A Shakespeare királynői című trilógia harmadik, egyben záró kötete, Joanna Courtney angol írótól. Az eleinte befolyásolható, majd fokozatosan bátorrá és rátermetté váló Cordelia sorsát mutatja be olvasóinak. Az írónő már az első oldalakon elvarázsolt és végig biztos kézzel építi fel a regényt. A történet a vaskori kelta birodalomba, a törzsi világba vezet, legendák és hagyományok útján át tárul fel a cselekmény. A könyv Branwen, Leir feleségének halála után kel igazán életre. Kaland, szerelem, női sorsok, romantika és hatalomvágy van a regény lapjain.
A történet az ie 500-499 években játszódik, és a főszereplője három nővér, akik az Anyaistennő hármas megtestesülését jelentik: Goneril (Tűz), Regan (Föld) és természetesen Cordelia (Víz) jegyeit hordozták magukban. Ők együtt hárman a törzs jövőjének a kulcsát jelentették. Anyjuk korai halála után apjuk nevelte és óvta őket, míg kellően érettek nem lettek a törzs életét Törzsfőként segíteni és vigyázni. A vaskor a kelta naptár szerinti Imbolc-tavasz havában, számomra a természet tiszteletéről szóló szertartás idején indul útnak történetük, Cordelia a Víz leánya gondolataival. Ez is egy érdekes és fontos momentum, hogy Cordelia kiváló vadászkutyákat tenyészt.
Ami meglepett és ezt a történetet olyan figyelemre méltóan izgalmassá teszi, az az a tény, hogy a nők vezették és uralták a törzseket a kelta világban, a férfiak pedig alacsonyabb rendűek voltak náluk a hatalom tekintetében. Erős női karakterekkel megírt történelmi fikció a regény. Sok apró babonát ismerünk meg, melyek mélyen rögzültek az emberekben. Thea Beckman Amazonkirályfi című története jutott az eszembe, egy idilli társadalomról melyet nők irányítottak, a jövőben. Ám ez a történet 500 évvel Krisztus születése előtt zajlott, még mielőtt a társadalmakat elkezdték volna a férfiak uralni. Lassan, de magabiztosan, békésen hömpölyög a többrétegű történet, szinte vágyat ébresztve, az akkori életre. Könnyű elveszni az érzelmes részletekben, a korabeli élet mindennapjainak ábrázolásában, vagy a kiskutyák születésében, a nők szépségében, a szerelem és a vágyak ébredésében.
Az emberek élete a kelta szertartások, és ünnepek körül zajlott, meghajolva a természet és az istenek akarata előtt, tiszteletben tartva azokat. Boldog, termékeny évek voltak azok, a kovácsmesterség tiszteletet ébresztett, ebben az időben kezdték el a földet ekékkel művelni, a vasérc tulajdonságait kezdték megtapasztalni az emberek. Az akkori társadalom matriarchális volt, nagy becsület és tisztelet övezte a női vezetőket, számos bizonyíték került elő a női vérvonal jelentőségére. A férfiak sem voltak azért elnyomva, csupán más szerepet játszottak a törzsek életében, de a termékenység és életadás isteni tulajdonságnak számítottak, a nőké volt a hódolat. Druidák gyógyítottak, az asszonyok életet adtak, a családok összetartottak, még nyoma sem volt a törzsi viszálykodásnak. Idővel sajnos ez a béke megtörik, szövete szakadozni kezd a kialakuló családi viszály felerősödik. A nővérek közötti fokozódó gyűlölet ellenségeskedésbe csap át, ami végül totális háborúhoz vezet. Innen lesz Cordelia sorsa meghatározó. Neki kell elszántságot és józan hidegvérrel meghozott döntéseket mutatnia, hogy a Coritani törzs új főnöke legyen. Apja birodalmát megtartani, a békét helyreállítani nem könnyű feladat a fiatal nőnek.
Aki szereti a hasonló történeteket talán picit kiszámíthatónak találja majd az eseményeket. Mindez azonban nem számít, épp ez a szép benne, nem folyik patakokban a vér, nem sok az áldozat, sem a szertartások, sem a csaták. Jó olvasni, a félrevezetett és megtévesztett emberekről, akik megvilágosodnak, és elhomályosított elméjük ismét tisztán lát majd. Izgalmas epizódokkal vezet minket végig Joanna, az írónő értő módon nyúlt ehhez a nehéz, de érdekes történelmi korszakhoz.
A kelta naptár szerint számoljuk az időt, nézzük végig az esküvőket, vagy éppen temetünk.. Természetesen jelen van a halál is, de nem viseli meg az olvasót, hiszen az újjászületésben hitt a nép. Bár elég kevés írásos emlék van erről a történelmi korszakról, csak műtárgyak maradtak ránk. A történet szereplői egyediek, élethűek, a hangulata és a szokások ábrázolása a vaskor megjelenítése hitelessé teszi ezt a mesét. A kötet végén Történelmi jegyzetek találhatók, amit bizony érdemes elolvasni ehhez a nagyszerű regényes meséhez. Hasznos és színes adalékokra bukkanhatunk, ami a történelmi rétegekhez ad remek kapaszkodót. Ajánlom ezt a romantikus, kalandos Cordelia-sorsának megkapó újragondolását mindenkinek. A történelmet kedvelők számára egy élvezetes és szórakoztató olvasmány lehet.
General Press, Budapest, 2022
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525851 · Fordította: Frei-Kovács Judit
A kelta naptár szerint számoljuk az időt, nézzük végig az esküvőket, vagy éppen temetünk.. Természetesen jelen van a halál is, de nem viseli meg az olvasót, hiszen az újjászületésben hitt a nép. Bár elég kevés írásos emlék van erről a történelmi korszakról, csak műtárgyak maradtak ránk. A történet szereplői egyediek, élethűek, a hangulata és a szokások ábrázolása a vaskor megjelenítése hitelessé teszi ezt a mesét. A kötet végén Történelmi jegyzetek találhatók, amit bizony érdemes elolvasni ehhez a nagyszerű regényes meséhez. Hasznos és színes adalékokra bukkanhatunk, ami a történelmi rétegekhez ad remek kapaszkodót. Ajánlom ezt a romantikus, kalandos Cordelia-sorsának megkapó újragondolását mindenkinek. A történelmet kedvelők számára egy élvezetes és szórakoztató olvasmány lehet.
General Press, Budapest, 2022
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525851 · Fordította: Frei-Kovács Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése