori sikeres sportolók, üzletemberek, írók és zenészek vallanak életükről. Legtöbben a gyermekkor fontosságában látják az alapokat. A családi háttér ad egyfajta biztos kiindulást a boldogság felé. A segítő egymásra figyelés. Ahová később jó visszatérni legalább gondolatban megidézve azt. Kiszakadva a rohanó világ monoton mindennapjaiból. Nem csak a siker, különdíj, filmes elismerés a fontos, bár ez a cél, hiszen mi más lehetne a befektetett munka elismerése? A család minden életszakaszban jelentős. A nők egyértelműen a gyermekeik születését tették kiemelt helyere, de több férfi is említette ezt a gyönyörű életállomást.




Valóban minden életszakaszban más jelenti a boldogságot. Igazán bölcs volt Molnár Piroska válasza: 71 éves vagyok, minden reggel felébredek, mozog kezem-lábam, már ez boldogság. A többi csupán ráadás az élettől. Persze tesz is érte, aktívan dolgozik. A munka megléte mellé az is igen lényeges: örömet okozzon az, amivel pénzt keres az ember.

Roppant drámai, igazán őszinte vallomások is születtek. Nyáry Krisztián, Kemény Dénes, Snétberger Ferenc vagy Grecsó Krisztián vallomásai ilyenek. Nem adják a sikert ingyen senkinek. A befektetett kemény munka gyümölcse azonban okoz boldogságot, örömet, elégedettséget. Van olyan emlék, ami a mai napig hat. Érdekes és színes életeket ismerhet meg az olvasó. Szerintem igen tartalmas és tanulságos történeteket olvashatunk a kötetben.
Garantálom, okoz a könyv néhány boldog órát az olvasónak. Igazából azt gondolom, M.
Kiss Csabának boldogság volt elkészíteni ezt a könyvet. Leülni, találkozni, közelebbről megismerni ismert embereket, gondolataikat, amit nem biztos, hogy mindenki vállalna a nagy nyilvánosság előtt. Meghatóak ezek az érzések, ezeknek a kiváló embereknek belelátni picit a lelkükbe. Akik vállalták, hogy feltárják félelmeiket, örömeiket és a sikerhez vezető útjukat. Önmaguk megismerése, érzelmi beállítottságuk is segítette őket ezen az úton. Ebben a kötetben saját boldogságélményeikről adnak ízelítőt.

Remek válogatás, tartalmas sorok születtek. Élmény volt olvasni Ónodi Eszter, Wolf Gábor, Karafiáth Orsolya vallomásait. Mindenkinek boldog és elgondolkodtató pillanatokat fog okozni ezek megismerése.






Tudták, ​hogy Magyarország Alaptörvényének szövegében nincs benne a boldogság szó?
Őszintén szólva, fogalmam sincs, más országokéban benne van-e, de hát mire lehet menni egy boldogtalan nemzettel?
A magyar alaptörvényben elég hosszan sorolódik, mihez van joga a polgároknak, de konkrétan a boldogsághoz nincs. Pedig, ugye közhely, de – mint általában a közhelyek – igaz, hogy boldogság mindenkinek jár. Járni jár, mondják erre a cinikusok, csak nem jut.
Dehogynem! – állítom én. És veszem magamnak a bátorságot, hogy azt is kijelentsem: pont annyi jut, amennyit megteremtesz magadnak. És másoknak. Írhattam voln a korszellemhez talán jobban illő módon, hogy annyi boldogságod lesz, amennyit elintézel, kikavarsz, kijársz, szerzel, lemutyizol magadnak. De nem akartam azt írni.
Szóval a boldogság mindenkinek jár, csak senki nem tudja garantálni. A hatalom sem. Mert senkinek nincs tuti boldogságreceptje. Viszont talán hasznos tudni, hogyan csinálják mások!



Athenaeum, Budapest, 2017
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936994 · Megjelenés időpontja: 2017. október 16.

Égéstermék

Potozky László: Égéstermék 




                                                 













A generációs regénynek kikiáltott Éles után egy talán még megosztóbb témáról olvashatunk az új kisregényben. Olyan ez idehaza, mint a foci... mindenki ért hozzá, mondja a maga igazát. Potozky ezúttal azonban félelmetes és nagyon is valós képet fest. Utópisztikus, ami már a megvalósulás fázisában van. Rajtunk is múlik merre, hogyan tovább.



Ez már a jövő történelme vagy utópia? Biztosan jobb tudni, hogy mi van és mi lesz, mire készüljünk? Legalább lelkiekben. Elképesztő, sőt, ijesztő a megrajzolt kép. Tetszett a gondolatok ütköztetése, nem csak a valóságban, de a szereplők szűkebb környezetén belül is. Nem csak nekünk okoz ez gondot, általánosnak mondható jelenség a kelet-európai emberek életében. Zavaros, zaklatott félelmetes lett a világ körülöttünk. Ebben a biztos jövőkép nélküliségben nem akarunk már élni, elég volt. Pontos társadalomkritika, tükör, önmagunknak. Rövid és erős, ütős szöveg.



Egyre közelebb kerülünk a riasztó megvalósulásához. Kemény filozófia, tele átgondolásra való gondolatokkal. Jó lenne ha az "illetékesek" is olvasnák, bár erre kevés esélyt látok. Nem vesznek komolyan, kiábrándító, hogy csupán eszközök vagyunk a nagy politika színpadán. Mindegy melyik oldalról is van szó, kellék a nép. Olyan érzésem van néha, mintha ők nem ebben az országban élnének...álomországban pedig minden tökéletes - szerintük. És nem akarják érteni, látni, nekünk miért nem jó, mi nem tetszik, miért a sok elégedetlenkedő? Az autós futárként dolgozó főhősünk az elbeszélő, aki csupán szerelme révén beletéved a forradalomba. A szerelme Nikka egyetemista lány, ő az igazán forradalmi lelkületű. Külön izgalmas még a testvéri szál, a bátyja ugyanis rohamrendőr.




Számomra ez félelmetes vízió, annál inkább mert úgy érzem, sok minden könnyedén megvalósul, megvalósulhat a történetből, hiszen ott toporgunk a káosz szélén. Ez már a pokol, mindenkinek. Persze elborzasztó és felkavaró volt olvasni, ilyenek nem történhetnek, de mint tudjuk, történtek... Volt erre nem olyan régen példa. Repülnek a felszedett utcakövek, a Molotov-koktélok, épülnek a barikádok. Mi teremtettük ezt a világot magunknak, mégis forronganak az indulatok mindenütt a kétszínűség, kiábrándultság érezehető. A politikusok neveit rajzfilm- vagy képregényfiguráktól kölcsönözte a szerző: Betmen, Szlendermen, Holgerszon, Mikiegér. Nem kell hozzá nagy politikai ismeret, jól beazonosíthatóak ezek az alakok.

Politikusaink kihasználnak, manipulálnak a magasból, az önös érdekeik szerint. Mi, átlagemberek csak sodródunk bele a forradalomba, megyünk sok esetben fejjel a falnak. Mert bele hajtanak, nincs már más út. A békés tárgyalások lehetősége elszállt. Igen, van olyan pont, amikor elszakad a cérna, borul az asztal. A tehetetlen düh kitör, megálljt parancsol. Tudjuk nem ez a legjobb, hiszen az erőszak erőszakot szül. Mégis... nincs már más út. Tényleg nincs már más út? Ha valami, akkor ez a regény tényleg generációs. Nagyon nem mindegy mit hagyunk a gyermekeinkre, unokáink milyen szellemiségben, közegben fognak felnőni, élni. Lecseréltem a kormányt - ezzel a mondattal indul a regény. Igen, erre megérett az idő.


"Kutya világ van, Küncsöm, mondja, ugatni nem szabad, csak sírni."




Potozky László: 1988-ban született Csíkszeredában, jelenleg Budapesten él. Eddigi kötetei a Magvatő Kiadónál jelentek meg: Nappá lett lámpafény (2013), Éles (2015). 2016-ban elnyerte a Békés Pál-díjat.









Magvető, Budapest, 2017
168 oldal · ISBN: 9789631436020
Borító terv: Horváth Tamás

77 magyar pacal

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal 
avagy a gyomor csodálatos élete













"Ha valami bekerül a magyar konyhába, abból előbb-utóbb pörkölt lesz: legyen az gomba vagy here, csirke vagy marha, tojás vagy zúza."






Cserna-Szabó András a Veszett paradicsom, Puszibolt szerzője ezúttal gasztro-túrára invitálja olvasóit.
Ez a könyv két meghatározó emlékem is megidézte a gyermekkoromból. Az első, amit egyébként a könyvben is szerepel: senki nem marad közömbös a pacal iránt. Számomra is meghatározó élmény, emlék maradt az első találkozás. "Pacalista" lettem, eldőlt, megszerettem rögtön. A másik kissé líraibb: egyik kedvenc mesekönyvem a 77 magyar népmese volt.



Ez a remek kettős emlék miatt nagy figyelemmel fordultam a tartalom felé. A három részre osztott "belsőség" remek tartalmakat kínál. Az első rész a kifejező A "magyar gyomrász"-hoz címet viseli. Igazi pacaltörténelembe merülhet el a kedves olvasó. Ez a gasztrotörténeti rész alapos és mélyre ható betekintést ad: mi is a pacal? Az egyszerűnek tűnő kérdésre nem annyira egyszerű a válasz, ahogy az kiderül és okoz némi meglepetést. Viszont alapos háttért kapunk az étel eredetéről, kik kedvelték, elkészítésének titkairól, és arról, micsoda karriert futott be. Miből és hogyan készíthetünk jó pacalt? Hogyan és mikortól "pörköltösödött" el, miként lehet levest vagy hamis pacalt készíteni. Fontos és lényegi kérdés a körettel vagy nélküle (vendéglőben soha ne kérj köretet) természetesen a miértre is ad választ a szerző. A Szögedi pacal sajátosságai volt az, ami még elképesztett. Krúdy nélkül pacalos könyv sincs, ez nem is kérdés.

A meglepően sok érdekes háttér információk mellett a második rész a 77 különféle elkészítési módot tartalmazza. Csak néhány ínycsiklandó recept-ötlet vállalkozó kedvű konyhatündéreknek: Körmös pacal szentesi módra, Mandulás tüdő és pacal, Pacalpástétom, Pacal vajas tésztában, Pacal olasz módra, Savanyú pacal, Pacal hidegen, vagy babos-gombás-citromos mód is létezik, de a Velős pacal Petri módra is nyálcsorgatóan finom lehet.





Ezzel át is térnék a harmadik igazán tartalmas részre: meglepett, hogy milyen sok irodalmi alkotásban jelent meg a sokak által sajnos érdemtelenül lenézett pacal. A szépirodalmi "betekintés" közismert írók viszonyáról mesél, olvashatunk a pacal helyéről az irodalomban. Kihagyhatatlan, megkerülhetetlen. Kifejezetten ízletes olvasmány az "orwelli pacal története" vagy a ruszki gyomor amcsi bél fejezet. Megtudhatjuk kik voltak azok az irodalmi nagyságok, akik kedvelték a pacalt. Hrabalt mindenképp megemlíteném, hiszen a sörimádata közismert. Van még egy jelentős fejezet: mit igyunk pacal után?

Szerintem ez mindenkit megérint, és nem fog hidegen hagyni, Már ezért a fejezetért is megéri kézbe venni Cserna-Szabó András kötetét, de aki igazi pacalrajongó, annak is fog sok új információt adni. Ebben egészen biztos vagyok, alapos és jól szerkesztett a könyv. A gondosan összeállított információkból némi történelmi háttér is kibontakozik. Saját receptötleteknek is marad hely a könyv lapjain. A remek és igényes kivitel mellé csodás képanyag párosul. Valóban minden benne van, amit a pacalról kell tudni. Biztosan állítom, hogy olvasás után egész más szemmel nézel a pacalra! Érdekes és érdemes olvasmány mindenkinek. A szerző 2015-ös regényének címével élve: ez nem "Sömmi" !



"Mert ha úgy vesszük, a pacal már a Kádár-érában visszakerül, ha nem is a fejedelmi, de az első titkári asztalra mindenképp. Hiszen Csermanek János percig sem tagadta, hogy a paprikás krumpli mellett a pacalpörkölt a kedvenc eledele."

ITT olvashatsz további érdekességet a pacal és a szerző kapcsolatáról!


Cserna-Szabó András: 1974-ben született Szentesen 













A könyv fülszövege.


Már ​az ókori görögök is… vagy ha ők nem, de a rómaiak biztosan! Üssük fel Apiciust vagy a Satyricont, és lám: ott a pacal. És a sötét középkor? Aki olvasta Rabelais-t, csak somolyog. Hát a modernek? Pacal minden mennyiségben, benne úszunk pillangózva. A posztmodernekről már nem is szólunk, csak annyit mégis: a pacal az pacal az pacal az pacal.
Cserna-Szabó András régi nagy híve a marhabendőnek, tagja a titkos pacalszektának: ők azok, akik minden étlapon a pacalt keresik.
A 77 magyar pacal nem egyszerűen csak egy könyv. Ez egy igazi, hamisítatlan, őseredeti beavató könyv, alcíme lehetne akár Bevezetés a pacalba vagy A pacal filozófiája, netán A pacalisták evangéliuma is, és egyik sem lenne túlzás. Három részből áll: egy történeti, egy gasztronómiai (77 recept) és egy irodalmi fejezetből. Benne van minden, amit tudni akarsz a pacalról, de sosem merted megkérdezni…
Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen a kerthelyiségben, kezében kenyér, éppen szaftot tunkol, fröccsöt iszik, s közben új, eddig ismeretlen pacalokkal álmodik.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Magvető, Budapest, 2017
288 oldal · ISBN: 9789631435382

Az elnök kalapja

Anroine Laurain: Az elnök kalapja 


                                             



                                                           






Bájos mese a hitről, egy kalap "varázserejéről". Kiváló kikapcsolódás, remek, andalító életmese humorral megírt, édes kis történet, jól megrajzolt karakterek. A történet 1986-ban játszódik.


Mi köti össze hőseinket, Daniel Merciert, Fanny Marquant, Pierre Aslant és Bernard Lavallièret? Nem más mint az elnök, François Mitterrand kalapja! A történet kissé szürreális, mégis hihető.


Daniel magányos estéjét megkoronázva, beül egy elegáns étterembe, ahol, nem kis meglepetésére maga az elnök és néhány barátja lesz az asztalszomszédja. Innen indul ez a szórakoztató, mesés történet, aminek lényege: távozáskor ott marad az elnöki fejfedő. Daniel pedig úgy gondolja, elteszi emlékbe. Isteni jelnek tekinti, hogy az elnök mellett vacsorázhatott, majd a kalap elindul csodatévő vándorútjára. Ugyanis a másnapi munkahelyi megbeszélésen zseniális ötletével sikerrel kápráztatja el főnökét, ami egy hirtelen kinevezést is hoz. A karrierje egyenesbe kerül, ám a nagy rohanásban ott felejti Daniel a kalapot a vonaton. Ami Fannyhoz kerül, aki heti légyottjára igyekszik a szeretőjéhez.

A kalap megvilágosítja azt a kilátástalan helyzetet, hogy ebből nem lesz komoly és tartós kapcsolat. Hirtelen ötletből kidobja nős szeretőjét. A történet nagyon vicces, mégis elgondolkoztató. Természetesen nem a kalap különleges, bár valóságos ereklyeként kezelik hőseink. Az isteni megvilágosodást segíti, hogy Fanny Marquant névbetűi egyeznek az elnökével. F. M. az aranyhímzés csodás ereje, segít az egyébként kezdő írónőnek. Sikerrel ad ihletet új novellájához. Ő már direkt adja tovább, felejti ott egy parkban a padon a kalapot. Ami ismét csodát tesz. Vannak néha olyan élethelyzetek, amikor valahol mindenki vár valami váratlan, isteni csodára életében, ami kilendíti a holtpontról.

Talán ez a része tetszett leginkább a történetnek. A fekete kalap rejtett, titokzatos aurája a belső szalagján az F. M. aranyhímzéssel segítően hat a megtalálójára. Az évek óta depresszióval és szakmai válsággal küzdő Pierre parfümőrként dolgozik. Felesége féltő, óvó szeretete mellett próbál talpra állni. Ami hamarosan sikert hoz neki, visszatalál régi önmagához, az életébe, feleségéhez. Az újonnan alkotott parfümje hatalmas sikert hoz. A kalap terápiás erényekben gazdag pályafutása itt még azonban nem ér véget. Finom és éles portrét is rajzol, nosztalgiával a '80-as évek Franciaországáról. Váratlan és meglepő kalandok még várnak az olvasóra. A titokszolgálat ugyanis már keresi a kalapot... a történet, egyfajta tisztelgés az 1980-as években népszerű elnöknek, aki 1981 és 1995 között vezette az országot. Utolsó beszédét így fejezte be:


"Hiszek a lélek halhatatlanságában; mindig itt leszek önökkel."




Mitterrand kalapja mindenekelőtt egy szép történet izgalmas karakterekkel, hogy szeretnénk újraélni, megtalálni az életünkben a sikert, visszanyerni az önbizalmunkat. Megtanít újra bízni, hinni az élet csodáiban. Antoine Laurain írása megtévesztően egyszerű, hatásos és eredeti. Egy remek szórakoztató történet, olyan váratlan végződéssel, ami jól feltölt, kikapcsol és a végén meglep. Nem árulok el többet erről a könnyed, szívmelengető regényről. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik kedvelik a furcsa történeteket, olvassátok el!




Antoine Laurain:

1970-ben született Párizsban. Regény- és forgatókönyvíró, eddig megjelent hét regényét több nyelvre is lefordították, munkásságát irodalmi díjakkal jutalmazták. 2016-ban tv-film is készült Az elnök kalapja regényéből.









Park, Budapest, 2017
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553657

Gyöngyök a mélyben

Bohumil Hrabal: Gyöngyök a mélyben
Hrabal füveskönyve






"… aki a kocsmában hal meg, az Isten kiválasztottja. Kocsmában halnak meg a legkevesebben, emiatt van ott oly sok ember."









A népszerű cseh író jellemzően fontos, humorral megírt történeteinek legjava, eszenciája az a kis kötet. A kiemelt gondolatok rögtön a sör, kocsma hangulatát idézik elsőnek.

Az író, a cseh kispolgár megtestesítője közismerten szerette a sört. Nem véletlenül játszott jelentős szerepet életében, hiszen nevelőapja a sörgyár könyvelője volt, ebben a környezetben nevelkedett a kis Bohumil. Azt is tudjuk, nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei. Ami valljuk be, nem olyan meglepő. Ezek az élmények, tapasztalatok jól követhetőek a Sörgyári capriccio regényében. Elképesztő figurák mellett nőtt fel, akiket sok humorral, szeretettel idéz meg ebben a művében. Ebből is sok jellemző mondat került a válogatásba.

A sörgyári időszak mellett az iskoláskor, a diákévek, öregkori szerelme, az elmagányosodás és a macskás korszak jelenik meg a gondolatok között. Ez az életrajzi szál, amelyre felfűzték Hrabal jellemző és jelentősebb gondolatait.

"Kerskóban mindig szép idő van, csak megfelelően kell hozzá öltözködni."

Megelevenednek a kerskói kis tanyán eltöltött évek képei, vagy a prágai Arany Tigris söröző fontos pillanatai. Volt, hogy itt adott interjút, bonyolított le jelentős találkozókat. Bölcsesség és életöröm jellemzi, amire csak a csehek képesek. Hrabal stílusa, érzékenysége, embersége és életszeretete pontosan és jól érzékelhetően kiolvashatóak ezekből az idézetekből.

Bohumil Hrabal Díszgyász című kötetében édesanyja, apja, nagybátyja emlékét idézi fel, ami itt is megelevenedik, ahogyan a Hóvirágünnep vagy a Levelek Áprilkának főbb gondolatai is. Hrabal öregkori szerelmének, az amerikai diáklánynak, Áprilkának írt sorai nagyon fontosak az idősödő szerző életében. Érzékeny gondolatok ezek. Hrabal ír az idős ember kiszolgáltatottságáról, félelmeiről, amit átélt, megtapasztalt. Természetesen a macskái iránti szeretetéről is bekerült néhány gondolat.



"Valaha úgy képzeltem el a mennyországot, hogy macskák is vannak ott."


A politika jellemzően meghatározta egész sorsát, életét. A csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni a hetvenes években. A rendszerváltozás örömteli eseményei, a hogyan is gabalyodott bele a kommunizmus utolsó éveiben a belügyesek szőtte hálóba, is akad idézet. A kirajzolódó portré kedvet ad megismerni a nagyszerű műveket teljességében. Érdemes elmélyedni, megismerni a szövegek egészét. Akit érdekel Hrabal személye, szereti stílusát, mindenképpen olvassa el ezt a kedvcsináló idézetgyűjteményt.




a könyv fülszövege:

Ha van közép-európai író, aki igazán közel áll a magyarok szívéhez-lelkéhez, akkor az Bohumil Hrabal. A hétköznapi élet szereplőiből és apró dolgaiból csodát varázsoló író minden – tematikus válogatásunkban szereplő – gondolata megérdemli, hogy eltöprengjünk a világon és önmagunkon. (Belőlük erőt merítve Pepín bácsival együtt talán mi magunk is vallani fogjuk: "Az élet csodálatos, nem mintha tényleg az lenne, de én annak látom…")





Lazi, Szeged, 2017
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673387

Sűrűsödnek a fellegek

Viola Judit: Sűrűsödnek a fellegek 
Sasok a viharban II.




                                                                                       








"Gyalázat! Egy királyt megölni! És miért? Hát, atyám szerint minden a hatalomért történik."



A fenti idézet jól összefoglalja a regény fő történéseit. Valóban minden a hatalomért történik, még
a király élete sincs biztonságban. Ismét nagy érdeklődéssel vettem kézbe Viola Judit új regényét, ami a tavaly megjelent Sasok a viharban trilógia második része.


A cselekmény rögtön a sűrűjébe csap: V. István király meghalt, azaz: meggyilkolták. Ezt azonban csupán a bennfentesek tudják, maga az özvegy királyné sem sejt semmit, amíg biztos forrásból nem tájékoztatják. Fiuk, IV. (Kun) László még fiatalkorú, tíz éves gyerek, aki apja gyilkosát szeretné mihamarabb bűnhődni látni. Addig trónra sem óhajt lépni. Ez több problémához vezet: anya - fia közt komoly konfliktus alakul ki, de Erzsébet királynő erőszakos természete ellen azonban nem tud mit tenni László herceg sem. A Nyulak szigetén végső nyugalomra helyezik a halott királyt, de az ország sorsa nincs biztos kezekben. Vérzivataros, trónviszálytól terhelt esztendőkben kalandozunk, a XIII. század végi Magyarországon.


A trónra lépő László továbbra is ki van szolgáltatva az urak kényének-kedvének, mondhatni két tűz között áll. Fiatal, tapasztalatlan kölyök, aki nem tudja kiben is merjen bízni igazán. Barátai, hűséges emberei az Abák lesznek. A regény címe igen kifejező, jól illik az eseményekhez. Valóban sűrűsödnek a fellegek, ármány és hatalomvágy mozgatja a szereplőket. A három Aba fiú – Finta, Péter és Amadé áll még az események fő sodrában. A három fiú már felnőtt, erényeik és képességeik teljes birtokában vannak. "Kirepültek" a családi vár biztonságából.

A hatalom megtartása, annak megszilárdítása komoly kihívás Lászlónak. A környező országok sem nézik bizakodva a magyar történéseket. A politikai érdekből kötött házasság jellemző volt a középkorra. A francia királylányka, Izabella (akit Erzsébetnek hívtak itthon), házassága Lászlóval sok érdekességet tartogat. Amíg V. István kemény kézzel irányította az országot, fia László még tapasztalatlan ifjú, aki a vallást, a  kereszténységet sem gyakorolja.

Béla herceg brutális lemészárlása megfélemlíti Lászlót. Nem volt igazi ráhatása az események menetére. Kőszegi Nagy Henrik kezéhez több vér tapad. A Kőszegiek, és Csákok trónviszályos helyzetet teremtettek, amivel meg kellett birkóznia Lászlónak és híveinek.
Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felserdülve László szívesebben legyen „szeretett kunjaival”, mint a magyarok között. Szinte teljesen azonosult velük, életmódjukat, szokásaikat is átveszi a későbbiekben. Szerteágazó, mozgalmas cselekményt jól átláthatóan, követhetően írta meg az írónő. Nagyon érdekel a felnőtt László élete és halála, ami a záró részben várható. Nagyon pozitív az is, hogy a mellékszereplők is nagyon esendőek, emberiek, fontosak, jelentősek. Jól kidolgozottak. Egyik kedvencem Árnyék volt. Ez a korszak történelemórán Csák Máté nevével forrt össze. Viszonylag keveset tudunk róla. Nem volt mindenki lázadó, hiszen Aba Amadé az ország első embereként hűséges volt a királyhoz. A múlt pontos ismerete nélkül jelen sincs.




Olvasmányos, lendületes történetvezetés, logikus felépítés jellemzi ezúttal is a regényt. Alapos történelmi háttér kerül bemutatásra, szórakoztató humorral meghintve. A szerelem és a romantika is feltűnik. Kiváló karakterei, jellemábrázolása kiemelkedő. Részesei lehetünk a kialakult belháborúnak, dicső harcoknak, lovagi tornának vagy királyi vadászatnak. A bosszú is eléri, aki kiérdemelte. A királygyilkosság, összeesküvés, lázadás nem maradhat büntetlenül. Az ország sorsa mellett a főhőseink magánélete is terítékre kerül. A három Aba fiú három különböző pályát fut be. Kaland, izgalom akad bőven a végkifejletig. A borító most is telitalálat.
Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál.




A könyv megvásárolható 20% kedvezménnyel itt:


A könyv fülszövege:

V. Istvánt halála után a Nyulak szigetén helyezik végső nyugalomra. A gyászolók közt szörnyű hír terjed: a királyt talán meggyilkolták. A megüresedett trónra sokan vágynak, az Aba család nemes ifjai azonban mindössze egyvalamiben biztosak: figyelmeztetni kell a néhai uralkodó fiát, aki azonban merész tervet eszel ki, hogy kiderítse az igazságot, és már annak birtokában kerüljön fejére a korona. Ilyen helyzetben nem könnyű megmaradni igaz embernek…
A Sasok a viharban hősei előtt kalandokban bővelkedő, sorsdöntő idők állnak. Magánéleti konfliktusok és diplomáciai gondok nehezítik a család helyzetét. Ünnepek és hétköznapok, halál és születés váltja egymást, és egyikük életébe beköszönt a szerelem is.
Végleg megpecsételődhet az Aba család sorsa…












Athenaeum, Budapest, 2017
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937175

Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés





                                                                 












Úgy négy-öt éve lehetett, amikor Grecsó Krisztián a szegedi író-olvasó találkozón megajándékozta a hallgatóságot egy novellával. Ott, akkor olvasta fel és hallottam tőle először a kötet nyitó írását. Azóta várom, hogy nyomtatásban is megjelenjen. Nagyon megfogott, már akkor belém égett az "Össze kéne szedni" történet. A féltő, vágyakozó szeretet, szerelem, aggódás és tengernyi érzés jelenik meg ebben a szilvalekvárról szóló írásban. Mitől is legendás, mitől vált fontossá "az a bizonyos lekvár" a család életében? Erős, hatásos kezdés. Szép ívet fut a kötet a lezáró Kémlelő - ig. Mi történt velük, a szereplők élete elevenedik meg ezekben az írásokban. Tényleg egy családi album képeit nézegethetjük, az előhívott emlékeket meséli el az olvasónak Grecsó Krisztián.




Amikor jó szöveget olvasok, a részévé válok, belém csíp, belem ragad, megfog, együtt elevenedik meg velem a történet. Eggyé válok vele, együtt lélegzek, sírok vagy mosolygok. Elhiszem, ami történik, mert velem történik. Párhuzamba állítottam a saját családom történetével, ami valóban felmutat sok hasonló emlékmorzsát. Grecsó Krisztián stílusa, mondatai valóban szépek, kifejezőek. Olyan emlékeket idéztek fel, olyan érzéseket keltettek bennem, hogy ezek valahol az enyémek is lehetnek. Nagymamám nekem is életem jelentős és fontos szereplője volt, ahogyan a dinnyét kenyérrel is ismerős. A kisgyermekkori emlékek, nyaralások, a világra való rácsodálkozás, anya első sütije, az első szerelem, családi ünnepek remek hangulatú történetek.

Nagyon szemléletesen ír a családi kapcsolatokról, összetartozásról, a gyökerek fontosságáról.

Ezekben a történetekben az emberek közül talán Juszti mama személye a legjelentősebb. Az ő óvó,védő szeretete, bölcs humora több novellában megcsillan. A gyermekkor gondtalansága, derűje olvasható ki ezekből. Kétségtelen, hogy nagy hatással volt az íróra, az első fontos nő volt az életében.


Izgalmas és kíméletlen szembenézés ez a múlttal, a családi hagyományokkal, a megjelenő emberek gyengeségeikkel együtt kerülnek ábrázolásra. Ahogyan a falu különös világa is jól eltalált képekkel megelevenedik, amin kívül minden csak vidék. Az alföldi magyar falu, az álmos vidéki kisváros és a távoli, színes és nyüzsgő Budapest képei elevenednek meg. Kívülről, de szeretettel szemléli az embereket, mutatja meg ezeket az egykori emlékeket, minden pátosz nélkül. Komolyak, tényszerűek,  meghatározóak, fontosak és mélyek ezek az előhívott érzések. Tetszettek a felvillanó kis epizódok, örültem Darunak is néhány történet erejéig ő is megjelent. Emléket állít az elmúlt gyermekkornak, diákéveknek és fiatal felnőtt éveinek. Ezek jól nyomon követhetőek a hat fejezetre csoportosított írásban. Nagyon megkapóak, az apa alakját felelevenítő történetek. Először még fiatal, lelkes, szerelmes. Alkotó, kísérletező (főz), IFÁ-t vezet az öt éves fiával, majd a végső történetben már mogorva, bezárkózott, a helyét nem találja ebben a világban. Talán nem is akarta már. Mégis felvillan a régi játékos huncutság benne egy pillanatra, fia lakásának ajtajánál.




Megteremt egy olyan életérzést ezekkel a történetekkel, ami számomra is ismerős. A Grecsó-féle keserédes hangulat, mert Grecsó az érzelmek nagy varázslója. Olvasása közben megszűnt körülöttem a világ.

Választékos, összetett mondatai reális és pontos képet adnak a magyar valóságról, ami a közelmúltunkat idézi. Nincs sivár, mélynyomor, de a szocialista képek jelentősek és valósak, finoman árnyaltak. Azt, amikor nem is tudtuk, hogy ott és akkor jó, csak utólag, évek múlva, ahogy a szemünk tágul, érik a gondolkodásunk egyre több titok kap más, mélyebb értelmet. Van, amikor minden pont úgy jó, ahogyan történik. Amikor az ember tökéletes harmóniában van a világgal, és ennél teljesebbnek nem is érezhetné magát. Fontos, mit hozunk magunkkal, mit adunk majd tovább a következő generációnak. Helyünk a világban, hová is tartozunk, megtaláljuk-e ezt a helyet, amit szeretnénk, és az mennyire tud a sajátunk lenni. Keressük a helyünket folyamatosan ebben a világban. Kamaszként lázadva, teljes lenéző,világmegváltásra kijelölt fensőbbségünk tudatával. Majd diákként a kollégiumban, idegen városban, idegen arcok közt. Megjelennek a generációs különbségek is a történetekben.

A ráébredés, mikor önmagában felismeri ősei mozdulatát, gondolatait, a húsz év egy pillanatnak tűnik életünkben. Izgalmas, szemérmesen őszinte kitárulkozás ez a "Csendes kalendárium", így Az utolsó és első angyal nálunk vagy az egyik legszebb, legmegindítóbb írás: Megszülettem egy kazal tövében.
Van itt sírás-nevetés, öröm és bánat. Vágy és beteljesülés, lázadó kamasz, ahogyan az életben. Van mire emlékezni, tovább adni. Merülj el és töltődj fel kedves olvasó ebben a szívmelengető napsütésben, szükség van rá.




Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.



A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben.

A Megyek utánad 2014-ben, a Jelmezbál regénye 2016-ban került az olvasókhoz.
Írt filmforgatókönyvet is: Hasutasok 2006, Hajónapló 2009. 2010-ben mutatták be a Cigányok című darabot. Az előadás első részében Tersánszky Józsi Jenő műve látható, amelyet a második részben Grecsó aktualizálva továbbgondol.












Magvető, Budapest, 2017


234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435986

Mire a fák megnőnek

Wass Albert: Mire a fák megnőnek 



                                                                                                       
"Akármilyen a világ. Igyekezni kell megszépíteni. A gyermekekért elsősorban. De magunkért is. … Mert ha 
nem, akkor miért él az ember?"







Egy csodálatos történet arról, hogy soha ne add fel, a kitartás diadala. Mint minden Wass Albert „mese”, magával ragadó és hangulatos, lélekemelő, elgondolkodtató olvasmány. Bármikor.
A romokon is nyílik virág, az élet mindenekfelett. Kemény küzdés, kitartás, mert így érdemes. Tisztán, őszintés, egyszerűen.

A kötet egy család sorsán keresztül mutatja be az erdélyi magyarság módszeres szétzüllesztésének szövevényes folyamatát. Tiszta, egyszerű és szép nyelvezete még élőbbé teszi a cselekményt. Tájleírásai látványosak, szemléletesen pontos képet fest. A karakterei ma is elevenen élnek, valósak. Sok gondolata, felvázolt problémája ma is aktuális. Tanulságos és nagyon szép történet ez az életről, szabadságról, összetartozásról.



A Mire a fák megnőnek című történelmi regény hősei - Varjassy István báró, volt huszárkapitány és felesége, Bátonyi Péter és családja, a Szamos völgyében meghúzódó kis falu, Doboj lakosai: egyszerű hétköznapi, dolgos magyarok, románok, szászok és zsidók. Az ő életüket, mindennapjaikat ismerjük meg - küzdelmein keresztül a szerző a magyarság sorsának alakulását kívánta megrajzolni a szabadságharc leverését követő időktől a hatvanas évek elejéig.



Varjassy István báró és felesége, a nemzetes asszony a fő motorja, a központi alakjai a regénynek. Mindkettő szerethető főhős. Szívvel-lélekkel segítik a környezetükben élőket, együtt, egymásért léteznek. A bemutatott sorsok pedig, maga az élet. Varjassy báró gyarapodása természetesen nem tetszik a rebellis magyarokat szétzúzni akaró császári politikának. Elárulják, letartóztatják és négy évre Kufstein várába csukják.

Azonban nem töri meg a rabság sem, hazatérve ott folytatja építő munkáját, ahol félbehagyta. Életének meghatározója a magyarság sorsa iránt érzett elkötelezett felelősség. Varjassy bárót megdöbbenti, hogy "mire a fák megnőnek" tanyája mellett, a gazdaságot átvevő fiát már más eszmék lelkesítik. Elhagyja a tanyát, ahonnan az új élet kiindult, hogy felépítse valaha volt kastélyukat, származásuk és báróságuk jelképét; mindazt, amit az apja tudatosan romokban hagyott - mint minden bajok forrását. "Mert a kastély túl magas ablakiból rossz perspektívában látszik a mély."

A táj, a föld, a haza szeretete példaértékkel bír a regényben. Nem ítélkezik, megállapít, leírja a történéseket. Csupán tükröt tart, példát mutat, mi fontos az életben: szeretet, család, kitartás, remény és újrakezdés. Mind ezeket méltósággal, emberi tartással. Az egész regény nagy hangulati erővel, szép magyar nyelvezettel megírt történet. Szerintem nagyon szép, fontos olvasmány.

A szereplők sorsa és a történet a A KASTÉLY ÁRNYÉKÁBAN kötetben folytatódik.

Wass Albert erdélyi magyar író, költő:
1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)

Művei hazánkban a rendszerváltás óta jelennek meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. 2005-ben
a Nagy Könyv című magyarországi szavazáson az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult:
A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.









Eredeti megjelenés éve: 1940
Kráter, Pomáz, 2002
228 oldal · ISBN: 9639195960

A róka völgyében

Charlotte Link: A róka völgyében 







                                                                           










A történet nagyon megfogott, jól indított, valóban időnként kilátástalannak éreztem hőseink helyzetét, minden szinten. Egy erdőszéli parkolóból nyom nélkül eltűnik egy nő, Vanessa, aki csupán a kutyájuk miatt állt meg a férjével. Természetesen a fő bűnös rögtön a férj, hiszen előtte veszekedtek a kocsiban...


Azonban a főhősünk, az olvasó pontosan tudja, ki az elkövető, egy aljas és pitiáner bűnöző, zsaroló. Itt lép be a "sors", mert Ryan Lee váratlanul előzetesbe kerül. Nem lenne krimi a történet, nem lenne ártatlan áldozat, ha lenne benne némi gerinc, tartás, de lapít mint az a bizonyos a fűben. Mindig más a hibás Ryan elrontott életében: a környezete, nevelőapja, a véletlen, vagy a nők.
Charlotte Link személyes sorokat fest fel, erős és határozott vonalakkal, kétséget nem hagyva Vanessa borzalmas sorsáról. Ryan szabadulása után felpörögnek az események. Egyre több váratlan és brutális esemény történik a férfi környezetében. Egykori barátnője, majd édesanyja is szenvedő alanyai lesznek ezeknek az eseményeknek. Nóra, a pártfogója egy elképesztő nő, hihetetlen, mennyire ragaszkodik Ryanhez, minden bűne ellenére megbocsájtó, már-már szentet, ártatlan áldozatot lát a férfiban. Naivan és nagy segítséget adva neki, a társadalomba való visszailleszkedésre. Ami bizony Ryant ismerve lila ábránd. Nóra pedig végre férfit, társat akar az életéhez. Ha már normális kapcsolatot nem tud felmutatni, megteszi egy börtönviselt pasi is... csak legyen!



Nem csak az elrabolt nő sorsa miatt van dráma a történetben. Alexia és férje Ken zűrös családi életét megismerve nem csoda, ha a látszat csal. Ám ez fokról fokra derül ki. Hiába igyekszenek az idilli, boldog család képét előadni, a repedések egyre erősebbek. Jenna, Alexia barátnője és kollégája mellett feltűnik a magányos férj. Matt még mindig eltűnt felségét keresi, nem tudja lezárni életének ezen szakaszát, hiába telt el lassan három év. Különösen, amikor egy csavarral felmerül a lehetőség: Vanessa életben van. Jennában új társra, segítőre talál.




A szereplők egyáltalán nem szuperhősök, mindenkinek van valamilyen emberi problémája, ami esendővé, szánalmassá vagy szerethetővé teszi őket. Összességében kifejezetten tetszett, egy percig sem éreztem unalmasnak, fordulatos és izgalmas krimi. Olyan jól kidolgozott, valós motivációkkal rendelkező karaktereket írt a szerzőnő, hogy ezek mindenkinek ismerősek lesznek. Igazából épp ezen akadtam meg, a túl aprólékos, precíz kidolgozáson. Mindenre rögtön érkezett magyarázat, mindent az olvasó szájába rágott, alátámasztva a történet súlyát. Nem kellett volna ennyire, kicsi gondolkodási szabadságot hagyhatott volna a kedves olvasó fantáziájának is. Számomra a negatív csúcs, amikor a volt és az új barátnő (két nagyon szőke nő) már mindent tudnak, és elmennek meggyőződni a szomorú igazságról. Miközben a jellemtelen, senkiházi főhőst mentegetik egymás előtt, "jajj, szegény nem, ő nem gyilkos tipus, nem, ő ilyet nem csinált..." Jajj! Értem én, anyai-női ösztön, meg a rosszfiúk vonzóbbak, pláne, ha sirva is fakadnak (no komment), és még akkor sem a rendőrségre futnak, nem. Agyrém, számomra, nem csak a két nő bénázása, de több más apró momentum, amivel elszúrta a katarzis élményét. Szóval legalább 100 oldalt kiszerkesztettem volna, és lett volna egy feszes, pörgős, jól követhető krimi.

Így döcög, körülményeskedik, teázgatnak, az egykori anyós temetése is elég hosszúra nyúlt. A megoldás is kissé suta lett a végén érzésem szerint, nem beszélve a végső tökéletesen elbénázott "menekülésről" Harry lakásából. Szóval dráma azért van bőven, izgalom is. Az érzelmek fő motiváció, minden karakternél. Az eseményeket Ryan Lee szemszögéből, majd Jenna Robinson és Nora Franklin nézőpontjából olvashatjuk. Sokrétű, összetett, néha kissé túlságosan is. Ennyi szerencsétlen sorsú embert rég tereltek össze egy történetbe. Van aki a családtól szenved, van akinek éppen az hiányzik. Bár nem túl életszerű, ha a férj munka nélkül marad, anyu ijedtében szül még két gyereket a már meglévő kettő mellé, és beleveti magát a munkába...aput kinevezve szuperanyuvá...Ami nem kicsit frusztrálja a pasit is.


Lehetett volna, minden adott volt egy erős és sötét krimihez, így csupán egy átlagtól jobb, de nem kimagasló alkotás született.Kissé "túlfőzte" az alapanyagokat Charlotte. Egy olvasást megér, ha a technikai hibákat figyelmen kívül hagyja az olvasó. Alapvetően ez egy nagyon jó ötlet. Izgalmasnak találtam a témát is, de sajnos a könyv a feszültségét egyáltalán nem tudta végig fenntartani. Kár érte, hogy a felépített feszültséget nem tudta igazán kibontani, nem lett sokkoló, ütős. És igen, bosszantott is a végén ez, hiszen A Hazug múlt után mást kaptam ezúttal. Az igazi bűnös nem nyerte el a méltó "jutalmát.", nem szenvedett, csak nyavajgott.


Ha szeretnéd megtudni mi történt A róka völgyében ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!





Charlotte Link:
1963. október 5. (Frankfurt am Main, Németország)

Napjaink egyik legsikeresebb német írónője. Jogi tanulmányokat folytatott, majd történelmet és irodalmat tanult a müncheni egyetemen. Apja bíró, édesanyja szintén írónő. Pszichológiai thrillereket ír, amik közül több vezette a Der Spiegel bestseller listáját is. Egyik regényéből film is készült. Világszerte 20 milliós példányszámban keltek el könyvei. 2007-ben megkapta az Arany Toll díjat.








Eredeti mű: Charlotte Link: Im Tal des Fuchses

Eredeti megjelenés éve: 2012
General Press, Budapest, 2017
456 oldal · ISBN: 9789634520412 · Fordította: B. Szabó Károly