Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget
Tárcák, novellák 2017 - 2021
"Az olvasókban vakon lehet bízni.”
Öt év terméséből válogatva állt össze Tóth Krisztina új kötete. A kicsi, de annál erősebb kötet nekem a "kevesebb több" tökéletes érzését hozta, hiszen ezek az életmesék, történetek bizony széles spektrumon mozognak. Hatásos, elgondolkodtató és néhol mosolyt fakasztó pillanatok részesei lehetünk. Társadalmi látkép, egyféle lenyomata a körülöttünk lévő világnak.
Az Ahonnan látni az eget felsorakozott a korábbi kedvenceim (Pixel, Vonalkód, Párducpompa, Pillanatragasztó) kötetek közé. 25 novella, tárca került a kötetbe, mutatós csokrot alkotva, az elmúlt öt évet összefoglalva.
Igazi életmesék, váratlan pillanatok, mosolyra késztető helyzetek váltják egymást. Tóth Krisztina jó érzékkel ragadja meg a pillanatot, tárja elénk a történetek mélyén rejtőző tartalmat. Nem magyaráz, csak sejtet, hagyja az olvasót továbbgondolkodni. " elengedni az olvasó kezét, hogy onnan már egyedül menjen tovább."
Már az indító novella is felkavar és elgondolkoztat. Egy váratlan és erős gyomros ez a történet is, mint a kötet legtöbbje. A betegségek, a fájdalom és a szeretett személy elvesztése több írásban is feltűnik. (Ő még csak negyven, Erkélynovella). Amikor egy gyermek betegsége áll a középpontban, minden szülő szíve kihagy néhány ütemet. Légörvényben a címe, és ez a légörvény ezért vagy azért, de végig kitart az olvasó lelkében. Az írók, költők feladata, hogy a történeteikkel elgondolkoztassanak, átértékeljük életünket, vagy az országhatáron belül és kicsit kívüli eseményeket. A komor valóságot megtörik könnyedebb novellák.
Ez a szerkesztés jól oldja a hangulatot, nem hagy apátiába esni. Ám ezen könnyedebb darabokban is felvillannak olyan súlyos élethelyzetek, amik több kérdést hagynak az olvasóban. Szétesett kapcsolatok, elrontott életek keresik a boldogságot. Közel éreztem magamhoz a Mit eszik a flamingó?-t, a Bödön és botmixer-t, vagy kellően fájt a Pesto és a Hólé. Remélem, talán találnak megoldást címadó Ahonnan látni az eget szereplői. Tetszettek a mosolyra késztető történetek is, ahol kicsit abszurd humora teszi egyedivé a történetet: Piros kabát, Vízipók, Villamospótló, Négy pohár whiskey. A humorba csomagolt társadalomkritika jellemző ezekre a történetekre. Közelebb viszi a kortárs szépirodalmat az olvasók széles táborához, ami nem kevés. Tökéletesen pontosan látja és láttatja a világ rezdüléseit.
Olyan ez a válogatás, mint egy doboz bonbon. Több novella után letettem és elmerengtem a történeten, hatásuk erős volt. A Telex két novellaválogatásából már ismert írás lett szerintem a két legerősebb történet itt is. Az alkony hiteles árnyalata egy házasság szétesését meséli el, míg a Szeretnék tőled kérni valamit után nehéz megszólalni. Igazi gyöngyszemek ezek az írások. Sokkol, elgondolkoztat és mélyen megérinti az olvasót. Kidolgozott, jellemző és hiteles, színes karakterei itt élnek közöttünk. Talán némi élettapasztalat nem árt az olvasónak. Néhány apró élettörténet, többet mond sok regénynél. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód különösen közel hozza a tárcákat, novellákat. Ez bizony akár velünk is megtörtént már, vagy megtörténhet. Lehet gondolkodni bőven, mi is fontos az életünkben. Tóth Krisztina pontos képet fest rólunk emberekről, jó megfigyelő. Egyéni látásmódjával és stílusával ismét bizonyította, hogy ő az egyik legjobb novellaírónk.
ITT kedvezménnyel megvásárolható a könyv.
Tóth Krisztina (Budapest, 1967. december 5. –) magyar költő, író, műfordító, üvegművész, a Szépírók Társaságának tagja. Első kötete az Őszi kabátlobogás, 1989-ben jelent meg és rögtön Radnóti Miklós emlékéremmel díjazták.
2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet. A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett.
A Magvető Kiadónál megjelent könyvei még: Pixel – 2011., Hazaviszlek, jó? – 2009., Akvárium – 2013. Pillanatragasztó – 2015. Világadapter – 2016, Párducpompa - 2017. Fehér farkas - 2019.
Olyan ez a válogatás, mint egy doboz bonbon. Több novella után letettem és elmerengtem a történeten, hatásuk erős volt. A Telex két novellaválogatásából már ismert írás lett szerintem a két legerősebb történet itt is. Az alkony hiteles árnyalata egy házasság szétesését meséli el, míg a Szeretnék tőled kérni valamit után nehéz megszólalni. Igazi gyöngyszemek ezek az írások. Sokkol, elgondolkoztat és mélyen megérinti az olvasót. Kidolgozott, jellemző és hiteles, színes karakterei itt élnek közöttünk. Talán némi élettapasztalat nem árt az olvasónak. Néhány apró élettörténet, többet mond sok regénynél. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód különösen közel hozza a tárcákat, novellákat. Ez bizony akár velünk is megtörtént már, vagy megtörténhet. Lehet gondolkodni bőven, mi is fontos az életünkben. Tóth Krisztina pontos képet fest rólunk emberekről, jó megfigyelő. Egyéni látásmódjával és stílusával ismét bizonyította, hogy ő az egyik legjobb novellaírónk.
ITT kedvezménnyel megvásárolható a könyv.
2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet. A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett.
A Magvető Kiadónál megjelent könyvei még: Pixel – 2011., Hazaviszlek, jó? – 2009., Akvárium – 2013. Pillanatragasztó – 2015. Világadapter – 2016, Párducpompa - 2017. Fehér farkas - 2019.
Második regénye 2022-ben A majom szeme címmel jelent meg.
Valuska Gábor fotója.
Magvető, Budapest, 2023
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442731
Valuska Gábor fotója.
Magvető, Budapest, 2023
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442731
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése