Paul Auster: Ember a sötétben
Ez a könyv kissé eltér Paul Auster szokásos ízvilágától, bár roppant erőteljes, végig intenzív olvasási élményt nyújt. Paul Auster védjegyei természetesen tettenérhetőek, összetéveszthetetlenek. Már az első mondatnál tudtam, éreztem ez egy kivételes történet.
Az csak bizonyára a véletlen műve, hogy egy álmatlan, magányos éjszakán kezdtem el olvasni a regényt... azonnal lett kapcsolódási pont.
Auster műve kissé szentimentális, az érzelmek kavalkádját válthatja ki az olvasóban. Már az indítás, a kezdő mondat megfogott, letaglózott egyszerű szépségével. Van ebben a kisregényben kellő feszültség, és a karakterei mondhatni rejtélyesek. A képzelete rendkívül vad, és elgondolkodtató, a történeten belüli történet egy párhuzamos univerzumot mutat be. A történetmesélés szerves részét képezte ezúttal is a gyász. Nem vidám történet, de nem is lett nyomasztóan komor, a szöveg gördülékeny, jól olvasható.
August Brill, aki Auster alteregoja is lehetne, egy hetvenkét éves, visszavonult irodalomkritikus történetét meséli el, aki feleségét gyászolja, ő maga pedig betegségből lábadozik. Lányával és unokájával él egy házban, ahol a magány, a gyász, életének elrontott pillanatai köszönnek vissza. Mindenki lelkében van valami trauma, amivel meg kell küdeni. Lányát elhagyta a férje, unokája pedig Irakban elvesztett szerelmét gyászolja. A szomorú számvetés ideje ez.
Auster műve kissé szentimentális, az érzelmek kavalkádját válthatja ki az olvasóban. Már az indítás, a kezdő mondat megfogott, letaglózott egyszerű szépségével. Van ebben a kisregényben kellő feszültség, és a karakterei mondhatni rejtélyesek. A képzelete rendkívül vad, és elgondolkodtató, a történeten belüli történet egy párhuzamos univerzumot mutat be. A történetmesélés szerves részét képezte ezúttal is a gyász. Nem vidám történet, de nem is lett nyomasztóan komor, a szöveg gördülékeny, jól olvasható.
August éjszakáit legtöbbször álmatlanul, az ágyban forgolódva tölti. Történeteket talál ki emlékezetből vagy képzeletből. Ismerős helyzet, ami messze repít a valóságtól, álom és ébrenlét valósága keveredik a fájdalomcsillapítókkal. Ezen a hosszú magányos éjszakán egy kitalált történetet mesél el nekünk egy bizonyos Owen Brickről, egy férfiról, aki egy lyukban ébred fel egy kitalált Amerikában, amelyet a második polgárháború sújtott.
A történet August elméjében játszódik, és a háborút tükrözi, annak belső zűrzavarát keveri az alvásképtelenséggel. A maga nemében különleges kisregény, szerettem olvasni. Pék Zoltán ezúttal is remek fordítást alkotott, ami nem csak nyelvezetében, de atmoszférájában is jól működik.
Ismerős élethelyzetek villannak fel a korábbi regényekből, de mégsem önismétlést kapunk. A magányos, beteg főhős a Baumgartnerből ismerős lehet, ahogyan az elvesztett szerelem, a halál közelsége is. Ezek afféle önkéntelen számvetésre késztetik a férfit, keresve a reményt. Az öregedés, az elmúlás kikerülhetetlen mibenléte mindig fájó és fojtogató. A családi múlt, az emlékek adnak némi kapaszkodót. Szerettem a filozófiai merengéseket, a beépített irodalmi utalásokat.
A kifejezően találó cím és borító mellé az igényes nyelvezetű prózában több önéletrajzi elemet fedezhet fel az olvasó. A férfi portréja, egy nagyon emberi, szerethető figurát rajzol elénk. A lánya sorsa és az unoka tragédiája csak a végén kap hangsúlyt, de ott nagyot üt. Egy durván váratlan, kegyetlen gyomros a valóságtól. Az élet múlandóságán való merengés, a gyász és a remény keveredése mindenkit foglalkoztat. Az álmatlan éjszakák bensőséges hangulatot teremtenek, cseppet szürreális képet adnak. Mint ahogyan az álmok. Letisztult, az emberi lélek mélyére hatoló, zseniális szöveg. Austert olvasni mindig élmény. Erős, hatásos történet, pedig alig 200 oldalas a kisregény. Úgy gondolom az írói életműben a legjobbak közt van a helye, nálam legalábbis odakerült.
A számomra kissé hirtelen jött kurta-furcsa lezárás meglepett, bár ettől erős, döbbenetes a befejezés. Itt kap főszerepet ismét a gyász, az elengedés a háborús háttér, az egyén tragédiája. Ettől lesz mai, emberi és valós a bemutatott dráma. Az eredetileg 2008-as Auster-regény most jelent meg először magyarul. Ne hagyjátok ki ezt az irodalmi csemegét. A kötet az életműsorozat többi darabjához hasonlóan igényes, védőborítós kiadásban jelent meg.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!
Paul Benjamin Auster (Newark, New Jersey, 1947. február 3.– 2024. április 30.) amerikai író, költő, műfordító és forgatókönyvíró.
Paul Austert majd másfél tucat, a világ sok-sok nyelvére lefordított regénye, novellái és esszékötetei alapján bátran nevezhetjük az ezredfordulós amerikai szépirodalom egyik legnagyobb alakjának.
Egyedi írói stílus, sallangoktól mentes, mégis az emberi lélek mélyére hatoló történetmesélés jellemzi műveit, amelyek különleges, megismételhetetlen olvasói élményt nyújtanak. Ő volt a PEN (nemzetközi írószervezet) amerikai elnök-helyettese. Brooklynban élt, sokat utazott. Paul Auster 77 éves korában, 2024. április 30-án hunyt el, jelentős életművet hagyva maga után. Paul Auster könyveit a 21. Század Kiadó gyönyörű kivitelezésű életműsorozatban jelenteti meg.
XXI. Század, Budapest, 2025
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635686094 · Fordította: Pék Zoltán
Ismerős élethelyzetek villannak fel a korábbi regényekből, de mégsem önismétlést kapunk. A magányos, beteg főhős a Baumgartnerből ismerős lehet, ahogyan az elvesztett szerelem, a halál közelsége is. Ezek afféle önkéntelen számvetésre késztetik a férfit, keresve a reményt. Az öregedés, az elmúlás kikerülhetetlen mibenléte mindig fájó és fojtogató. A családi múlt, az emlékek adnak némi kapaszkodót. Szerettem a filozófiai merengéseket, a beépített irodalmi utalásokat.
A kifejezően találó cím és borító mellé az igényes nyelvezetű prózában több önéletrajzi elemet fedezhet fel az olvasó. A férfi portréja, egy nagyon emberi, szerethető figurát rajzol elénk. A lánya sorsa és az unoka tragédiája csak a végén kap hangsúlyt, de ott nagyot üt. Egy durván váratlan, kegyetlen gyomros a valóságtól. Az élet múlandóságán való merengés, a gyász és a remény keveredése mindenkit foglalkoztat. Az álmatlan éjszakák bensőséges hangulatot teremtenek, cseppet szürreális képet adnak. Mint ahogyan az álmok. Letisztult, az emberi lélek mélyére hatoló, zseniális szöveg. Austert olvasni mindig élmény. Erős, hatásos történet, pedig alig 200 oldalas a kisregény. Úgy gondolom az írói életműben a legjobbak közt van a helye, nálam legalábbis odakerült.
A számomra kissé hirtelen jött kurta-furcsa lezárás meglepett, bár ettől erős, döbbenetes a befejezés. Itt kap főszerepet ismét a gyász, az elengedés a háborús háttér, az egyén tragédiája. Ettől lesz mai, emberi és valós a bemutatott dráma. Az eredetileg 2008-as Auster-regény most jelent meg először magyarul. Ne hagyjátok ki ezt az irodalmi csemegét. A kötet az életműsorozat többi darabjához hasonlóan igényes, védőborítós kiadásban jelent meg.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!
Paul Austert majd másfél tucat, a világ sok-sok nyelvére lefordított regénye, novellái és esszékötetei alapján bátran nevezhetjük az ezredfordulós amerikai szépirodalom egyik legnagyobb alakjának.
Egyedi írói stílus, sallangoktól mentes, mégis az emberi lélek mélyére hatoló történetmesélés jellemzi műveit, amelyek különleges, megismételhetetlen olvasói élményt nyújtanak. Ő volt a PEN (nemzetközi írószervezet) amerikai elnök-helyettese. Brooklynban élt, sokat utazott. Paul Auster 77 éves korában, 2024. április 30-án hunyt el, jelentős életművet hagyva maga után. Paul Auster könyveit a 21. Század Kiadó gyönyörű kivitelezésű életműsorozatban jelenteti meg.
XXI. Század, Budapest, 2025
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635686094 · Fordította: Pék Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése